Rész

  1  3|              folyton a házasságra, mint a mi fiatal hölgyeink, - hanem
  2  3|                  mégis azt mondom: hogy a mi viszonyaink között az ilyen
  3  3|              szokást, hanem azért, mert a mi fiatal uraink még nem érték
  4  3|       meglehetősen ritka vendég nálunk. A mi ifju gavallérjaink nem a
  5  3|               ellene vagyok annak, hogy a mi hajadon leányaink egy idegen
  6  5|                 róla, hogy a látogatásnak mi a célja? Az egész ház zavarban
  7  7|               elpárolognak. Miért huztunk mi akkor frakkot, miért vették
  8  9|           átöröklésről annyit beszélnek a mi korunkban, hogy nem csoda,
  9 10|                       A mama megnyugszik: mi következhetik ezek után
 10 10|              kisváros sétaterén.~ ~Vajjon mi hát a célja ennek a furcsa
 11 10|                   Meg fogom mondani, hogy mi a célja, s egyuttal bemutatom
 12 11|                 ép oly tehetetlen, akár a mi legnagyobb bajunk: a halál
 13 14|           legtörzsökösebb habituéivel is. Mi lehetne hát egyéb vége a
 14 14|             akiket miatta kikosaraztam... Mi a különbség akkor a müvész
 15 15|                  föl az asztal mellől, de mi ez ahhoz a másik éhséghez
 16 16|              esetre se reflektálhat, mert mi már akkor is módfelett kitüntettük
 17 16|                 ha beszélni tudna, - mert mi egyéb, más jelentősége lehetne
 18 16|            jelentő ruhadarab szimbolizál? Mi egyebet lehetne következtetni
 19 17|                 szögezi a mellemnek, hogy mi érdekel jobban a kettő közül:
 20 18|                    hogy hiába kacérkodunk mi, vén csacsik a korunkkal,
 21 19|                 jutott - engedd meg, hogy mi, két bolondok, ezennel odajáruljunk
 22 21|                  a budgetjét emeli föl, a mi hallgatag jóváhagyásunkkal.~ ~
 23 22|             nyilatkoznom kell, abból áll: mi a véleményem azokról a feleségekről,
 24 23|           meghülhet és náthát kaphat...~ ~Mi, akik nem foglalkozunk pedagógiával,
 25 23|                miért ne magázzuk hát őket mi is, amikor ez az arisztokratáskodás
 26 23|                    édes, naiv kis szivem, mi a logika abban, hogy otthon,
 27 24|               tegnap este abbahagyta.~ ~- Mi itt a teendő? - kérdezi
 28 25|               tejfel az élete, amilyennek mi, férjek, feltüntetni szeretjük.
 29 25|                  az ebédlő magányába, mig mi verejtékes homlokkal emlegetjük
 30 25|                   lusta Lidia helyett nem mi járjuk el a parketten a
 31 27|                   könnyü helyzetben, mint mi vagyunk: ő ugyanis - szegény -
 32 30|           látóhatáron feltünik, s hiába a mi francia esprit-nk és egyéni
 33 30|              többet nyom a latban, mint a mi legjobb és legfrappánsabb
 34 30|      legfrappánsabb ötleteink. Ne tartsuk mi az asszonyt különbnek, mint
 35 30|          terringettét, valljuk csak be! - mi se a szép lelket keressük
 36 31|                   a pikantériákon, hiszen mi, becsületes asszonyok is
 37 31|                 vagy prude-nek tartsanak. Mi erről az ön véleménye, tisztelt
 38 32|                 tavaszi gondok tisztára a mi szép hazánk specialitásai.
 39 33|                   nem lehet belátni, hogy mi, a szegény emberek, miért
 40 33|                    mint betartani, mert a mi hölgyeink még mindig valami
 41 34|                      Téli fürdőzés~ ~Hogy mi a véleményem a téli fürdőzésről
 42 34|                beszél a levelében, mert - mi tagadás benne - én, a fehérhaju
 43 34|                   az ördögmalom, amelyben mi az életünket leéljük, egyszerüen
 44 34|                   kinozzák a gyomrukat. A mi idegrendszerünk más, mint
 45 34|                    még pedig, fájdalom, a mi hátrányunkra. Mi nemcsak,
 46 34|              fájdalom, a mi hátrányunkra. Mi nemcsak, hogy belepenészesedünk
 47 34|            percentuális tekintetben talán mi közülünk kerül ki a legtöbb
 48 34|          könnyüpénzü utazót. Ezt a tipust mi képviseljük a legsürübben,
 49 37|                  kérdéssel fordul hozzám: mi a legujabb divat a kézcsók
 50 37|                  nagy népszerüségre, mert mi tagadás, mindenkinek jól
 51 38|                 az igazság: azzal, hogy a mi szinházaink nézőterén ugyszólván
 52 38| végighallgathassam az előadást s ehelyett mi történik? Az történik, hogy
 53 39|                 sovány ló volt fogva.~ ~- Mi ez? - kiáltottam dühösen
 54 40|                mondom, hogy Victor Hugo a mi legnagyobb halottunk. Csak
 55 40|                 fájdalom, nem lakik itt a mi szállodánkban...~ ~- És
 56 40|                  Zolát is idehoznák! De a mi kormányférfiaink, uram,
 57 42|                sok őrült gondolat, mely a mi fejünkben megfordul, polgártársainkat,
 58 42|                Minek élni? Tulajdonképpen mi vár rá ma, holnap és holnapután?
 59 42|             multheti komédiát...~ ~Vajjon mi a patologiai oka a Lipótok
 60 42|                  III.~ ~A jó isten tudja, mi a magyarázata annak, hogy
 61 42|                tekintet nélkül arra, hogy mi sokkal közelebb állunk ahhoz,
 62 43|                  grasszál annyira, mint a mi szép és virágzó fővárosunkban,
 63 43|                   menő léhaságnak, mely a mi zsurjainkon, kávéházainkban,
 64 43|               léha felfogásuak szerint, a mi lelki felsőbbségünket bizonyitja.
 65 43|                  demonstráljuk.~ ~Talán a mi kávéházi törzsvendégeink
 66 43|               annak a cinizmusnak, mely a mi társaságainkat jellemzi.
 67 45|                  fiu néha nem tudja, hogy mi Afganisztán fővárosa, de
 68 46|                  és abuzusokat, amiktől a mi társadalmi életünk annyira
 69 46|                 tolakszik elibénk ebben a mi gyönyörüen fejlődő fővárosunkban
 70 46|                  azok felé fordul, akik a mi elmésségünknek hódolnak,
 71 46|                  arra kerül a sor, hogy a mi történeteinket meghallgassa,
 72 47|                már ugy is tudnak - hogy a mi pacsirtánk nem egy rokonszenves
 73 47|                  száz példányban él itt a mi gyönyörü székesfővárosunkban.
 74 47|            Terézvárosban mondani szokták: mi a véleményük Önöknek ezekről
 75 48|            azokért a zsúrokért, amelyek a mi uri házainkban szokásosak.
 76 48|             magyar szó: a proccolásnak. A mi uri hölgyeink azt hiszik,
 77 48|               nyilatkozatokat. Mert ugyan mi az ördögért vállalkoznának
 78 49|              azért nincs jó dolga, mert a mi vidéki asszonyaink egyenesen
 79 50|                  nagyon kellemetlen, mert mi tagadás: mindenki szivesebben
 80 52|                   hogy furcsa kérdés. Hát mi másért járnék a kávéházba,
 81 52|                 szép nénik, épp ugy, mint mi, a kávéházban költik el
 82 52|                ennek a különös ambiciónak mi a lelki rugója: azt, fájdalom,
 83 53|                 magyarázza meg, ha tudja, mi az oka annak, hogy engem,
 84 53|                   Meg tudná mondani, hogy mi ennek az oka? És ha megtudná,
 85 54|       tolakodásától megszabaduljanak...~ ~Mi célja lenne annak, hogy
 86 54|       egyértelmüleg kilökné magából. De a mi viszonyaink, fájdalom, olyanok,
 87 55|           tisztára csak idő kérdése; ha a mi szép Budapestünk is olyan
 88 55|         meghiggadt idegeimet is, az nem a mi utcai életünk abnormális
 89 56|                   a becsületemben. De hát mi akkor a tennivalóm? Én nem
 90 56|                  annyit, mint tegnap.~ ~- Mi történt? - kérdezzük ijedten
 91 58|               után pár hétre kimozdulok a mi imádott Budapestünkről s
 92 58|              ugynevezett megszokásnak is. Mi budapestiek többnyire a
 93 58|            kétszáztiz frankért, vagyis, a mi pénzünk szerint, száz forintért.
 94 59|                  ur, istennek hála, még a mi fővárosunkban is a kivételek
 95 59|             azokban az esetekben, mikor a mi szép városunknak egy másik
 96 61|              meghalt, öreg pajtásom, akit mi magunk közt állandóan „az
 97 61|               magamfajta szegény embernek mi más öröme van az életből,
 98 62|                  port szórnak a szemükbe. Mi ketten, akik még hatalmas
 99 62|                 mai zsurasszony szalónja, mi megértjük egymást és helyeslőleg
100 62|            helyeslőleg bólintgatunk, mert mi ketten már tisztában vagyunk
101 62|                ruhája többe kerül, mint a mi összes, gyermekkori toilette-ünk.~ ~
102 62|            nagyzolását, amikor ünnepnapon mi is nyolc forintot fizetünk
103 62|               igazában megilletné. Ezen a mi gyámoltalan, öreg szavunk
104 64|                  idegen férfi megbotozná. Mi még nem tartunk ott, ahol
105 65|                 bámulatba ejt. Ugyan, már mi ezen a töprengeni való?
106 65|                  még álmunkban se, hogy a mi hóbortos megjegyzéseinket
107 65|               hozzád...~ ~Hogy e szavakra mi történt, azt talán nem szükséges