IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Mindennapi problémák Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1001 30| bezárkózott a szobájába, két hétig bujta a könyveket és a szentirásokat, 1002 18| az én szememben akkor is bukott nő, ha sohase is tudná rászánni 1003 6| csak képletes beszéd, de ha buksi, szerelmes fejedet kissé 1004 36| dalolja - az ember fölir egy bummedlit, de nem áll ki érte, harci 1005 16| paradicsomfoltos pargetszövetbe burkolja fejedelmi termetét. És ez 1006 25| özöne, jámborul és szerényen burkolózott be a félénk hallgatás köpenyébe, 1007 38| valaki jodoformos vattába burkolózva jelennék meg egy szinház 1008 27| kollekcióban él, mulat és busul is néha ebben a szédelgő, 1009 26| cigánymuzsika mellett együtt busulnak vele hajnalig. Ők azok, 1010 26| mint ugynevezett inspekciós busulnok-ok tesznek szert kellemes szinekurára. 1011 36| középkorban, akkor is hüdéses butaságnak lehetne minősiteni, ha valaki 1012 44| nagyon jól fog esni, hogy a butoraimat megkiméltem.~ ~- De hát 1013 35| vetettek a szalon pompás butoraira, a kandallóban égő hasábokra, 1014 16| négy-e, hogy a férjük hideg butordarabbá, az otthon egy szükséges 1015 44| hogy minden két évben uj butorokat vásárolj. Majd ha a lányod 1016 44| vendéget. Az előkelő, fényesen butorozott helyiségbe itt hónapszámra 1017 24| mint a galamb a tiszta buzát, sőt néha szótalan haraggal 1018 30| bájosan pisze orrot, s nevető buzavirágszin vagy éjfekete szempárt. 1019 1| és jellegét megkapja. Aki buzgón és ambicióval fog a dologhoz, 1020 1| fesztelenséget kölcsönöz neki.~ ~C) A férfiakat a snájdig leány 1021 30| ez éppen a legmeggyőzőbb cáfolata azoknak a frivol pszichológusoknak, 1022 34| aki télen Nizzában vagy Cairóban, nyáron Ostendében vagy 1023 46| axiómát, hogy a legfényesebb carriéreket nem azok a férfiak futják 1024 41| Európaszerte divatban van? Az à la carte-étkezés ma már mindenütt szinte 1025 12| budgetjére, akár egy kereskedő cégnek, egy részvénytársaságnak, 1026 42| kulturországokban, az aranyos cégtáblák hencegve hirdetik, hogy 1027 22| olyasmit állitani, hogy ez a cél talán nem méltó tárgya egy 1028 14| állapotát, aki egy hires celebritáshoz megy felségül.~ ~A közönséges 1029 64| olyat, ami a legtöbb esetben célhoz vezet; az egyenes és az 1030 53| idegességében, amig az utazása céljához ér. Az ilyen ember nem csupán 1031 42| egyik dusan kipárnázott cellája, ahová a vendéget, az érvényben 1032 20| boldogtalan férj, mikor cellájában a szomoru hirt közölték 1033 56| Nekem csupán az volt a célom, hogy Önt a keringő hirek 1034 63| természet törvényeinek. Sokkal célravezetőbbnek tartanám, ha Kegyed - a 1035 56| Van az elintézésnek egy célszerübb módja is s ha megengedi, - 1036 33| gyönyörüséget, amit az ilyen céltalan kóborlás nyujt; mert habár 1037 4| idegen férfinak, sőt még célzásokat se szabad tennünk arra, 1038 3| levelében okvetetlen szerelmi célzásokkal hozakodik elő, mert valami 1039 44| megrongálódjék. És ha a férj burkolt célzást tesz arra, hogy minek a 1040 29| mert igy meg abban lát célzatos tendenciát, hogy nem ültették 1041 25| Lidia a vita hevében némi célzatossággal emlékeznek meg életüknek 1042 55| Budapestünk is olyan üzleti centrummá lesz, mint Páris vagy Berlin, 1043 55| mint a nagy nyugateurópai centrumoknak, az üzleti forgalomnak oly 1044 2| titokban levelet ir nekem (ceruzával, mert minden pillanatban 1045 60| Anatole France-t a vérmesebb chauvinisták nevezni szokták.~ ~Az én 1046 36| egy tizezer aranyról szóló cheque. Holnap majd eljövök a revancheért...~ ~ 1047 36| hat reá: ő nem veszi elő a cheque-könyvét, nem bocsát bodor füstmacskákat 1048 42| hatalmas padisahnak, vagy a chinai anyacsászárnénak fogja hinni 1049 19| mikor annak a hizelkedő kis cicának a duruzsolására a legbelsőbb 1050 40| gyakran eszembe jut a vén cicerone, aki a kegyeletet olyan 1051 40| párbeszédről, melyet akkor a vén ciceronéval folytattam; de most, hogy 1052 48| szólva arról, hogy drága cigánybandát is hozatott a rögtönzött 1053 26| kiszemelt szalmaözvegyhez s cigánymuzsika mellett együtt busulnak 1054 41| fürdők tónusát. A borozgató, cigányozó, hangos urak, akik néha 1055 61| elszivott néhány jó egyiptomi cigarettát, végigolvasta a Temps-t 1056 1| lesz.~ ~K) Szenvedélyesen cigarettáz és pezsgőzik, s a szupé-csárdást 1057 17| hogy szivesen kokettálok e cikkekben az öregségemmel, s igy könnyü 1058 17| politikai eseményekről szóló cikkeket és táviratokat. Este, változatosság 1059 38| reményem tehát nincs rá, hogy a cikkemmel az ügynek használni fogok, 1060 49| vendégszeretet túlzásai~ ~Ezt a cikket nem a finom és tökéletes, 1061 60| egyszerübben s mentül kevesebb cikornyával fejezi ki a mondanivalóját. 1062 26| házmestert „hoci ide, vén cimbora!” kiáltással zokogva a keblére 1063 26| megesznek, természetesen a cimborájuk költségére. Hogy mit isznak 1064 26| szalmaözvegyi otthonában, azon a cimen, hogy a kiadó lakást nézik. 1065 15| a konyhapénz törvényes cimén szerezheti meg a legkönnyebb 1066 60| tollat a tintába, leirja a cimet s akkor veszi észre, hogy 1067 35| érkeznek hozzá, a lakására cimeztesse. Menjen el ő nagysága a 1068 55| vizet, szóda bicarbonát, cimjegyzéket, menetrendet kapjon s a 1069 28| elolvastam, melyeknek ez volt a cimük: Wie werde ich energisch? - 1070 43| bennünket, s százszor, ezerszer cinikusabbnak tüntetjük fel magunkat, 1071 43| felsőbbségünket bizonyitja. Ez a cinizmus már annyira megy, hogy nem 1072 43| inficiálta. Ez a betegség a cinizmusig menő léhaság, melylyel nálunk 1073 43| még nyoma sincs annak a cinizmusnak, mely a mi társaságainkat 1074 45| mondták, hogy az urat a cipőjéről lehet felismerni, ma már 1075 58| helyéről, mintha csupán a cipőjét huzta volna fel. Akár egy 1076 15| toilettekben és puha, karlsbadi cipőkben járassa. Mert a feleség 1077 14| dühöngjön, akár egy Rákóczi-uti cipőkereskedő? A fiatal asszony ámulva 1078 15| toiletteket és puha, karlsbadi cipőket kiván. A jó feleséget az 1079 45| hogy jó pénzért elegáns cipőt is könnyü venni, de egy 1080 51| vállalkozása előtt kabalából nyers citromot eszik: mindenesetre bohózati 1081 24| Civakodó házastársak~ ~Két ember 1082 43| nézőtereinken is dühöng, sehol a civilizált világon nem találni a párjára.~ ~ 1083 48| A zsúrnak vagy a five o’clock-nak, legalább elméletben, az 1084 62| szemeink előtt, hanem satin clott- vagy kretonruhás gyermekek, 1085 53| szerelem, sem a szinház, sem a Conan Doyle regényei, de egy körülmény 1086 40| elismerő pillantást vetett a Confession irójának fülkéjére. Terringettét, 1087 65| hanem óvatosan elrejtőztem a Corriere della Sera kibontott lepedője 1088 34| ragyogó pillantást vethetnek a Cote d’azur narancserdeire, a 1089 15| bámulatában. Az a nő, aki jól és csábitóan öltözködik, sokkal hosszabb 1090 15| nagyságát hasonlithatatlanul csábitóbbnak találjuk, ha nem csupán 1091 18| hiába kacérkodunk mi, vén csacsik a korunkkal, alapjában véve 1092 7| ezeknek a mohó, szerelmes kis csacsiknak a viselkedését az illem 1093 19| válaszolja:~ ~- Édes kis csacsim, én nemcsak egy picurkát 1094 24| a különbséggel, hogy én csakhamar megértettem az ő bölcseségét... 1095 45| magától értetődik, nálunk majd csaknem egészen ismeretlen. Száz 1096 49| asztalánál, amely természetesen csakugy görnyedezik a magyar konyhamüvészet 1097 42| kapitányok, az irók és a családanyák, sőt: mint az okleveles 1098 39| lehet mondani, hogy a gondos családapa, aki a legkedvesebb leányát 1099 32| ajánlhatom fel a gondbaborult családapának szerény girómat, sőt még 1100 20| hogy is ne! Hiszen ő, a „jó családból való” fiatal leány valóságos 1101 54| Az aszfaltbetyárok népes családfáját sem az ilyen jó és szolid 1102 48| érzi magát, ha egy előkelő családhoz bejuthat. Az ilyen éretlen 1103 32| akarja meghozatni szerető családjának a sárgadinnyét, ahelyett, 1104 5| régebbről is jó ismerőse a családnak, vagy: ha már az előző formaságokon 1105 5| fiatal ember egy idegen családnál megtesz, csak tévedésből 1106 47| gentry- vagy lipótvárosi családokba.~ ~Nyájas olvasóm, ugye-bár, 1107 12| mindig középsorsu, polgári családokról beszélünk s nem milliós 1108 64| ezt a felelősséget is, s családunk kreaturája, az aranyhaju 1109 43| vagyunk, szégyelljük, hogy a családunkhoz ragaszkodunk, szégyelljük, 1110 22| vagyok kapható az ilyen csalafintaságokra, s ezennel nyiltan kijelentem, 1111 7| Ön előszeretettel adja a csalhatatlan római pápát minden illendőségi 1112 7| ebben a verdiktben, hanem Csalhatatlanságodhoz fordulok azzal a kérdéssel: 1113 7| lábbal tapodják?~ ~Mielőtt Csalhatatlanságom erre a sulyos kérdésre válaszolna, 1114 28| vágjak, én már a lépcsőházban csalhatatlanul megérzem, vajjon sikerrel 1115 63| jövőben épp ugy meg foglak csalni, ahogy a multban megcsaltalak, 1116 19| kovácsolsz... Ha ezt tennéd, csaló és szédelgő lennél, mert 1117 58| le az életünket, abba a csalódásba ringatva magunkat, hogy 1118 14| legálmodozóbb leány se látja; nem csalódik tehát, s nem kell lemondania 1119 28| az érzésemben még sohase csalódtam. És tudja, hogy miért nem? 1120 28| szemtelenség tőlem, ha a nemzet csalogányához hasonlitom magamat, de bizonyos, 1121 27| az életnek semmi váratlan csapása?~ ~Nekem és olvasóimnak 1122 63| pszichológusok akárhány csapodár feleségről tudnak, aki vitrióllal 1123 40| gyümölcsözteti, ott, a halhatatlanság csarnokában. És elismeréssel konstatálom, 1124 17| hirrovatot és a törvényszéki csarnokot olvassa, s a lapot csak 1125 62| polgári diszem a hosszu császárkabát s ha a lobogó tüz mellett 1126 8| függ, - legalább hosszu csatangolásaim közben állandóan igy tapasztaltam. 1127 14| képes, hogy egy rongyos csatát megnyerjen?~ ~Hogy a müvészházasságok 1128 37| fekete vagy fehér csokrot csatoljon-e a társaságbéli ur a gallérjára, 1129 34| fog nézni, mint azokat a csavargókat, akikről oly fensőséges 1130 34| irigységgel bucsuzom azoktól a csavargóktól, akiknek ilyenkor, havas 1131 27| harmóniáját nem áldozza fel olyan csekélységeknek, hogy a mindenesleány nem 1132 17| megbotránkozva. - Én egész nap a cselédekkel és a lakással bajlódom, 1133 16| ebédet jónak találja, hogy a cselédkérdések viharait elsimitsa, s hogy 1134 25| Ime, most eljutottam a cselédkérdésnek ahhoz a részéhez, mely immár 1135 21| a vánkosom alatt volt, a cselédnek tehát nem volt alkalma, 1136 2| fejét, Cenci néni pedig a cselédszerző kifutójának udvarol, hogy 1137 25| helyesen cselekszik-e, ha a cselédügyek elintézésében aktiv részt 1138 21| virágszál előtt, aki e közkeletü cselekedet elkövetése előtt az én szankciómat 1139 7| megitélni a földi emberek cselekedeteit: az illem és a természetes 1140 56| adjak neki tanácsot, mit cselekedjék az ő különös jóakarójával 1141 9| kilencven szakasztottan ugy cselekednék, mint ez az én különös levelezőm.~ ~ 1142 50| társadalom törvényei szerint kell cselekednie...~ ~ ~ 1143 19| oktalanul és meggondolás nélkül cselekedtél, mikor annak a hizelkedő 1144 19| huzódozol... Igazad van és mégse cselekszel helyesen, amikor az igazadból 1145 38| okvetlenül szükségesek a cselekvény megértéséhez.~ ~Én tehát 1146 35| ostoba legény lenne, ha galád cselszövése szálait a saját lakásán 1147 26| titokban ezt az utóiratot csempészi a levélre: „Csak tessen 1148 57| kiván ön jobb sorsot, mint a csendesen szenvedő milliók, akik némán 1149 55| utcai életünk abnormális csendessége, hanem a nyilvános helyek 1150 41| restaurantok szinte templomi csendjének és hangulatának, mely - 1151 40| nyujtanak át nekik a szépen csengő ezüst helyett.~ ~Mikor Párisban, 1152 65| asztalnál angolos flegmával csepegteti a mézet a vajas kenyerére, 1153 27| szövetkezetben. Pénz tehát mindig cseppen valahonnan s ilyenkor a 1154 20| felett, aki ilyen galádul cserbenhagyja azt az ostoba és magáról 1155 64| megsegitem, mert ha én is cserbenhagyom, akkor igazán senkije sincs, 1156 11| magánéletünk kellemetlenségeiért cserében, vagy vesztünk, s ekkor 1157 33| fürdőkkel és idegen városokkal cseréli fel a megszokott otthonát. „ 1158 34| vidékek aranyos napsugaraival cseréljék fel a budapesti zsurokat 1159 62| ketten, akik még hatalmas cserépkályhák mellett, pádimentumos szobákban 1160 10| irodalmi rovatát, elmésen cseveg s kitünően tud beszélni 1161 27| reggelizni a kávéházba siet, ahol csevegéssel és ujságolvasással tölti 1162 5| és Pinero darabjai felől csevegjen, amikor egy szerető és savanyuan 1163 43| ezen a csuf és léha argot-n csevegnek egymással, mintha valami 1164 48| szalonban, örökzöld pálmák alatt csevegni okos asszonyokkal és bájosan 1165 65| nászutasok isteni fesztelenséggel csevegtek olyan intimitások felől, 1166 21| müvel helytelen dolgot. „A csicserlit (igy nevezik a polgári háztartásokban 1167 3| a kacagás... A hallgató, csillagfényes tenger közepén száz vonzalom 1168 45| marad, hogy legyen mivel csillapitanunk az étvágyunkat, de ha elismerjük, 1169 18| elhiheti. Amikor Kegyed a csillár szivárványfényben sziporkázó 1170 3| után, amikor a hall fényes csillárai kigyuladnak, s a sok dekolletált, 1171 50| kávéházakban, a ragyogó csillárok és freskók alatt az ilyen 1172 40| fáklyával - ellenben a szeme csillogott a lelkesedéstől, amikor 1173 46| hogy a maga elmésségét csillogtassa előttünk.~ ~Ime, ez az a 1174 31| ellen? Nagyon egyszerüen: ne csináljanak különös kázust az esetből. 1175 22| asszony majd tudná, hogy mit csináljon, ha ilyen banditához került 1176 63| Vagyis: nem fogsz kázust csinálni abból, ha néha-napján én 1177 64| ilyen tüneményes karriert csinált. Ha Lehmann Vilmáért ennyire 1178 22| Utóvégre: ha már az ember nem csináltathat minden szezonban három-négy 1179 37| elvileg megnyalják minden csinosabb uriasszony kezét, sőt a 1180 62| hazafelé özönlik. Mind csupa csipke és szalag, - egyetlenegy 1181 16| praktikusabb nőknél fogja keresni a csipkével diszitett, selyemotthonkát.~ ~ ~ ~ 1182 49| szeletke filet-t, egy izletes csirkecombot s egy barackot vagy egy 1183 41| kérnek egy adag rántott csirkéért, - a csőd viharos tengerén 1184 64| mellől s szóljon azokhoz a csirkefogókhoz a következőképpen:~ ~- Aki 1185 54| bátoritotta föl azt a gyalázatos csirkefogót. Minek zavarná föl ennek 1186 27| tartlizni szokott s a vén csirkefogótól minden gondolkodás nélkül 1187 49| hüvelykszoritónak és a spanyol csizmának, mint annak, hogy valakit 1188 41| adag rántott csirkéért, - a csőd viharos tengerén végzik 1189 65| Még ma is oda vagyok a csodálkozástól, hogy a kétnapos menyecske 1190 34| szmokingosok hada. Dehogy is szabad csodálkoznia, ha a szivem már a gondolatára 1191 40| sirja előtt adtam neki. Sőt: csodálkozó és elismerő pillantást vetett 1192 55| szemben elkövet. Mindig csodálkozom rajta, miképp tudja itt 1193 39| Valószinüleg sokkal inkább csodálkozott volna abban az esetben, 1194 17| mindegyre csak olvas, - már nem csodálnám, ha olyan tudós lenne, mint 1195 55| konstatálom: az utcák sokkal csöndesebbek, a nyilvános helyek - az 1196 13| megunta a mulatságot, s csöndesen félrevonult valami sarokba, 1197 55| is jogom van hozzá, hogy csöngessek, visitsak és orditozzak.~ ~ 1198 55| bennszülött fővárosi még akkor is csönget, sőt harangoz, ha abszolute 1199 55| vihara tombol körülötte a csöngetésnek, kopogtatásnak, kiabálásnak, 1200 39| derék fiakkeres csak akkor csördit a lovai közé, ha két órai 1201 19| nagyon édes és nagyon forró csók között hizelkedve odaborul 1202 29| szerelmi vallomására nem csókkal és lázas öleléssel válaszolnak, 1203 37| ajkával benyálaztassa. Kezet csókolhatunk ezenfelül a menyasszonyunknak, 1204 37| Károly nemes eleganciával csókolta meg a márkinők és a hercegnők 1205 19| vallhatnád be, hogy kiket csókoltál meg az esküvőd előtt?... 1206 61| hófehér plasztronján gyönyörü csokor ragyogott s igy ült be Budapest 1207 19| eljegyzése előtt nyomta a végső csókot a sima, hófehér vállára...~ ~- 1208 37| hogy fekete vagy fehér csokrot csatoljon-e a társaságbéli 1209 25| amikor gyöngéd hitvesi csókunkat „már megint ilyen ostobaságokon 1210 27| idejét, hogy a magával hozott csomagokat bontogatja. Ami e csomagokban 1211 27| csomagokat bontogatja. Ami e csomagokban van, az talán a néhai öreg 1212 34| nagy, angol bőröndjeiket csomagolják, s távirati uton rendelnek 1213 50| kisebbfajta neveletlenséggel is csorbát üt az ember. A középsorsu 1214 4| hanem Skandinávia legszélső csucsától kezdve egész a sziciliai 1215 25| immár csakugyan problémává csucsosodik ki; ahhoz a kérdéshez: vajjon 1216 9| szinte beteges ragaszkodással csügg a szomoru és hallgatag férfiun: 1217 42| félbolond férje állit. Ha csütörtökön azt mondja, hogy vasárnap 1218 51| legnagyobb processzusainál is csütörtököt mond, maga a születésünk 1219 43| szinészt, komponistát és tudóst csufolkodva lekicsinyelnek. A külföldi 1220 4| a nyakig begombolkozott csukák meglehetősen ismeretlenek 1221 4| és nyakig begombolkozott csukákat megszólaltathatjuk?”~ ~Konstatálnom 1222 30| anekdotát az eleven és a holt csukáról. A levél ugyanis, mely természetesen 1223 30| a hivek erre megmérték a csukát: és ekkor kiderült, hogy 1224 59| azt szó nélkül be kell csukni a bolondok házába.~ ~Amint 1225 14| bádogos?... Ez az ur engem csunyául felültetett, amikor a kivételes 1226 50| de a züllött, kifakult, csuronviz, párolgó kanavász látása 1227 53| pörköletlen mandulából, a savanyu cukorkából, a gyujtóból és a bajuszpedrőből. 1228 52| menni, ám menjen a jóhirnevü cukrászdába, ahol senkise ad át neki 1229 44| nagyságos asszony ilyenkor dacosan vállat von s ezt mondja 1230 28| sápadtan, reszketve, izgatott dadogással adom elő a kérésemet, tiz 1231 28| ihlet nélkül adom elő a dadogó kérésemet. A szuggerálás 1232 42| s pár mentegetőző szót dadogva, elrohan a kávéházból. Ez 1233 60| hibáztatni való, mint azok a dagályos frázisok, melyekkel embertársaikat 1234 50| mellé, vagy kezébe veszi a dákót, hogy délutáni szórakozását 1235 14| hátborzongató meséket, s a dal szárnyán messze felülemelkedik 1236 5| Shaw-al s Pineróval, mint a dalai láma reggeli papucsaival, 1237 36| mint a költő oly szépen dalolja - az ember fölir egy bummedlit, 1238 35| ahhoz a hajporos, fiatal dámához, aki lorgnonján át eddig 1239 62| grandseigneurök és grande dame-ok, akiknek talán egyetlen 1240 28| tulajdonságom, mely állandóan Damokles-kardjaként függ a fejem fölött: az, 1241 11| kiváló irótársam, az öreg Dante, aki oly megrázó szinekkel 1242 60| Két zsák liszt és két zsák dara,~ Éljen soká a szép ara!”~ ~ 1243 5| hosszat a Shaw és Pinero darabjai felől csevegjen, amikor 1244 58| elhatározással bucsut mondok egy darabka időre, mindig ugy érzem 1245 62| magunk se vagyunk jobbak a Deákné vásznánál. Miért vennők 1246 8| arcot vág, amikor a felesége decolletage-ára tapadó, éhes és csillogó 1247 12| vacsora után a könyveit dédelgeti az ura helyett) de általánosságban - 1248 13| házi tüzhelyemet kávéházzá degradálják. Nem mondom, hogy néha, 1249 28| nonchalance-szal (mint a boldogult Degré Alajos hiszi) s az előkelő 1250 39| utánozza, s aki egyenesen dehonesztálónak tekintené, ha fényes napvilágnál 1251 65| mindennap találkoznak velük a dejeunernél és a dinernél.~ ~- Elképzelheti - 1252 30| ugy áll, hogy ezeknek a délceg, csinos bajuszu férfiaknak 1253 27| ujságolvasással tölti el a délelőtti órákat. Délben megebédel, 1254 52| VIII-nál töltött száraz délelőttjei után föltétlenül jól esik, 1255 30| kokettálni a verőfényes tavaszi délelőttökön, hanem a mulandó, de formás 1256 62| páváskodó kis lánysereget, mely délfelé az iskolákból hazafelé özönlik. 1257 49| tudom - sokan vannak, akik a déli étkezés dolgában épp oly 1258 54| látszik - van egy ilyen delikát esete, s most az én girómmal 1259 65| óvatosan elrejtőztem a Corriere della Sera kibontott lepedője 1260 34| szüzi fehérségével, vagy a délszaki vidékek aranyos napsugaraival 1261 46| a betegségeket akképpen demonstrálja, hogy egy képzeletbeli alakon 1262 46| élénkségével állandóan azt demonstrálják, hogy kiváló, érdekes és 1263 43| okosságunkat és a modern voltunkat demonstráljuk.~ ~Talán a mi kávéházi törzsvendégeink 1264 62| Kell-e mondanom, mennyire demoralizálja ez a boldogtalan kicsikék 1265 42| mindenekelőtt konstatálja, hogy a dereka sajog, a feje zug, a közérzete 1266 40| részben, mert nem birom a derekamat, ha esténként a Montmartre-ba 1267 34| akiknek ilyenkor, havas tél derekán is módjuk van hozzá, hogy 1268 42| szivdobogás, a legszelidebb derékfájás is elébe tudja varázsolni 1269 39| képviselőnek egyképpen nem derogál, hogy egylovas bérkocsiba 1270 62| esztelenség. A Kegyed tisztes, derült matrónaarca fölé bizonyára 1271 20| amikor a rendőrségtől egy detektiv jelentkezett az irodában, 1272 47| én azt hiszem, hogy Boda Dezső főkapitány ur mindnyájunk 1273 10| elégedtek meg ezzel az elméleti diadallal, ők vagy mindent akartak, 1274 63| tudat, hogy egy más asszony diadalmaskodik rajta. A pszichológusok 1275 10| nem a róka kell, hanem a diadaluk és ügyességük tudata.~ ~ 1276 57| magam, mint az orvos, aki diagnózist csinál és recepteket ir... 1277 57| doktorait, akik lelkiismeretes diagnózisuk után többnyire rögtön megirják 1278 38| egy szalonhangon előadott dialog. Még pedig - ez szintén 1279 40| ősz barátok mutogatják a Dickens, Tennyson és Stuart Mária 1280 42| iskolába járnak, szinte dicsekedve mondják a barátaiknak, ha 1281 18| vénasszonyos fecsegéseimet dicsérte, sőt odáig ment a jóságában, 1282 38| napot - vagy, horribile dictu, esetleg kettőt - otthon 1283 30| hogy a meglepő sulybeli differenciának a vér elváltozása az oka. 1284 18| közzétett fecsegéseim felől s dijmentesen nekem adományozta a világ 1285 7| természetes ösztönt pedig, dijtalan podgyászként, magunkkal 1286 2| mindenesleányt szerezzen neki. A dilettáns házasságközvetitő helyébe 1287 3| könnyen megy az ismerkedés. Diner után, amikor a hall fényes 1288 33| Öltözködni csak este kell, a diner-hez, s ehhez a hölgy egyetlen 1289 34| ölt, ha a Palace Hotel-ek diner-jein megjelenik?~ ~Ezért, nagyságos 1290 65| velük a dejeunernél és a dinernél.~ ~- Elképzelheti - irják 1291 3| szállodájában végigülnek nehány dinert: többnyire állandó levelezésben 1292 27| szamóca március közepén, sárga dinnye áprilisban: mindez inycsiklandozó 1293 41| forintot adnak egy adag sárga dinnyéért, s harmadfelet egy adag 1294 4| segithet, mint a legropogósabb dinnyekompót.~ ~ ~ ~ 1295 27| hetenként kétszer felirja a diófaszekrényeket és az ebédlői kredencet, 1296 32| ajtót mutatnának az öreg Diogénesnek, ha mint jótálló vagy készfizető 1297 26| még pedig, ahogy szokás, dióhéjban.~ ~ 1. §.~ ~Nem okvetlen 1298 59| aktiv szolgálatban levő diplomatákkal. A társaságbeli ur Budapesten 1299 63| attól, hogy léha kalandokra disponálva legyen. Aki joggal fél attól, 1300 62| is, nekem minden polgári diszem a hosszu császárkabát s 1301 29| özvegye, aki a halálesetet diszes partecédulában tudatta a 1302 16| fogja keresni a csipkével diszitett, selyemotthonkát.~ ~ ~ ~ 1303 15| visel, a kalapját is maga disziti, semhogy az urának gondokat 1304 22| azt az urat, aki ma, nagy diszkréció kikötése mellett, arra kér, 1305 37| a szinházban is megőrzik diszkréciójukat, ellenben a zsurokon valóságos 1306 5| árulja el hamar a háztüznézés diszkrétebb és kellemesebb formáját, 1307 35| eddig egy selyemkötéses diszmüben lapozgatott:~ ~- Marquisné, 1308 30| függ, hanem az ember egyéni diszpozicióitól.~ ~ ~ ~ 1309 28| kizárólag az én pillanatnyi diszpoziciómtól függ. Ha inspirálva vagyok ( 1310 36| De nem bánom, ha engem disztagnak is választanak a kaszinóba, 1311 18| felülmulta még a barátaim lelkes ditirambuszait is. Higyje meg, hogy csak 1312 54| vajjon megengedi-e, hogy a divatárusnőjéhez elkisérje? Egyuttal azt 1313 41| mely immár Európaszerte divatban van? Az à la carte-étkezés 1314 36| ugyszólván végképp kiment a divatból. Tessék csak megnézni a 1315 7| illetlenül, hogy az összes német divatlapok szerkesztői postája jogosan 1316 16| felületesen nézve, egyszerü divatproblemának látszik, de aki a szivekbe 1317 37| szokás, mint nálunk. Nem a divatra hivatkozom - a Mode-Journal 1318 38| versenyt lármáz a zenekari nagy dobbal. Azt hiszem, igazat ad nekem, 1319 14| hamisitvány, megvetéssel a sutba dobjuk.~ ~ ~ ~ 1320 44| voltaképpen csak azért dobnak ki ilyen horribilis pénzeket, 1321 63| kizárólag csak te érted dobog. Remélem, hogy igy mindaketten 1322 14| elmésségekkel mulattatja? S nem dobog-e fel büszkén a szive, mikor 1323 46| fészkelődik, az asztalon dobol s nyilván nagyon kellemetlen 1324 42| hangtalan tragédiák sokaságával döbbenti meg azokat, akik belelátnak 1325 53| mint egy öreg szarvasbogár döngése.~ ~ ~ ~ 1326 12| viszonyait a háztartás budgetje dönti el, hiszen - mindig középsorsu, 1327 7| illendőségi kérdésben, hát döntse el most azt az érdekes vitát, 1328 35| és ideges feleségek az én döntvényem ellenére se fognak megváltozni 1329 15| szerencsésen meg lenne oldva, ha a döntvénynyel kapcsolatban nem merülne 1330 7| komoly és humor nélkül való döntvényt, melylyel barátai előtt 1331 1| rulettezne most, ha elegendő dohánya lenne!”~ ~E) Olyan szük 1332 57| kollegáimat, a testi bajok doktorait, akik lelkiismeretes diagnózisuk 1333 57| elfacsarodik olykor, mint a doktoré, aki bizonyosan tudja, hogy 1334 2| arra, hogy az Ámor istenke dolgaiba kontárkodjanak; Miska bácsi 1335 16| rózsás arccal végzik házi dolgaikat, de ez a szeretet és gyöngédség 1336 65| tagadhatatlanul érdekesebb dolgaira; öt perc mulva tudtam, hogy 1337 11| Kedves atyámfia, aki egyéb dolgod hijján azt a kérdést intézed 1338 24| Kegyed épp oly hibás a dolgok idáig való fejlődésében, 1339 43| akik legalább a politikai dolgokban, nem értik a tréfát! A többiek 1340 43| se szégyelli, hogy a szép dolgokon lelkesedni tud s hogy az 1341 39| látogatásomat, amikor valakinél dolgom akadt a régens-herceg palotájában. 1342 4| értik meg egymást, akkor a dolgon a legravaszabb furfang épp 1343 64| Aki Angolországban egy dolgos leányt megsértene, azt a 1344 1| buzgón és ambicióval fog a dologhoz, bizonyára hamarosan elsajátithatja 1345 30| egy karcsu termet, egy domboru mellkas, s egy szabályszerüen 1346 4| ahol az anyagi kérdések dominálják a helyzetet. Ha a kisasszony 1347 61| közé, melyekről Maurice Donnay valaha drámát fog irni, 1348 35| ugyancsak nem jut eszébe az a dőreség, hogy a levél tartalma felől 1349 53| sem a szinház, sem a Conan Doyle regényei, de egy körülmény 1350 6| néznek rá, amilyent szegény Dózsa György vághatott, mikor 1351 15| finom toilettek, veszettül drágák és a férjek - miért ne vallanók 1352 52| Mert ha szép, akkor az én drágalátos öcsém okvetlen kér tőle 1353 17| jártasságukat esetleg nagyon drágán kell megfizetniök. Mert 1354 28| kölcsönkérési müveletekben a drámai hős szerepét játszom, még 1355 14| hétköznapi prózája. A geniális drámairó veszett sakálként ordit, 1356 14| mint a piritott libamáj. A drámairónak, a novellistának, a zeneszerzőnek 1357 14| világon, s a legnagyobb drámairóról és leggeniálisabb zeneszerzőről 1358 35| Igy volt a régi, francia drámákban és a nézőtér szép, polgári 1359 35| Levéltitok~ ~A régi francia drámákból mindenki emlékszik a redingot-kabátos, 1360 44| párisi Paquinnál, a bécsi Drecollnál és a pesti Holzernél vásárolják 1361 39| Ez, uram, egy müncheni droschke, - válaszolta nyugodtan 1362 39| lépcsőkön, egy kopott, rozzant droschkéra esett a pillantásom, melybe 1363 60| versikéket biz az ártatlan dróthuzalra:~ ~„Én vagyok a Miska, te 1364 26| kellemetlenséget, hogy a Micik, Ducik, Nusik és Tusik, mikor őszszel 1365 26| szalmaözvegy az összes Micikét, Ducikat, Nusikat és Tusikat előzetesen 1366 14| miatt épp ugy lármázzék és dühöngjön, akár egy Rákóczi-uti cipőkereskedő? 1367 25| sulyos és megrázó viharok dühöngtek a nyájas fészekben, melyet 1368 34| akárhányszor sirva, tehetetlen dühvel forgatjuk a vasuti menetrendet, 1369 53| vásároltam, hanem ujfajta dugóhuzókat, silány szobrokat, japán 1370 51| kártyást, aki babonából dugóhuzót hordott a mellényzsebében, 1371 41| legkedélyesebb lárma és duhajkodás. Az a vendéglős tehát, higyje 1372 50| melege van, az menjen el egy dunai uszodába, vagy menjen haza 1373 6| vőlegény (állami mérnök s a Dunántul legszebb angol bajuszának 1374 12| létet, - ehhez pedig sem dupla könyvvezetés, sem nyers 1375 26| házmester ugyanis, aki a duplájára fölemelt kapupénzt sokkal 1376 7| az asztal körül, a pezsgő durrogott, a napsugár bekandikált 1377 19| hizelkedő kis cicának a duruzsolására a legbelsőbb titkaidat is 1378 64| Mit tegyen hát, hogy a durva inzultusokat elkerülje? 1379 22| nála sokkal rosszabbak, durvábbak és szivtelenebbek is ezrével 1380 48| házuk barátainak, hanem dús és százakba kerülő lakomákat, 1381 42| lipótmezei nyaraló egyik dusan kipárnázott cellája, ahová 1382 34| alap nélkül játszszák a dusgazdag és könnyüpénzü utazót. Ezt 1383 54| avatta volna be életének ebbe a fájdalmas titkába, fölösleges 1384 47| hogy zenekiséret nélkül ebédelhessek, a villamos kocsiban, ahol 1385 27| bizonyosan, hogy holnap mit fog ebédelni, de azért vidám, jókedvü, 1386 43| tartottak. A züllött, kapucinert ebédelő bohémek tolvajnyelve volt 1387 16| kötelessége, hogy a rossz ebédet jónak találja, hogy a cselédkérdések 1388 50| még se ül le ingujjban az ebédhez. Nem azért, mintha ezzel 1389 62| emberek, akiknek a holnaputáni ebédjük még a legnagyobb mértékben 1390 34| pezsgőt bontatnak fel az ebédjükhöz, s olyan összegekben játszanak, 1391 42| délutáni kártyaparthiejára.~ ~Ebédkor három szál gyönyörü rózsát 1392 8| rohant el este az intimus ebédlőből, hogy az alsós, vagy a baccarat 1393 27| diófaszekrényeket és az ebédlői kredencet, hogy a füszeres 1394 44| a szörnyüségnek, hogy az ebédlője féltett tisztaságát megbolygassa. 1395 35| milieujéből a maguk ó-német ebédlőjébe visszatértek, ugyancsak 1396 44| ezüstnemütől csillogó, meleg ebédlőjében ülhet asztalhoz s nem a 1397 8| csinos asszonyt, akivel az ebédlőjét, a szalonját és a hálószobáját 1398 44| használják a szalont és az ebédlőt, amelyek három hónapban 1399 8| jelenet előzte meg: afféle ebédutáni, vagy vacsoraközi jelenet, 1400 13| töltötték el az időt, hogy ebédutántól késő estig kártyáztak. A 1401 49| egy reggelen hirtelen arra ébredtek, hogy ők, a kis zöldségek, 1402 10| hogy valakiben szerelmet ébresztett.~ ~A férfiak, legalább régente, 1403 11| betegségére a földi életem eddigi nyolcvan esztendeje alatt 1404 63| mint ahogy valamikor az édesanyámat szerettem... És látod, azt 1405 9| az ilyen lépés előtt az édesanyát kell megnézni... Mindenre 1406 64| akkor magát is, az öreg édesanyját is megfosztja a mindennapi 1407 19| bizonyára nem rosszabb, mint az édesapád volt, s mint amilyen - süsd 1408 27| ahol e derék kis teremtés édesapja tartlizni szokott s a vén 1409 9| és hallgatag férfiun: az édesapján... Ezek a sajnálatraméltó 1410 16| szelid patriarcháját az önök édesatyját jellemezték. Ő is szeretettel 1411 8| is. De istenem, hát van-e édesebb és pikánsabb élvezet, mint 1412 50| felfüggesztésének pillanatai annál édesebbek és ingerlőbbek, mentül inkább 1413 5| gondozza. De azért mindnyájan édesen, elragadtatva mosolygunk, - 1414 48| ártatlan emberszólással édesitsék meg ezt a különben annyira 1415 65| nagysága gyönyörünek és édesnek találja a mézeshetek intézményét. 1416 48| csésze theát, egy kevés édességet szolgáltatnak föl a házuk 1417 48| csésze teával s pár falat édességgel tisztelik meg a vendéget, 1418 20| okvetetlen megfogunk egy efajta férjet, - de az én történetem 1419 24| pedig egy rabiátus fenevad. Efelől egészen bizonyos vagyok 1420 31| arra tanitottak, hogy az effajta panaszok többnyire csak 1421 50| tulságos szigoruan venni az effélét, de azért azt mondom, hogy 1422 2| borzongatna? A házasság az égben köttetik, - mondja a régi 1423 38| kötöm, hogy a jövőben csak egészséges gégével menjen a szinházba, 1424 9| megjelenik. Mindketten szépek, egészségesek, jókedvüek. A leány szülei 1425 42| tapasztalás, hogy a hiányos egészségü ember bizonyos gyönyörüséggel 1426 11| hogy a tüzhányó kitör és eget kér. Okosabbat, mint ha 1427 15| nem merülne föl egy másik, égető kérdés: honnan vegye az 1428 2| szerelmes legényt, akit az égiek már ötezer évvel ezelőtt 1429 19| nagyon könnyü, s bizony, egy-kétszer végig kell simitanom hófehér 1430 48| az erszényem, az idegeim egyaránt hasznát látják annak, ha 1431 48| egymással rokonszenvező, s egyazon müveltségi fokon álló öregek 1432 50| felé tart, ahol igy szól egybegyült barátaihoz:~ ~- Nézzünk 1433 27| szemcsiptetve ezt mondja:~ ~- Egye meg a fene, ugyis meghalunk, 1434 33| s egy fogport, kefét s egyebeket magában foglaló utinecessaire-t. 1435 36| lovagiasság porondjára.~ ~Az az ur egyébiránt még okosabban intézte volna 1436 36| természetes, hogy a kisvárosban egyébről se beszélnek, mint a megtagadott 1437 6| nem élvezhetik sokáig az egyedüllétet; öt perc mulva ugyanis kinyilik 1438 19| asszonyokat, akik garçonkorának egyedülvalóságában megvigasztalták... Valamennyit 1439 52| fiu - nem tartozik amaz egyének közé, akik a barátságos 1440 33| börtönt, vagy - ami ezzel egyenértékü - két esztendei szanatoriumot.~ ~ ~ ~ 1441 64| esetben célhoz vezet; az egyenes és az őszinte beszédet. 1442 2| házassági ügyletet kötő fiatalok egyéniségébe. És van még egy, bizonyára 1443 59| müvelt Európa legilletlenebb egyéniségei közé tartozik. Nem beszélek 1444 46| azok a talentumos és kitünő egyéniségek se ritkák, akik ötleteikkel 1445 46| érdekes és szimpatikus egyéniségeknek tartanak bennünket. Aki 1446 25| temperamentumos Lidia, akinek egyéniségéről hatástalanul pattogott le 1447 61| magánhivatalnokot értékesebb egyéniségnek tartok, mint egy idegbeteg 1448 41| de legalább a vendéglőben egyenlőkké teszi az embereket, s megszünteti 1449 36| kaszinó kigolyózza azt a gyáva egyént, aki a rajta esett sérelmet 1450 54| ilyen arcátlan gavallért egyértelmüleg kilökné magából. De a mi 1451 45| nem igen járt a jóizlés egyetemére. Pedig az emberismerők jól 1452 21| felfogás egyáltalában nem egyezik meg a büntetőtörvénykönyv 1453 34| asszonyom, azt ajánlom, egyezzünk ki ötven százalékra, s mondjuk 1454 41| a kereskedő tökéletesen egyforma ur az étterem ajtaján belül. 1455 36| kaszinóba, csak azért, hogy egyhangulag kigolyózzanak belőle, nyiltan, 1456 53| megveszi, mert az utazás egyhanguságába még az az esemény is édes 1457 9| ilyenkor az aranyifjuság egyik-másik tagja is eltünik néhány 1458 55| divatos belvárosi utcák egyike-másika. A többi majdnem egy vidéki 1459 40| megrázta a fejét.~ ~- Én uram, egyiket se olvastam, részben, mert 1460 7| gyönyörüséges világra. És az egyiknek épp ugy hasznát vesszük, 1461 53| bajuszpedrőből. Pedig az egyikre épp oly kevés szüksége van, 1462 61| mellé elszivott néhány jó egyiptomi cigarettát, végigolvasta 1463 26| megtörténhetik, ami már egyizben megtörtént: hogy a becsipett 1464 7| legénynek tartanak, aki egykönnyen nem vesziti el a fejét, 1465 1| informálva van, mint a vele egykoru férfiak.~ ~J) Kijelenti, 1466 39| Egylovasok és kétlovasok~ ~A mai kérdés - 1467 55| kávéházban, de azt a jogot, hogy egymagamban eljátszszam a sziu-indiánok 1468 35| látszat szerint is biznak egymásban. Az az asszony, aki nem 1469 6| pillanatot, mikor mindörökké az egymáséi lesznek?...~ ~Eddig tehát 1470 3| még ezután is hirt halljon egymásról. Azok a boldog emberek, 1471 48| társadalmi kötelezettségeinek. Az egynapos, fix vendégeskedés mindenesetre 1472 3| olyan, mely nálunk csak az egynemüek közt szokásos: meleg és 1473 20| mindennap rosszabbul mentek, egyre több szédelgő akadt, aki 1474 19| kérésedet még se teljesithetem, egyrészt azért, mert nekem senkivel 1475 24| jó a Miatyánk, sőt jó az egyszeregy és a Garay János Kont vitéze 1476 21| szankciómat kéri, holott sokkal egyszerübb lenne, ha utólagos jóváhagyásom 1477 60| a helyes uton, ha minél egyszerübben s mentül kevesebb cikornyával 1478 15| elvileg a takarékosság és egyszerüség barátai, hamarosan megunnák 1479 41| hogy az ember patriarchális egyszerüséggel mozoghatott az étteremben 1480 41| vagyok annak a patriarchális egyszerüségnek, melyről a panaszos ur oly 1481 42| valaki megszólitja, csak egytagu szavakkal válaszol, a kávéházban 1482 60| Miska.”~ ~De ez a szöveg együgyünek és banálisnak tünik föl, 1483 42| kávét megigya, hogy képtelen együgyüségeket beszéljen közömbös idegenekkel, 1484 34| bizonyára sohase gondoltak olyan együgyüségre, hogy rostélyos és töltött 1485 3| előkelő emberek kerülnek együvé. A nagy, óceánjáró hajók 1486 49| kinálás nélkül se halnak éhen? Hiszen végre is huszadik 1487 49| affektálásból szándékosan éhesek maradjanak.~ ~Nagyságos 1488 32| boldogok, ha sóskát és salátát ehetnek, s ha a finom és illatos 1489 61| egy indus bölcs szerint az éhség perceiben a halandónak nem 1490 15| de mi ez ahhoz a másik éhséghez képest, amely a csinos, 1491 30| nevető buzavirágszin vagy éjfekete szempárt. A szép nőnek ( 1492 3| bódéja körül, néha késő éjfélig se szünik meg a terefere 1493 26| fejgörcse van, kivételesen már éjfélkor is nyugalomra térhet, anélkül, 1494 21| korona? A pénzestárca egész éjjel a vánkosom alatt volt, a 1495 20| kegyesen eltüri tőle, hogy az éjszaka leple alatt magához szoritsa. 1496 19| negyednap - reggel, este, vagy éjszaka-e, az mellékes - a férj magához 1497 42| kilenckor, vagy tizenkettőkor az éjszakai álmából fölébred. Mondjuk, 1498 26| nagykalapos hölgynek, akivel az éjszakát egy szeparéban együtt tölti, 1499 24| reggeltől másnap reggelig sohase ejtette ki a szájából a nargiléja 1500 59| visszaköszön, abba a tévedésbe ejtve a járókelőket, hogy őt még 1501 15| egészen máskép fogalmazom meg. Eképpen:~ ~- Nagyságos asszonyom, 1502 58| jelentékeny talentumokkal ékeskednék is lelki világának kincsesháza. 1503 16| is különben, sohase fog ékeskedni azokban a polgári erényekben, 1504 29| megsértődik, ha a tárgyaló biró az ékesszólása zsilipjeit egy brüszk közbeszólással 1505 21| asszonyokkal szemben, akik az ekként elharácsolt aprópénzt haszontalan 1506 21| kalauztól az átszállójegyet, s ekkép folytatja az érdekes magánbeszélgetést:~ ~- 1507 16| rövid szavakba foglalva ekképpen hangzik: miért rokonszenvez 1508 45| drága toilette és a fényes ékszer tévutra vezetné őket.~ ~ 1509 14| életen át, de a csillogó ékszert, melyről váratlanul kitudódik, 1510 19| tőlem, akkor se megyek... Elájulnék izgatottságomban, ha ott 1511 20| lemondott az utról, e helyett elájult és sirógörcsöt kapott, majd - 1512 12| hivatalnok, s este többnyire elálmosodik, nem győzi bevárni a könyvvezetés 1513 35| aranyszegélyes frakkjára, meghatva és elámulva gondolták:~ ~- Istenem, 1514 24| mikor az öreg nap ismét elárasztja sugaraival a világot, ott 1515 19| legbelsőbb titkaidat is elárultad. Akárhogy is szereted a 1516 46| elé a levegőbe, világosan elárulva, hogy egyáltalában nem is 1517 63| meghallgassa. Vagyis: nevelőnőkkel, elárusitó kisasszonyokkal, kávéházi 1518 46| adni előttem a figyelmes és elbájolt hallgatót, annak rögtön 1519 21| reggel kilenc óra tájban elballag a hivatalába. A villanyoson, 1520 42| személyileg érdeklik. A hosszu elbeszélések kinpadra feszitik az idegeit, 1521 5| szórakozottságból maradt ki a Pokol cimü elbeszélő költeményből.~ ~ ~ ~ 1522 46| nagytehetségü, de hiu és elbizakodott fráternek tarthatom; ám 1523 24| világcsavargóhoz, s oktalan elbizakodottságában azt hiszi, hogy ő az, aki 1524 44| porszem valami rejtett zugban elbujhasson. Ha a tisztogatásnak vége, 1525 18| mindezek a hölgyek bizvást elbujhatnak a társaságbeli budapesti 1526 36| aki sérteget, de gyáván elbujik, mikor a sértéseit számon 1527 43| kvalifikálva lennének, félénken elbujnak a világ elől, nehogy a hitvány 1528 13| szolgáltassak, mert különben annyira elbusulja magát, hogy még a reggeli 1529 35| hivatalába, ott esetleg elcsiphet egy olyan levelet, amelyért 1530 16| és bünös nemtörődömséggel elcsufitják magukat? Nem kétszer kettő 1531 12| épp oly kevéssé szabad eldöntenünk a felsőbb leányiskolák szempontjából, 1532 62| magukat, hanem arra, hogy elegáncia dolgában minél inkább tultegyenek 1533 39| a viszonyaikhoz nem illő eleganciában, még pedig olyan mértékben, 1534 37| hogy Mihályfi Károly nemes eleganciával csókolta meg a márkinők 1535 42| hisz. Külsőleg azonban az elégedett filisztert adja, aki boldogan 1536 36| éles karddal hadonázzak... Elégedjék meg az az ur azzal, hogy 1537 10| férfiak, legalább régente, nem elégedtek meg ezzel az elméleti diadallal, 1538 60| izlését ez a játszi humor nem elégiti ki, hosszu negyedórákig 1539 41| megyek egy lépéssel, s nem elégszem meg a frakkal és a smokinggal, 1540 11| mert mit ér az erkölcsi elégtétel, ha az ember belsőleg megpukkad?~ ~ 1541 36| beszélnek, mint a megtagadott elégtételről. Némelyek már azt az eszmét 1542 41| a mindennapi öltözködés eleintén terhes és alkalmatlan, de 1543 28| jóformán mindig kölcsönből élek. A pénzügyi politikámnak 1544 36| s nagyon érzem, hogy az elém terjesztett problémára az 1545 3| fiatal leánynyal, s igazi elemében csak akkor érzi magát, ha 1546 49| nagy, polgári háztartás élén állanak s épp oly korlátlan 1547 37| akárhányszor bizony szivesen elengednék az elmult életemből tiz 1548 11| megrázó szinekkel tárja elénk a pokolban kinálkozó gyötrelmeket, 1549 46| gesztusaik, fölkiáltásaik élénkségével állandóan azt demonstrálják, 1550 25| taktikus beosztása által elérhetne. A feleségnek tehát egy 1551 10| szerencsétlen állatot, de ha elérik, nyugodtan visszafordulnak, 1552 20| furfangosan rászedte, szóval: elérkezett egyszer az a pillanat, amikor 1553 3| az ideje csak akkor fog elérkezni, ha az általános gondolkodás 1554 34| milieuben frissitse föl elernyedt lelki képességeit. Ennek 1555 43| valamin - kivételesen - elérzékenyedtünk. A meghatottságunkat a világért 1556 43| hogy lelkesedjenek vagy elérzékenyüljenek valamin, s hogy a moderneket 1557 10| szeretem, mire hálásan és elérzékenyülve szoritotta meg ujra a kezemet...~ ~ 1558 36| én Bayard lovag, hogy egy éles karddal hadonázzak... Elégedjék 1559 46| mert fölényes okosságuk élesen és néha kellemetlenül tünteti 1560 4| elpusztitani egy polgári család éléstárát.~ ~A válasz tehát, melyet 1561 4| összes kompótot, ami az éléstárunk polcain található, néha 1562 27| csillogó és nagyszerü családi élet-e ez? Nem kell-e mindnyájunknak 1563 10| femmes-oknak nevez. Az az élet-eleme, ha leányok és férjes nők 1564 4| százszor meggondolják, amig az életbevágó nyilatkozatot megteszik, 1565 42| felnőtt szakállas ember minden életcélja és ambiciója? Fanyarul nyul 1566 58| belesüppedni mindennapi életébe? Nem igen tudom. Mert az 1567 42| faragjon, - de az idegek életéből és titkaiból (nem bánom, 1568 60| melegen üdvözöl és egész életedre szóló, zavartalan boldogságot 1569 11| asszony betegségére a földi életem eddigi nyolcvan esztendeje 1570 37| szivesen elengednék az elmult életemből tiz esztendőt, ha egy bájos, 1571 14| nyugodtan hordhatjuk egy életen át, de a csillogó ékszert, 1572 42| mamájának, ha a családi életéről szó esik:~ ~- Az uram nyolctól 1573 48| stallumát a házigazda tövises életével fölcseréljék?~ ~Délutáni 1574 42| emészt... Még pedig oly élethüséggel adja, hogy a klub vagy a 1575 58| frissitse fel pislákoló életkedvét, de csodálatos: a legtöbb 1576 58| mert uj benyomásokra, uj életkedvre minden intellektuális életet 1577 58| költség elég drága, de az életmód külföldön hasonlithatatlanul 1578 58| rendes környezetéből és életmódjából, hogy uj, szines gazdag 1579 1| Graham-kenyeremet. Hogy ez nem könnyü életpálya, ma is tapasztaltam, amikor 1580 42| ismerik az idegeket, az élettani funkciók, melyek szerint 1581 21| ellopja”, - mondják szeretett élettársaink, akik egyébként attól se 1582 14| hires ember őt választja ki élettársául? Hiszen bolondos gyermeklelkében 1583 1| is, ha először látja őket életükben.~ ~D) Szenvedélylyel használja 1584 25| célzatossággal emlékeznek meg életüknek arról a nevezetes epizódjáról, 1585 51| találkozunk még a mindennapi életünkben is, hogy nem csoda, ha olyan 1586 42| jóizüen megreggelizzék.~ ~Életvidámnak tehát tulzás lenne most 1587 42| meglenne rá, hogy bizonyos életvidorsággal tekintsen az előtte álló 1588 25| veszi a nyelvének s igy már eleve lemond arról a hatásról, 1589 46| érdekelné. Vonásai csak akkor elevenednek meg ismét, ha a beszédet 1590 42| fain! cimü kötet összes elévült adomáit elmesélje, s a tanácskérő 1591 49| már sok száz évvel ezelőtt elévültek s hogy ma már épp oly kevés 1592 57| szivem nekem is épp ugy elfacsarodik olykor, mint a doktoré, 1593 13| hibázott, mikor a kártyázásra elfeledte megtanitani? Tarthatja-e 1594 45| voltaképpen igen fontos tudományra elfelejtettek megtanitani a szülői házban. 1595 25| egy kicsike ezüstgyüszübe elfér, megbotránkozva, égnek álló 1596 3| leányaink egy idegen ur levelét elfogadhassák. Ennek az ideje csak akkor 1597 27| az a jó kis leány a kezét elfogadja.~ ~ ~ ~ 1598 63| Az alkut tehát ezennel elfogadom; a jövőben, mint jó feleség, 1599 23| A divat tehát készséggel elfogadta ezt az uzust, de a szegény 1600 15| felesége megpillantásakor elfogja?~ ~ ~ ~ 1601 29| melyet a társadalmi életben elfoglal. A képviselő sértődötten 1602 53| a rendes; komoly, pedáns elfoglaltság hiánya, vagyis: az unalom. 1603 52| azért se - a háziasszonyi elfoglaltságáról nem beszélek - nehogy a „ 1604 26| giardinettot fizet, a nagyszámban elfogyasztott pezsgőkön felül. A pincérek 1605 36| aranyat, ha a kártyaszerencse elfordul tőlük. Az Ohnet hősei ugyanis 1606 47| mellényü pacsirta sans gène elfujja jelenlétükben a kedvenc 1607 24| szakember volt, egy darabig elgondolkodva szivta a szivarját, aztán 1608 11| nyugodni valahogy; de ha elgondolom, hogy tulvilági büntetésemképpen 1609 57| feleségét, az ártatlan kicsikéit elhagyja, sohase lenne képes... Hol 1610 26| nagy városban. Mivel az elhagyottak és a szerencsétlenek sorsa 1611 42| azután, hogy a hálószobáját elhagyta, egyszerre csak tisztába 1612 8| a fölösleges frázisokat elhagyva, oda konkludál: hol van 1613 56| jobb szeretem Önt, semhogy elhallgassam, hogy mit beszéltek. A társaság 1614 54| asszony, mikor az igazságot elhallgatja, akárhányszor korrektebbül 1615 54| szabad, de kötelesség is elhallgatni a férj előtt, akinek igazán 1616 20| megvárhattam, hogy minden jóval elhalmozzon, - hogy honnan vette a pénzt, 1617 1| holdban él) becstelenül elhanyagolja a befolyó pénzek elküldését, 1618 15| abnormitást, hogy a külsejüket elhanyagolják. Sőt: egyenesen azt mondom, 1619 13| kártyázik. De ha már ugy elhanyagolták a nevelésedet, legalább 1620 21| szemben, akik az ekként elharácsolt aprópénzt haszontalan fényüzésre 1621 58| klubomnak és kávéházamnak egy elhatározással bucsut mondok egy darabka 1622 33| ilyen pillanatokban mindig elhatároztam, hogy nyilttérben fogom 1623 27| hogy ismét szerencsésen elhelyezett egy háromszáz koronás váltót. 1624 54| Kegyed a kloaka szerelmesét elhessegette magától, minden esetben 1625 28| nyolcvan forint fizetésből nem élhet meg egy pesti gavallér, 1626 6| hogy ily tigrisanyák is élhetnek a világon, s hogy akadhat 1627 63| nem is lenne okod, mert elhiheted, hogy szeretni csak téged 1628 29| hittem, aki pedig mindent elhiszek, s aki szeretett polgártársaimat 1629 41| fürdőben követnék. Szivesen elhiszem, hogy ez a mindennapi öltözködés 1630 17| az én koromban már azt is elhiszik az emberről, - de nem akarok 1631 27| Itt van a mama, a kissé elhizott, de még mindig mutatós asszony, 1632 31| előadás alatt, nagyon bölcsen, elhomályositják a nézőteret s a szinészek, 1633 6| élete legboldogabb korszakát éli, amennyiben rövid hatvan 1634 46| kicsike illetlenség tolakszik elibénk ebben a mi gyönyörüen fejlődő 1635 25| cselekszik-e, ha a cselédügyek elintézésében aktiv részt vállal, s ha 1636 56| ennyi is fölösleges. Van az elintézésnek egy célszerübb módja is 1637 56| nyilatkozattal végérvényesen elintézi.~ ~ ~ ~ 1638 25| ügyeket a saját hatáskörében elintézze. De ezek a kényelmes és 1639 47| főkapitány ur mindnyájunk elismerésére tarthatna számot, ha a villamos 1640 45| csillapitanunk az étvágyunkat, de ha elismerjük, hogy nemcsak a testi szükségleteknek, 1641 42| bár ezt sohase fogja elismerni - tegyük fel, hogy váltólejárata, 1642 7| szerkesztői postája jogosan elitélné őket, mert teringettét, 1643 42| egy kopogós vitustáncot eljárjunk, minthogy embertársainkat - 1644 45| gagyognak és - ugy, ahogy - eljátszanak egy divatos keringőt, - 1645 55| jogot, hogy egymagamban eljátszszam a sziu-indiánok összes harci 1646 28| mentse meg, ha a halál már eljegyezte magának? Uj tüdőt még a 1647 19| legutolsóig, akinek közvetetten az eljegyzése előtt nyomta a végső csókot 1648 29| Akit egy estélyre, egy eljegyzésre, egy esküvőre, egy névnapra 1649 19| hogy csak közvetetlen az eljegyzésünk előtt szünt meg köztetek 1650 20| börtönviselt szédelgővel, együtt éljek. Engem leánykoromban ugy 1651 63| mint amikor az oltár elől eljöttem veled... Hunyj szemet és 1652 36| szóló cheque. Holnap majd eljövök a revancheért...~ ~Az én 1653 27| meghalunk, hát legalább éljünk jól!~ ~Igaz, hogy némelykor 1654 25| felborzolta.~ ~Ime, most eljutottam a cselédkérdésnek ahhoz 1655 15| bájos megjelenésével is elkápráztat bennünket.~ ~A probléma 1656 17| titkos látogatóját fogja elkápráztatni a csábitó selyemdress-szel. 1657 13| ostobának tarthatnak, s elképzelheted, hogy ez nekem egyáltalában 1658 24| két jóbarát közt még csak elképzelhető az ilyen egyszerü kibékülési 1659 24| meggondolatlan válasz veszedelmét elkerülheti...~ ~Ezzel tehát meg lehetne 1660 26| értesiti. Igy bizonyosan elkerüli azt a kellemetlenséget, 1661 52| barátságos szép asszonyokat elkerülik. Főképp a „szép néni”-ket 1662 64| hogy a durva inzultusokat elkerülje? Ha reagál rájuk, csak szitja 1663 33| ugynevezett kispodgyász is mindig elkeseritette az életünket. Az a két-három 1664 44| szegény férjeket régóta elkeseriti, anélkül, hogy panaszkodni 1665 8| szinházba, az étterembe is elkiséri, mert, „ugyse tudna egyebet 1666 54| hogy a divatárusnőjéhez elkisérje? Egyuttal azt is elmondta, 1667 44| barátságtalan előszobában kénytelen elkölteni ebédjét, bizonyára kétszer 1668 61| de piszkos abroszon kell elköltenie az estebédjét, avagy: megiszik-e 1669 25| készpénzt, melynek csak a sürgős elköltése tartozik a resszortjába. 1670 48| ura egész havi jövedelmét elkölti a vendégeire. Tehát nem 1671 45| melylyel a gazdag lakomát elköltjük, már ugyancsak nem hasonlit 1672 53| holnapután is nap lesz. Elköltöm az utolsó krajcáromat s 1673 30| hogy az árnyékvilágból elköltözött csuka egyáltalában nem sulyosabb, 1674 13| asztalnál, hogy a levesét elköltse, nyugodtan oda fog állni 1675 58| restaurálására két-háromszáz forintot elköltsön. Vajjon nem a legbünösebb 1676 55| szomszédai idegeivel szemben elkövet. Mindig csodálkozom rajta, 1677 63| szempontból fogod megitélni az én elkövetendő ballépéseimet. Vagyis: nem 1678 21| aki e közkeletü cselekedet elkövetése előtt az én szankciómat 1679 29| legőrültebb lehetetlenségek elkövetésére is képeseknek tartom. Ő 1680 65| jóvá az akaratukon kivül elkövetett tapintatlanságot. A hölgyek 1681 40| beszélni, - ezt a témát rég elkoptatták előttem az aktualitásokban 1682 58| Montecarlo. Három heti teljes ellátás - a bort és a szivart kivéve - 1683 36| volt a quintje, mint az ellenfelének. A bejött quintért - mint 1684 20| boldogtalant. Nem teszem, mert ellenkeznék a meggyőződésemmel: annak 1685 39| gyakoribb eset, mint az ellenkező, mert a kövér és pirosarcu 1686 12| költségvetésének megállapitását és ellenőrzését vállvonogató nembánomsággal 1687 3| hölgyek, utazásaik közben, nem ellenségei a könnyed flirtnek és a 1688 63| tudok ezeknek a rossz nőknek ellentállni... De az istenre kérlek, 1689 11| asszony a házsártos asszony ellentéte. Vagyis: nem veszekszik, 1690 42| jaj, százszor jaj neki, ha ellentmond, ha a vitatkozás vörös posztójával 1691 42| urnak még a legenyhébben is ellentmondjon. Az okos feleség tisztában 1692 21| hogy a hüséges feleség ellopja”, - mondják szeretett élettársaink, 1693 27| Itt vannak a fiuk, akik ellopják az ezüstnemüt (ha ugyan 1694 51| érthetetlennek találja az ilyen elmebeli aberratiót, mert ő maga - 1695 61| beláthatatlan vagyonából? Elmegy-e egy kicsike és közönséges 1696 55| pokoli zsivajt csap, hogy az elmegyógyitó intézetek dühöngő osztálya 1697 42| levonja a maga jól megokolt elméletét, melyet abszolute nem igyekszik 1698 17| ártatlan és akadémikus jellegü elméletről van szó. A szelid kérdés 1699 11| ember a családi viharok elől elmenekülhet. Tapasztalt gourmandok szerint 1700 18| megigértem, sohase fogok elmenni. Még pedig nem megyek el 1701 57| tüdeje roncsaiból él.~ ~Az elmeorvosok azt beszélik, hogy még a 1702 54| csacsisággal fölösleges dolgokat is elmesél az ő szerelmes uracskájának.~ ~ 1703 42| kötet összes elévült adomáit elmesélje, s a tanácskérő se tartozik 1704 28| egy pillanatában egyszer elmesélt erről nekem egyet-mást, 1705 60| táviratnak - ez a közhit - elmésnek és sziporkázónak kell lennie. 1706 60| elmés és pikáns ötletet? Az elmésségek és pikantériák nem röpködnek 1707 1| hogy az udvarlóinak efelé elmésségeket mondjon: „Hány évig vállalkoznék 1708 14| hétköznapi frátert, aki banális elmésségekkel mulattatja? S nem dobog-e 1709 46| adunk nekik, hogy a maga elmésségét csillogtassa előttünk.~ ~ 1710 30| szerencséjük a nőknél, mint nekünk, elmésségtől sugárzó legényeknek. Az 1711 30| hiába a nagy bölcseségünk és elmésségünk) már a legelső pillanatban 1712 46| azok felé fordul, akik a mi elmésségünknek hódolnak, vagyis: akik elismerő 1713 19| komolyan... De ha mindent elmondanál, azzal bebizonyitanád, hogy 1714 65| azt talán nem szükséges elmondanom. Még ma is oda vagyok a 1715 22| dolog felől a véleményemet elmondjam. Remélem, ez a nyiltságom 1716 19| picurkát is szeretsz, hát elmondod nekem, hogy kikkel volt 1717 5| gondolok, mint amit élő szóval elmondok, s mikor világosan érzem, 1718 57| sulyos lelki fájdalmának elmulását reméli, az ön levele eszembe 1719 37| bizony szivesen elengednék az elmult életemből tiz esztendőt, 1720 53| engem, aki februárban már elmultam huszonhat éves, s a közvélemény 1721 36| párbaj épp ugy a virágkorát élné ez idő szerint, mint a középkorban, 1722 52| idegrendszerét, a fiu jóizüen elnevette magát.~ ~- Miért?... Mondhatom, 1723 11| voltaképen a hallgató asszony elnevezése alatt? Röviden kijelenthetem, 1724 48| a vitéz Don Quijotte-ról elnevezett szivarfaj nem szükséges. 1725 29| lényege, hogy a törvényszéki elnök, a város egyik legtekintélyesebb 1726 29| amelyen a törvényszéki elnökné majd a legidősebb leányát 1727 36| a kilenc pengőforintomat elnyerte...~ ~Igy állnak most az 1728 46| egy mosoly se jelzi, hogy előadásunk a legtávolabbról is érdekelné. 1729 25| nevezetes epizódjáról, amikor előbbi asszonyuknak a kávédarálót 1730 37| épp ugy nincs jogom az előbbihez sem, bárhogy is kalimpál 1731 5| látóhatáron, mert ekkor megint elölről kezdődik az egész processzus. 1732 40| hanem azokról a mindennap előforduló, időleges tiszteletdijakról, 1733 33| Nem is akarok most azzal előhozakodni, hogy a temérdek hordárdij 1734 32| azokért a bajaiért, melyeknek előidézésében igazán nincs részem. Tovább 1735 13| kötöm ki, hogy pontosan az előirásom szerint viselkedjék.~ ~Tehát 1736 23| az illemkodex fejezetei előirnak...~ ~Kegyed, szegény kis 1737 31| régi, naiv illemkódexek előirtak.~ ~Beszéljünk világosabban: 1738 41| külső megjelenésében lesz előkelőbbé, hanem a modorában és a 1739 33| szegény emberek, miért lennénk előkelőbbek, mint a newyorki vasutkirályok 1740 62| minden ember egy fokkal előkelőbben él nálunk, mint ahogy a 1741 28| jóvoltából élt - még pedig jól és előkelően élt - a bizalmas vallomások 1742 35| Istenem, milyen finomak és előkelők ezek a francia marquis-k 1743 61| forintja, de azért, ami az előkelőséget illeti, bizvást fölvehette 1744 19| Budapesten... A menyecske tehát előkésziti a legszebb selyemruháját, 1745 44| most oly szigoruan elzárnak előle. De a nagyságos asszonyok, 1746 5| házasságtól, mert ezek az előleges gyötrelmek idegessé teszik.~ ~ 1747 42| tudja, hogy miért? - ujra és előlről kezdi a tegnapi, a tegnapelőtti 1748 35| egymás leveleit fölbontsák és elolvassák? A levélből azt következtetem, 1749 35| ahhoz, hogy gazságaihoz az előmunkálatokat megtehesse: s nagyon ostoba 1750 2| bizonyára nem kicsinylendő előnye: száz és száz olyan urat 1751 54| szaporodik, mint a legalsóbbrendü élősdiek... De szerencsére, nem olyan 1752 64| expressz-levélben. Akkor majd előszedjük azt az öreg kardot s ugy 1753 32| korszaka, amikor a bankok előszobái mindig tele vannak verejtékező 1754 32| probléma, hogy miből fogom előteremteni a családom fürdőzési költségeit, 1755 32| pesszimista, is le fogom emelni előtted tönkrezüllött borzalino-kalapomat. 1756 51| is igyekezett eltitkolni előttük.~ ~- De kedves bátyám, mondta 1757 21| átszállójegyet megváltja, előveszi a pénzestárcáját, hogy az 1758 1| remélhetőleg meg lesz elégedve az előzékeny felvilágositással. Ha szerény 1759 36| tesz a formaságoknak is s előzékenyen megnevezi a segédeit. A 1760 59| előkelő férfiu éppen az előzékenységével tünik ki a többi közül, 1761 40| pásztora szeretetreméltó előzékenységgel kalauzolt végig az apró 1762 39| veséjébe tekint. És ennek az előzetes vizsgálatnak nagyon is megvan 1763 26| Ducikat, Nusikat és Tusikat előzetesen és idejekorán értesiti. 1764 5| családnak, vagy: ha már az előző formaságokon tulesett. A 1765 42| fölébred. Mondjuk, hogy előzőleg hét órát nyugodtan és zavartalanul 1766 8| érkezett, viharos jelenet előzte meg: afféle ebédutáni, vagy 1767 9| és izgatott lelki tusák előzték meg ennek a furcsa levélnek 1768 42| mikor a hajnali hangulat már elpárolgott, a kedve szerint boszut 1769 24| az oka, mely bizonyosan elpárolog, vagy legalább is megenyhül, 1770 7| egyszerüen kereket oldanak és elpárolognak. Miért huztunk mi akkor 1771 51| kártyaszerencse egy-egy negyedórára elpártolt tőle, nyugodtan legyilkolta 1772 64| minden igyekezet, mert mindig elpirul, ha körülötte ilyen ocsmányságok 1773 60| menyasszony egész a homlokukig elpiruljanak, Bandi, a vőlegény pedig 1774 37| szegény nők egész a homlokukig elpirultak zavarukban. Mások a kávéházban 1775 11| őnagysága vagyonából is elpocsékoltunk valamicskét. Ám hogy rohanjunk 1776 4| teljes biztosságban lehet elpusztitani egy polgári család éléstárát.~ ~ 1777 4| gyermekét abszolute nem akarják elrabolni. Utóvégre nagyon is természetes 1778 17| kedvéért veszi föl azt az elragadó, csipkés pongyolát, de holnap 1779 16| nyilvánosság előtt mindig elragadóan tökéletes full dress-ben 1780 5| azért mindnyájan édesen, elragadtatva mosolygunk, - és szenvedélyes, 1781 60| szerencsétlen gratuláló tehát félig elrágja a tolla szárát s a végén 1782 26| tuláradó örömét is óvatosan elrejti a külvilág elől.~ ~ 3. §.~ ~ 1783 31| ellen. Ott, ahol óvatosan elrejtőzhetnek a nézőtér kétezer főnyi 1784 65| leleplezzem, - hanem óvatosan elrejtőztem a Corriere della Sera kibontott 1785 41| megzsarolásával száz más vendéget elriasztanak a magyar fürdőből, s igy 1786 42| mentegetőző szót dadogva, elrohan a kávéházból. Ez a legokosabb, 1787 42| az pedig, aki a gyomrát elrontja, fünek-fának panaszkodik, 1788 33| valami, ami következetesen elrontotta az örömünket: a podgyász. 1789 1| dologhoz, bizonyára hamarosan elsajátithatja a felsorolt kvalifikációkat.~ ~ 1790 28| hogy ezt a nyugodtságot elsajátitsam? Már tiz nyilt brosurát 1791 5| Gretchennek öltözött ki, elsápad, a szobalány gunyosan mosolyog, 1792 12| hogy a konyhapénzedből elsejéig kijöjj, - hogy aztán mire 1793 25| emlegetjük azt a bizonyos elsejét vagy tizenötödikét, amikor 1794 27| után természetesen ismét elsiet a kávéházba s napi programmjában 1795 16| cselédkérdések viharait elsimitsa, s hogy sündisznó módjára 1796 24| már megtörtént ostobaságot elsimitsunk, ideirom azt a másik bölcseséget 1797 55| hangosabbak, mint a külföldön. Az elsőt könnyen megértem; Budapest, 1798 19| metropolisok háztengerében élsz, hanem egy kicsike városban, 1799 33| megátkoztuk, amikor az utazásra elszántuk magunkat. Nem is akarok 1800 63| ha ezt a kis monológot elszavalja neki; és mint fog vérbenforgó 1801 3| fedélzetén, mikor a stewardok elszedték a virágbokrétákat az étterem 1802 1| botokud-négerek is bizonyára elszédülnének, ha meglátnák.~ ~Ime körülbelül 1803 42| méltatlanságokért, melyeket másfélóráig elszenvedett. Reggel tehát a legképtelenebb 1804 61| minden nélkül. A tea mellé elszivott néhány jó egyiptomi cigarettát, 1805 17| amilyennek látszik, azt mindenki eltalálja, aki az asszonyokat ismeri. 1806 9| családját tisztességesen eltarthatja. A leány jómódu szülők gyermeke; 1807 42| mikor a neuraszténikus végre eltávozik hazulról. Az első negyedórában 1808 40| kifejezése mellett akarunk eltávozni a boltivek alól. Köszönet? 1809 6| egyedül”, mikor az oltár elől eltávozott. Addig bele kell nyugodni 1810 13| látogatók végre késő este eltávoztak, keserü szemrehányásokat 1811 18| selyemtapétás kis interieurjéből eltávoztunk. Kegyed kitüntetett azzal, 1812 5| a háziakat. Mikor végre eltávozunk, oly boldogan és megkönnyebbülve 1813 61| akik a napkirály udvarában éltek. Ez a fiu este mindig frakkba 1814 20| közé, mert a vége nagyon eltér a rendes, megszokott sablontól. 1815 31| van hozzá a módom, hogy elterelhetem magamról a figyelmet. Nem 1816 31| amelylyel a közfigyelmet elterelhetik magukról. A morál tultengésének 1817 41| fürdőhelyeinek, teljesen eltérőt attól, amelylyel a nagy 1818 8| fejecskéjében, nem lehet eltiltani attól, hogy olykor kellemes 1819 54| ereje ahhoz, hogy érzéseit eltitkolja...~ ~Ugye-bár, igy történt 1820 4| oly gondosan és sikerrel eltitkolt.~ ~Igaz, hogy a szerelmi 1821 33| egy fényüző fürdőben akar eltölteni néhány hetet, - és másképp, 1822 41| zsarolásszámba megy, de eltörlésének, ettől eltekintve is van 1823 9| aranyifjuság egyik-másik tagja is eltünik néhány napra a kisvárosból. 1824 18| kellene fakadnom az örökre eltünt fiatalságom miatt. Istenem, 1825 7| egyáltalában nem látom. Eltüntek, vagyis helyesebben: megszöktek. 1826 20| van - még azt is kegyesen eltüri tőle, hogy az éjszaka leple 1827 31| uram? Kénytelen vagyok-e eltürni ezt a haszontalan modort, 1828 21| tudtunkon kivül a pénzünket eltulajdonitja. A szende nő, akit dobogó 1829 19| majd sértődéssel akarja elütni a furcsa kivánságot, de 1830 55| való, hogy a ramsteaket elvágjam vele, a gyürü arra, hogy 1831 3| barátkozásnak rendesen nincs vége az elválás után, mert mindkét fél szükségét 1832 51| létezésünknek ezt a két végállomását elválasztja egymástól.~ ~A babonaság 1833 19| én nem megyek... Még ha elválsz tőlem, akkor se megyek... 1834 30| sulybeli differenciának a vér elváltozása az oka. A hivek megnyugodtak 1835 46| mutatja be a pathologiai elváltozásokat. Én is a tankönyvirók példáját 1836 18| Nagykorona-utcáig s ott elváltunk egymástól, azzal az igérettel, 1837 10| csak ez a szándéka. Amikor elválunk, mindig megszoritja a kezemet, 1838 18| amilyet tőlem teljes joggal elvárhatna...~ ~A megjegyzésre, melyet 1839 38| nem is gondol, mert az ő elve az:~ ~- Aki nem akar köhögést 1840 16| közkedveltebb kifejezéssel élve - a pargetből készült házi 1841 55| kissé gyakorolnák magukat. Elvégre még a legbuzgóbb főpincér 1842 4| nézi meg, hogy a leányát elvegye (mint a régi közmondás ajánlja), 1843 3| leány a frakkok tömegében elvegyül, a hangulat villamos szikrái 1844 36| Elég, uram, a többit majd elvégzik a segédeink...~ ~Ezzel, 1845 9| azzal a kérdéssel: vajjon elvehetem-e feleségül ennek a léha és 1846 9| barnahaju gyermeket csakugyan elveheti-e feleségül? És minden egyes 1847 57| titokban sirva gondolunk örökre elveszett álmainkra, de nem panaszkodunk, 1848 14| leszáll, már végérvényesen elveszitette a játszmát. Még a nagy Napoleon 1849 64| hogy az exisztenciáját elveszitse. Még pedig - hihető-e ez 1850 12| de biztositom róla, Ön is elvesztené a hidegvérét, ha egy szerelmes 1851 41| alatt legalább háromszorosan elvesztik azt, amit két hét alatt 1852 17| közömbösen, ásitva szól hozzám elvétve egy-két szót, hogy aztán 1853 20| munkán kivül nincs egyéb élvezete, - ugyan, hát van olyan 1854 61| tud mondani az élet reális élvezeteiről. És eszembe jut egy meghalt, 1855 50| nem tartozik azok közé az élvezetek közé, melyeket okvetetlenül 1856 9| világba, ahova a szerelmesük elvezeti őket, hanem a természetes 1857 15| sohase tud lemondani arról az élvezetről, hogy másoknak tetszeni 1858 20| tüzhely képzelt melegét élvezhesse. Ilyenkor ugy fest ő nagysága 1859 6| annyi bizonyos, hogy nem élvezhetik sokáig az egyedüllétet; 1860 33| feleségem sohase tudtuk teljesen élvezni azt a gyönyörüséget, amit 1861 26| hajnalig, hogy egy magasztos elvhez hü maradjon, nem cselekszik 1862 27| vonatkozik, mert abszolute nincs elvi kifogása az ellen se, hogy 1863 32| végén, vagy julius elején elvihesse a családját a nagyvárosból. 1864 42| bár az ördög valamennyit elvinné! - egy jó tanácscsal megsegitsük.~ ~ 1865 2| boronálja össze, akik örökös és elviselhetetlen gyötrelmeket okoznak egymásnak. 1866 47| keretein belül még csak elviselhető valahogy, de határozottan 1867 13| nagyságos ur e kis monológ után elvonult a kaszinóba, a menyecske 1868 42| gyászbaborult özvegye nemsokára elzarándokol, hogy könyeivel öntözze 1869 29| egy brüszk közbeszólással elzárja, az orvos morózus arccal 1870 44| amit most oly szigoruan elzárnak előle. De a nagyságos asszonyok, 1871 21| pénzestárcámat, hanem gondosan elzárom a Wertheim-szekrénybe.~ ~ ~ ~ 1872 42| fölkorbácsolt idegei mindinkább elzsibbadnak, a vére lehül és nyugodtabbá 1873 54| párolgott el a nagyvárosi utca ember-oceánja között, - és ha a véletlen 1874 16| szenvedelemtől megszabadult öreg emberé...~ ~A velezpongyola, a 1875 43| hogy nem csupán az idegen embereken gunyolódunk, hanem önmagunkon 1876 51| csupán az ostoba és elmaradt embereknél, hanem az okosoknál és az 1877 29| közös betegsége az egész emberiségnek, aligha grasszál valahol 1878 2| logika, a pszikhologia és az emberismeret alapjára helyezi az emberi 1879 4| hanem a józan, rideg és emberismerő apától. Azt a fiatal embert, 1880 49| készteti önöket a középkori emberkinzásra, akkor az isten szerelméért 1881 17| koromban már azt is elhiszik az emberről, - de nem akarok hazudni, 1882 49| mellett megkinozzanak. Az emberszeretet nevében, összetett kézzel, 1883 48| olykor egy kis ártatlan emberszólással édesitsék meg ezt a különben 1884 29| van győződve a felől, hogy embertársai viselkedése és tettei mögött 1885 60| barátaiknak, akik gyászukban embertársaik vigasztalására szorultak. 1886 43| öregségem hivatásául, hogy embertársaim gyengeségeit pellengérre 1887 45| kissé szégyenkeznünk kell embertársaink modortalansága miatt. Aki 1888 42| vitustáncot eljárjunk, minthogy embertársainkat - bár az ördög valamennyit 1889 50| hogy a nyári hónapokban az embertársait megkoppaszsza.~ ~Ez alkalommal 1890 9| egyetlen, aki ebben a csunya és embertelen babonában hisz... Az átöröklésről 1891 51| rágicsálna, mert a babonás embertől minden őrültség kitelik. 1892 31| földszintet, a páholyokat és az emeleteket megtölti. Ott legalább a 1893 19| s meg se állj addig az emeletes házig, ahol egy szegény, 1894 31| És itt még a gukkert se emelhetem a szememhez, még a szinlapot 1895 59| finoman és illedelmesen emelik meg a kalapjukat, de meghajlás 1896 42| koronajáradék sülyed vagy emelkedik, s ha Bárczy István még 1897 32| pesszimista, is le fogom emelni előtted tönkrezüllött borzalino-kalapomat. 1898 53| kikerült, de a hatodikban már emelt fővel kért egy pohár borovicskát, 1899 42| kivánkozom arra, hogy nyugodtan emészszek és jól aludjam, mint arra, 1900 42| boldogan és kéjes lustasággal emészt... Még pedig oly élethüséggel 1901 12| részét direkte a háztartás emészti fel. Miért lenne hát fölösleges 1902 45| idegen nyelvek rejtelmeibe. Emezeket érett fővel is pótolhatja, 1903 40| És az kicsoda?~ ~- Emile Zola, uram, az utólérhetetlen 1904 51| alapszabályokban sürüen emlegetett nemzeti kulturát, egy öreg 1905 25| a konyhába, hogy örökre emlékezetessé tegyük előtte azt a napot, 1906 41| oly melancholikus hangon emlékezik meg a levelében, az a nézetem, 1907 25| hevében némi célzatossággal emlékeznek meg életüknek arról a nevezetes 1908 55| hogy kedves nőm őnagyságára emlékeztessen, de már arra, hogy száz 1909 7| agglegényei, mert a szerelemben - emlékezzék csak vissza a régmult időkre! - 1910 28| hasonlitok Blaha Lujzához, aki emlékirataiban megirta, hogy bár gyermekkora 1911 18| azt irtam egy szép asszony emlékkönyvébe: mutasd meg nekem az uradat 1912 47| miért? - épp oly kevéssé emlitette, mint ahogy Hanák Ker. János 1913 47| János s a többi tudós se emliti a Magyarországban ismeretes 1914 61| nem akad - kis gulyásra és emmenthali sajtra. Erről még vitatkozni 1915 58| legtöbb sokkal nagyobb lelki emóciók után birja csak rászánni 1916 39| azonban a bámulatom, amikor en pleine parade lefelé haladva 1917 19| melyikünk cselekszik helyesen? Én-e, aki mindenáron el akarom 1918 1| kabaré-énekesnő lenne, s a pódiumon énekelne valami kétértelmü, vagy 1919 47| gimnáziumban a különféle énekes madarakról, de a székesfővárosi 1920 47| pacsirtánk nem egy rokonszenves énekesmadár, hanem egy igen antipátikus 1921 47| képzeli magáról, hogy az énekesmadarak családjába tartozik. És 1922 53| belőle. Mérhetetlenül nagy energia kell hozzá, hogy az ember 1923 57| kétségbeejtően tünedező energiájára.~ ~Az az apa, aki szerelmi 1924 49| végre is kimerül minden energiám s tehetetlenül végigeszem 1925 33| kérdésekben egész a késhegyig energikus legyen. Mint udvarias férfiu, 1926 28| volt a cimük: Wie werde ich energisch? - de, fájdalom, egyik se 1927 33| férj, aki ebben a kérdésben enged, kihallgatás nélkül megérdemel 1928 13| mulatságot egyáltalában nem engedem meg. És még csak pajtáskodni 1929 57| egy uj és bünös szerelmet engedett urrá lenni a szivében, hanem 1930 4| luxus, amit nem mindenki engedhet meg magának s ez az oka, 1931 44| válaszol:~ ~- Azt hiszem, nem engedheted meg magadnak, édes szivem, 1932 37| asszonyokkal szemben csak akkor engedheti meg magának valaki ezt a 1933 8| elzárást, fájdalom, nem engedi meg, kénytelen-kelletlen 1934 49| finomlelkü, nagyságos asszonyaim, engedjék meg nekem azt az alázatos 1935 3| helyeslem. Én, mint apa, nem engedném meg, hogy a leányom idegen 1936 28| hatalmas istenek egyszer meg is engedték érnem azt a gyönyörüséget, 1937 49| a dolgot, minden ételből enném egy-két falatot s szerencsésen 1938 45| Budapesten és Magyarországon, de enni csak kevesen tudnak, már 1939 24| néztem rá, mint Kegyed most énreám, de azzal a különbséggel, 1940 29| mindazt, amit ő a betegágynál enunciál. Az uriasszony megsértődik, 1941 42| közönséges filiszter, de az enyém minden reggel megtébolyodik... 1942 4| de mindenesetre van egy enyhitő körülményük: ők nem a mama 1943 2| én is, aki nem tartozom épen a gyáva legények közé, egy 1944 44| tartozik a sziklaszilárd épitmények közé, de azért mégis különös 1945 25| életüknek arról a nevezetes epizódjáról, amikor előbbi asszonyuknak 1946 21| mindennapi élet következő epizódját:~ ~Kegyed fölkel, kicsinositja 1947 3| fraulein-ok kedves és mulatságos epizódnak tekintik, ha a pálmagruppok 1948 26| okvetetlenül megemlékezik erről az epizódról, mert reméli, hogy ezzel 1949 20| hiszen az ilyen házasság éppenséggel nem tartozik a ritkák közé. 1950 46| előadásunk a legtávolabbról is érdekelné. Vonásai csak akkor elevenednek 1951 8| tényleg abszurd, még maguk az érdekelt felek: az asszonyok előtt 1952 65| a maguk tagadhatatlanul érdekesebb dolgaira; öt perc mulva 1953 17| csinálnak titkot belőle, hogy őt érdekesebbnek találják, mint a Balkán-kérdést. 1954 5| szenvedélyes, sőt viharos érdeklődéssel emlegetjük Morris Rosenfeldet, 1955 17| a közesemények iránt is érdeklődik. Ott a kaszinó és a kávéház, 1956 40| angolok meg az amerikaiak nem érdeklődnek. A Victor Hugo koporsóját 1957 63| egy királytigris az iránt érdeklődnék nálam, vajjon helyesen cselekszik-e, 1958 32| csakugyan nem szoktunk érdeklődni a Tusznelda grófnő szerelmi 1959 35| hogy az ura még csak nem is érdeklődött az iránt, vajjon nem valami 1960 46| fővárosunkban s szerintem mindenki érdemeket szerez a hazai kultura körül, 1961 6| ha igazat adnátok, meg se érdemelnétek, hogy a jó isten ilyen boldogokká 1962 42| panaszkodik, akár a gyermek, aki érdemet lát abban, hogy betegnek 1963 64| szörnyen ravasz kis teremtés érdemetlenül nagy népszerüségre tesz 1964 10| azonban nem nyilatkozik érdemlegesen. Végre a gondos anya megkérdezi 1965 20| ostoba ember, aki ezt is érdemnek kvalifikálja? Köszönje meg 1966 22| révén jutnak el arra az eredményre, hogy az uruk tizenhárompróbás 1967 36| havannájukból bodor füstmacskákat eregetnek a plafond felé:~ ~- Itt 1968 4| néha egy-egy ibolyabokréta erejéig kitüntetnek. De még ha azzal 1969 56| huzamosabb idő óta minden erejével arra törekszik, hogy neki 1970 21| a homlokán kidagadnak az erek:~ ~- Bizonyosan tudom, hogy 1971 48| vizsgálatot tennem a házigazdai erényeimből. A zsúr szükségessége - 1972 15| találjuk, ha nem csupán házias erényeivel, hanem bájos megjelenésével 1973 16| ékeskedni azokban a polgári erényekben, melyek a szülői ház szelid 1974 17| szánja magát arra, hogy az erényének bucsut mondjon.~ ~Az uraknak 1975 17| a világ minden asszonya erényes egy bizonyos időpontig: 1976 28| lovag - hogy a tárcáján eret vágjak, én már a lépcsőházban 1977 45| nyelvek rejtelmeibe. Emezeket érett fővel is pótolhatja, amazt, 1978 20| Péter fárad, dolgozik, liheg érette, hogy időnap előtt megöregszik, 1979 20| félbolondot, de együtt nem érezhetünk vele: a férfi, aki becstelenné 1980 23| kergetnek el minden nap? Nem éreznék-e, hogy természetellenes dolgot 1981 20| elegáns asszony meglehetősen érezteti is vele. De hogy is ne! 1982 33| mert habár mindig kitünően éreztük magunkat, s a sok uj látnivaló 1983 48| hogy az ember valahol jól érezze magát, sem tengeri rák, 1984 44| őket arra is, hogy sehol se érezzék magukat oly kellemesen, 1985 45| akárhányszor szégyenkezve érezzük meg mindnyájan, akiket erre 1986 49| s szerencsésen a végére érhetnék az ebédnek, a nélkül, hogy 1987 46| meghallgatásának müvészetében érik el a legnagyobb tökéletességet. 1988 63| érzéki kaland nem fogja érinteni a szivemet, amely kizárólag 1989 58| távolabb hullámzó világ érintése olyan hatással van a müvelt 1990 63| mert ha a szivét nem is érinti a hitvestársa hütlensége, 1991 37| adnunk, hogy ez a közvetlen érintkezés mennyire jól esik nekünk.~ ~ 1992 37| asszonyok kezét nem hozza érintkezésbe az ajkizmaival.~ ~E viharos 1993 8| amelytől kezdve a két nem érintkezése veszedelmessé válik, épp 1994 8| és férfiak társaságbeli érintkezését oly vonzóvá teszi, a mai 1995 43| között, akikkel mindennap érintkeznek, bizonyosan habozás nélkül 1996 8| nagysága egyáltalában nem érintkeznék idegen urakkal; de mivel 1997 56| szóljon semmit se, sőt: érintkezzék továbbra is legbarátságosabban 1998 23| leánya kezébe. Romeó az erkély alatt a Julia hogyléte felől 1999 38| rögtön megjön a válasz az erkélyekről és a karzatokról, s egyszerre 2000 35| ha ilyenek egyáltalában érkeznek hozzá, a lakására cimeztesse. 2001 28| oh, rémes nap! - el fog érkezni az az idő, mikor a szegény 2002 58| utolsó állomáshoz meg nem érkezünk.~ ~Ez az indolencia nagyon