Rész

   1  1|                        Takácsy János fiai.~ ~A fűszerüzlet fölött, széles
   2  1|                    Mikor került oda? Ki volt a szobrász, akinek agyában
   3  1|                     szobrász, akinek agyában a fantasztikus állat megszületett?
   4  1|                megszületett? Mit jelképezett a sötét bolt fölött, melynek
   5  1|                    fölött, melynek áruit még a legrugalmasabb logika se
   6  1|                    volna összefüggésbe hozni a dsungelek óriásával? Nem
   7  1|                  hogy ezt tudta volna valaki a kisváros lakói közül, akik
   8  1|                  háziállatjaik közé sorozták a fűszerüzlet kék elefántját.~ ~
   9  1|                fűszerüzlet kék elefántját.~ ~A bolt, mely fölött a furcsa
  10  1|            elefántját.~ ~A bolt, mely fölött a furcsa állat trónolt, sötét,
  11  1|                 illatok áramlottak ki belőle a szürke templomtér házai
  12  1|                szürke templomtér házai közé. A sáfrány, a petroleum, a
  13  1|            templomtér házai közé. A sáfrány, a petroleum, a fejetlen halak,
  14  1|                      A sáfrány, a petroleum, a fejetlen halak, a kövér
  15  1|                 petroleum, a fejetlen halak, a kövér kocsikenőcs illatfoszlányai
  16  1|       illatfoszlányai állandóan ott lebegtek a sívár téren, melyre kicsike,
  17  1|                    fölött ködös magasságban, a plébánia kövér tornya kémlelődött
  18  1|                     kövér tornya kémlelődött a távoli hegyek felé. A bolt
  19  1|            kémlelődött a távoli hegyek felé. A bolt aranyos felirásait
  20  1|                      jelezték, hogy az üzlet a Takácsy János fiai-nak tulajdona,
  21  1|                      árusítanak benne s hogy a Déli Csillag című német
  22  1|       tiszteletreméltó helyiségekben székel. A kék elefánt az ósdi erkölcsök,
  23  1|              erkölcsök, az üzleti szolidság, a polgári jólét szimbolumakép
  24  1|                     jólét szimbolumakép állt a kisvárosiak köztudatában.~ ~
  25  1|                alacsony házak fölött, melyek a dunántúli kék hegyek lábánál
  26  1|                  hegyek lábánál meghúzódtak. A gazdag fűszeres polgármestere,
  27  1|                 nábobja és Deák Ference volt a kisvárosnak s kopasz homloka
  28  1|            Ájtatosság jegyében kormányoztak; a kacagás épp oly ismeretlen
  29  1|             ismeretlen hang volt benne, mint a duhajság vagy a pörlekedés
  30  1|                  benne, mint a duhajság vagy a pörlekedés lármája. Takácsy
  31  1|                     s tíz perccel később még a négyéves gyermeket is fölébresztették
  32  1|                     ebédet az üzlet pultján, a vacsorát az üvegajtó mögött
  33  1|                  mikor az öreg muzsikáló óra a Havasi lány című opera gavotte-ját
  34  1|                 bűnös léhaságnak minősítette a céltalan esti virrasztást.
  35  1|                     Kilenc előtt tíz perccel a családfő méltóságteljes
  36  1|                     ásítással szakította meg a nyugodt emésztés csöndjét;
  37  1|                  volt arra, hogy az asszony, a gyermekek, a segédek és
  38  1|                     az asszony, a gyermekek, a segédek és az inasok hada,
  39  1|                 valamennyien együtt étkeztek a családdal, sietve visszavonuljanak
  40  1|              valamikor sihederlánykép került a házba, bóbiskolt még egy
  41  1|                    bóbiskolt még egy darabig a forró víz fölött, melyben
  42  1|                   elmosta. Féltízkor azonban a konyha petroleumlámpája
  43  1|                       Igy élt késő aggságáig a szigorú vén ember s gyermekeit,
  44  1|                    az ég megáldotta, szintén a maga és az öreg ház képére
  45  1|                    öreg ház képére formálta. A két fiú sohase játszott,
  46  1|                reggeleken, mikor táskájukkal a hátukon az iskola felé ballagtak,
  47  1|                    az iskola felé ballagtak, a havas gyalogjárón találkozott
  48  1|                      fölösleges játékszerük; a kis Takácsyak gúnyosan elfintorított
  49  1|                 elfintorított ajakkal nézték a lapdázó, hancurozó gyerekeket
  50  1|                      helyeslőleg bólintott s a tizenkét krajcárt gyümölcsözőleg
  51  1|                    gyümölcsözőleg elhelyezte a Takarékpénztárban, amelynek
  52  1|                 Takácsy János szelleme mikor a Kék elefánt gazdája végre
  53  1|                    gazdája végre beköltözött a sírboltba, melyet aggodalmas
  54  1|                 önmaga ellenőrizte naponként a kőmivesek munkáját), még
  55  1|                      még sokáig ott lebegett a ház fölött, ahol egy hosszú
  56  1|                   kis asszony kedvéért, akit a kisvárosiak szerint Takácsy
  57  1|                     is szigorúan betartották a házirendet; korán feküdtek,
  58  1|                 valamennyien kizarándokoltak a családi sírbolthoz, ahol
  59  1|                     családi sírbolthoz, ahol a vastagnyaku, vén fűszeres
  60  1|                Ilyenkor félénken tekintettek a nehéz márványlapra, mely
  61  1|                     nehéz márványlapra, mely a sírbolt bejáratát eltakarta;
  62  1|               sírbolt bejáratát eltakarta; s a legkisebb nesznél ijedten
  63  1|                     az az érzésük volt, hogy a szigorú öreg ember feje
  64  1|                    hirtelen fel fogja emelni a vaskarikás márványfödelet.
  65  1|                    éjjelenként rohant vissza a Templom-utcába, hogy régi
  66  1|                    nem sokáig özvegyeskedett a csöndes tanyán, hanem egy
  67  1|                    Most aztán kiderült, hogy a nevelés nem változtat a
  68  1|                      a nevelés nem változtat a vér hajlamain; a két fiú
  69  1|                   változtat a vér hajlamain; a két fiú egyszerre széttörte
  70  1|                      fiú egyszerre széttörte a szűk gubót, melyben ifjúsága
  71  1|               átmenet nélkül öltötte föl azt a formát, melyet a titokzatos
  72  1|                     föl azt a formát, melyet a titokzatos emberi sors rendelt
  73  1|                emberi sors rendelt neki. Már a kisebbik is túl volt a huszonötödik
  74  1|                   Már a kisebbik is túl volt a huszonötödik életévén, mikor
  75  1|                 huszonötödik életévén, mikor a nagy vagyon hirtelen az
  76  1|               hirtelen az ölükbe cseppent; s a kisvárosiak ugyancsak tágra
  77  1|                    ugyancsak tágra nyitották a szemüket a különös szinjáték
  78  1|                   tágra nyitották a szemüket a különös szinjáték láttára,
  79  1|                szinjáték láttára, mely ekkor a szemük előtt lejátszódott.
  80  1|                   szemük előtt lejátszódott. A Kék elefánt-ot és a hozzája
  81  1|            lejátszódott. A Kék elefánt-ot és a hozzája tartozó üzletet
  82  1|                    elefánt életében, Viktor, a fiatalabb, szinte egy éjszaka
  83  1|                éjszaka alatt lerázta magáról a bilincseket, melyekkel türelmetlen
  84  1|                    melyről hetekig beszéltek a kisvárosban - Takácsy Viktor
  85  1|         zenés-kávéházban s öt forintot adott a cigánynak, aki egy pattogó
  86  1|               mellett duhajkodjék!” - mondta a vaksi takarékpénztári könyvelő,
  87  1|                    könyvelő, aki édesapjának a jobbkeze volt; és íme, három
  88  1|                 három hét múlva, valóra vált a lehetetlen fantazmagória;
  89  1|                    töltötte el az éjszakát s a vén elefánt riadtan nyitotta
  90  1|                 mikor dülöngélő kis gazdáját a kövezeten megpillantotta.~ ~
  91  1|                  kövezeten megpillantotta.~ ~A két fiú életútja - bár látszólag
  92  1|                    Mihály hajnaltól napestig a Kék elefánt-ot szolgálta,
  93  1|                nehézkes lábaival fürgén járt a raktárak és a pincék között,
  94  1|                    fürgén járt a raktárak és a pincék között, hajadonfőtt
  95  1|                 között, hajadonfőtt szegezte a ládákat az óriási udvarban
  96  1|                  fáradhatatlanul veszekedett a részeg fuvarosokkal, akik
  97  1|                    részeg fuvarosokkal, akik a bolt előtt tanyáztak. -
  98  1|                  feküdt és későn kelt, néha, a látszat kedvéért, egy-egy
  99  1|                 fintorgatva dobta le magáról a kabátot, melybe a héring-
 100  1|                    magáról a kabátot, melybe a héring- és kocsikenőcs-szag
 101  1|                  magát. És este, zárás után, a fiatalabb örökös mind ritkábban
 102  1|                    mind ritkábban jelent meg a családi asztalnál; zsakettben,
 103  1|                     Arany korona éttermében, a kisváros előkelő fiatalsága
 104  1|                      riasztotta föl álmukból a divatban lévő kisasszonyokat.~ ~-
 105  1|                       öcsém? - kérdezte néha a becsületes Mihály, aki otromba
 106  1|                    üzlet előtt, mikor Viktor a mulatozásból hazatért.~ ~
 107  1|                      fütyörészve sietett föl a keskeny falépcsőn, mely
 108  1|             felébredt, míg Mihály, ceruzával a füle mögött, sietve kanalazta
 109  1|                     sietve kanalazta levesét a szalvétával megterített
 110  1|            hevenyészett bon-okat csempészett a pénztári fiókba s lopva
 111  1|                 távozott az üzletből, nehogy a bátyja unalmas szemrehányásait
 112  1|                       másnap vagy harmadnap, a jogtalan előlegeit mégis
 113  1|                    fújta cigarettája füstjét a bátyja arcába.~ ~- Huszonöt
 114  1|                élvezni akarom az életemet és a vagyonomat. Csak azt költöm,
 115  1|                    aki rettegett attól, hogy a vagyont kétfelé osszák s
 116  1|                   nélkül visszatért ilyenkor a ládái közé, Viktor pedig,
 117  1|            ezüstbotját lóbálva, sétált végig a járókelőktől népes piaci
 118  1|                 korzón.~ ~Igy érkezett el az a nap, mikor Viktor, egy vasárnap
 119  1|                emeleti oduba, mely Mihálynak a hálószobája, a szalonja
 120  1|                     Mihálynak a hálószobája, a szalonja és a fogadóterme
 121  1|                   hálószobája, a szalonja és a fogadóterme volt.~ ~- Ráérsz?
 122  1|                    zavarlak? Van egy félórád a számomra? - kérdezte öreges
 123  1|                öreges testvérétől, aki éppen a heti borotválkozásához készülődött.~ ~
 124  1|                      majdnem lenyisszantotta a füle cimpáját.~ ~- Megházasodol? -
 125  1|                     volna, hogy őrnek áll be a középkori Zsigmond-toronyba.~ ~
 126  1|                      bólintott:~ ~- Mi ebben a csodálnivaló, jámbor bátyám?
 127  1|                   keveredjem, Istennek hála, a tejbe is van mit apritanom,
 128  1|                    nem is szólva arról, hogy a jövendőbelim se szegény
 129  1|                    venni?~ ~Viktor belenyúlt a tárcájába és egy kicsike,
 130  1|                 sápadt fényképet szedett elő a temérdek írás közül.~ ~-
 131  1|             hányiveti büszkeséggel, miközben a szép leányarcot gyengéden
 132  1|                     gyengéden végigsimogatta a szemével.~ ~Mihály ránézett
 133  1|                  szemével.~ ~Mihály ránézett a képre s az arca szinte téglaszínűvé
 134  1|                           Mici, Putnoky Mici a menyasszonyod? - kiáltott
 135  1|                  újra csöpp híjja volt, hogy a füléből egy jó darabot lekanyarítson.~ ~
 136  1|                árvalány volt, közeli rokonuk a Takácsyaknak, aki ötéves
 137  1|                csokoládét szokott ozsonnázni a Takácsy néni ebédlőjében.
 138  1|                    Takácsy néni ebédlőjében. A fiúkat kisgyerek kora óta
 139  1|                   tegezte s ünnepnapokon, ha a jó nővérek szabadságot adtak
 140  1|                      adtak neki, Viktor volt a kisérő lovagja az elcsendesült
 141  1|                 Takácsy Mihály.~ ~- Ugy van, a kisleány kész erre a hőstettre,
 142  1|                    van, a kisleány kész erre a hőstettre, nem hiába, hogy
 143  1|         gyerekkorában is egyedül mert aludni a legsötétebb szobájukban.
 144  1|                   csöndesen tovább folytatta a borotválkozást. Nem mondta
 145  1|                      ki addig tisztességesen a szalonkabátodat. Vagy ha
 146  1|        szalonkabátodat. Vagy ha nem sajnálod a pénzt, hát csináltass egy
 147  1|                      nincs kizárva, hogy még a magad eljegyzésén is hasznát
 148  1|              csináltatott s szombat este már a Novotny bácsi remekében
 149  1|                   bácsi remekében vett részt a fiatalok eljegyzési ünnepén.
 150  1|                később megvolt az esküvő is s a komoly kis szőke nő beköltözött
 151  1|                   ablakok mögé, melyek előtt a kőből faragott kék elefánt
 152  2|                            Micike beköltözik a sárga házba.~ ~A néhai Putnoky,
 153  2|                  beköltözik a sárga házba.~ ~A néhai Putnoky, Takácsyné
 154  2|                  öreg püspök őméltóságának s a töpörödött, szentéletű kis
 155  2|                    tudta volna elfogyasztani a jókedvű, szőke, örökké tréfálkodó
 156  2|                    merészen szembemosolygott a piacon korzózó szép asszonyokkal
 157  2|                kaszinóban, ahol azelőtt csak a tarokk és a keresztmáriás
 158  2|                     azelőtt csak a tarokk és a keresztmáriás járta. Könnyelmű,
 159  2|                   szeretetreméltó ember volt a szőke Putnoky, aki néha
 160  2|                 felhúzott orral nézett körül a sógora fűszeresboltjában.~ ~-
 161  2|                      nem tartasz? - kérdezte a megbotránkozott, öreg Takácsy
 162  2|                    Jánost, aki minden garast a fogához vert és egy héringet
 163  2|                     pénzfecsérlést látott.~ ~A kék elefánt azonban, jó
 164  2|                  pazarló sógora számára, aki a pénzt csak haszontalan lim-lomnak
 165  2|            tekintette. És esténként, ha néha a püspöki jószágkormányzó
 166  2|                  házában teázott családostul a vén boltos, atavisztikus
 167  2|                legyőzve, kedvére dusálkodott a drága nyalánkságokban s
 168  2|                       vetkőzés közben, szólt a feleségéhez:~ ~- Az öcséd
 169  2|                    feleségéhez:~ ~- Az öcséd a szegények házában fog meghalni, -
 170  2|                    ez épp oly bizonyos, mint a kétszer kettő négy. Magunk
 171  2|            valamennyi kereke együtt van...~ ~A jóslat nem vált be, mert
 172  2|                     életében, szinte üldözte a szerencse. A püspöknél annyi
 173  2|                  szinte üldözte a szerencse. A püspöknél annyi pénzt keresett,
 174  2|                 amennyi csak jól esett neki, a kártyában minden partnerét
 175  2|                 ablakon keresztül.~ ~Micike, a család egyetlen kislánya,
 176  2|                     egyetlen kislánya, ebben a vídám és könnyelmű környezetben
 177  2|              könnyelmű környezetben töltötte a gyermekéveit, francia kisasszonnyal,
 178  2|                      rajongással viseltetett a gyermek iránt: derűs és
 179  2|                   akárhányszor könybe lábadt a csacsogó kisleány láttára
 180  2|                      néha, minden ok nélkül, a csókok valóságos zuhatagával
 181  2|                    zuhatagával árasztotta el a kicsike rózsás arcát, mintha
 182  2|                       Apa, - mondta ilyenkor a kisleány lihegve, - ne szeress
 183  2|                     mert mindjárt megfojtasz a csókjaiddal.~ ~A Putnoky-ház
 184  2|                  megfojtasz a csókjaiddal.~ ~A Putnoky-ház zöld zsalúja
 185  2|                  édes zongoraszó verődött ki a püspök kertjére, melyben
 186  2|             penzionátusok sétáltak. Odabenn, a pompás földszintes kuriában,
 187  2|     irígylésreméltóan harmonikus élet folyt: a fehér asztal csillogott
 188  2|                    csillogott az ezüsttől és a virágoktól, az istállóban
 189  2|             nagyszerű parádéslovak vihogtak, a konyha impozáns tűzhelyén
 190  2|                  lakodalmi ebédeket főztek s a virágos kert fehér homokútján,
 191  2|               virágos kert fehér homokútján, a ragyogó üveggömbök közt,
 192  2|                    asszonyok szívták magukba a rózsák és a rezedák illatát.
 193  2|                  szívták magukba a rózsák és a rezedák illatát. Az idíllt
 194  2|                      illatát. Az idíllt csak a házigazda megérkezése zavarta
 195  2|                    Egy-kettő, lássatok hozzá a sütéshez-főzéshez, mert
 196  2|     sütéshez-főzéshez, mert nem akarom, hogy a barátaim előtt szégyent
 197  2|                    Az állandó napsütés, mely a kedves házat bearanyozta,
 198  2|             kicsikéjének életet adott volna, a szőke, örökké vídám bohémet
 199  2|                     megsebesülve hozták haza a vadászatról, melyet a püspök
 200  2|                   haza a vadászatról, melyet a püspök zsigmond-pusztai
 201  2|                    erdejében rendezett. Hogy a katasztrófa miképp történt,
 202  2|             állítólag megakadt egy faágban s a golyó a szerencsétlen ember
 203  2|               megakadt egy faágban s a golyó a szerencsétlen ember tüdejébe
 204  2|                     ember tüdejébe furódott. A halálküzdelem csak a hajnali
 205  2|               furódott. A halálküzdelem csak a hajnali órákig tartott;
 206  2|                      hajnali órákig tartott; a beteg ekkor, szemének egy
 207  2|                 Istent, mert nem lehet, hogy a kislányomat ne lássam többé...~ ~
 208  2|                     János másnap gyámja lett a szegény kis csöppségnek,
 209  2|            esztendejével egyedül maradt ezen a hideg földön, - és pedáns
 210  2|                    ember létére azt tartotta a leghelyesebbnek, hogy hugocskáját
 211  2|            leghelyesebbnek, hogy hugocskáját a jó angol kisasszonyok gondjaira
 212  2|                   Micike egy reggel bevonult a zárdába, ahol ünnepies szentképek,
 213  2|                   melyeken ijesztően kongott a lépések zaja; s éjfélig
 214  2|               kisleány lélegzése hallatszott a mécsvilágtól reszkető levegőben.
 215  2|                    szert, hirtelen elröppent a félelme s megvígasztalódva,
 216  2|                  majdnem boldogan babusgatta a csinos szentképecskét, melyet
 217  2|             lassanként mindinkább elmosódott a vidám szülői ház képe s
 218  2|                     elhalványult mesévé lett a fantáziájában, akár Csipkerózsika,
 219  2|                      dadája álomba ringatta. A csöppség komoly és szorgalmas
 220  2|                      serdült, aki vakon hitt a jó apácák tanításaiban;
 221  2|                   lármája nem hallatszott be a légmentesen elzárt kolostorba,
 222  2|               légmentesen elzárt kolostorba, a kötelességek teljesítése
 223  2|                  kötelességek teljesítése az a cél, melynek minden derék
 224  2|                    ember az életét szenteli. A szelid, álmodozó és komoly
 225  2|                     és majdnem szentté tette a kolostor nyugalma; a tiszta
 226  2|                   tette a kolostor nyugalma; a tiszta hálótermek, a múzeum
 227  2|               nyugalma; a tiszta hálótermek, a múzeum üvegszekrényei, melyekben
 228  2|          szörnyállatok csontjai fehérlettek, a világos ebédlő, melyben
 229  2|                 szemmel mondták el imájukat, a kert hüvössége és vanilia-illata,
 230  2|                 hüvössége és vanilia-illata, a glóriás szobrok, melyeket
 231  2|                     lombtenger vett körül, s a templom hajnali homálya,
 232  2|                      rajongással töltötte el a lelkét, melynek fénye gyermeki
 233  2|                  örökre itt kell térdepelnie a szenvedő Anya lábainál,
 234  2|                      mondott volna igent; de a végzet, mely a zárdabéli
 235  2|                     igent; de a végzet, mely a zárdabéli kislányok életébe
 236  2|              beleavatkozik, nem akarta, hogy a legendák asszonyainak sorsára
 237  2|                     körüllengte valamikor!~ ~A kisleány vasárnaponként
 238  2|               vasárnaponként ott uzsonnázott a hideg ebédlőben, ahol gyámja
 239  2|                 hideg ebédlőben, ahol gyámja a heti élményeit számon kérte
 240  2|                   ünnepies komolysággal itta a csokoládéját, illedelmesen
 241  2|            csokoládéját, illedelmesen felelt a kérdésekre, melyeket az
 242  2|                   mindig Viktor kísérte haza a zárdába; de a gavalléros
 243  2|                   kísérte haza a zárdába; de a gavalléros hajlamú fiú a
 244  2|                     a gavalléros hajlamú fiú a cukrászda előtt mindig megállította
 245  2|                    előtt mindig megállította a tipegő kisleányt, akinek
 246  2|                 kisleányt, akinek szemében ő a rég letűnt lovagkort képviselte.~ ~-
 247  2|                   Micike élénken tiltakozott a pazarlás ellen, de lovagias
 248  2|                   csillogó csomaggal jött ki a cukrászdából s ajándékát
 249  2|                      gesztussal nyújtotta át a meghatott kisleánynak, aki
 250  2|               szeretett volna egyszerre.~ ~- A sötétben, ha a cukrot rágicsálni
 251  2|                egyszerre.~ ~- A sötétben, ha a cukrot rágicsálni fogod,
 252  2|                 nagylelkűen Viktor, miközben a cukrászbolt kirakatüvegének
 253  2|                 kirakatüvegének segítségével a nyakkendőjét megigazgatta.~ ~
 254  2|                maradt unokabátyja nyakába; s a nagy fiú könyeit látva,
 255  2|                       hiszen te voltál nekik a legkedvesebb! És a földön
 256  2|                     nekik a legkedvesebb! És a földön se kell lemondanod
 257  2|                    földön se kell lemondanod a szeretetről; én, kis Viktorom,
 258  2|              Viktorom, ezután is itt maradok a számodra!~ ~Viktor ekkor
 259  2|                szenvedélyesen magához ölelte a húgocskáját; e percben úgy
 260  2|                 halni érte. De később, mikor a zárda kapújában búcsút vett
 261  2|                         Huszonhat éves volt, a kora már meg volt hozzá,
 262  2|                    percig még sohase gondolt a házasságra; hiszen megboldogult
 263  2|                érezte, hogy férfivé serdűlt; a rövidruhás leányka szavai,
 264  2|                      kezének meleg bársonya, a bensőség, melylyel az imént
 265  2|                  bensőség, melylyel az imént a szemébe tekintett, valami
 266  2|                    ragaszkodást gyújtott föl a szívében, melyhez hasonlót
 267  2|             gyermeklelke csordulásig megtelt a vágygyal, hogy ezt a drága
 268  2|                 megtelt a vágygyal, hogy ezt a drága kis lényt örökre a
 269  2|                     a drága kis lényt örökre a magáévá tegye. És ekkor,
 270  2|                    tegye. És ekkor, miközben a fehér virágtengerében pompázó
 271  2|                  alatt hazafelé ment, szinte a boldogságtól sápadozva,
 272  2|                     feleségül fogom venni, - a jó isten is ezt akarja.
 273  2|          örömkönyeket fog sírni az égben, ha a szőke kis Micikéje a feleségem
 274  2|                      ha a szőke kis Micikéje a feleségem lesz.~ ~Egy vasárnap
 275  2|                      Egy vasárnap délelőtt - a vén várost övező erdőkből
 276  2|                  kábító ibolyaillat áramlott a házak közé, - Viktor, a
 277  2|                      a házak közé, - Viktor, a korai felkeléstől kissé
 278  2|               bágyadtan, beavatta unokahugát a titokba. Délfelé volt, a
 279  2|                     a titokba. Délfelé volt, a harangszó ide hallatszott
 280  2|                    harangszó ide hallatszott a kolostor kertjébe, az öreg
 281  2|                     szent glóriája ragyogott a tavaszi verőfényben s a
 282  2|                      a tavaszi verőfényben s a gót ablakok mögül unalmas
 283  2|               etude-ök taktusai szűrődtek ki a zöld köntösükben pompázó
 284  2|                csöndes elragadtatással nézte a húgocskája hófehér ünnepi
 285  2|                 aztán gyöngéden megsímogatta a világoskék szalagot, mely
 286  2|                    világoskék szalagot, mely a szép gyermek szőke hajában
 287  2|               elégült fejbólintással, mintha a negyedik unokáját is szerencsésen
 288  2|                  vagy és legfőbb ideje, hogy a jövődről gondoskodj. Miért
 289  2|                   választanál idegent, mikor a családban is akad egy mártir,
 290  2|            meglepetésében, leejtette kezéből a rózsabimbót, amit lovagias
 291  2|            szemmellátható respektussal nézte a Viktor császárkabátját és
 292  2|                       Viktor most bevallotta a titkát: igen, már kis kora
 293  2|                    bizonyos volt benne, hogy a hugocskája a felesége lesz.
 294  2|                     benne, hogy a hugocskája a felesége lesz. Hát nem volt
 295  2|                    lesz. Hát nem volt mindig a lovagja, mióta csak az eszét
 296  2|                  filléreiért cukrot vásárolt a számára?~ ~- Igen, - mondta
 297  2|                   hogy jobban szeretsz, mint a többi leányt, de hogy szerelmes
 298  2|                    álmomban sem gondoltam.~ ~A lángralobbant Viktor, miután
 299  2|                   kicsinylő megjegyzést tett a fiatal lányok emberismeretéről,
 300  2|                      úgy elzüllenék, mint az a francia ifjú, akit egy vándor
 301  2|                      egy vándor szintársulat a legutóbbi farsangon mutatott
 302  2|              legutóbbi farsangon mutatott be a kisváros közönségének -
 303  2|                   kisváros közönségének - és a meghatott gyermek, aki kolostori
 304  2|              napsugárban.~ ~- Igen, szívesen a feleséged leszek, Viktor.
 305  2|                   korom óta megszoktam, hogy a szegény édesapám után téged
 306  2|              édesapám után téged szeresselek a legjobban.~ ~Két hónappal
 307  2|                      vette az unokahúgát. És a szép gyermek, viruló asszonyfejével
 308  3|                                           Ég a lámpa.~ ~Ha a kék elefánt,
 309  3|                             Ég a lámpa.~ ~Ha a kék elefánt, valami csoda
 310  3|                   meg mozdulatlan kőszemeit. A kis ablakok hófehér mollfüggönyein
 311  3|                     s az öreg pohárszékeken, a József császár-korabeli
 312  3|                császár-korabeli subládákon s a sötét tölgyfa-kredencen,
 313  3|                     porcellánok fehérlettek, a muzsikáló órán, mely fölött
 314  3|                    aranyfátyol csillogott.~ ~A május, gyöngyvirágokkal
 315  3|                   hajával, mely hajnalonkint a vízmosásos erdei tisztásokon,
 316  3|              selyem-szandáljában beköltözött a picike szobákba, melyekben
 317  3|                      melyekben még megérzett a Takácsy néni füstölőinek
 318  3|                   néni füstölőinek illata.~ ~A májusi tündér, menyecskésen
 319  3|                   matróna szívét hozták ide, a húszesztendős bársonybőrük
 320  3|          húszesztendős bársonybőrük alatt.~ ~A szőke májusi tündér cipőcskéi
 321  3|                   frisseséggel koppantak meg a keskeny falépcsőn, s a füstölők
 322  3|                   meg a keskeny falépcsőn, s a füstölők fűszeres illatát
 323  3|                      reggel végképp száműzte a gyöngyvirág illata, mely
 324  3|                     illata, mely az erdők és a patakok fiatalságát hozta
 325  3|                patakok fiatalságát hozta ide a morózus bútor-aggastyánok
 326  3|                    bútor-aggastyánok közé.~ ~A subládok rézverete előtt,
 327  3|                  ismeretlen szenzációkkal.~ ~A bécsipiros kendő alatt,
 328  3|            embergyűlölő, vén bútorok között, a legsajátszerűbb holmik lappangtak:
 329  3|                      módjára surrant ide-oda a csodálkozó bútorok közt.
 330  3|                     csodálkozó bútorok közt. A pongyola néha megjelent
 331  3|                      pongyola néha megjelent a konyhában is s egy édes
 332  3|                     egy édes leányhang, mely a kolostor szigorú fizika-óráira
 333  3|               hirtelen felriasztotta álmából a tűzhely mellett bóbiskoló
 334  3|                  öregasszonyt, akinek valaha a Napoleon gránátosai udvaroltak.~ ~-
 335  3|                 mondta ennivaló komolysággal a bő pongyola.~ ~- Ebédre?
 336  3|                   lelkecském, szakítani akar a régi szokásokkal?~ ~- Mi
 337  3|                     régi szokásokkal?~ ~- Mi a régi szokás?~ ~- Ötven év
 338  3|            huncutsággal hajolt most közelebb a tulipiros fejkendő a vén
 339  3|                közelebb a tulipiros fejkendő a vén szakácsné arcához.~ ~-
 340  3|                 hogyan képzel olyasmit, hogy a halottak megmozdulnának
 341  3|              elköltözött lelkek nem törődnek a főtt marhahússal és a paradicsommártással,
 342  3|               törődnek a főtt marhahússal és a paradicsommártással, mert
 343  3|                karénekénél is jobban szereti a sült csirkét és a rizskásás
 344  3|                    szereti a sült csirkét és a rizskásás kochot, még pedig
 345  3|                    két nagy üveggel találtam a Takácsy néni éléstárában.
 346  3|              éléstárában. Mondja, minek volt a baracklekvár, ha ötven éven
 347  3|                     héten keresztül is rázta a hideg, ha a mandulájuk meggyulladt.
 348  3|               keresztül is rázta a hideg, ha a mandulájuk meggyulladt.
 349  3|           bodzafateát szoktunk adni nekik, s a húsocska mellé cseresnyebefőttet
 350  3|                 urfinak kiskora óta érzékeny a mandulája s a csontbotos
 351  3|                   óta érzékeny a mandulája s a csontbotos Wéninger doktort
 352  3|                     is fel kellett zavarnunk a meleg ágyból.~ ~Borbála
 353  3|                  délig se apadt volna el, ha a tekintélyes pongyola most
 354  3|            baracklekvárral, hogy az uracskám a száját is megnyalja utána.
 355  3|                   száját is megnyalja utána. A jó fejedelemasszony azt
 356  3|                    nekem, hogy hízlalni kell a férfiakat, - már pedig ő
 357  3|                    jobban tudja nálunk, hogy a jó istennek ebben a tekintetben
 358  3|                     hogy a jó istennek ebben a tekintetben mi az akarata.~ ~*~ ~
 359  3|                    öt kicsi szobácska volt s a háztetőről hosszú, vörös
 360  3|                   mondták sűrű egymásutánban a lehulló vízcseppek s a lebocsátott
 361  3|         egymásutánban a lehulló vízcseppek s a lebocsátott függönyökön
 362  3|           függönyökön át halkan szűrődött be a tompa kopogás nesze, mely
 363  3|                      és barátságosabbá tette a lámpa világosságát. A kályhában, -
 364  3|                  tette a lámpa világosságát. A kályhában, - öreg, pocakos
 365  3|            kuckójából félszázad óta figyelte a Takácsy-családot, - vörös
 366  3|                   lángocskák olvasztották le a havat a mohos cserfahasábokról,
 367  3|                      olvasztották le a havat a mohos cserfahasábokról,
 368  3|                     cserfahasábokról, melyek a Bakony rengetegeiből jöttek
 369  3|               rengetegeiből jöttek ide, hogy a Takácsyék életét kellemessé
 370  3|             varázsolják. Az öreg subládok és a megfeketült kredencek csodamódra
 371  3|             kredencek csodamódra megifjodtak a kicsike szobákban; finom,
 372  3|                 kerültek rheumás tagjaikra s a ripsz-divánok, melyeken
 373  3|                     terhe alatt roskadoztak. A százéves csészék arany bordureja
 374  3|                  arany bordureja megcsillant a függőlámpa fényében és a
 375  3|                     a függőlámpa fényében és a fehéroszlopos muzsikáló
 376  3|                   óra oly jókedvűen pengette a régi gavotte-ot, mintha
 377  3|                 ismeretlen magasságokból. És a pókhálós muzsika ütemeire
 378  3|              ütemeire egyszerre megmozdultak a falon a régi pasztellek:
 379  3|               egyszerre megmozdultak a falon a régi pasztellek: rózsaszínruhás
 380  3|                  negédesen hajlongni kezdtek a gyönyörűen ápolt virágágyak
 381  3|                  finoman szemükhöz tartották a lorgnette-jüket, mialatt
 382  3|                      mialatt két szőke apród a hatrőfös selyemuszályukat
 383  3|               selyemuszályukat felemelte. És a muzsikáló óra titokzatos
 384  3|                      pengették, cincogtatták a kísérő zenét, melynek hangjai
 385  3|                     mellett Liliputországban a táncot ropják...~ ~Mihálynak,
 386  3|                táncot ropják...~ ~Mihálynak, a komoly, vén fiúnak, aki
 387  3|                 komoly, vén fiúnak, aki most a furcsa csecsebecsék, aranyos
 388  3|                    sokáig úgy tetszett, hogy a pongyolaruha egy távoli
 389  3|                     meseországból került ide a szigorú vén házba. A pongyolaruhás
 390  3|                     ide a szigorú vén házba. A pongyolaruhás kis dáma finom,
 391  3|             graciózus és törékeny volt, mint a csipkeruhás porcellánkirálynők,
 392  3|               módjára, mosolyogva, szivarral a szájában, ült a virágos
 393  3|                    szivarral a szájában, ült a virágos asztal fején, az
 394  3|                      épp oly kevéssé illenek a pongyola társaságába, akár
 395  3|                   pongyola társaságába, akár a harctérről jövő dragonyos
 396  3|            harctérről jövő dragonyos csizmái a királyi kastély parkettjére.~ ~-
 397  3|                  bátyám? - kérdezte ilyenkor a fiatal férj, miközben ezüstkanalával
 398  3|                      miközben ezüstkanalával a gőzölgő feketéjét kavargatta.~ ~
 399  3|                Mihály zavartan nevetett, míg a pongyolaruhás kis dáma,
 400  3|                  cica módjára, odakuporodott a szőnyegre, az ura lábához.
 401  3|                      az édesanyja sohase ült a szőnyegen, az apja ötven
 402  3|                   ragyogtak az őszi rózsa és a krizantémum szirmai. Micsoda
 403  3|                   megváltoztatott körülötte? A szoba sarkában tegnap még
 404  3|                      köhögős, vén ember ült, a kályha mellett szótalan
 405  3|                egymást s félve pillantgattak a nagy tarkóju kék elefánt
 406  3|                 mialatt vastag pápaszemén át a „Hont”-t olvasta. Mi történt
 407  3|                     egy rövid éjszaka alatt? A komor vén emberek eltüntek
 408  3|                   jókedvű fiatalság lobogott a kicsike szobában, ahol az
 409  3|              örömtelen életüket eltöltötték. A drága kis asszonycica néha
 410  3|                     néha hirtelen felpattant a szőnyegről s finom ujjacskái
 411  3|                     ujjacskái végigsiklottak a zongora billentyűin; és
 412  3|                     billentyűin; és ilyenkor a Mihály nehézkes fantáziája
 413  3|                     s úgy rémlett neki, hogy a virágok tündériesen csillogni
 414  3|                   kezdenek az asztal fölött, a lámpa hófehér fényt vetít
 415  3|                    lámpa hófehér fényt vetít a régi bútorokra, a porcelláncsipkés
 416  3|                      vetít a régi bútorokra, a porcelláncsipkés királyné
 417  3|                      az üveges szekrényben s a kecses pásztorok és pásztornők,
 418  3|                   elragadtatással tekintenek a vén hangszer felé, a forgatható
 419  3|              tekintenek a vén hangszer felé, a forgatható kis fehér székre,
 420  3|                         kérdezte Viktor, míg a pongyolaruha ismét meglibbent,
 421  3|                 mozdulatlanul terült el újra a virágos szőnyegen, melyre
 422  3|                    virágos szőnyegen, melyre a kályha parazsa vérvörös
 423  3|                         Mihály megbólintotta a fejét, de semmitse szólt:
 424  3|                    fejét, de semmitse szólt: a beszéd szentségtörésnek
 425  3|                  tetszett volna előtte, mely a gyönyörű káprázatot egyszerre
 426  3|                    és hideg feketeség borult a világra, boldogtalan emberek
 427  3|                     és kék páncélok borultak a sohasem pihenő folyók fölé;
 428  3|                   káprázatosan világos volt, a fatörzsek lobogtak a pocakos
 429  3|                   volt, a fatörzsek lobogtak a pocakos cserépkályhában,
 430  3|              királynők alakjait verte vissza a tűkör ezüstlapja és egy
 431  3|                    virág illata töltötte meg a kicsike szoba levegőjét...~ ~-
 432  3|                 látom, hogy mindjárt leragad a szempillád! - mondta most
 433  3|                    szempillád! - mondta most a fiatal férj és szivarját
 434  3|                     és szivarját lustálkodva a hamutartóba tette.~ ~Mihály
 435  3|                      messze volt attól, hogy a puha ágy után vágyakozzék!
 436  3|             fáradsággal tudta nyitva tartani a szemeit, de most - bár hajnaltól
 437  3|          lótott-futott és önmaga szegezte be a falusi boltosok ládáit -
 438  3|                  ülni az enyhe lámpafényben, a szőnyegre kuporodó, drága
 439  3|                    holnapra, Viktor öcsém!~ ~A pongyola most kedveskedve
 440  3|                      hajfürtök vettek körül, a Mihály reszkető ajkához
 441  3|                         aztán nagyot lobbant a lámpa és sötétség borúlt
 442  3|                     az elcsendesült szobára; a selyemuszályos királynő,
 443  3|                     selyemuszályos királynő, a nyájukat terelő pásztorleányok,
 444  3|              nyájukat terelő pásztorleányok, a kutyák és hátizsákot cipelő
 445  3|                 cipelő nyulak mind elvesztek a néma feketeségben, mely
 446  3|                      néma feketeségben, mely a szoba meleg életét kioltotta.
 447  3|               kioltotta. Mihály visszavonult a világtól; a sötét petróleumlámpa
 448  3|                     visszavonult a világtól; a sötét petróleumlámpa különös
 449  3|                 különös árnyékokat mozgatott a falon és rideg agglegény-ágya
 450  3|         agglegény-ágya mogorván tekintett rá a kályha mellett lévő kuckóból.
 451  3|                     lévő kuckóból. Távolról, a harmadik szobából, pajkos
 452  3|               asszonykacagás hallatszott ide a kolostori fráterhez méltó
 453  3|                 nedves hószilánkok röpködtek a levegőben, a csatornában
 454  3|           hószilánkok röpködtek a levegőben, a csatornában zúgott az esővíz
 455  3|              csatornában zúgott az esővíz és a háztetőkre fehér selyemszövet
 456  3|                  legény erre becsukta megint a kitárt ablakot és dideregve
 457  3|                  ablakot és dideregve bebújt a párnái közé. Aztán egy erélyes
 458  3|                   erélyes fújással eloltotta a petroleumlámpát, boldogan
 459  3|                      boldogan beleásta magát a sötétségbe, egy öreges sóhajjal
 460  3|                  ásításba tört ki s behunyta a szemét, nehogy a kályha
 461  3|                    behunyta a szemét, nehogy a kályha kialudni készülő
 462  3|                   oly mozdulatlan volt, mint a szentjánoskenyérrel telt
 463  3|      szentjánoskenyérrel telt zsákok, melyek a hátulsó udvari raktárban
 464  4|                        Mihály gondolkodik.~ ~A szép gyermek, aki a kis
 465  4|           gondolkodik.~ ~A szép gyermek, aki a kis emeletes ház szobácskáit
 466  4|                 szobácskáit birtokába vette, a Mihály dolgos és szürke
 467  4|                     Micike asszony, miközben a sötét, barátságtalan irodában,
 468  4|                   irodában, amelynek ablakai a félszerekre és istállókra
 469  4|           félszerekre és istállókra nyíltak, a kézelőjével bíbelődő urára
 470  4|                    ujjasában, tűnődve nézett a levegőbe s félhangosan kivont
 471  4|                látszom.~ ~Micike összecsapta a keztyűs kezét.~ ~- Harmincegy?
 472  4|                      éves vagy, öreg Mihály? A külsőd meg a komolyságod
 473  4|                    öreg Mihály? A külsőd meg a komolyságod után legalább
 474  4|                     is egyidősnek látszottál a boldogult édesapáddal.~ ~
 475  4|                 mintha az élet javarésze már a hátad mögött volna? Sohase
 476  4|                    vagy? Mihály, vesd le ezt a borzasztó ujjast, mert még
 477  4|                      azt találom hinni, hogy a szegény Takácsy bácsi áll
 478  4|                   miért csúfitod magad ezzel a rettentő, ernyős sapkával,
 479  4|               koldúsok viselnek reggelenkint a templom előtt?~ ~Mihály -
 480  4|                    templom előtt?~ ~Mihály - a segédek és az inasok megdöbbenve
 481  4|                     rá az árúpolcok mögül és a fuvarosok, meglepetésükben,
 482  4|                 majdnem kiejtették szájukból a pipájukat - sötétkék kabátban
 483  4|                jelent meg másnap kora reggel a vén boltban és az arca frissen
 484  4|                    meglehetősen messze volt. A késő őszi dér már vastagon
 485  4|                    az udvaron levő ládákat s a nagy podgyászszekerek fehéren
 486  4|                   akár egy fiatal leány, aki a bőre finomságát mindennél
 487  4|             mindennél fontosabbnak tartja; s a kis irodai vaskályhában,
 488  4|                     barátságos tűz lobogott. A kék elefánt még különb csodát
 489  4|                     Mihály nyakkendőt viselt a gallérja alatt, otromba
 490  4|                 melylyel régebben naphosszat a havat taposta, karcsú cipővel
 491  4|                  előtt hosszabb időt töltött a mosdó előtt, mely éveken
 492  4|               fölösleges fényűzési cikk állt a pókhálós iroda sarkában.~ ~
 493  4|                      nemtőjével, délfelé, ha a bolton keresztülhaladt,
 494  4|                      derűs pillantást vetett a bátyjára, aki fiatal hadnagyéhoz
 495  4|                       Mihály bátyám - mondta a fiatalabb Takácsy bólintva -
 496  4|                    nő föl tudja forgatni ezt a tiszteletreméltó öreg házat?~ ~
 497  4|                  szorgoskodva tovább számolt a nagy könyvben, Viktor pedig,
 498  4|                    barátságosan megveregette a bátyja széles hátát, a keztyűit
 499  4|          megveregette a bátyja széles hátát, a keztyűit lóbálva, sietett
 500  4|                 keztyűit lóbálva, sietett ki a piaci korzóra, hogy a délelőtti
 501  4|                     ki a piaci korzóra, hogy a délelőtti eszmecserére gyülekező
 502  4|                   déli harangszó után, mikor a csinos új szobaleány az
 503  4|                      az ebédet fölszolgálta (a pulton való ebédelés rég
 504  4|                     folytatta az ingerkedést a bátyjával; s míg a pongyolaruha
 505  4|               ingerkedést a bátyjával; s míg a pongyolaruha fontoskodva
 506  4|                      fontoskodva sürgölődött a fehér asztal körül, elégedett
 507  4|                  elégedett pillantást vetett a felesége szőke hajában pompázó
 508  4|                     hajában pompázó rózsára, a napfényben csillogó üvegneműekre
 509  4|                      csillogó üvegneműekre s a sok édes és haszontalan
 510  4|                      Tudod, hogy Mihály csak a te kedvedért cicomázza magát
 511  4|                 olyan lényt, akinek kedvéért a bőrujjasát vagy a térdigérő
 512  4|                   kedvéért a bőrujjasát vagy a térdigérő vászonzubbonyát
 513  4|                  most mértföldnyire elkerüli a petróleumos hordókat, nehogy
 514  4|                 petróleumos hordókat, nehogy a kellemetlen szag megérezzék
 515  4|                 arcával, mely csakúgy tüzelt a háziasszonyi büszkeségtől,
 516  4|               kedveskedve odadörzsölőzködött a vén legényhez, aki gallérjába
 517  4|                   Igy is kell, mert különben a sarokba térdeltetném, mint
 518  4|        agglegény-életének, mint ahogy valaha a rövid nadrágjának búcsút
 519  4|                   múlva új emeletet húzatunk a Kék elefánt fölé?~ ~Mihály
 520  4|                   mert neki nem volt kenyere a beszéd, csak zavartan, iskolásfiú
 521  4|                  iskolásfiú módjára nevetett a paradicsommártásra, melylyel
 522  4|          gyökeresedett meg: úgy érezte, hogy a nagy, beláthatatlan világban,
 523  4|                      beláthatatlan világban, a tengereken túl és a csodálatos
 524  4|                világban, a tengereken túl és a csodálatos szigeteken, a
 525  4|                     a csodálatos szigeteken, a nagyvárosokban és az elhagyatott
 526  4|                  lenne. Néha lopva fölemelte a szemét, hogy a sógornőjére
 527  4|                     fölemelte a szemét, hogy a sógornőjére egy hirtelen
 528  4|                      és megzavarodva gondolt a kicsike, selypítő árvaleányra,
 529  4|              selypítő árvaleányra, akiből ez a színes és gyönyörű selyempille
 530  4|                 Mihály unta és lekicsinyelte a nőket, akiket könnyelmű
 531  4|                      teremtéseknek nézett; s a pirospozsgás szakácsnő,
 532  4|                    aki szegfűszegért jött be a boltba s őt kacérkodva ifjúrnak
 533  4|                   talán még többet jelentett a szemében, akár a korzózó
 534  4|                   jelentett a szemében, akár a korzózó és kiöltöztetett
 535  4|              kisasszonyok, akik udvarlóikkal a „Kék elefánt” előtt elsétáltak.
 536  4|                 elsétáltak. De most megnyílt a szíve és a szeme szinte
 537  4|                     most megnyílt a szíve és a szeme szinte belekáprázott
 538  4|                   szeme szinte belekáprázott a csodába: ez a szelíd, hófehér,
 539  4|                  belekáprázott a csodába: ez a szelíd, hófehér, finom és
 540  4|                 tisztaságával járt körülötte a puha szőnyegen, egyszerre
 541  4|                    amit eddig az ujságokban, a könyvekben és a regényekben
 542  4|                  ujságokban, a könyvekben és a regényekben olvasott: hogy
 543  4|                   regényekben olvasott: hogy a férfi életének ezek a kecses
 544  4|                   hogy a férfi életének ezek a kecses kis selyemcicák az
 545  4|                     nélkülük üres és unalmas a földi vándorlás s hogy a
 546  4|                     a földi vándorlás s hogy a legjobb üzletmenet, a legelőnyösebb
 547  4|                   hogy a legjobb üzletmenet, a legelőnyösebb kötés és a
 548  4|                     a legelőnyösebb kötés és a legszellősebb magazin se
 549  4|                    magazin se ér föl azokkal a pillanatokkal, melyekben
 550  4|                    akkor, amidőn az elemiben a földrajzot tanulta.~ ~Oh
 551  4|                     volt oly becstelen, hogy a testvéröcscse boldogságát
 552  4|                  boldogságát irigyelje; sőt: a maga módja szerint helyesnek
 553  4|                igazságosnak találta, hogy ez a szédületes boldogság az
 554  4|                     volt-e csakugyan, amióta a gyermekcipőjét levetette?
 555  4|             ifjúkorából se ismert mást, mint a nehéz, örömtelen és kitartó
 556  4|             napsugaras mesevilágból jött ide a barátságtalan, öreg házba?
 557  4|             bólintott, mint akkor szokta, ha a falusi boltosokkal megalkudott;
 558  4|                  boltosokkal megalkudott; és a teherhordó rabszolgák csöndes
 559  4|                  Igen, így van rendjén, hogy a Viktoré legyen, hiszen ő
 560  4|                      leszek, ha egyszer majd a kis fiát a keresztvízre
 561  4|                      egyszer majd a kis fiát a keresztvízre tarthatom.~ ~
 562  4|                     érezte, hogy minden vére a fejébe száll; és lassújáratú
 563  4|                 kerék, mely nyikorogva forog a tengelye körül. Mi lenne,
 564  4|             legénykori életéhez, ha léhasága a kötelességein úrrá lenne,
 565  4|                    sírni látná? Mi lenne, ha a kacagás, mint egy kedves
 566  4|                    illat, eltűnnék innen, ha a dal a néma szenvedés csöndességébe
 567  4|                     eltűnnék innen, ha a dal a néma szenvedés csöndességébe
 568  4|             szakasztottan olyanná lett, mint a néhai édesapja, a pedáns,
 569  4|                       mint a néhai édesapja, a pedáns, becsületes és kötelességtudó
 570  4|                 korlátlan fejedelemként járt a boltban és a keskeny falépcsőn
 571  4|              fejedelemként járt a boltban és a keskeny falépcsőn s akitől
 572  4|                   keskeny falépcsőn s akitől a házban minden élőlény rettegett.
 573  4|                    minden élőlény rettegett. A Mihály erős arcán keserű
 574  4|                     jelent meg e gondolatra, a szeme megvillant, mint valami
 575  4|                   leütném, én ütném le, mint a veszett kutyát.~ ~Megrázkódott
 576  4|                    gyönyörű téli nap sütött, a hó bevilágított az ablakon,
 577  4|                ablakon, odakünn csilingeltek a tovasuhanó szánkók és itt,
 578  4|                   tovasuhanó szánkók és itt, a finom kis fészekben, pompás
 579  4|                táncosnők mosolyogtak feléje, a szobrok fehér teste kivillogott
 580  4|                      fehér teste kivillogott a sötét háttérből, az ezüst
 581  4|               csillogott az asztal fölött és a fantasztikus csodavázákban
 582  4|                    és fiatalsággal volt tele a levegő s tavaszi verőfényben
 583  4|                erdőségek derüje aranyozta be a Micike szőke fejét. Ki gondolt
 584  4|                     ismét úgy érezte, mintha a tavaszi pompájában viruló
 585  4|                    Mihály leoldotta nyakáról a szalvétát és sóhajtva kelt
 586  4|               szalvétát és sóhajtva kelt föl a karosszékből, amelyben eddig
 587  4|                      pofont kaphattunk volna a szegény édesapánktól, ha
 588  4|                      léptekkel indult lefelé a keskeny falépcsőn, mely
 589  4|                 falépcsőn, mely az emeletről a földszintre vezetett. Két
 590  4|                   finomsággal hangzott utána a Havasi leány gavotteja,
 591  4|                      leány gavotteja, melyet a régi muzsikáló óra játszott
 592  5|                  átvirrasztja az éjszakát.~ ~A kisvárosban korán beállott
 593  5|                   kisvárosban korán beállott a tél, a petróleumlámpákat
 594  5|            kisvárosban korán beállott a tél, a petróleumlámpákat már négy
 595  5|                      óra felé fölgyújtották, a honoráciorok nehéz csizmákban
 596  5|                 csizmákban taposták estefelé a havat, a pápaszemes cukrász
 597  5|                   taposták estefelé a havat, a pápaszemes cukrász diókat
 598  5|                    cukrász diókat aranyozott a fehér pulton s az ifjúság
 599  5|                    tanácskozásra gyűlt össze a Polgári Társaskör kályhája
 600  5|               Társaskör kályhája körül, hogy a híres, téli batyúbált megbeszélje.
 601  5|                    volt az az időpont, mikor a Kék elefánt is szakított
 602  5|                      sokhónapos kényelmével; a homályos boltban féléjszakákon
 603  5|                      féléjszakákon keresztül a leltáron dolgoztak, a bezárt
 604  5|              keresztül a leltáron dolgoztak, a bezárt ajtók mögött fagyoskezű
 605  5|                  fagyoskezű segédek ugráltak a hosszú polcokon s az öreg
 606  5|                 polcokon s az öreg Selmeczy, a ház oszlopa, forró tea mellett
 607  5|                  forró tea mellett dolgozott a Takácsy János fiai évi mérlegén.
 608  5|                     János fiai évi mérlegén. A vén bútordarab, aki egyidős
 609  5|                 bútordarab, aki egyidős volt a néhai Takácsyval, ilyenkor
 610  5|               estjéig pontosan el is készült a munkájával s újév reggelén,
 611  5|                    év óta, mindig ugyanabban a hosszú, fekete kabátban
 612  5|                 nyújtotta át az évi mérleget a cég főnökének.~ ~Selmeczy -
 613  5|                      főnökének.~ ~Selmeczy - a keresztneve rég elmosódott
 614  5|                   keresztneve rég elmosódott a múltak homályában, - most
 615  5|                      most is ott virrasztott a „Kék elefánt” irodájában,
 616  5|               korhelyek lépései is elvesztek a kisváros hósivatagában.
 617  5|                     végtelen számsorokat írt a hatalmas könyvek rovataiba;
 618  5|                     Idebenn jó kis tűz égett a dolgozó öreg ember tiszteletére;
 619  5|                    tiszteletére; de odakünn, a fürészporral fölhintett
 620  5|                      az aktívákat fölvették. A padlón fölbontott ládák
 621  5|             fölbontott ládák tömege hevert s a hordókban megcsillant a
 622  5|                      a hordókban megcsillant a fejetlen héringek ezüstpikkelye;
 623  5|                    héringek ezüstpikkelye; s a nyitott fiókokból egzotikus
 624  5|                    sűrű gomolyagban lebegtek a ködpárás levegőben.~ ~Az
 625  5|                 közmegelégedésre beszüntette a munkát, melyet a kimerült
 626  5|                 beszüntette a munkát, melyet a kimerült személyzet már
 627  5|                  magunkat holnapra! - mondta a vén Mihály, egy tiszteletreméltó
 628  5|                      édesapjától örökölte.~ ~A segédek gyorsan eltűntek
 629  5|                      feleséges ember volt és a külvárosban lakott), Mihály
 630  5|                      óvatosan fölfelé indult a falépcsőn, nehogy a fiatal
 631  5|                   indult a falépcsőn, nehogy a fiatal házaspárt fölébressze.
 632  5|                fiatal házaspárt fölébressze. A keskeny folyósón nem égett
 633  5|                 égett lámpavilág s távolról, a konyha felől, idehallatszott
 634  5|                     mert attól tartott, hogy a gyönge zaj is zavarhatja
 635  5|                     gyönge zaj is zavarhatja a kicsike házitündér álmát.
 636  5|                     cipőjét gondosan lehúzta a lábáról; s már-már szerencsésen
 637  5|                   már-már szerencsésen elért a szobája ajtajáig, mikor
 638  5|                      valami halk nesz jutott a fülébe s egy vékony fénysáv
 639  5|                   gyermekéhez hasonlított.~ ~A vén legény, esetlenségét
 640  5|            meghazudtoló fürgeséggel, termett a félig nyitott ajtó mellett.~ ~-
 641  5|                   kérdezte lihegve, miközben a szivverése is elállt az
 642  5|                       de annyira félek, hogy a fogam is összeverődik a
 643  5|                      a fogam is összeverődik a réműlettől. Már két óra
 644  5|                      óra hosszat várom, hogy a boltból feljőjj s ha ki
 645  5|                 hiszed, haragudott volna, ha a szép, fiatal felesége fölkelti?~ ~
 646  5|                    Micike nem felelt direkte a kérdésre, hanem hízelegve
 647  5|                     hízelegve odatette kezét a Mihály vörösbarna ujjasára.~ ~-
 648  5|                    nekem valami szépet, hogy a félelmemet elűzd? A kolostorban
 649  5|                     hogy a félelmemet elűzd? A kolostorban mindig a vörös
 650  5|                  elűzd? A kolostorban mindig a vörös Zsuzsa mesélt nekem,
 651  5|               álmodtam és ébren hánykolódtam a sötétben. Tudsz valami szép
 652  5|                    valami szép mesét, amivel a makrancos gyermeket álomba
 653  5|                  aztán, szó nélkül, belépett a kivilágított ebédlőbe. A
 654  5|                     a kivilágított ebédlőbe. A kályhában pompás tűz égett
 655  5|                 kályhában pompás tűz égett s a terített asztalon még ott
 656  5|                    asztalon még ott hevertek a csemegés tányérok; egy kis
 657  5|                megkezdett kézimunka feküdt s a hintaszéken egy fölnyitott
 658  5|                    könyv lapjai fehérlettek. A nagy, fekete sublád, a régi
 659  5|                       A nagy, fekete sublád, a régi pohárszék beleveszett
 660  5|                   régi pohárszék beleveszett a gyöngén világított szoba
 661  5|           homályosságába, de az aranyos sas; a muzsikáló óra fehér oszlopai
 662  5|                  ajtóból megmozdult volna.~ ~A gyermek - fehér pongyolájában
 663  5|                         mosolyogva széttárta a karjait s Mihálynak e pillanatban
 664  5|           pillanatban úgy rémlett, hogy maga a karácsonyi angyal áll előtte,
 665  5|            karácsonyi angyal áll előtte, aki a havas háztetőkön keresztül
 666  5|                   nem, valósággal dideregtem a fütött kályha mellett s
 667  5|                     minden emberi lénytől, s a nagy csönd oly réműletesen
 668  5|                     réműletesen zúgott, hogy a fejem is megfájdult bele.
 669  5|               életemben se aludtam egyedül s a zárdában is öt kis leány
 670  5|                 szolgáltam rá teljesen, hogy a sarokba térdeltessenek?
 671  5|                    mert őt is beválasztották a batyúbál rendező bizottságába
 672  5|                      volna tőle, ha mindjárt a legelső ülésről elmarad.
 673  5|                       Nagyon jól tudom, hogy a férfinak a világ iránt is
 674  5|                   jól tudom, hogy a férfinak a világ iránt is kötelességei
 675  5|               képtelenül gyáva vagyok? Pedig a becsületszavamra megfogadtam
 676  5|                     hogy nem fogok félni, de a félelem nem az emberi akarattól
 677  5|                      s én attól tartok, hogy a harcmezőről is megszökném,
 678  5|            jellemtelen vagyok én azért, hogy a becsületszavamat megszegtem?
 679  5|                    bólintott, aztán megrázta a hatalmas fejét, majd komor
 680  5|                      komor pillantást vetett a muzsikáló óra számlapjára,
 681  5|            számlapjára, melynek mutatója már a bogárlábú 1-est is túlhaladta.~ ~-
 682  5|                   volna, ha szépen belebújsz a párnáid közé, ahelyett,
 683  5|                    itt egyedül virrasztod át a féléjszakát? Nem félsz tőle,
 684  5|                      fekete karikák támadnak a szemed körül?~ ~Micike elmosolyodott,
 685  5|                    mint egy iskolásleány, de a mosolygása most nem jött
 686  5|                     mosolygása most nem jött a szivéből, mert a hercegnőcske
 687  5|                    nem jött a szivéből, mert a hercegnőcske bizony csak
 688  5|             fáradsággal tudta nyitva tartani a szemeit. Soha, mióta megszületett,
 689  5|                      Mihálynak elfacsarodott a szíve, mikor a szelid, ügyefogyott
 690  5|                 elfacsarodott a szíve, mikor a szelid, ügyefogyott gyermeket
 691  5|                  tudnék mozdulni mellőle, ha a jó isten nekem adta volna?” -
 692  5|                    bizonyos volt benne, hogy a batyúbál csak üres kifogás,
 693  5|                      tölti az éjszakát, hogy a rossz, a könnyelmű vére
 694  5|                      éjszakát, hogy a rossz, a könnyelmű vére hajtja, mely
 695  5|                     csak olyankor mozdult ki a házából vacsora után, ha
 696  5|              dokumentumok nem voltak róla, - a legtávolabbi ősei közt se
 697  5|             éjszakáján egyedül hagyta volna. A Takácsyak szemében ez nem
 698  5|                   nem sokkal kisebb bűn volt a rablógyilkosságnál vagy
 699  5|                      rablógyilkosságnál vagy a templomrablásnál s Mihálynak
 700  5|                eszébe, melyet gyermekkorában a padláson talált s mely egy
 701  5|                   akit kétszáz évvel ezelőtt a piacon megégettek.~ ~- Pajtás, -
 702  5|                      hogy rögtön elalszol, - a szemed legalább nem nagyobb
 703  5|                 kibírom valahogy addig, amíg a jó istenke a szegény uramat
 704  5|                     addig, amíg a jó istenke a szegény uramat hazahozza.~ ~
 705  5|              hazahozza.~ ~Mihály összecsapta a kezeit, a szeme pedig megcsillant,
 706  5|                 Mihály összecsapta a kezeit, a szeme pedig megcsillant,
 707  5|                      még éberebb, mint ebben a pillanatban s ha egy szót
 708  5|                     pillanatig nem válaszolt a vén legénynek, de aztán
 709  5|                    dadának születtél, akinek a jelenlétében a legrosszabb
 710  5|             születtél, akinek a jelenlétében a legrosszabb álmunkat is
 711  5|           meggyőződéssel jelentette ki, hogy a földkerekség összes kellemességei
 712  5|                      forró teára vágyakozott a legjobban, mire Micike,
 713  5|                      legjobban, mire Micike, a pongyolája ujjait feltűrve,
 714  5|               feltűrve, serényen hozzáfogott a gazdasszonykodáshoz. És
 715  5|                egyszerre megváltozott minden a szobában: a muzsikáló óra
 716  5|              megváltozott minden a szobában: a muzsikáló óra oly fürgén
 717  5|                   szép nászünnepre készülne, a pásztorleány, az üvegszekrény
 718  5|                      tréfásnak találná, hogy a komor Mihály egy ujdonsűlt
 719  5|                    hogy majd csaknem követte a porcellánköpönyeges dudás
 720  5|                 hangosan megfordult odalenn, a kapú závárában. Mihály fölkelt
 721  5|                    závárában. Mihály fölkelt a karosszékből, melyben néhai
 722  5|                      kézszorítás után eltűnt a folyósó sötétségében. Aztán
 723  5|                   találkozik valakivel, akit a szive szerint eldöngetni
 724  6|                   csöndes szemlélő járt-kelt a „Kék elefánt” birodalmában,
 725  6|                   irodába, ahol bátyja éppen a vasúti szállítólevelek tételeit
 726  6|          Igazságosnak tartod, hogy én csupán a pénzt költöm, míg te hat
 727  6|                vagyok s istennek hála, birom a munkát, elhatároztam tehát,
 728  6|            állapotnak mielőbb véget vetek.~ ~A becsületes Mihály csodálkozva
 729  6|                     Mihály csodálkozva tette a füle mellé a kőművesceruzáját.~ ~-
 730  6|               csodálkozva tette a füle mellé a kőművesceruzáját.~ ~- Azt
 731  6|                      idegrendszerem, - ehhez a te vastag, hajókötélszerű
 732  6|                      ne munkálkodhatnám azon a téren, mely a kedvemnek
 733  6|           munkálkodhatnám azon a téren, mely a kedvemnek és a hajlamaimnak
 734  6|                   téren, mely a kedvemnek és a hajlamaimnak megfelel? A
 735  6|                     a hajlamaimnak megfelel? A jövő héttől kezdve én fogok
 736  6|         lakkcipőjével egyáltalában nem tette a szakértelmes üzletember
 737  6|                üzletember benyomását.~ ~- Az a szándékod, hogy te fogsz
 738  6|                  tartok, hogy az enyvet vagy a szilvalekvárt nem tudod
 739  6|                   nem tudod megkülönböztetni a kocsikenőcstől! Nem gondolod,
 740  6|                 hamarosan csődbe jutnánk, ha a hebehurgya ajánlatodat elfogadnám?~ ~
 741  6|                         oly fölényesen, hogy a vén Mihály szégyenkezve
 742  6|                Mihály szégyenkezve lesütötte a szemeit.~ ~- Naiv bátyám, -
 743  6|                szörnyű lángészre van szükség a „Kék elefánt” vezetéséhez?
 744  6|                  akkor is beletanultam volna a dolgokba huszonöt év alatt, -
 745  6|                    töltöttem rizseszsákok és a héringes hordók között.
 746  6|                      legyen? Sohase olvastál a nagy hamburgi vagy brémai
 747  6|                   brémai kereskedőkről, akik a polgári életben mint császárkabátos
 748  6|                     szerepelnek, de amellett a legkörmönfontabb kalmárok
 749  6|                   szegény Mihály, még mindig a cselédlányok kiszolgálásában
 750  6|              hivatását? Szerinted még mindig a lapos bőrsipka meg a vörösre
 751  6|                  mindig a lapos bőrsipka meg a vörösre fagyott kéz az egyetlen
 752  6|                   Nem tudod elképzelni, hogy a kemény kalap vagy a fényesre
 753  6|                     hogy a kemény kalap vagy a fényesre vasalt cilinder
 754  6|                   Mihály kivette füle mellől a vastag ceruzát s gondolkodva
 755  6|                   fájdalom, bizonyos vagyok. A hamburgi szenátor csak a
 756  6|                     A hamburgi szenátor csak a tanácsülésre megy cilinderben
 757  6|               bőrujjast visel, akár én, vagy a boldogult édesapád. De ez
 758  6|                      mindegy, - én nem fogom a kedvedet szegni, ha a becsületes
 759  6|                  fogom a kedvedet szegni, ha a becsületes érzésed végre-valahára
 760  6|            megtanulja.~ ~Viktor kezet rázott a bátyjával - s két héten
 761  6|           viselkedett, mintha kizárólag csak a „Kék elefánt” érdekelné.
 762  6|                      Kék elefánt” érdekelné. A fiatal princ leereszkedett
 763  6|                   fiatal princ leereszkedett a rosszszagú bolthoz: könyveket
 764  6|                 taposta az udvar havát, hogy a raktárban felhalmozott árúkat
 765  6|                   tanulmányozza. Micike, aki a konyha ablakából néha ellágyult
 766  6|               ellágyult pillantásokat vetett a hótengerben tipegő Viktorra,
 767  6|                    és elérzékenyülve sietett a lépcsőházban kimerűlt uracskája
 768  6|                     egy csésze teát, mielőtt a vacsorát betálaltatnám?
 769  6|              betálaltatnám? Nem volna jó, ha a cipődet levetnéd és papucsot
 770  6|                  levetnéd és papucsot húznál a lábadra? Oh drága szivecském,
 771  6|                   hogy gyötröd magadat azért a haszontalan milliócska miatt!~ ~
 772  6|                    kissé fitymálva nézett rá a jól befütött kályha mellől;
 773  6|                   befütött kályha mellől; őt a favágás vagy a zsákhordás
 774  6|                    mellől; őt a favágás vagy a zsákhordás se merítette
 775  6|                   volna ki annyira, mint ezt a vékonypénzű legényt a pár
 776  6|                    ezt a vékonypénzű legényt a pár órai üzleti foglalkozás.
 777  6|                   levessel az ura tányérját, a vén legény fejbólintva szólott,
 778  6|                     benne, nem fog megártani a munka. Akarsz velem fogadni
 779  6|               ezelőtt választották volna meg a brémai kereskedők elnökévé.~ ~
 780  6|                    elnökévé.~ ~Két hét mulva a fiatal Takácsy kijelentette,
 781  6|                 Micikétől és Mihálytól, akik a hideg hajnali szürkületben
 782  6|           szürkületben együttesen kikísérték a pesti vonathoz.~ ~- Vén
 783  6|                 aztán gondod legyen rá, hogy a sógorasszonyodat mulattasd, -
 784  6|         sógorasszonyodat mulattasd, - mondta a rókabundájába burkolt Viktor,
 785  6|                 sírásra görbült ajakkal állt a vonat mellett s oly kétségbeesett
 786  6|                      Vigyázz, nehogy meghülj a hideg estéken! Meleg shawl
 787  6|                   shawl nélkül ne mozdulj ki a szállodából s tiz órakor
 788  6|                    azt nem akarod, hogy mind a két szememet kisírjam utánad!~ ~
 789  6|                    még egyszer csókot dobott a felesége felé, - s a vonat,
 790  6|                  dobott a felesége felé, - s a vonat, mérsékelt gyorsasággal,
 791  6|                     gyorsasággal, kirobogott a zúzmarás fák közül. A hazafelé
 792  6|             kirobogott a zúzmarás fák közül. A hazafelé való úton Micike
 793  6|                hallgatásba burkolózott, hogy a becsületes Mihálynak a szive
 794  6|                  hogy a becsületes Mihálynak a szive is elfacsarodott bele;
 795  6|                   volna! Gondolj csak vissza a régi keresztes háborúra,
 796  6|                   keresztes háborúra, amikor a férjek tíz-tizenöt évig
 797  6|                      mindig jó tanuló volt s a történelemből állandóan
 798  6|                      állandóan egyest kapott a jó nénikék zárdájában, szenvedő
 799  6|                   sóhajtás után, feltipegett a keskeny falépcsőn, hogy
 800  6|              falépcsőn, hogy szive bánatáért a legintenzívebb gazdasszonykodásban
 801  6|                  bizonyos vagyok benne, hogy a jó istenke vigyázni fog
 802  6|               elmondani érte, amig Zsuzsanna a levest behozza?~ ~Mihály,
 803  6|                  behozza?~ ~Mihály, akit nem a kolostorban neveltek, zavart
 804  6|                  oroszlánokkal fog viaskodni a pesti piacon. Legföljebb
 805  6|                  pedig aligha veszélyeztetik a testi épségét. Azt hiszed,
 806  6|                  méltatlankodva csóválta meg a fejét s egy istenkáromlót
 807  6|                     tekintettel büntette meg a tréfálkozó vén legényt,
 808  6|                     módjára engedte át magát a pompás tyúkleves élvezetének.~ ~-
 809  6|               különböző veszedelem fenyegeti a bűnös nagyváros házai között?
 810  6|                     fordult meg másutt, mint a nagykereskedők raktáraiban
 811  6|                nagykereskedők raktáraiban és a csöndes budai szállodában,
 812  6|                 ötven éven át lakni szokott. A nagykereskedőknél csak komoly
 813  6|           tisztességes háziszolgákat talált, a szállodában pedig egy hetvenéves
 814  6|                 kacérkodott vele. Hol van az a rémületes veszedelem, melyről
 815  6|                      csak sebtíben írt, mert a bevásárlás nagyon elfoglalta,
 816  6|                    adjon. Viktor hűtlen lett a budai szállodához s a fínom
 817  6|                   lett a budai szállodához s a fínom Angol királynő-be
 818  6|                     Látta Andrássy Gyulát is a budai várban s csodákat
 819  6|                  budai várban s csodákat írt a körszakálláról és a geniális
 820  6|                      írt a körszakálláról és a geniális sasorráról, ami
 821  6|                   szivecském, felérne.) Este a szinházban járt, ahol egy
 822  6|                  Tamássy, duhajkodva beverte a szinpadi csárda ablakait.
 823  6|                   szöllőpásztor is ott ágált a deszkákon, hamisítatlan
 824  6|                 cimbalmos négykézláb guggolt a makkhetes csárda előtt,
 825  6|                    talán Gömörből loptak ide a pesti szinpadra? Ha az ezerlángú,
 826  6|                csillár nem égett volna, s ha a gránátszínű páholyok tele
 827  6|                    hogy valami furcsa tündér a gömöri parasztok közé varázsolta.
 828  6|            varázsolta. Szép asszony különben a Vigadóban is százszámra
 829  6|             százszámra akad, ahol mostanában a híres, nevezetes maszkabálokat
 830  6|                 tartják esténkint, itt annyi a móka, hogy az ember hajnalig
 831  6|                    ember hajnalig ki nem jön a kacagásból. Oh, mily kár
 832  6|                     el nem jöttél velem ebbe a jókedvű városba, de meg
 833  6|                     hozlak, mert akárhány is a szép asszony, bizonyos,
 834  6|                     te volnál mindannyi közt a legislegszebb.~ ~- De elég, -
 835  6|                    elég, - fejezte be Viktor a levelét, - elég a magam
 836  6|                     Viktor a levelét, - elég a magam múlatságából, hiszen
 837  6|                    én ide, hanem azért, hogy a „Kék elefánt” számára bevásároljak.
 838  6|              kimozdulni Pest városából, mert a ravasz nagykereskedők bizonyosan
 839  6|                      gondolj rám szeretettel a kis emeletes házban, melyet
 840  6|                   emeletes házban, melyet én a leggőgösebb grófi palotánál
 841  6|                redves fa, ha meggyullad, még a száraznál is rosszabb.~ ~-
 842  6|                rosszabb.~ ~- Te is el voltál a maszkabálon, mikor szentjánoskenyeret
 843  6|                      az ostoba Micike, mikor a hosszú levelet letette a
 844  6|                     a hosszú levelet letette a kezéből.~ ~Mihály nem válaszolt,
 845  6|           igyekezettel vagdosta száz darabra a levesben főtt marhahust
 846  6|                 gyilkos pillantásokat vetett a levélre, mintha legalább
 847  6|                  vagy? Elhiheted nekem, hogy a párisi maszkabálokon se
 848  7|                    rossz sejtelmei vannak.~ ~A fiatal cégfőnök csak hat
 849  7|                 kicsomagolta, örömünnep volt a „Kék elefánt” emeletén.
 850  7|                       Kék elefánt” emeletén. A ládákból édes és csodaszép
 851  7|                   sikoltozásokra ösztönözték a kicsike sárga ház úrnőjét.
 852  7|                      Viktor selymeket hozott a pesti belvárosból s csecsebecséket
 853  7|                      és illatszeres üvegeket a Hatvani-utca finom árúházaiból,
 854  7|                    Mindenki ajándékot kapott a sárga házban; Mihály talpigérő
 855  7|                Selmeczy bácsi hatalmas pipát a híres Lempingertől (akinek
 856  7|               munkáit Berlinbe is kiviszik), a személyzet meleg csuklóvédőket,
 857  7|                     iparosasszonyok viselnek a vasárnapi miséken. Viktor
 858  7|          leereszkedőleg és mosolyogva állott a boldog felfordulás közepette,
 859  7|               felfordulás közepette, melyben a sárga háznak még a macskái
 860  7|                   melyben a sárga háznak még a macskái és kutyái is résztvettek,
 861  7|                 résztvettek, míg Mihály, aki a természettől fukar volt,
 862  7|                  számvetést próbált csinálni a rengeteg költségről, amibe
 863  7|                kedvtelenül és korholó hangon a cigarettázó Viktorhoz, mikor
 864  7|           cigarettázó Viktorhoz, mikor végre a kis bolt mellett lévő irodában
 865  7|                      szinte kénsárgák voltak a szüntelen dohányzástól.~ ~-
 866  7|                       öreg Mihály, ha még ez a csekélység is gondot okoz
 867  7|                  árát egyszerűen hozzácsapod a többi költséghez s épp úgy
 868  7|                   többi költséghez s épp úgy a vevőiddel fizetteted meg,
 869  7|                   meg, akár az útipénzt vagy a fűszeres ládák szállítását.
 870  7|                sokkal jobban jösz ki, mintha a segédeid fizetését fölemelnéd!~ ~
 871  7|                     és dörmögve baktatott ki a falusi boltosok szekereihez, -
 872  7|                    este azonban magára vette a pesti kaftánt s török bégnek
 873  7|                    bégnek öltözve jelent meg a sárga ház ebédlőjében. A
 874  7|                     a sárga ház ebédlőjében. A látvány oly groteszkül édes
 875  7|                      hevert az ura lábainál, a kacagástól könyezve és fuldokolva
 876  7|                     milyen drága vagy s hogy a komoly arcodhoz milyen pompás
 877  7|                milyen pompás és stilszerű ez a keleti köntös! Ilyen lehetett
 878  7|                     Ilyen lehetett valaha az a török csausz, akiről Jókai
 879  7|                     Móric tavaly regényt irt a Hon tárcájába. Akarsz velem
 880  7|                     fogadni, hogy te valaha, a születésed előtt háromszáz
 881  7|                  akit halálos zavarba hozott a sógornője kacagása, égő
 882  7|             följegyzéseink vannak róla, hogy a Takácsyak a Fuggerek szolgálatában
 883  7|                vannak róla, hogy a Takácsyak a Fuggerek szolgálatában kezdték
 884  7|              szolgálatában kezdték valamikor a közszereplést. Ezt a cifra
 885  7|               valamikor a közszereplést. Ezt a cifra köntöst pedig csak
 886  7|                     sógorát, - Mihály pedig, a legöregebb csauszokat is
 887  7|                  komolysággal foglalt helyet a terített asztal mellett.
 888  7|                boldogságot okozna neki, hogy a kis pajtását jókedvre deríti...~ ~
 889  7|                pajtását jókedvre deríti...~ ~A tél eközben tovabaktatott
 890  7|                     hermelines köpenyében és a tavasz meg a nyár virágfűzéres
 891  7|                   köpenyében és a tavasz meg a nyár virágfűzéres feje mosolygott
 892  7|                 virágfűzéres feje mosolygott a napsugaras kisváros házaira;
 893  7|                    muszlinruhák fehérlettek, a cukrász frissen mázolt asztalokat
 894  7|                    mázolt asztalokat tett ki a gyalogjáróra s a sárga ház
 895  7|                     tett ki a gyalogjáróra s a sárga ház nyitott ablakain
 896  7|                  kábító akácillatok ömlöttek a subládokra és pohárszékekre,
 897  7|                    csokrát. Viktort most már a batyúbálok helyett néha
 898  7|                      batyúbálok helyett néha a majálisok és a nyári mulatságok
 899  7|                  helyett néha a majálisok és a nyári mulatságok foglalkoztatták
 900  7|                     de Micike nem félt többé a rablóktól, mert a becsületes
 901  7|                      többé a rablóktól, mert a becsületes Mihály egy világért
 902  7|                  addig, amig öcscse lépéseit a boltozatos kapú aljában
 903  7|                   neki s pihenéskép beavatta a takarékpénztár ügyvezetésébe,
 904  7|                     olykor figyelve szögezte a levegőbe, mintha az ura
 905  7|                  kicsike lány korában, mikor a vörös Zsuzsa a zárdában
 906  7|                korában, mikor a vörös Zsuzsa a zárdában mesélt neki. Mihály
 907  7|                 megvárta, míg ismét kinyítja a szemeit s ekkor megindult
 908  7|                      óra előtt, mert az lesz a vége, hogy időnek előtte
 909  7|                     szeme csak úgy ragyogott a komolyságtól és az ambiciótól.~ ~-
 910  7|                    háztartás gondja nehezül! A megholt anyuskám is hat
 911  7|                 mindennap, - s azt hiszem, ő a másvilágon is sírva fakadna,
 912  7|             megfontoltan jelentette ki, hogy a kötelesség tényleg mindennél
 913  7|               tényleg mindennél előbbre való a földi életben, de másnap,
 914  7|                  ijesztő fényben égtek, hogy a Viktor ideges kezében önkéntelenül
 915  7|                   önkéntelenül megreszketett a cigaretta.~ ~- Van lelkiismereted,
 916  7|                     lelkiismereted, hogy ezt a gyámoltalan gyereket egyedül
 917  7|                      hagyod? Nem félsz, hogy a jó isten megbüntet érte?
 918  7|                   megbüntet érte? Ezt láttad a puritán édesapád házában?
 919  7|                 házában? Nem százszor különb a tiszta házad, mint a füstös
 920  7|                  különb a tiszta házad, mint a füstös butik, ahol az éjjeleidet
 921  7|            éjjeleidet eltöltöd? Nincs szived a szegény kis teremtés iránt,
 922  7|                      kis teremtés iránt, aki a megholt édesanyád helyét
 923  7|               édesanyád helyét elfoglalta?~ ~A becsületes Mihály úgy elérzékenyült
 924  7|                     Mihály úgy elérzékenyült a saját szavain, hogy majdnem
 925  7|               tulajdonképen hagyta kettőnkre a néhai édesapánk. De a feleségemet
 926  7|              kettőnkre a néhai édesapánk. De a feleségemet nem édesapánk
 927  7|                   nem édesapánk hagyta rám s a házaséletembe senki emberfiának
 928  7|                   vagyok hajlandó megengedni a beleszólást.~ ~- Nem engeded?
 929  7|                    kicsiny korodban ápolt és a nyakadat megmosta. Elfelejted,
 930  7|                       Elfelejted, hogy ennek a drága kis léleknek már selypítő
 931  7|                  volt édesanyja s hogy neked a szülei helyett is dédelgetned
 932  7|            dédelgetned kell őt? Nem esik meg a szíved rajta, mikor szegényke
 933  7|                  napestig s akárhányszor már a leves fölött leejti a fejecskéjét?~ ~
 934  7|                    már a leves fölött leejti a fejecskéjét?~ ~Viktor, aki
 935  7|                   fejecskéjét?~ ~Viktor, aki a hosszú prédikáció alatt
 936  7|                   gesztussal faképnél hagyta a bátyját, Mihály pedig, nagyot
 937  7|        beletemetkezett irodai főkönyvébe. És a dolgok tovább folytak medrükben,
 938  7|                    folytak medrükben, mintha a sárga házban semmi olyasmi
 939  7|               olyasmi nem történt volna, ami a „Kék elefánt” hagyományaival
 940  7|               komolykodva kijelentette, hogy a festékárúkban sürgős pótlásokra
 941  7|                     öcscse kiköltözködhetnék a sárga házból s az anyja
 942  7|                       hogy maga is beismerte a festékárúk hiányát. Az öreg
 943  7|                      álnokság bőven meghozza a kamatait; hiszen a Viktor
 944  7|                  meghozza a kamatait; hiszen a Viktor távolléte ismét oly
 945  7|                    ilyenkor úgy érezte, hogy a kis házitündér az ő sívár
 946  7|                   ebédlő tejfehér lámpájára, a tűzre, mely a kályha rézajtaján
 947  7|                     lámpájára, a tűzre, mely a kályha rézajtaján belül
 948  7|                  rézajtaján belül piroslott, a halványsárga szőnyegre,
 949  7|                     és restelkedve lépett, s a hímzett, finom függönyökre,
 950  7|                      világot kizárták innen. A tűz duruzsolt a kályha mélyén
 951  7|              kizárták innen. A tűz duruzsolt a kályha mélyén és csodálatos,
 952  7|                      lobogtak és sisteregtek a rézajtó mögött; s Mihály
 953  7|                   tagjai szinte elzsibbadtak a gyönyörűségtől, hogy a kis
 954  7|          elzsibbadtak a gyönyörűségtől, hogy a kis pajtása csilingelő leányhangját
 955  7|                   volna számot adni róla; de a hang édességére, mely öreg
 956  7|                     szívét megsímogatta, még a hideg boltban is visszaemlékezett
 957  7|      visszaemlékezett s félszegen mosolygott a falusi vevőkre, akik petróleumról,
 958  7|               kötelességek láncolata, s hogy a halál csupán megérdemelt
 959  7|                   csupán megérdemelt jutalom a földi lét fáradságos munkája
 960  7|                 emberi boldogság felől, mely a kötelességek keserves útját
 961  7|             agyvelejében, úgy képzelte, hogy a boldogság egy kicsike szobából
 962  7|                   hangtalanul siklik ide-oda a szőnyeg pálmáin, s egy drága,
 963  7|                     ezüstös hangocska, mikor a Mihály becsületes halszemei
 964  7|                      mezitláb elzarándokolni a szent földre, alkalmasint
 965  7|                   ezüsthangocska ajánl neki? A tea néha megégette a szája
 966  7|                   neki? A tea néha megégette a szája padlását, de Mihály
 967  7|               padlását, de Mihály siket volt a hőfok iránt; mosolygott
 968  7|          megbólintotta otromba fejét, mintha a legszebb muzsikát hallgatná.~ ~
 969  7|              birálgatta az ételeket, amikkel a gyöngéd Micike kedveskedett
 970  7|                  összegről szóló bont talált a pénztári fiókban, melyet
 971  7|                   szólni, mert most már félt a zajosabb jelenetektől. Este
 972  7|                     után, sokáig elmélkedett a sötétben s féléjszakát ébren
 973  7|              féléjszakát ébren töltött, hogy a Viktor pesti útazásán gondolkodjék;
 974  7|                  ismeretlen veszedelem lebeg a sárga ház fölött, melyben
 975  8|                                        Levél a Bodzafa-utcába.~ ~Csakugyan
 976  8|                  Bodzafa-utcába.~ ~Csakugyan a rossz sejtelmek megvalósulását
 977  8|                      már sűrűbben eltávozott a „Kék elefánt” látóköréből,
 978  8|                     szemekkel járt az utcán, a boltba csak percekre nézett
 979  8|                     be, az estéket többnyire a barátai közt töltötte s
 980  8|                    ásítva nyujtogatni kezdte a karjait, mint aki hosszú
 981  8|                    butító álomból ébred.~ ~- A délutáni vonattal felszaladok
 982  8|                délutáni vonattal felszaladok a fővárosba, - mondta ilyenkor
 983  8|                      mondta ilyenkor unottan a bátyjának, aki még egy hosszabb
 984  8|                 szánta el magát, mint Viktor a fárasztó pesti útra.~ ~-
 985  8|                 pesti útra.~ ~- Talán megint a kékgálic iránt akarsz érdeklődni? -
 986  8|                akarsz érdeklődni? - kérdezte a jámbor Mihály, aki eddig
 987  8|                      Viktor azonban megrázta a fejét s az ajka elgörbült
 988  8|            tiszteletreméltó Mathuzsálem, nem a rézgálic miatt megyek, hanem
 989  8|                      mert megfulladnék ebben a levegőben. Ha néha el nem
 990  8|                   hogy kissé kinyujtóztassam a tagjaimat, mint ahogy a
 991  8|                      a tagjaimat, mint ahogy a sasnak is szüksége van rá,
 992  8|                     is szüksége van rá, hogy a fülledt völgyekből a havasok
 993  8|                    hogy a fülledt völgyekből a havasok levegőjébe repüljön.~ ~-
 994  8|               csöppet se látszott hízelgőnek a fiatal sáfrány-hercegre.~ ~
 995  8|                miután hasztalan várt választ a kérdésére, kissé szigorúbban
 996  8|                szigorúbban folytatta:~ ~- És a feleséged? Az ő nyugalma
 997  8|                    őt is boldoggá teszed, ha a tagjaidat kéthetenként kinyújtóztatod?~ ~
 998  8|              ujjaival tréfásan megfenyegette a prédikáló puritánt.~ ~-
 999  8|                      prédikáló puritánt.~ ~- A feleségem nem fog kétségbeesni, -
1000  8|           kétségbeesni, - hiszen az Erkölcs, a te személyedben, kivont