Rész

1  5|          látóhatáron, mert ekkor megint elölről kezdődik az egész
2 19|         isten neki, kövessünk el megint valami ostobaságot...~ ~
3 21|          nőm őnagysága lopott el megint tizennégy koronát a pénztárcámból...~ ~
4 25|   gyöngéd hitvesi csókunkat „már megint ilyen ostobaságokon jár
5 40| borravalók kérdése szóban forog, megint eszembe jut a borvirágosarcu,
6 42|      szenvedő csuka, de másnap - megint csak a jó isten tudja, hogy
7 52|     utolsó falatot lenyelte, már megint ott ül a hosszu márványasztal
8 58|  érthetetlen módon belesüppedünk megint a legsivárabb indolenciába.
9 65|        keresztül, amikor a vonat megint egy nagyobb állomásra ért