Rész

 1  1|           mellett duhajkodjék!” - mondta a vaksi takarékpénztári
 2  1|   folytatta a borotválkozást. Nem mondta meg, hogy mit gondol, de
 3  2|        elragadja tőle.~ ~- Apa, - mondta ilyenkor a kisleány lihegve, -
 4  2|           szemében. Ha valaki azt mondta volna neki, hogy örökre
 5  2|          legalább rám gondolsz, - mondta nagylelkűen Viktor, miközben
 6  2|           fénylett.~ ~- Micike, - mondta neki bizonyos bámulattal, -
 7  2|   vásárolt a számára?~ ~- Igen, - mondta Micike elgondolkodva, -
 8  3|         ma ebédre Borbála néni? - mondta ennivaló komolysággal a
 9  3|           jó fejedelemasszony azt mondta nekem, hogy hízlalni kell
10  3|           leragad a szempillád! - mondta most a fiatal férj és szivarját
11  4|         fölé.~ ~- Mihály bátyám - mondta a fiatalabb Takácsy bólintva -
12  4|           csöndes rezignációjával mondta magában:~ ~- Igen, így van
13  5|     eltegyük magunkat holnapra! - mondta a vén Mihály, egy tiszteletreméltó
14  5|         sötétségét.~ ~- Mihály! - mondta egy suttogó hang, mely valami
15  5| szerencsétlen kalandor történetét mondta el, akit kétszáz évvel ezelőtt
16  5|         megégettek.~ ~- Pajtás, - mondta most Micike elszontyolodva, -
17  6|       vizsgálgatta.~ ~- Mihály, - mondta hanyagul, miután néhány
18  6|     sógorasszonyodat mulattasd, - mondta a rókabundájába burkolt
19  6|    hasonlított.~ ~- Kis pajtás, - mondta ingerkedve, - csak nem akarod
20  7|   meghatotta volna.~ ~- Bátyám, - mondta gúnyosan, - az üzlet dolgait
21  8|        felszaladok a fővárosba, - mondta ilyenkor unottan a bátyjának,
22  8|        most már szinte brutálisan mondta:~ ~- Nem érdemled meg a
23  8|           sírásra görbülő szájjal mondta, miközben szöszke fejecskéjét
24  8|           elvették.~ ~- Mihály, - mondta szipogva és a drága kis
25  9|        embereket megbolondítsa, - mondta jókedvűen Schuck úr, ha
26  9|        Schuck urtól?~ ~- Semmi, - mondta Mihály és vastag bajuszát
27  9|         boltozaton keresztül. Ezt mondta:~ ~- Te vagy a családfő
28 10|   édesanyja helyét.~ ~- Mihály, - mondta a gyermek ijesztő határozottsággal, -
29 11|       mikor semmit se érsz vele? (mondta szomorú mosolygással Micike,
30 11|   szállunk, ahol az urad lakik, - mondta a harminckétéves öreg ember,
31 11|          legjobb, ha írok neki, - mondta megnyugodva a vén Mihály
32 12|       akarok a lakásomra menni! - mondta Micike, aki végre összeszedte
33 12|          vetett magára, s hétszer mondta egymásután a Miatyánkot.
34 12|        eini, oder gen’sz auszi! - mondta most jókedvűen a kocsisarcú
35 13| homlokához.~ ~- Oh, kis pajtás, - mondta most egy dörmögő medvehang, -
36 13|           ok nélkül pityeregsz! - mondta Mihály, aki most úgy érezte,
37 14|               Nem, öreg Mihály, - mondta utóbb elgondolkodva, - nem
38 15|  bankjegyei közé.~ ~- Kis uram, - mondta olykor Micike és szeme,
39 15|         vélem, fogyófélben van, - mondta végre halkan és szégyenlősen
40 15|            én sohase unatkozom! - mondta Micike és sietve kisurrant,
41 15|     pajtás... legyen hát eszed! - mondta az ügyefogyott, öreg Mihály,
42 16|          sokat várni, kicsikém, - mondta papos komolysággal és mégis
43 16|         duplatokáján.~ ~- Igen, - mondta halkan, - itt vagyok és
44 17|           előtt.~ ~- Kis csacsi - mondta nyugodtságot szimulálva,
45 17|          Fenséges hercegasszony - mondta Viktor akadozva, de valami
46 17|      nyitott ajtóhoz.~ ~- Urak, - mondta Mihály dörgő hangon és a
47 17|       megállt előtte s halkan ezt mondta:~ ~- Feküdj le!~ ~Lehajolt
48 17|           akarna.~ ~- Kislányom - mondta szánalmas vergődéssel -
49 17|          és felnőtt üzletembernek mondta magát.~ ~- Igen, Mihály,
50 18|      szomszédnőm nagy bensőséggel mondta el ezt a hosszú történetet, -
51 18|          ajtaján.~ ~- Bocsánat, - mondta valami esetlen mentegetőzéssel, -
52 18|          sógorához.~ ~- Viktor, - mondta halkan és valami drága és