Rész

 1  1|             aggságáig a szigorú vén ember s gyermekeit, akikkel az
 2  1|           volt, hogy a szigorú öreg ember feje hirtelen fel fogja
 3  2|        életvídám és szeretetreméltó ember volt a szőke Putnoky, aki
 4  2|             a golyó a szerencsétlen ember tüdejébe furódott. A halálküzdelem
 5  2|           hideg földön, - és pedáns ember létére azt tartotta a leghelyesebbnek,
 6  2|           cél, melynek minden derék ember az életét szenteli. A szelid,
 7  3|         tegnap még egy köhögős, vén ember ült, a kályha mellett szótalan
 8  4|         pillanatokkal, melyekben az ember egy japáni pongyolából kifehérlő
 9  5|            tűz égett a dolgozó öreg ember tiszteletére; de odakünn,
10  5|            hószőnyegének (feleséges ember volt és a külvárosban lakott),
11  5|         nézte, akit egy haszontalan ember így megkínzott. „Vajjon
12  5|  megindúltan így szólott:~ ~- Te jó ember vagy, pajtás és én némelykor
13  6|            pénzt költöm, míg te hat ember helyett dolgozol? Fiatal
14  6|        szinpadi csárda ablakait. Az ember azt hihette, hogy nem is
15  6| csupaszvállú asszonyszemélylyel, az ember akár esküt mert volna tenni
16  6|           itt annyi a móka, hogy az ember hajnalig ki nem jön a kacagásból.
17  6|      asszony, akivel téged egy okos ember elcserélne.~ ~ ~ ~
18  7|           mint egy elzüllött, rossz ember, mintha sohase lett volna
19  8|   férfiakban is hiszek. De a gazdag ember sohase fog szalonnát lopni
20  8|             és becsületes izraelita ember, aki a Józsefvárosban lakik,
21  9|            Ez volt tehát az a derék ember, akit az öreg Mihály a puhatolózásra
22  9|              hogy minden becsületes ember megbotránkozhatik rajta;
23  9|           nem igen jár tisztességes ember; nevezett tehát sietve ment
24  9|         tiszteletére, annyi jókedvű ember nyüzsög, mintha nem sötét
25  9|             oly bűn, melyből minden ember kigyógyul, ha ugyan korai
26 11|        mondta a harminckétéves öreg ember, aki úgy szuszogott, mintha
27 11|              hogy ravaszságával két ember boldogságát megmentette.
28 12|            kezecskéit, hogy az öreg ember szíve majdnem elfacsarodott
29 12|             rá odakünn...~ ~Az öreg ember - mit tehetett egyebet? -
30 12|           üvegekkel, egy hentesképű ember kövér kezével az abroszt
31 13|       nővéren kívül csupán egyetlen ember volt igazán jó hozzá ezen
32 13|          nagyvilágon, csak egyetlen ember értette meg igazán: ez a
33 14|           az országban a legöregebb ember?~ ~Mihály dadogásából körülbelül
34 14|           öreg Mihály!~ ~A százéves ember most végre kísérletet tett,
35 16|            szegény bátyám? A falusi ember mindig elveszti a fejét,
36 16|          vagy a földön a legigazabb ember s akkor is vakon bízik a
37 16|           könnyebb ám, mint hogy az ember egy kiadós náthát szerezzen.~ ~
38 16|        tudhatja valójában a halandó ember. De Micike - újabb szokása
39 16|    szószéken állna és ezer meg ezer ember figyelne egy nagy templomhajóban
40 16|              hogy egy magányos öreg ember életét földerítsd?~ ~Micike
41 16|            drága, te magányos, öreg ember!~ ~Most kiértek a házak
42 16|     hazaértek, az utcákon alig járt ember, csak a városház előtt égett
43 17|               A tíz jóravaló magyar ember - négy városi hivatalnok
44 17|       hitvány csürhe, mely az ilyen ember meghívását elfogadja. Nem,
45 17|         rettentő karját és a részeg ember megtorpanva térdre omlott,
46 17|        jobban a harminckétéves öreg ember, mint most, hogy ezeket
47 17|          Viktorom, hanem egy idegen ember, aki annyira távol áll tőlem,
48 17|            el tőle, Mihály!~ ~A vén ember arca most megvonaglott,
49 17|           egy ostoba és esetlen vén ember vagyok, aki arra születtem,
50 17|            fiatalsága és minden más ember fiatalsága oly messze esik
51 17|            mert te vagy az egyetlen ember a földön, akit igazán szeretek...~ ~
52 17|            ragyogással nézett a vén ember arcába, mely e pillanatban
53 18|           forralt borod!~ ~A fiatal ember fölriadt álmából, mire kövér