Rész

 1  1|           trónolt.~ ~Mikor került oda? Ki volt a szobrász, akinek
 2  1|            fűszeres illatok áramlottak ki belőle a szürke templomtér
 3  1|              télen-nyáron ötkor ugrott ki párnái közül s tíz perccel
 4  1|          folytán még mindig nem nőttek ki gyerekcipőjükből. Bizalmas
 5  1|             ajánlom, hogy benzineztesd ki addig tisztességesen a szalonkabátodat.
 6  2|       akármennyi nagy bankót dobott is ki az ajtón, valamennyi visszatért
 7  2|               édes zongoraszó verődött ki a püspök kertjére, melyben
 8  2|              voltaképp nem is tudódott ki egészen tisztán; Putnoky
 9  2|                csillogó csomaggal jött ki a cukrászdából s ajándékát
10  2|            etude-ök taktusai szűrődtek ki a zöld köntösükben pompázó
11  3|        hajfürtjei kíváncsian kémlődtek ki az idegen világba, mely
12  3|        kémlelődő óriások módjára nyúlt ki az elpihent kémények serege.
13  3|         sóhajjal végződő ásításba tört ki s behunyta a szemét, nehogy
14  4|              keztyűit lóbálva, sietett ki a piaci korzóra, hogy a
15  4|        mondhatott volna hangosan, hogy ki ne kacagják érte? Mihály
16  4|          raktárrendezéssel fárasztotta ki magát, hogy este álomtalan
17  4|               be a Micike szőke fejét. Ki gondolt volna itt boldogtalanságra
18  5|            hogy a boltból feljőjj s ha ki mertem volna mozdulni innen,
19  5|               át csak olyankor mozdult ki a házából vacsora után,
20  5|              meggyőződéssel jelentette ki, hogy a földkerekség összes
21  6|          tanulmányozott, tűnődve húzta ki nyikorgó fiókokat, elmerengve
22  6|          zsákhordás se merítette volna ki annyira, mint ezt a vékonypénzű
23  6|                shawl nélkül ne mozdulj ki a szállodából s tiz órakor
24  6|         szenvedő mosolylyal jelentette ki, hogy mint Bouillon Gottfriedné
25  6|                 hogy az ember hajnalig ki nem jön a kacagásból. Oh,
26  7|            Talán Rothschildot raboltad ki öcsém? - szólt kedvtelenül
27  7|         mindenestre sokkal jobban jösz ki, mintha a segédeid fizetését
28  7|             vont és dörmögve baktatott ki a falusi boltosok szekereihez, -
29  7|         frissen mázolt asztalokat tett ki a gyalogjáróra s a sárga
30  7|                megfontoltan jelentette ki, hogy a kötelesség tényleg
31  8|            Micike most már nem kísérte ki a vonathoz; a gyermek sápadtan
32  8|            volt is) légymérget se tett ki a boltba, mert a legyeket
33  8|             értesz a világi dolgokhoz. Ki hitette el veled, hogy csak
34  9|         furfangos adósokat egyeztetett ki a keményszívű hitelezőkkel.
35 10|                köhögés közt jelentette ki, hogy az üzletmenet millió
36 10|             jeges hidegséget árasztott ki magából; a subládon kopott
37 10|              üzleti buzgóságot fejtett ki, hogy a munka csak úgy égett
38 11|             lehetsz benne, hogy jobban ki fogok deríteni mindent,
39 11|               és ijesztő láng gyulladt ki, melyhez hasonlót az öreg
40 11|             percem, míg az uram titkát ki nem derítettem. Ne félj
41 11|           virrasztó házikók emelkedtek ki a téli reggel szürkeségéből;
42 11|            órát ékesítette. Oh, vajjon ki hallja most a csilingelő
43 11|               két hideg szobát nyitott ki a számukra, miután az ászokszagú
44 12|               jajveszékelését hallotta ki. De most bátran és elszántan
45 12|            hárfájával álomba ringatta? Ki oltotta el az emeletes sárga
46 12|           gyáva és remegő sírásra tört ki, mint a gyermek, akit a
47 12|              ha a szüleim zsarnokságát ki nem játszhatnánk. Akarja,
48 12|             kocsis megsúgja neki, hogy ki várakozik rá odakünn...~ ~
49 12|               pokoli lárma hallatszott ki az utcára, a kövér kocsis
50 12|         kalapját megbillentve nyitotta ki a batár üvegajtaját.~ ~-
51 13|               önérzetesen düllesztette ki a mellét, mintha a dadai
52 13|             Micike szepegve jelentette ki, hogy egy csöpp nem sok,
53 14|                gőgös arccal jelentette ki, hogy őt Páris leghíresebb
54 14|          keserves sírásba törtél volna ki, ahelyett, hogy a rossz
55 14|               verejtékcsöppek ütköztek ki.~ ~- A medve nem arra született,
56 15|               nedves fénnyel ragyogtak ki a szemei, hogy az öreg Mihálynak
57 16|                Ha igen, úgy csak mondd ki bátran, reszkető ükapám
58 16|              szomszéd utcába se mozdul ki felöltő nélkül, még a legerősebb
59 16|             ujraéledt fák nyújtogatták ki boldogan karjaikat, mintha
60 16|              kisvárosiak ide rándultak ki vasárnap délután, - Micike
61 16| üvegszekrényből kiváncsian kémlelődtek ki a pirosszűrös pásztorok,
62 17|           gyorsan az ablakot és kiálts ki segítségért az utcára! Hát
63 17|                harsogó éljenzésbe tört ki, de egy ösztönszerü sugallat,
64 17|              ezért csak annyit mondok, ki innen, amíg a saját lábukon
65 17|              lépett a vén Mihályhoz. - Ki hitette el veled, hogy neked
66 17|           csodálatos fénnyel ragyogtak ki sápadt arcából, szinte esdeklőleg
67 18|           zavartan és mosolyogva dugta ki duplatokás arcát az ebédlő