Rész

1  5| mindnyájan arra gondolunk, hogy: istenem, milyen jó lenne immár öregebbnek
2  8|        az asszonyok előtt is. De istenem, hát van-e édesebb és pikánsabb
3 14|      kétségtelenül igaza van, de istenem: nem borzasztó és fölháboritó
4 18|        eltünt fiatalságom miatt. Istenem, hát hogyan is lehet élni,
5 28|        borzalmas perspektiva, de istenem, a halandó ember mindig
6 31|         hogy kivel beszélnek, de istenem: miért bocsátkoznának szegények
7 35|          elámulva gondolták:~ ~- Istenem, milyen finomak és előkelők