Rész

 1  2|     nyugodtan szieztáztok, mikor én nyolc vendéget hívtam vacsorára?
 2  2|        lemondanod a szeretetről; én, kis Viktorom, ezután is
 3  4|      férfi, aki boldoggá teheti! Én már akkor is boldog leszek,
 4  4|      magában:~ ~- Akkor leütném, én ütném le, mint a veszett
 5  4|   elterült.~ ~- Arra öcsém, hogy én nyugodtan sziesztázom, míg
 6  5|         hogy ébren vagy?~ ~- Oh, én kis liba, hát nem mondtam
 7  5|          emberi akarattól függ s én attól tartok, hogy a harcmezőről
 8  5|       pajtás: jellemtelen vagyok én azért, hogy a becsületszavamat
 9  5|          így megkínzott. „Vajjon én is el tudnék mozdulni mellőle,
10  5|         isten neki, feküdjél le, én most már csak kibírom valahogy
11  5|              Álmos? Már minthogy én álmos vagyok? Esküszöm,
12  5|         jó ember vagy, pajtás és én némelykor azt hiszem, hogy
13  6|        Igazságosnak tartod, hogy én csupán a pénzt költöm, míg
14  6|   megfelel? A jövő héttől kezdve én fogok feljárni Pestre, hogy
15  6|            Édes öcsém, nem bánom én, hogy micsoda kalapokat
16  6|       csak bőrujjast visel, akár én, vagy a boldogult édesapád.
17  6|       édesapád. De ez mindegy, - én nem fogom a kedvedet szegni,
18  6|      voltakép nem ezekért jöttem én ide, hanem azért, hogy a „
19  6|          emeletes házban, melyet én a leggőgösebb grófi palotánál
20  8|         úgy áll szivecském, hogy én egyetlen titkos rendőrt
21  8|       titkos rendőrt se ismerek, én csak nagybajúszú, utcai
22  9|          a bibliai szóáradat, de én mégis szükségesnek tartom,
23 10|     Mihály, nem mondasz igazat s én azt hiszem, te vagy a legnagyobb
24 12|     lakására hazaviszi?~ ~- Nem, én nem akarok a lakásomra menni! -
25 12| mosolygás jelent meg.~ ~- Kérem, én nem vagyok kisasszonyka,
26 12|         nem vagyok kisasszonyka, én férjes asszony vagyok s
27 12|        holnap délben jöhetek, de én szerencsésen megcsiptem
28 12|         a délutáni postavonatot. Én t. i. a barátnője vagyok
29 12|          úgy szeret engem, ahogy én őt s talán mind a ketten
30 12|       bácsi, ő azt kívánja, hogy én menjek érte s dehogy is
31 12|          volt hozzám. Ne féljen, én úgyse megyek be sehova,
32 13|        mormogó, vén dada vagy és én úgy szeretlek, mint valaha
33 14|   hitvány kenderkóc van benne és én most már mindörökre a sutba
34 15|     lelkecském, nagyon jól tudom én, hogy mi a bajod! Az öreg
35 15|     Mihálylyal?~ ~- Nem, Viktor, én sohase unatkozom! - mondta
36 15|          Micikém vagy te, nem az én jókedvű nagy lányom vagy
37 16|         hullámai közé keveredik, én is elveszítettem a magamét,
38 17|             Nem, öreg Mihály, az én régi Viktorom nem él többé.
39 17|        lányom, mit akarsz velem? Én egy ostoba és esetlen vén
40 17|       egy idegen világrész, mert én magam sohase voltam fiatal
41 17|      abból, amit más boldogok az én koromban éreznek, vagy ha
42 17|  kolostori kis leány lelkében és én mégis csak téged szeretlek
43 18|          az író urat megvárja és én is nagy szerencsének tartanám,
44 18|     borszeszt a szamovár alatt s én, barátságos szivarszó mellett,
45 18|         Az asszony, aki félig az én mesémet hallgatta, félig