Ingujjban

Budapest kávéházaiban - még a jobbakban is - pár nap óta mind sürübben tünik fel a kánikula ismert és kedves alakja: az ingujjas ember. Már kora ebéd után megjelenik s egyenesen a kártyaszoba, vagy a billiárdterem felé tart, ahol igy szól egybegyült barátaihoz:

- Nézzünk az után, amiből élünk!

E szavakkal leveti a kabátját s vidáman letelepedik a zöld asztal mellé, vagy kezébe veszi a dákót, hogy délutáni szórakozását megkezdje. Az ing, mely a kabát alól kibukkanik, néha tiszta és száraz, de néha gyürött és piszkos, sőt: többnyire gyürött és piszkos. Azonfelül láthatólag magán viseli a harmincfokos hőség nyomait, vagyis: az izzadtságtól egyenesen rátapad a vidám játékos testére. Ez mindenesetre érthető - hiszen ki nem izzad ebben a pokoli kánikulában? - de mint látvány, nagyon kellemetlen, mert mi tagadás: mindenki szivesebben legelteti a szemét ilyenkor egy hófödte glecscseren, mint egy önlevében kifőni készülő alsósjátékoson. A finom fehérnemünek akárhányan a bolondjai vagyunk, de a züllött, kifakult, csuronviz, párolgó kanavász látása nem tartozik azok közé az élvezetek közé, melyeket okvetetlenül megkivánnánk a pikkolónk mellé. Pedig akár kivánjuk, akár nem, részünk van benne, mert a budapesti kávéházban az ingujjas ember elfogadott, sőt népszerü tipus, akit a kávéháztulajdonos épp ugy respektál, akár a pincér, vagy a többi vendég.

Nem vagyok valami etiketthajhászó félbolond, azt is elismerem, hogy az ilyen nagy melegben jogunk van kissé meglazitani a társadalmi törvényeket, de az ingujjas ember feltünő szereplése már régóta szálka a szememben. Kis, külvárosi kávémérésekben, ahova a mult évtizedek hires Sauwirthjei visszavonultak, piszkos matrózkorcsmákban, ahol a pofon épp oly elfogadott akció, mint a sörivás vagy a kolbászevés, egyáltalában nem találom feltünőnek, ha a vendég ingujjban, sőt feltürt ingujjal telepedik le a keresztlábu asztalhoz. De uri helyen, a nagy, tükörablakos kávéházakban, a ragyogó csillárok és freskók alatt az ilyen fesztelenség - ne tessék rossz néven venni az erős kifejezést - egyenesen illetlen és undoritó. Ha a kávéházba megyek, nemcsak ahhoz van jogom, hogy egy szelet fagylaltot kivánjak a pénzemért, hanem ahhoz is, hogy az esztétikai érzésemet kielégitsék. Az a kávéháztulajdonos tehát, aki az ingujjas embert a márványoszlopai között megtüri, nem csupán önmagát, meg a helyiségét becsüli le, hanem engem is, aki nem azért jöttem a kávéházba, hogy harmatozó, öreg izraelitákat nézzek. Akinek melege van, az menjen el egy dunai uszodába, vagy menjen haza a saját lakására, ahol - ha ugy tetszik neki - nemcsak a kabátját vetheti le, hanem az ingét is. Az alsósra vagy a karamboljátékra tudtommal semmiféle törvény se kényszeriti a honpolgárokat s aki kabátban nem képes arra, hogy a partiet blank bélára felvegye, az inkább mondjon le arról a gyönyörüségről, hogy a nyári hónapokban az embertársait megkoppaszsza.

Ez alkalommal válaszolok annak a mézeshetes asszonynak a levelére is, aki nagy megbotránkozással panaszolja, hogy az ura - a tökéletes férfi-ideál - pár nap óta ingujjban ül le délben az asztalhoz, holott a szülői házban soha életében se látott hasonló illetlenséget. Én ugyan abban a véleményben vagyok, hogy a férjtől juliusban és augusztusban nem szabad tulságos szigoruan venni az effélét, de azért azt mondom, hogy az okos és jólnevelt férj a felesége jelenlétében még se ül le ingujjban az ebédhez. Nem azért, mintha ezzel valami égbekiáltó bünt követne el, hanem azért, mert a családi tüzhely finom tónusán még az efféle kisebbfajta neveletlenséggel is csorbát üt az ember. A középsorsu ur mindig megengedheti magának azt a fényüzést, hogy egy pehelykönnyü lüszterkabátot vásároljon, amit az ebéd ideje alatt magára vehet. A feleség, aki bizonyos pillanatokban maga is szintén megfeledkezik az ünnepies etikett-törvényekről, a saját megbecsülését látja abban, ha az ura vele szemben comme il faut gentleman módjára viselkedik. Az etikett felfüggesztésének pillanatai annál édesebbek és ingerlőbbek, mentül inkább ragaszkodik az ember az etiketthez azokban az órákban, amikor nem a forró sziv, hanem a hideg társadalom törvényei szerint kell cselekednie...