Rész

 1  1|            átmenet nélkül öltötte föl azt a formát, melyet a titokzatos
 2  1|        életemet és a vagyonomat. Csak azt költöm, ami jog szerint
 3  2|                és pedáns ember létére azt tartotta a leghelyesebbnek,
 4  2|               kék szemében. Ha valaki azt mondta volna neki, hogy
 5  2|            hogy szerelmes vagy belém, azt eddig még az álmomban sem
 6  3|          utána. A jó fejedelemasszony azt mondta nekem, hogy hízlalni
 7  4|              öregebb, mint Viktor, de azt hiszem, tízzel is többnek
 8  4|            borzasztó ujjast, mert még azt találom hinni, hogy a szegény
 9  5|              föl Viktort, szivecském? Azt hiszed, haragudott volna,
10  5|                pajtás és én némelykor azt hiszem, hogy nem is egy
11  6|               a kőművesceruzáját.~ ~- Azt akarod mondani, hogy ezután
12  6|            bátyám, - hát te csakugyan azt hiszed, hogy valami szörnyű
13  6|               héringes hordók között. Azt hiszed, okvetlen bőrujjasban
14  6|             És írj, mindennap írj, ha azt nem akarod, hogy mind a
15  6|            alapos tévedésben vagy, ha azt hiszed, hogy Viktor tigrisekkel
16  6|       veszélyeztetik a testi épségét. Azt hiszed, valami különös isteni
17  6|           csak kétszer járt Pesten, - azt is csupán azóta, hogy az
18  6|             csárda ablakait. Az ember azt hihette, hogy nem is az
19  7|               kelt föl mindennap, - s azt hiszem, ő a másvilágon is
20  7|                hogyne akart volna! Ha azt kérdezték volna, akar-e
21  8|            néha el nem szökném innen, azt hiszem, hamarosan öngyilkos
22  8|              levegőjébe repüljön.~ ~- Azt akarod mondani, hogy sas
23  8|             semmit se számit előtted? Azt hiszed, őt is boldoggá teszed,
24  8|           hogy kellemetlennek találod azt a szituációt? Mihály, Mihály,
25  8|              nyakkendőid után ítélve, azt hiszem, váratlanul rátaláltál
26  8| kölcsönkönyvtári mesékkel? Hol veszed azt a csacsiságot, hogy Pesten
27  8|               kis pajtás és ezért még azt is megbocsátom, ha csacsiságokat
28  8|               szívemre nehezedik.~ ~- Azt akarod, hogy egy titkos
29  8|          Mihály, írj neki azonnal, ha azt nem akarod, hogy kétségbeesésemben
30  8|             valami meleg kendőt, mert azt hiszem, hogy megfagyok ebben
31 10|               nem mondasz igazat s én azt hiszem, te vagy a legnagyobb
32 10|            most gonoszul bánik velem, azt bizonyosan tudom. Mindig
33 10|          gallért és kézelőt cserélt s azt a vadonatúj császárkabátot
34 11|              dörzsölte meg homlokának azt a részét, mely nehéz prémes
35 11|            mestered...~ ~- Angyalkám, azt hiszem, hogy megőrültél! -
36 11|               őrültem meg, sőt inkább azt hiszem, hogy csak most jött
37 11|        ötletes és meglepő haditerven? Azt hiszem, még rövid is lesz
38 11|               se felelt. Ez a némaság azt a gyanút keltette benne,
39 12|           prémgallérját a nyakára, ha azt nem akarja, hogy reggelre
40 12|                   Be kellene csukatni azt az apát, aki az ilyen ártatlan
41 12|         Pestre jöjjek. Ő valószínűleg azt hiszi, hogy csak holnap
42 12|           zavartan megvakarta állának azt a részét, melyet tekintélyes
43 12|                  Nem, portás bácsi, ő azt kívánja, hogy én menjek
44 12|          üvegajtaját.~ ~- Hogy hívják azt az urat? - kérdezte Micikétől,
45 13|            rád!~ ~- És nem engedi ide azt a borzasztó fehér farkast?~ ~-
46 13|               csörög, a kezében pedig azt a különös üveget szorongatja,
47 13|                    Most megfogod enni azt a tyúklevecskét, amit az
48 13|           kacagott többé.~ ~- Az urad azt se tudta, hogy Pesten jártál!
49 14|           vagy hogy fenékig fölhajtom azt a kis kék üvegecskét, melyet
50 14|              volna.~ ~- Harminckettő? Azt mered mondani, hogy mindössze
51 15|     tányérjának szentelte; este pedig azt a lármás dalt játszotta
52 15|           születtél te komédiásnak és azt hiszem, csak akkor könnyebbülnél
53 15|          Mihály most már elveszítette azt a kis eszét is, amit az
54 16|    szereteteddel, elmondhatnád nekem. Azt akarod, hogy igéretet tegyek
55 16|             becsületes szívedre bízom azt a feladatot is, hogy a szegény
56 16|               rézgálicról. Te valóban azt hitted, csacsi Mihály, hogy
57 16|               s az ismeretlen bízvást azt hihette volna, hogy egy
58 18|          szólva, nem költötték bennem azt az impressziót, hogy az
59 18|           polgármester nyilvánvalólag azt hitte, hogy az író ma is
60 18|            sohase látott eleven írót. Azt hiszem, hogy Nagyságod az