Az ujságolvasó férj

Egy nő - csak nő képes az ilyesmire - azt a különös kérdést szögezi a mellemnek, hogy mi érdekel jobban a kettő közül: Bosznia-Hercegovina annektálása-e, vagy egy bájos, huszonhárom esztendős, karcsu asszony, akinek az az egyetlen ambiciója, hogy én őt szépnek és kivánatosnak találjam. Mondhatnám, hogy engem a boszniai események jobban érdekelnek - az én koromban már azt is elhiszik az emberről, - de nem akarok hazudni, hát bevallom, hogy dacára ezüstfehér szakállamnak és tiszteletreméltó, patriarchai ábrázatomnak, engem százszor, ezerszer, sőt tizezerszer jobban izgat egy édes és kacér asszony, mint a világ összes politikai eseményei.

A probléma tehát pár szóval meg lenne oldva, ha a kérdésben nem rejtőznék valami ravaszság - mert hogy a dolog nem olyan egyszerü, amilyennek látszik, azt mindenki eltalálja, aki az asszonyokat ismeri. Ő nagysága ugyanis bővebben kifejti, hogy tulajdonképpen mit akar tudni, s igy elárulhatom, hogy nem ilyen ártatlan és akadémikus jellegü elméletről van szó. A szelid kérdés mögött természetesen egy haszontalan férj rejtőzik, aki délben, mikor a hivatalából hazajön, rögtön ujságot kap a kezébe, s mohó kiváncsisággal legeli végig a politikai eseményekről szóló cikkeket és táviratokat. Este, változatosság okáért a hirrovatot és a törvényszéki csarnokot olvassa, s a lapot csak akkor teszi le a kezéből, amikor a hirdetéseknek is a végükre ér. „Hát nem égbekiáltó barbárság ez? - kérdezi tőlem a szép asszony megbotránkozva. - Én egész nap a cselédekkel és a lakással bajlódom, s alig várom, hogy egy órát, vagy másfél órát az urammal tölthessek. Nem szégyellem bevallani, hogy egyenesen kacérkodom vele - a legcsábitóbb pongyolámat veszem föl, mire hazaérkezik - de hiába minden raffinéria: ezt a szörnyeteget jobban érdekli a politika, mint az én legbájosabb mosolyom. Olvas, olvas és mindegyre csak olvas, - már nem csodálnám, ha olyan tudós lenne, mint egy akadémiai rendes tag. Mondja meg kérem, mit akar ez a szamár az ujságoktól? Biztositom róla, hogy más férfi örömkönyekkel a szemében borulna a lábaimhoz, ha ennyire kelletném magamat előtte, - ez a fabábu pedig közömbösen, ásitva szól hozzám elvétve egy-két szót, hogy aztán ujra belemerüljön az unalmas és kiállhatatlan ujságjába. Nem vagyok inklinálva semmi rosszra, de ha ez igy tart tovább, bizony isten nem állok jót magamról.”

Észrevehették, hogy szivesen kokettálok e cikkekben az öregségemmel, s igy könnyü volna azt mondanom, hogy a politika is van olyan fontos, mint akármelyik szép asszony, de nem tartüffösködöm, s nem adom a kihült szivü vulkánt, hanem becsületszavamra kijelentem, hogy az az ur csakugyan nagy csacsi. Azt is mondhatnám, hogy nagy szamár, de én finom ember vagyok, s tartózkodom az erősebb kifejezésektől. Mert az isten szent szerelméért, nem ostoba-e az olyan férj, aki nagyorru Ferdinánd kiáltványait olvassa, ahelyett, hogy a szép felesége karcsu derekát ölelgetné? Mindennek megvan a maga ideje - és senkise találhat kifogásolni valót abban, ha egy felnőtt férfi a közesemények iránt is érdeklődik. Ott a kaszinó és a kávéház, ahol mindenki óraszámra olvashatja az ujságokat (mert bizonyos, hogy ez az ur is jár kávéházba), sőt az estéből is marad mindenkinek annyi ideje, hogy kedvére tobzódhatik a legszenzációsabb táviratokban. De hogy egy férj, akit egy csinos asszony vár otthon, minden szabad idejét ujságolvasással töltse, ez már csakugyan barbárság. Sőt nemcsak barbárság, hanem a legsulyosabb meggondolatlanság is, mert egy fiatal teremtéstől csakugyan nem lehet azt kivánni, hogy órák hosszáig szótalan elragadtatással gyönyörködjék a drága férje arcvonásában. Az asszonynak is joga van hozzá, hogy a szórakozásokból kivegye a maga részét, s ha az ura nem méltatja arra, hogy foglalkozzék vele, hát végre is az idegen uraknál keres majd kárpótlást, akik egyáltalában nem csinálnak titkot belőle, hogy őt érdekesebbnek találják, mint a Balkán-kérdést. Ma még az ostoba ura kedvéért veszi föl azt az elragadó, csipkés pongyolát, de holnap már megtörténhetik, hogy a titkos látogatóját fogja elkápráztatni a csábitó selyemdress-szel. Hiszen már egy ismeretlen indus bölcs is megmondta, hogy a világ minden asszonya erényes egy bizonyos időpontig: addig, amig el nem szánja magát arra, hogy az erényének bucsut mondjon.

Az uraknak tehát, akik most oly türelmetlen mohósággal olvassák ő szent apostoli királyi felségének bölcseségtől sugárzó kiáltványait, jó lesz meggondolniuk, hogy politikai jártasságukat esetleg nagyon drágán kell megfizetniök. Mert még ő szent apostoli felsége, koronás királyunk se segithet többé rajtuk, ha egyszer a más kedvéért fogja fölvenni ő nagysága a csipkés pongyolát.