Rész

  1  1|         szolgálataim révén sikerül most már snájdig leánynyá lennie,
  2  2|           rájövünk, hogy ez a mesterség már talán a bibliai korban is
  3  2|         köszönheti a létrejöttét. De ma már se a Miska bácsik, se a
  4  2|        szerelmes legényt, akit az égiek már ötezer évvel ezelőtt arra
  5  3|          folytatásuk van, amikor a hajó már rég befutott a kikötőbe.
  6  3|               fiatal leánynyal levelez, már a harmadik levelében okvetetlen
  7  4|               szabad tennünk arra, hogy már nagyon is vágyakozunk az
  8  4|                megteszik, mert manapság már a leglángolóbb szerelmesek
  9  4|            toilette-jét. A házasélet ma már olyan luxus, amit nem mindenki
 10  4|                fiatal ur ez idő szerint már nem a mamát nézi meg, hogy
 11  5|               három hónap mulva, amikor már az a fölemelő hivatás várakozik
 12  5|                meg a leányos házban, ha már régebbről is jó ismerőse
 13  5|          ismerőse a családnak, vagy: ha már az előző formaságokon tulesett.
 14  5|               fiatal hölgyeket manapság már nem magáncellákban őrzik
 15  6|                 mulva lesz az esküvője, már a lakás is megvan) s a vőlegény (
 16  6|              távozik, amikor a jegyesek már olyan arccal néznek rá,
 17  6|             ismét három percig egyedül, már apa ront be hozzájuk hangos
 18  6|               az irodában a peres felek már várakoznak rá, akkor a kisebbik
 19  6|             képest, de mivel, fájdalom, már tul vagyok azon a koron,
 20  6|                tigrisanyának igaza van. Már azért is, mert e rövid földi
 21  6|           gondolj arra, hogy az ember - már az ismert kép szerint is -
 22  7|              fiatal párt felköszöntsem. Már bele is fogtam a beszédembe,
 23  7|              őket, mert teringettét, az már csakugyan több a soknál,
 24  8|                 az a határ, amelyen tul már a lojális és nagyvilági
 25  8|                 a szolid iparosné pedig már azzal is gyanut kelt, ha
 26  8|              mikor teljes joggal juthat már az eszébe, hogy nem a más
 27  8|              hitvestársak felszarvazása már a bibliai kortól kezdve
 28  8|             betegségnek, s az okos férj már a legelső szimptómánál sietve
 29  8|     óvóintézkedéseket. Mikor az asszony már a legyezőjével csap az idegen
 30  9|          jókedvü és jólelkü asszony is. Már menyecske korában is szivesen
 31  9|                korzóján.~ ~Értik-e most már, hogy miért habozik az a
 32 10|                vajjon én is szeretem-e? Már meg is mondtam neki, hogy
 33 10|            jókedvü és pajkos volt (most már, a levele szerint, fehér
 34 10|                 asszonyokról lenne szó) már azzal a veszedelemmel járna,
 35 11|           olvashatod az ujságokban - ma már kényük-kedvük szerint oldogatnak
 36 11|                 mikor a levegőben talán már gyönyörü pályaudvarok lesznek
 37 11|               kell majd vezekelnem, hát már most is hidegség fut át
 38 12|              tintát, mikor a szobaleány már végzett az asztalbontással.
 39 12|           felesége őnagysága lefekszik, már javában az igazak álmát
 40 12|                 általánosságban - mivel már különben is többen megkérdezték
 41 12|            államnak. A férjek ellenben (már t. i. azok, akik minden
 42 12|            költekeztél hónap közben, az már bizony isten, mellékes dolog.~ ~
 43 13|                mert neki, amilyen öreg, már tudnia kellene, hogy manapság
 44 13|                asszony kártyázik. De ha már ugy elhanyagolták a nevelésedet,
 45 14|                 És amikor ezt gondolja, már mindörökre vége is annak
 46 14|                piedesztáljáról leszáll, már végérvényesen elveszitette
 47 15|            egyszerre kifizessen. Hiszen már a történetirók is megállapitották,
 48 16|                se reflektálhat, mert mi már akkor is módfelett kitüntettük
 49 16|              mentünk hozzá. A férjünket már az esküvő előtt meghóditottuk,
 50 17|             érdekelnek - az én koromban már azt is elhiszik az emberről, -
 51 17|                 mindegyre csak olvas, - már nem csodálnám, ha olyan
 52 17|              ujságolvasással töltse, ez már csakugyan barbárság. Sőt
 53 17|            csipkés pongyolát, de holnap már megtörténhetik, hogy a titkos
 54 17|                selyemdress-szel. Hiszen már egy ismeretlen indus bölcs
 55 18|          kegyeddel - akinek szépségéről már annyit hallottam - végre
 56 18|                hogyan is lehet élni, ha már reménységünk sincs meg többé
 57 19|               hanem ugy szeretlek, hogy már a fodrászsegéd is leolvassa
 58 19|        megbántott bébének, félig-meddig már sirásra áll, szepegve ezt
 59 19|          hófehér vállára...~ ~- De most már elég a bolondságokból, -
 60 19|             vetélytársairól, mikor azok már visszavonhatatlanul és végérvényesen
 61 19|               fiad lesz, akivel a gólya már bizonyosan készülődik hozzád...~ ~
 62 22|           annyira lekötelezi, hogy most már nem fogja rossz néven venni
 63 22|                tetszik.~ ~- Más asszony már rég kikaparta volna a szemedet!~ ~-
 64 22|                 is ezrével megfordultak már az anyakönyvvezető előtt.
 65 22|              ambiciójának. Utóvégre: ha már az ember nem csináltathat
 66 23|        megkérdezte tőle, hogy végzett-e már a tisztogatással, Julia
 67 23|           négyszemközt be meri vallani) már menyasszony korában is te-nek
 68 23|               szempontjából átdolgozta, már körülbelül meg is feleltem
 69 23|            szerint beszélget egymással. Már tudniillik a logika szempontjából, -
 70 23|           polgári életben is, ahol - ha már automobilt nem tarthat az
 71 24|               szólva, egy házaspár. Igy már sokkal bajosabb a helyzet.
 72 24|               mivel a Kegyetek esetében már nem arról van szó, hogy
 73 24| megakadályozzunk, hanem arról, hogy egy már megtörtént ostobaságot elsimitsunk,
 74 25|           többiek~ ~Igen, igen, legyünk már végre lojálisak és valljuk
 75 25|              gyöngéd hitvesi csókunkat „már megint ilyen ostobaságokon
 76 25|               Lidiának, mert az asszony már a legelső vita alkalmával
 77 25|                 veszi a nyelvének s igy már eleve lemond arról a hatásról,
 78 26|               ismét megtörténhetik, ami már egyizben megtörtént: hogy
 79 26|              fejgörcse van, kivételesen már éjfélkor is nyugalomra térhet,
 80 27|           mutatós asszony, aki kettőkor már öltözködni kezd, nehogy
 81 27|     legszkeptikusabb szaldo-kontista is már előre megnyalhatja a száját,
 82 28|        kifizethessem, - a következő nap már kétségtelenül nehéz gondok
 83 28|          kávéházban, reggelizés közben, már azon kellett törnöm a fejemet,
 84 28|              átka, mint egy indus bölcs már kétezer és egynehány évvel
 85 28|              nyugodtságot elsajátitsam? Már tiz nyilt brosurát elolvastam,
 86 28|                tárcáján eret vágjak, én már a lépcsőházban csalhatatlanul
 87 28|           Hogyan mentse meg, ha a halál már eljegyezte magának? Uj tüdőt
 88 29|              Merem állitani, hogy engem már a legnagyobb abszurdummal
 89 29|        mulatsággal való összetévesztése már csakugyan több a soknál,
 90 30|            bölcseségünk és elmésségünk) már a legelső pillanatban nyert
 91 31|              ülök egy idegen férfiuval, már egészen másképp áll a helyzet:
 92 31|                a gavallérjaimba, s arra már igazán semmi kedvem, hogy
 93 31|                a társaságban ugyanezért már megbotránkoznak, mert ott
 94 32|                minden középsorsu polgár már októberben számolni kezd
 95 33|               ujabban a francia utas is már teljesen tisztában van vele,
 96 34|               csodálkoznia, ha a szivem már a gondolatára is kalimpál
 97 34|                 helyes-e, hogy manapság már nemcsak a gazdag emberek,
 98 34|              gárdájába? Ennél a pontnál már nem térnek el véleményeink,
 99 35|          következtetem, hogy ő nagysága már rég megoldotta ezt a problémát,
100 36|      megtagadott elégtételről. Némelyek már azt az eszmét is fölvetették,
101 36|                 emberek között manapság már ugyszólván végképp kiment
102 36|            vesztő mindig haragszik; ezt már a boldogult Tubalkain épp
103 37|            ugyan kezet, de a szinházban már, ha a mellettük ülő hölgy
104 37|             melyet az igazi uri emberek már születésükkor magukkal hoznak
105 37|           hölgyeknek csókol kezet, akik már kétségkivül tul vannak a
106 38|             influenzás közönség.~ ~- Ez már nem is szinház, mondja a
107 38|             csak akkor marad otthon, ha már agonizálni kezd. Egy kis
108 40|         pihennek. Évekkel ezelőtt irtam már a Pesti Hirlapban arról
109 40|             regényiró. Bárcsak megjönne már a kormány esze és mielőbb
110 40|         brilliáns volna, de Voltaire ma már nem igen kell a turistáknak.
111 41|               felháborodva. „Eddig - ha már egyéb kellemességük nem
112 41|         étteremben és a terrászon. Most már ez az egy sincs meg, - vitte
113 41|               külföldiek közül.~ ~De ha már itt tartunk, én tovább megyek
114 41|                Az à la carte-étkezés ma már mindenütt szinte zsarolásszámba
115 41|         Külföldön ez a csuf osztályozás már régóta nincs meg; a table
116 42|                 aki sandwicheinek javát már megette s a szép, női ajkakat,
117 42|                sors kijelölt a számára, már mind végigcsókolta hosszu
118 42|              foglalkozik... Idegorvosok már sürün élnek a kulturországokban,
119 42|                 egész légiója szentelte már magát annak a nemes hivatásnak,
120 42|               fáj, ha nem jobban. És ha már egyéb vigasztalásuk nincs,
121 42|                mikor a hajnali hangulat már elpárolgott, a kedve szerint
122 42|                fiu...~ ~És a fiuk, akik már iskolába járnak, szinte
123 42|             medea-szivarját meggyujtja, már édes és türelmetlen vágyakozással
124 43|                 s a frázisok kora talán már a Kongó partján is végképpen
125 43|             nekem. Budapesten - és most már a vidéken is - egy évtized
126 43|           cinikus hangon beszél. Nálunk már ugy áll a dolog, hogy az
127 43|               bizonyitja. Ez a cinizmus már annyira megy, hogy nem csupán
128 43|             annyira, mint minálunk. Itt már komoly és értékes beszélgetést
129 45|               enni csak kevesen tudnak, már t. i. olyan módon, hogy
130 45|               gazdag lakomát elköltjük, már ugyancsak nem hasonlit arra,
131 45|                 az apró illetlenségeket már százszor és százszor megrótták
132 45|                 előkelő asszonyt láttam már, aki mennyei ártatlansággal
133 45|                 tartaná a kezében s aki már a legelső mozdulatával is
134 45|          cipőjéről lehet felismerni, ma már tisztában vagyunk vele,
135 46|            hozza.~ ~Nem tudom, láttak-e már Kegyetek orvosi tankönyvet,
136 46|              hogy a nyugati országokban már a gyermekbe is beleoltják
137 46|            fegyelmezett, udvarias ember már, fájdalom, a kivételek közé
138 47|                 elárulhatom - amit Önök már ugy is tudnak - hogy a mi
139 48|              intézmények közé tartozik, már nagyon régen megállapodtak
140 48|        házainkban szokásosak. Mert azok már nem finom, egyszerü és vidám
141 49|               uriházakban megfordulnak, már bizonyára kitalálták, hogy
142 49|               szerények, mint jó magam. Már most velem is, másokkal
143 49|             spanyol inquizició szokásai már sok száz évvel ezelőtt elévültek
144 49|             ezelőtt elévültek s hogy ma már épp oly kevés értelme van
145 49|             kérem Önöket: hagyjanak fel már egyszer végképpen a kinálgatással...~ ~ ~
146 50|              alakja: az ingujjas ember. Már kora ebéd után megjelenik
147 50|                ember feltünő szereplése már régóta szálka a szememben.
148 51|              öcsém, hogy az én koromban már semmiben sem hisz az ember,
149 51|            talán igaza is van, de abban már egyáltalán nincs, hogy a
150 52|                utolsó falatot lenyelte, már megint ott ül a hosszu márványasztal
151 52|           hölgyeket, akik négy óra után már letelepednek a különböző
152 52|                 a kávéházban lebzselne. Már csak azért se - a háziasszonyi
153 52|              néni” cimére rászolgál, az már közel van hozzá, hogy a
154 53|              hogy engem, aki februárban már elmultam huszonhat éves,
155 53|       krajcáromat s csak utólag, amikor már ismét antivirilista vagyok,
156 53|              biztos romlás alapja, mert már apáink megmondották, hogy
157 53|               kikerült, de a hatodikban már emelt fővel kért egy pohár
158 54|              esetről, - mert a többiben már nem értem a tréfát, s a
159 54|           visszagondolni... A részletek már banálisak: a felsütött bajuszu
160 54|                 elmondta, hogy Kegyedet már hosszabb idő óta néma tisztelettel
161 54|           követni az aszfalton, de most már nincs többé lelki ereje
162 55|           őnagyságára emlékeztessen, de már arra, hogy száz ártatlan
163 56|                egy ravasz ismerőse, aki már huzamosabb idő óta minden
164 56|          sincsenek tisztában, amelyeket már a középkorban is sikerrel
165 56|               Ön miatt a sodromból. Van már legalább is öt éve, hogy
166 56|                Nem, kedves barátom, ezt már nem szabad kivánnia tőlem.
167 56|          megvédelmeztem...~ ~Ez a trükk már majdnem oly régi, mint az
168 57|       kétségbeejtő bizonyossággal látja már közeledni azt a pillanatot,
169 57|            beteg, mint a phtizises, aki már csak a tüdeje roncsaiból
170 57|               többé-kevésbé megalkudtak már az élettel. Ki az álmairól
171 58|               uri penziókat lehet kapni már napi tiz frankért, még pedig
172 58|           elveszit száz forintot, de az már éveken át sem jut az eszébe,
173 59|             nekem a kemény kifejezést - már meglehetősen nagy százalékot
174 59|             indulatain, mint én, akinek már ugyszólván minden mindegy.
175 59|        kicsiklandozza belőlem. Ez az ur már messziről lekötelezőleg
176 59|                 a következő pillanatban már köszönni akarna, de a világért
177 59|                hogy az ember másodizben már nem ül föl a ravaszságának.
178 59|        ravaszságának. De a szalutáló ur már sokkal boszantóbb alak nála,
179 60|               öröméről, vagy gyászáról, már teljesitették társadalmi
180 61|        bibelődik.~ ~A fiatal ur, akiről már föntebb megirtam, hogy magánhivatalnok,
181 61|            minden földi hangulatot s én már azt hittem, hogy végképp
182 62|            bólintgatunk, mert mi ketten már tisztában vagyunk azzal,
183 62|        költségeket?~ ~Kedves asszonyom, már a jó öreg Murai Károly,
184 63|          hütlenséggel fogja viszonozni, már meg is fosztja őt attól,
185 64|                az öreg kezem reszket is már némelykor, még nem halt
186 65|         ugyancsak bámulatba ejt. Ugyan, már mi ezen a töprengeni való?
187 65|      figyelmeztessem, amely a külföldön már annyi kellemetlenséget szerzett
188 65|                értik meg őket. Pedig ma már mindenütt találkozik az
189 65|          állomásra ért s utitársam, aki már azt hitte, hogy lemaradtam
190 65|                   kiáltotta magyarul. - Már telegrafálni akartam, hogy