Rész

 1  1|      arcába.~ ~- Huszonöt éven át úgy kellett élnem, mint egy
 2  2|          a húgocskáját; e percben úgy érezte, hogy meg is tudna
 3  2|            hogy Micike nélkül épp úgy elzüllenék, mint az a francia
 4  2|      szőke fejecskéjét, mely csak úgy ragyogott az aranyos májusi
 5  3|        töltötte az estéit, sokáig úgy tetszett, hogy a pongyolaruha
 6  3|          lassan mozogni kezdett s úgy rémlett neki, hogy a virágok
 7  3|     levegőjét...~ ~- Öreg Mihály, úgy látom, hogy mindjárt leragad
 8  3|     falusi boltosok ládáit - most úgy érezte, hogy reggelig itt
 9  4|         benne, hogy nemsokára épp úgy búcsút mond az agglegény-életének,
10  4|     furcsa hit gyökeresedett meg: úgy érezte, hogy a nagy, beláthatatlan
11  4|          öreg legény e gondolatra úgy érezte, hogy minden vére
12  4|    gondolt e napra, de most ismét úgy érezte, mintha a tavaszi
13  5|           Mihálynak e pillanatban úgy rémlett, hogy maga a karácsonyi
14  5|       Micike elszontyolodva, - te úgy látom, hogy rögtön elalszol, -
15  6|         héten keresztül csakugyan úgy viselkedett, mintha kizárólag
16  7|          a többi költséghez s épp úgy a vevőiddel fizetteted meg,
17  7|     fejecskéjét és kék szeme csak úgy ragyogott a komolyságtól
18  7| elfoglalta?~ ~A becsületes Mihály úgy elérzékenyült a saját szavain,
19  7|           hiányát. Az öreg Mihály úgy találta, hogy ez az álnokság
20  7|       volt része. Mihály ilyenkor úgy érezte, hogy a kis házitündér
21  7|      beszéltek vele. Mihály eddig úgy találta, hogy az élet csak
22  7|        lassan forgó agyvelejében, úgy képzelte, hogy a boldogság
23  7|   útazásán gondolkodjék; és ekkor úgy érezte, hogy valami nagy,
24  8|      benne, hogy ha kell, hát épp úgy el tudsz szórakoztatni egy
25  8|       odatapadt a Mihályéhoz, aki úgy érezte, hogy egyszerre forróság
26  8|    beszélsz némelykor...~ ~Micike úgy tett, mintha gondolkodnék,
27  8|      bebújik, ha szükség van rá s úgy el tudja változtatni magát
28  8|        teáscsészéből.~ ~- A dolog úgy áll szivecském, hogy én
29  8|       fakadt, s Mihály most ismét úgy érezte, hogy öreg szíve
30  8|   homlokába lógott, szakasztottan úgy festett, mint valami elkeseredett
31  8|             Nononono, hát ne sírj úgy, mintha az egész világ összedőlt
32  9|             és a vén Mihály mégis úgy képzelte, hogy egy öreges
33 10|   helyzetekben is megőrizte, most úgy viselkedett, mint akinek
34 10|   meglátod, hogy sírni fogok, épp úgy sírni fogok, mint bébé-koromban,
35 10|   karosszékéből és egy pillanatig úgy rémlett neki, hogy valami
36 10|           elrontott életemért épp úgy boszút tudok állni, mint
37 10|         boszút állok rajta és épp úgy megrontom az életét, ahogy
38 10|   fölébresztették. A régi gavotte úgy hangzott, mintha láthatatlan
39 10|     fejtett ki, hogy a munka csak úgy égett a keze alatt. Ebéd
40 11|        fogok nézni, ha a jó isten úgy akarja. Huszonnégy óra mulva
41 11|    megfizetem, - nekem pedig most úgy tetszik, hogy fölrándulok
42 11|    harminckétéves öreg ember, aki úgy szuszogott, mintha kis utitársa
43 11|        kevesebb - és a vén Mihály úgy érezte, mintha hirtelen
44 11|          homlokához kapott; aztán úgy rohant le a lépcsőn, mintha
45 12|      miattam mulat, mert ő is épp úgy szeret engem, ahogy én őt
46 12|        figyelmessé tett.~ ~Micike úgy érezte, hogy megtántorodik:
47 12|    maradtak el az út mentén, néha úgy rémlett neki, hogy erdőkön,
48 13|   Micikének különös álmai voltak; úgy rémlett neki, hogy tajtékzó,
49 13|       szemei mosolyogtak rá. Majd úgy tetszett neki, hogy lassú
50 13|       lulajgatták. Monoton hangja úgy duruzsolt a csöndes szobában,
51 13|           mondta Mihály, aki most úgy érezte, hogy mázsás kő szakadt
52 13|      mormogó, vén dada vagy és én úgy szeretlek, mint valaha az
53 13|  szuszogására - és most csakugyan úgy érezte magát, mint valaha,
54 13|           Mihály tette. És Micike úgy érezte, hogy az anyján,
55 14|          mert végtére is mindenki úgy él, a hogy saját magának
56 14|           érdekfeszítő cselekmény úgy lekötötte a figyelmét, hogy
57 14|       elvették?~ ~Mihály szeméből úgy elröppent az álmosság, mintha
58 15|      kalandoznék.~ ~- A rézgálic, úgy vélem, fogyófélben van, -
59 15|          nagyot és fogadok veled, úgy elpárolog a szomorúságod,
60 15|           összeszorult és a szíve úgy kalimpált, hogy már-már
61 16|     szerencsejátéktól irtózom. Ha úgy akarod, akár szőrköteles
62 16|      Mihály, hogy a rézgálic csak úgy parlagon hever a pesti boltosok
63 16|           után vágyódol? Ha igen, úgy csak mondd ki bátran, reszkető
64 16|          mosolygó buzavirág szeme úgy elütött tőle, mint a pipacs
65 18|      benyomásaim közepette, ekkor úgy tetszett, hogy nem is ők
66 18|          óra gavotte-ja. És ekkor úgy éreztem, hogy a finom, zengő-bongó,