Rész

1  3|   reményem hozzá, hogy én, a fehérhaju öreg, ezt a boldog időt
2 18|     állott, én, a rezignált, fehérhaju öreg, egy pillanatig ugy
3 24|     tragédiák születnek... A fehérhaju diplomata, aki a szerelmi
4 32| mondom nektek, hogy az ilyen fehérhaju, gyékényen guggoló magánbölcs
5 34|     mi tagadás benne - én, a fehérhaju öreg is, akárhányszor sárga
6 48| találja; hiszen még nekem, a fehérhaju öregnek, is azok a legkedvesebb