Rész

  1  1|        Légyottokat ad, de nem megy el, hanem egy barátnőjével
  2  2|        elrabol... Hogy ugy adjanak el, mint egy mángorlót, vagy
  3  3|        fiatal uraink még nem érték el azt a műveltségi szinvonalat,
  4  5|          isten szerelméért, árulja el hamar a háztüznézés diszkrétebb
  5  6|             ily körülmények között el lehet képzelni, hogy ezt
  6  6|            kötelességét hanyagolná el, ha nem keresné az ebédlőben
  7  7|  illendőségi kérdésben, hát döntse el most azt az érdekes vitát,
  8  7|         aki egykönnyen nem vesziti el a fejét, de most az én lelkem
  9  7|    ünnepeltek angolosan távozzanak el attól az asztaltól, ahol
 10  8| nyárspolgár magából kikelve rohant el este az intimus ebédlőből,
 11  8|            fölött és mikor érkezik el az a pillanat, amidőn az
 12  8|           lényeget illeti, bizvást el lehet mondani, hogy az angol
 13 10|      légyottot, amelyre nem mennek el; a lányt magukba bolonditják,
 14 10|         bolonditják, de nem veszik el feleségül. Szóval: azokra
 15 11|     valamicskét. Ám hogy rohanjunk el hazulról, mikor a hatásos
 16 11|        értékes mulasztást követett el, a mikor irásművének félelmetes
 17 12|    házasodtam én meg, azért vettem el olyan asszonyt, akiért minden
 18 12|           háztartás budgetje dönti el, hiszen - mindig középsorsu,
 19 12|            nembánomsággal intézzük el. De van egy második szempont
 20 13|            reggeli tisztogatást is el fogja hanyagolni, ami -
 21 13|          látogatók azzal töltötték el az időt, hogy ebédutántól
 22 13|      szükséged, akkor mentél volna el háztüznézni a legelső budapesti
 23 13| kanalazhatod a levesedet.~ ~Mondja el ezt, az én felelősségemre,
 24 14|           még a legnaivabb lány is el tudja képzelni, hogy megvannak
 25 14|       abban a szent hitben távozik el a szerelmesével az anyakönyvvezető
 26 14|            megindult szivvel olvas el egy gyönyörü novellát, mely
 27 14|            akit meg ne inditana és el ne érzékenyitene az a remény,
 28 15|            idegrohamok közt intézi el ezt a kinos és kellemetlen
 29 17|    bizonyos időpontig: addig, amig el nem szánja magát arra, hogy
 30 18|           lángoló szivvel huzattuk el az ilyen szép asszonyok
 31 18|            amig az a szerencsétlen el nem pusztul...~ ~Valamikor
 32 18|      elmenni. Még pedig nem megyek el azért, mert ez a látogatás
 33 19|            nappal ezelőtt távozott el az anyakönyves szine elől,
 34 19|          Hát isten neki, kövessünk el megint valami ostobaságot...~ ~
 35 19|      csacsi, kis fiam, hanem szánd el magad szépen erre a tizperces
 36 19|     helyesen? Én-e, aki mindenáron el akarom vinni a feleségemet
 37 20|          uszó-öltözetekkel ragadja el az udvarlóit, ő kilógó nyelvvel,
 38 20|     valóságos martiriumot követett el, amikor ehez a Schlemihl
 39 21|       Imádott nőm őnagysága lopott el megint tizennégy koronát
 40 21|      vajjon csakugyan bünt követ-e el a feleség, ha az ura pénzestárcáját
 41 22|    feleségének, vagyis: ne áruljam el, hogy az ő levelére válaszolok,
 42 22|           polémiát akképp intéznek el, hogy mást képzelnek a maguk
 43 22| összehasonlitó iskola révén jutnak el arra az eredményre, hogy
 44 23|      fészkükben, kacagva kergetnek el minden nap? Nem éreznék-e,
 45 24|         igy szól hozzá:~ ~- Vigyen el az ördög, ne bolondozz,
 46 25|        Lidia helyett nem mi járjuk el a parketten a koradélelőtti
 47 27|         hosszu levélben panaszolja el nekem a maga siralmas helyzetét,
 48 27|           és ujságolvasással tölti el a délelőtti órákat. Délben
 49 27|       véletlenek kivárásával tölti el az életét s ez nem csupán
 50 27|         hogy egy-egy váltócskát is el lehet helyezni valamelyik
 51 27|          sárga irigységgel töltené el; mert e derék embernek semmise
 52 27|         ugyancsak nem pusztithatja el az életnek semmi váratlan
 53 27|            minél gyorsabban fusson el ezeknek a jókedvü szédelgőknek
 54 27|         mondom Önnek, hogy siessen el gondolkodás nélkül abba
 55 28|       lenne (hiszen utóvégre én is el fogok egyszer jutni abba
 56 28|         egyszer - oh, rémes nap! - el fog érkezni az az idő, mikor
 57 32|           egész levelet nem árulom el nektek, de egyet-mást mégis
 58 32|            levél - én szédületesen el vagyok ragadtatva a te hatalmas
 59 32|            világcsavargóm, de hidd el nekem, hogy ez mind csak
 60 32|      tényállást mégse hallgathatok el: azt, hogy ezek a különleges
 61 33|      végszükségben sajátkezüleg is el tudna vinni két kilométernyire,
 62 34|        fokos hidegségben szakitják el magukat a hivataluktól és
 63 34|          akik halálukig se hagyták el a kedves falujuk határát,
 64 34|           a pontnál már nem térnek el véleményeink, mert magam
 65 35| tölgyfahasábok, merev arccal veszi el a lakájtól az ezüst-tálcán
 66 35|        lakására cimeztesse. Menjen el ő nagysága a kaszinóba,
 67 36|         miniszterpapiroson intézik el. De erre, amint mondtam,
 68 36|    kevesebbet tud, mint ők) nyerte el az ő finom készpénzüket.
 69 36|    viszont-gorombáskodással intézi el, de nem küld gérokkos segédeket,
 70 36|            okosabban intézte volna el az ügyét, ha eleget tesz
 71 38|           szinházak nézőterét lepi el, hanem a kávéházakat és
 72 38|       néhány nappal, de nem hagyja el a rendes szórakozásait,
 73 39|        kocsijára fölenged. Bizvást el lehet mondani, hogy a gondos
 74 40|         smuciánok se párologhatnak el, ha az obulusaikat le nem
 75 41|   érthetetlen nagyzási mánia fogta el a szállodát bérlő vendéglőst:
 76 41|           sincs meg, - vitte volna el az ördög azt a sok külföldi
 77 42|            kulisszái közé. Bizvást el lehet mondani, hogy manapság
 78 42|     közkórházakba. Utálattal dobja el az ujságot, nagy nehezen
 79 42|            vadállat két perc alatt el nem hallgat, bizonyos, hogy
 80 42|          De a vadállat nem hallgat el, hanem tovább beszél, addig
 81 44|          vagy a hálószobában költi el az ebédjét és vacsoráját,
 82 44|          türelmetlenül rohanhasson el a kávéházba, ahol előkelő
 83 44|        kellemes milieuben költheti el legalább a fekete kávéját.~ ~
 84 45|           szürcsölés közt tüntetik el a tányérjukról, hogy a kenyeret
 85 45|            legelső mozdulatával is el ne árulná, hogy nem igen
 86 46| meghallgatásának müvészetében érik el a legnagyobb tökéletességet.
 87 46|        embereknek mondtam. Bizvást el lehet mondani róla, hogy
 88 48|          vidám hangulatban töltsék el a téli alkonyatok óráit.
 89 48|            szemébe nézve mondhatom el ó-divatu bókjaimat...~ ~
 90 50|       Akinek melege van, az menjen el egy dunai uszodába, vagy
 91 50|            égbekiáltó bünt követne el, hanem azért, mert a családi
 92 51|             ha olyan valaki követi el, aki a babona misztikumában
 93 52|            Reggel kávéházban költi el a kávéját, ebéd után feketekávézni
 94 52|         előtt is a kávéházban tölt el egy órácskát.~ ~A minap,
 95 52|            egy födél alatt töltsék el az összes szabad idejüket...
 96 52|            mi, a kávéházban költik el az uzsonnájukat s csak este
 97 52|          szép néni”-ket nem kerüli el, a nyájas, selyembluzos
 98 52|          léha jargonnal keresztelt el a kávéházakban lebzselő
 99 54|  tisztességes asszony nem is követ el olyasmit, amit titkolnia
100 54| pillanatban azt hitte, hogy rögtön el fog ájulni ijedtében, de
101 54|      meggondolta magát s nem ájult el, hanem egy megvető pillantást
102 54|        azért, hogy nem neki mondta el ezt a furcsa történetet,
103 54|   kényelmes inkognitóban párolgott el a nagyvárosi utca ember-oceánja
104 55|         tekintetében, még nem érte el a nagy európai metropólisok
105 55|       felszolgáló pincér nem hozza el két percen belül a kivánt
106 55|      szokásos s hogy Budapesten is el lehetne szokni tőle, ha
107 56|       magához, hogy a kis epizódot el birta mesélni nekem, annak
108 58|            elméletben ugy suhanunk el a tengerek, hegyek és idegen
109 61|             de legalább nem rontja el a hangulatát egy piszkos
110 61|            mellett, de ne felejtse el, hogy a vérsejtjei aligha
111 63|        ennyit mondott:~ ~- Költözz el egy szállodába, - én egyelőre
112 63|        kalandokról lemondjak, - de el kell hinned nekem, hogy
113 63|          azt hiszi, hogy igy járok el a legkorrektebbül? Kérem,
114 63|            Csakugyan bünt követnék el akkor, ha a pillanatnyi,
115 63|      veszedelem fenyegeti. Mihelyt el tudja hitetni vele, hogy
116 64|  gépirókisasszony szivdobogva megy el a főlépcsőn a bank félelmetes
117 65|                 Ha hibát követtünk el, van egy mentségünk: a nagyságos