Rész

 1  2|                mint az édesanyja, - és oh, mily fájdalommal gondolt
 2  3|             vén szakácsné arcához.~ ~- Oh drágicám, hogyan képzel
 3  3|                egyszerre szétfújhatná. Oh igen, csodálatosan szép
 4  4|               teleszedte. De gondolni, oh, sokkal többet gondolt,
 5  4|                a földrajzot tanulta.~ ~Oh nem, Mihály nem volt oly
 6  5|       elcsöndesült gyermekszobába.~ ~- Oh, öreg pajtás, szídj össze,
 7  5|            tudja, hogy ébren vagy?~ ~- Oh, én kis liba, hát nem mondtam
 8  5| hamispénzgyártó bandához tartozik.~ ~- Oh, igen, szegényke kénytelen
 9  6|             papucsot húznál a lábadra? Oh drága szivecském, hogy gyötröd
10  6|             tyúkleves élvezetének.~ ~- Oh, gonosz Mihály, hát téged
11  6|               ki nem jön a kacagásból. Oh, mily kár szivecském, hogy
12  7|            tipegő sógora karjaiba.~ ~- Oh, vén pajtás, ha tudnád,
13  7|     komolyságtól és az ambiciótól.~ ~- Oh, öreg Mihály, szép dolgokra
14  7|             kezdtek.~ ~Mihály akart, - oh, hogyne akart volna! Ha
15  8|                 hogy rossz véged lesz! Oh igen, bizonyos vagyok benne,
16  8|                ököl összeszorítja.~ ~- Oh kis barátnőm, hát még a
17  8|                a hálószoba sötétjében? Oh, oh, regényes Micike, hát
18  8|              hálószoba sötétjében? Oh, oh, regényes Micike, hát még
19  8|         sugárzott a belső derűtől.~ ~- Oh igen, hiszek a rossz nőkben,
20  8|   kompromittálod ezzel a lépéssel?~ ~- Oh, Mihály, te nem olvastad
21 10|         magukon.~ ~- Mi történt veled, oh aggastyánok legvénebbje? -
22 10|            mint egy májusi hajnal.~ ~- Oh, Mihály, lehet, hogy szigorú
23 10|             szerencsétlenség sejtelme? Oh, vén pajtás, meglátod, hogy
24 10|            gonoszságára gondolt volna. Oh, kicsike tündér, bóbiskolsz-e
25 11|       ostobaságra elszántad magad...~ ~Oh, jámbor Mihály, hol láttál
26 11|          szorítottak a szívükre...~ ~- Oh, földre szállott ártatlanság,
27 11|             muzsikáló órát ékesítette. Oh, vajjon ki hallja most a
28 11|        barangolhatunk a sötét utcákon. Oh, Mihály, valld be őszintén,
29 11|            törökös kaftánja zsínórján. Oh, vajjon visszatérnek-e még
30 11|               rejtelmesen vállat vont: oh, egyéb dolog is lesz itt,
31 11|               veszedelemről értesítse? Oh, ő bizonyos volt a maga
32 11|               boldogságát megmentette. Oh, most már nem volt mit félnie
33 12|             nyissak, amig hazatér?~ ~- Oh, tudom, hogy nincs itthon,
34 12|         haladék nélkül értem jöhetsz!” Oh, édes, jó portás bácsi,
35 13|               a Micike homlokához.~ ~- Oh, kis pajtás, - mondta most
36 13|             gyermeknek a téli fagyban? Oh öreg Mihály, takarj be jobban,
37 13|          hangosan elnevette magát.~ ~- Oh szivecském, mennyivel jobb
38 13|              tápláló huslevecskét.~ ~- Oh, öreg Mihály, ilyen maskarát
39 14|          Viktor fölényesen mosolygott: oh nem, arra is volt eset,
40 14|             szemét nyitva tartani.~ ~- Oh, szegény barátom, hát miért
41 14|          tűzilármát hallott volna.~ ~- Oh, bolond kis pajtás, nem
42 14|           mormogást is megértette.~ ~- Oh, gyáva, öreg medve, te nem
43 14|    nagypréposthoz tette hasonlóvá.~ ~- Oh, kedves barátom, éjjel van
44 14|                mindörökre elbúcsúztál! Oh, reszkető, öreg bácsi, emlékszel-e
45 14| manduláspuddingot elrontott volna.~ ~- Oh, öreg dédapám, attól félek,
46 15|               így szólott magában:~ ~- Oh, lelkecském, nagyon jól
47 15|           félesztendős menyecske volt! Oh istenkém, de sírnivalóan
48 15|               el a falusi boltosoknak! Oh tiszteletreméltó, komor
49 15|             jókedvűen megcsillant:~ ~- Oh, lelkiismeretes Viktor,
50 15|                tette vaskos kezét.~ ~- Oh, kicsi pajtás, tudod, hogy
51 15|      fantasztikus álom lett volna.~ ~- Oh, vén pajtás, ne mondd többé,
52 15|            csak így szólott hozzá:~ ~- Oh, most jut eszembe szívecském,
53 16|               fölkutatásának szenteli. Oh, kőszivű öreg Mihály, nem
54 16|              gondolatok rejtőznek.~ ~- Oh, Mihály, ma se értem, hogy
55 17|                ájulás környékezné.~ ~- Oh, Mihály, meglásd, hogy megölnek
56 17|         idebenn topognak a kapu alatt? Oh, istenkém, most a lépcsőkön
57 17|                nyalni a szájuk szélét. Oh, vén havasi medve, vajjon
58 17|             pajtásomat átváltoztatták. Oh, Mihály, bizonyosan meghalnék,