Rész

  1  1|              snájdig leánynyá lennie, én szivemből gratulálok neki,
  2  1|            snájdig jelzőre pályáznék, én bizonyisten gondolkozás
  3  2|              annyira kényes, hogy még én is, aki nem tartozom épen
  4  2|                Elképzelheti - irja az én bájos ismeretlenem - mennyire
  5  3|            Garlton-szállodába... Majd én is megirom, hogy hol találhat
  6  3|             intimitást nem helyeslem. Én, mint apa, nem engedném
  7  3|            nincs reményem hozzá, hogy én, a fehérhaju öreg, ezt a
  8  4|   ismeretlenek a természetrajzban. De én - mint gavallér ember -
  9  5|           tudom, hogy ők tudják, hogy én egész másra gondolok, mint
 10  5|           gyakorlott causeurt. Hiszen én is tudom, ők is tudják,
 11  5|           kimeritő információt kapni, én pedig a keblem mélyén azt
 12  5|            várakozik majd rá, hogy az én hangulataimat és gallérjaimat
 13  6|         fölborzolhatja?”~ ~Édes fiam, én megértem a te szomoruságodat,
 14  7|        vesziti el a fejét, de most az én lelkem is megtelt azzal
 15  7|            többséggel leszavaztak, de én nem nyugszom meg ebben a
 16  7|     bizonynyal igaza van, - és lássa, én mégis azt mondom, hogy az
 17  7|             szekundát az etikettből s én habozás nélkül ki is mondom
 18  9|               cselekednék, mint ez az én különös levelezőm.~ ~A leánynak
 19  9|        katasztrófa lenne abból, ha az én feleségem is olyan asszonynyá
 20  9|    legfrissebb udvarlójával flirtel - én értem, nagyon is értem azokat
 21 10|              órákon át zaklat, vajjon én is szeretem-e? Már meg is
 22 10|            örömet ebben a módszerben? Én azon a véleményen vagyok,
 23 11|    kellemességeivel fölcserélheti, de én - akár hiszik, akár nem -
 24 12|      felháborodva, - azért házasodtam én meg, azért vettem el olyan
 25 12|             különböző felfogás közül? Én azt hiszem, feltétlenül
 26 13|            viselkedett.~ ~- De hiszen én nem értek a kártyázáshoz, -
 27 13|             hozzám a panaszával, mert én olyan tanácsot fogok adni,
 28 13|           hálás lesz érte. A sikerért én becsületszóra garanciát
 29 13|               budapesti kávéházba. És én magam se pályázom arra,
 30 13|              a piros nyolcastól, mert én nem azt fogadtam meg az
 31 13|               talál, hát lelke rajta; én tőlem akár azt is megteheti,
 32 13|              nyilvános kávéházban. De én sem kártyázni nem fogok,
 33 13|             vesznek a kezükbe, amikor én, a ház urnője, nem értek
 34 13|        levesedet.~ ~Mondja el ezt, az én felelősségemre, a kompromittált
 35 13|              a kompromittált urának s én ezennel jót állok róla,
 36 15|             fölösleges mondanom, hogy én az asszonyoktól nem követelem
 37 17|              egyetlen ambiciója, hogy én őt szépnek és kivánatosnak
 38 17|      események jobban érdekelnek - az én koromban már azt is elhiszik
 39 17|             asszony megbotránkozva. - Én egész nap a cselédekkel
 40 17|           érdekli a politika, mint az én legbájosabb mosolyom. Olvas,
 41 17|      mondhatnám, hogy nagy szamár, de én finom ember vagyok, s tartózkodom
 42 18|           világot járt csavargó, mint én, tudja igazán méltányolni
 43 18|              rózsás arcszinéről, - de én becsületszavamra azt mondom
 44 18|               vagyok e téren, hát ezt én nekem habozás nélkül elhiheti.
 45 18|             szalónban előttem állott, én, a rezignált, fehérhaju
 46 18|               épp oly jól tudja, mint én... Ami a tollat a kezembe
 47 18|             szivből és kissé kacéran, én némiképp zavart arccal,
 48 18|              azzal az igérettel, hogy én legközelebb a Kegyetek házában
 49 18|      határozottan, csak annyit, hogy: én a szegény ura iránt, aki
 50 18|             mondok Kegyednek valamit: én gyülölöm azokat a bájos
 51 18|         mutasd meg nekem az uradat és én megmondom, hogy ki vagy!
 52 18|              az udvarlója elegáns, az én szememben akkor is bukott
 53 18|          Lássa, ez az oka annak, hogy én ezt a hosszu és kellemetlen
 54 18|       kellemetlen levelet megirtam.~ ~Én a Kegyetek uri házába, bár
 55 19|     válaszolja:~ ~- Édes kis csacsim, én nemcsak egy picurkát szeretlek,
 56 19| bebizonyitanád, hogy az egész világon én vagyok neked a legkedvesebb...~ ~
 57 19|                   Oda, édes fiacskám, én nem megyek.~ ~- Miért nem? -
 58 19|         történik is, de ahhoz a nőhöz én nem megyek... Még ha elválsz
 59 19|            hogy épp ugy csókolt, mint én...~ ~A férj még egyszer
 60 20|            egy efajta férjet, - de az én történetem mégse tartozik
 61 20|             födél alatt. Sajnálom, de én nem születtem arra, hogy
 62 21|               épp oly jól tudja, mint én, hogy ez a monológ mindennap
 63 21|        cselekedet elkövetése előtt az én szankciómat kéri, holott
 64 21|              hát szivesen válaszolok: én bizonyos fentartással az
 65 21|              magam ellen bőszitem, de én az igazságért szivesen megköveztetem
 66 21|                  Nb. megjegyzem, hogy én nem a vánkosom alá teszem
 67 22|             jóakarattal viseltetik az én öreges fecsegéseim iránt,
 68 22|          jobban imponál neki az, amit én leirok, mint az, amit az
 69 22|             velem. Amint Önök látják, én nem vagyok kapható az ilyen
 70 22|             lekötelezi őnagyságát, az én ismeretlen tisztelőmet,
 71 22|             füröszti a feleségét, mig én ott is sirok, ahol senki
 72 22|               puccon jár az esze, mig én olyan kalapokban járok,
 73 22|     őszintének, se igazságosnak. Mert én nemcsak abban nem hiszek,
 74 24|             akarja.~ ~Édes gyermekem, én koros, tehát udvarias ember
 75 24|           mondta az öreg diplomata és én épp oly csodálkozva néztem
 76 24|            azzal a különbséggel, hogy én csakhamar megértettem az
 77 25|       felületes férfiak közhite, - de én, tisztelt atyámfiai, azt
 78 26|              egészen nyugodtan lenni, én jól vigyázok a mucusra.
 79 26|            ájuldozó urnőjének:~ ~- Az én bérem nem hozomány, hogy
 80 27|        vigasztalást és bátoritást, de én - ha nem lenne a levelében
 81 27|          minden habozás nélkül, ha az én ismeretlen barátom még valamit
 82 28|             is lenne (hiszen utóvégre én is el fogok egyszer jutni
 83 28|            magamat, de bizonyos, hogy én is ugy vagyok, mint ő: bár
 84 28|               a tárcáján eret vágjak, én már a lépcsőházban csalhatatlanul
 85 28|          siker mindig és kizárólag az én pillanatnyi diszpoziciómtól
 86 28|          hozzá:~ ~- Mentsen meg, - és én még a haló porában is áldani
 87 28|            megéljen. Fáj a szivem, de én megjósolom, hogy az én fiatal
 88 28|             de én megjósolom, hogy az én fiatal barátom betegsége
 89 29|               az idevaló társaságban. Én azonban, aki vagyok annyi,
 90 29|               is grasszálhat, ezt még én se hittem, aki pedig mindent
 91 29|               ellen véteni merészelt? Én azt ajánlom, tegye jégre
 92 30|             bennem a régi anekdotát s én is azt kérdezem, amit amaz
 93 30|            mint a csunya férfit?~ ~Az én alázatos nézetem ugyanis
 94 30|                amint hogy a nők se az én ragyogó szellememmel fognak
 95 31|               nem egészen komoly, bár én, akit afféle morálcsősznek
 96 32|               kádi - mondja a levél - én szédületesen el vagyok ragadtatva
 97 32|             olyan bölcseségre, aminek én is hasznát vehetném, még
 98 32|               meg bölcs kádi, s akkor én, a józan pesszimista, is
 99 32|      megállapitaná a becsületsértést. Én azonban nem fogom föl a
100 32|       szerelmi problémái iránt. De ha én ilyen nemeslelkü és konciliáns
101 32|          atyámfia, nem pedig az, hogy én szerelmi smoncákat irok.
102 33|               az óvatos magánzó - sem én, sem a feleségem sohase
103 34|             mert - mi tagadás benne - én, a fehérhaju öreg is, akárhányszor
104 34|             Akár csavargók, akár nem, én őszinte szivvel irigylem
105 34|          annak a gyönyörüségnek, hogy én is ott lehessek ebben a
106 35|        egymáshoz való viszonyukat. Az én nézetem szerint az egész
107 35|       kiváncsi és ideges feleségek az én döntvényem ellenére se fognak
108 36|         eljövök a revancheért...~ ~Az én vidéki uriemberem nagyon
109 36|              nem megyek... Nem vagyok én Bayard lovag, hogy egy éles
110 36|              kérik?~ ~Tisztelt uraim, én tudom, hogy mivel tartozom
111 37|               nézeteltérések ellenére én nem habozom azzal a kijelentéssel,
112 38|               köhög egymással. Kérem, én drága pénzen megváltom a
113 38|             tulköhögi a szomszédom, s én kénytelen vagyok részvéttel
114 38|              reménytelenül szeretünk. Én ugyanis megengedem, hogy
115 38|            cselekvény megértéséhez.~ ~Én tehát mindenkinek ezennel
116 39|             Hát nem mondták meg, hogy én fiakkert akarok? Csak nem
117 40|            öreg megrázta a fejét.~ ~- Én uram, egyiket se olvastam,
118 40|             az efféle időfecsérlésre. Én tőlem akár tücsköt-bogarat
119 40|  tücsköt-bogarat összeirhatott, ahhoz én, világtól elmaradt öreg,
120 41|               bogárhoz?” - kérdezi az én ismeretlenem felháborodva. „
121 41|      lehetséges lenne a tapsolás, hát én lelkes tapssal fogadnám
122 41|                De ha már itt tartunk, én tovább megyek egy lépéssel,
123 42|              Az ilyen vén ember, mint én, aki sandwicheinek javát
124 42|             afrikai őserdőkben sem... Én a magam részéről sokkal
125 43|                       A pesti tónus~ ~Én, aki azt a különös mesterséget
126 44|              vagy lázongani mernének. Én azonban vitézül elmondom
127 45|            kezedbe a kést és villát s én rögtön megmondom, hogy ki
128 46|           pathologiai elváltozásokat. Én is a tankönyvirók példáját
129 46|             De amint látni fogják, az én alakom egyáltalában nem
130 46|               elismeréssel fogadja az én beszédemet, az rögtön a
131 46|             maga pártjára hódit, mert én is csak hiu és gyarló ember
132 47|           kinos a hosszabb utvonalon. Én például föltétlenül kedvesnek
133 47|               jóból is megárt a sok s én azt hiszem, hogy Boda Dezső
134 48|         fényüzésükkel elkápráztatják. Én azt hiszem, hogy ez nagyon
135 49|       molesztálásig való kinálásáról. Én magam például azok közé
136 49|            ambiciót helyez abba, hogy én, a szegény mártir, a gyomromat
137 49|               oly kevéssé tudja, mint én, - de mivel az anyja, a
138 50|         látott hasonló illetlenséget. Én ugyan abban a véleményben
139 51|            Jegyezd meg öcsém, hogy az én koromban már semmiben sem
140 51|               megvető emberek között. Én ismertem kártyást, aki babonából
141 52|               bajuszát pödörgetve, az én lovagias öcsém, aki - teringettét,
142 52|         körülöttük settenkedő urakra. Én tehát mindenképpen megértem
143 52|              de csak bizonyos időben: én szerintem este tiz és tizenkét
144 52|         mindenki elhiszi, hogy nem az én feketebajuszu öcsém miatt
145 52|                Mert ha szép, akkor az én drágalátos öcsém okvetlen
146 53|            váratlanul pénzhez jutott. Én voltam az, aki ezer forinttal
147 53|           háziállatokat. De a pénztől én is becsiptem, mint mindenki,
148 53|       beledobja.~ ~A betegséget tehát én tökéletesen megértem, de
149 53|              a betegségéből, akkor az én szavam ugyis csak annyit
150 54|              delikát esete, s most az én girómmal akarja megnyugtatni
151 54|           volna a derék embernek, mig én mosolyogva azt mondom: nem
152 54|       asszonykák, sem a rendőrök, sem én, öreg csavargó, nem tudjuk
153 55|          állandóan felborzolja még az én nyugodt és meghiggadt idegeimet
154 55|        uzsorás fejéhez. Hogy e közben én, az ő ártatlan vendégtársa,
155 56|            olvasó, akár nem hiszi, az én levéliróm nem ütötte arcul
156 56|            hát mi akkor a tennivalóm? Én nem tudok kieszelni semmi
157 56|           ember.~ ~- Ugy, hogy tegnap én is egy nagyobb társaságban
158 57|             rendelkezhetik...~ ~Mióta én, a dologtalan öreg, egyszerü
159 57|             tehetetlen... És ilyenkor én is azt mondom, amit a professzor,
160 57|           isten hatalmával, fájdalom, én se rendelkezhetem...~ ~...
161 59|         mozdulattal hálálja meg, hogy én a kalapomat megemelem előtte.
162 59|         uralkodni az indulatain, mint én, akinek már ugyszólván minden
163 59|         ugyszólván minden mindegy. De én se veszem a dolgot mindig
164 59|             furfangosan megvárja amig én megemelem előtte a kalapomat.
165 60|              ártatlan dróthuzalra:~ ~„Én vagyok a Miska, te a vőlegény,~
166 60|              te a vőlegény,~ Bár csak én volnék te és te volnál én!”~ ~
167 60|             én volnék te és te volnál én!”~ ~Azok a kényesebb férfiak,
168 60|    chauvinisták nevezni szokták.~ ~Az én szerény véleményem e kérdésben
169 61|              a szemei elé kerülne. De én, aki szivesebben foglalkozom
170 61|             egy idegbeteg milliomost, én teljesen megőrizem a komolyságomat
171 61|      gyékényem elé. Bizonyos, hogy az én mai levéliróm problémája
172 61|            valaha drámát fog irni, de én azért mégis tárgyalás alá
173 61|           bolondság lenne - és mégis: én megértem és méltányolom
174 61|            megértem és méltányolom az én fiatal barátom kételyeit,
175 61|             minden földi hangulatot s én már azt hittem, hogy végképp
176 61|               fiatal barátom: választ én az ön kérdésére nem adhatok.
177 62|      tultegyenek a kollégáikon. Pedig én azt hiszem, hogy az egyszerü
178 62|             és haszontalan fényüzést. Én a magam részéről nagyon
179 63|          Költözz el egy szállodába, - én egyelőre itthon maradok
180 63|        szempontból fogod megitélni az én elkövetendő ballépéseimet.
181 63|        csinálni abból, ha néha-napján én is megcsallak valakivel.
182 64|            joggal népszerü lett ez az én meséket firkáló atyámfia,
183 64|       tanácsommal megsegitem, mert ha én is cserbenhagyom, akkor
184 64|             háborgatni merészelnek.~ ~Én azt hiszem, hogy ennyi tökéletesen
185 65|             borzalmas meglepetésen.~ ~Én ott, a nápolyi gyorsvonaton,