Rész

 1  1|               festett elefánt trónolt.~ ~Mikor került oda? Ki volt a szobrász,
 2  1|           tálalták föl s este kilenckor, mikor az öreg muzsikáló óra a
 3  1|          szerepelt. Aki téli reggeleken, mikor táskájukkal a hátukon az
 4  1|              öreg Takácsy János szelleme mikor a Kék elefánt gazdája végre
 5  1|                 a huszonötödik életévén, mikor a nagy vagyon hirtelen az
 6  1|             nyitotta föl apró kőszemeit, mikor dülöngélő kis gazdáját a
 7  1|                 ott állt az üzlet előtt, mikor Viktor a mulatozásból hazatért.~ ~
 8  1|                Igy érkezett el az a nap, mikor Viktor, egy vasárnap délelőtt,
 9  1|          megkérdezte az öccsétől:~ ~- És mikor lesz az eljegyzésed?~ ~-
10  2|               itt nyugodtan szieztáztok, mikor én nyolc vendéget hívtam
11  2|           reszkető levegőben. De másnap, mikor egyszerre husz kis barátnőre
12  2|             nyakkendőjét megigazgatta.~ ~Mikor az öreg Takácsyék meghaltak,
13  2|             tudna halni érte. De később, mikor a zárda kapújában búcsút
14  2|               Miért választanál idegent, mikor a családban is akad egy
15  2|                 diákkorában az érzéseit, mikor az aprópénzes fiókból elcsent
16  4|                  adod itt az aggastyánt, mikor voltakép házasulandó legény
17  4|                  De déli harangszó után, mikor a csinos új szobaleány az
18  5|                   Ez volt az az időpont, mikor a Kék elefánt is szakított
19  5|                elért a szobája ajtajáig, mikor egyszerre valami halk nesz
20  5|         Mihálynak elfacsarodott a szíve, mikor a szelid, ügyefogyott gyermeket
21  6| gazdasszonykodásban keressen kárpótlást. Mikor Mihály, déli harangozáskor,
22  6|                 el voltál a maszkabálon, mikor szentjánoskenyeret vásároltál? -
23  6|             pityeregve az ostoba Micike, mikor a hosszú levelet letette
24  7|                  Pest városából és este, mikor útiládáit kicsomagolta,
25  7|                 a cigarettázó Viktorhoz, mikor végre a kis bolt mellett
26  7|               mint kicsike lány korában, mikor a vörös Zsuzsa a zárdában
27  7|                földi életben, de másnap, mikor az öcscsével egyedül volt,
28  7|                 esik meg a szíved rajta, mikor szegényke az éjjeli virrasztástól
29  7|               néha az ezüstös hangocska, mikor a Mihály becsületes halszemei
30  8|            kifelé az ólomszínű levegőbe. Mikor este az öreg Mihálylyal
31  8|               két bála szerecsenvirágot, mikor ez a cikk az összes nagykereskedésekből
32  8|                akartam mérgezni magamat, mikor a természetrajz-órán hangosan
33  9|                  hagyja el a helyiséget, mikor Moldau kisasszony távozik
34  9|               vannak a dunaparti piacon, mikor végre, némileg tántorogva,
35 10|               fogok, mint bébé-koromban, mikor az édesapámat elvették tőlem...~ ~
36 10|              érezte, hogy bűnt követ el, mikor az agyongyötrött gyermek
37 11|               célja volna a pesti útnak, mikor még egy minden hájjal kikent
38 11|       ártatlanság, miért fáradnál hiába, mikor semmit se érsz vele? (mondta
39 11|             szomorú mosolygással Micike, mikor Mihály végre befejezte előadását.)
40 11|                  s csak este megyünk át, mikor a párisi Lecocq módjára
41 11|             fölgyújtották a gázlámpákat, mikor kötelességei végeztével
42 12|      holdvilágban uszó háztetőkön jár.~ ~Mikor a híd közepére ért, megszakadt
43 12|             hazulról, mert rajtacsípték, mikor a befőttes üvegeket megdézsmálta?~ ~
44 12|                 homályos folyam partján. Mikor a szálloda elé ért, egy
45 12|                 egymásután a Miatyánkot. Mikor ezzel végzett, nagy lélekzetet
46 12|                semmit se tudott magáról, mikor a Fehér farkas előtt az
47 13|             forró homlokát. A beduinban, mikor jobban megnézte, a hűséges,
48 13|          mosolygott, mint pólyáskorában, mikor a nap a függönyös ágyacskájára
49 13|                álomszerű, régi világban, mikor kurtaujjas ingecskéjében
50 13|                  alkonyat homályosságán, mikor egyedül volt a rettentő
51 14|      mentegetőzését, helyeslőleg intett, mikor a könnyelmű nagykereskedők
52 14|                mennyire megbotránkoztál, mikor ezekkel a tizenhárompróbás
53 14|              hangosan elneveted magadat, mikor Viktor a kicsapongó nagykereskedőkről
54 14|           éreztél volna semmi fájdalmat, mikor az urad ilyen álnok füllentésekkel
55 14|                 és hogy a nagy Napoleon, mikor Győrben járt, leereszkedőleg
56 15|          tekintetét akkor se emelte föl, mikor Viktor ceruzával írt bonokat
57 15|             csodálkozása még fokozódott, mikor a vén Mihály egyszerre csak
58 16|                csak vasárnap vídulj föl, mikor pompás tyúkleves kerül a
59 17|           éjféltájt is nyitva maradtak), mikor egyszerre eszeveszett lárma
60 17|                 mint húsz évvel ezelőtt, mikor a kanyaród után legelőször
61 17|                   meg a téli éjszakákat, mikor oly jól esett félni a sötét
62 18|                nem épült a kisvárosban s mikor a zsidó fakereskedő harmadéve
63 18|              egykori vidám esték emléke, mikor Micikéje kacagva ült a lábaihoz
64 18|                és megtörve csukódnak le, mikor a barátságos lámpafény az
65 18|               feje fáradtan megcsuklott, mikor üdvözlésemre kisérletet