Rész

 1  1|             lévő ebédlőben tálalták föl s este kilenckor, mikor
 2  1|       szinte átmenet nélkül öltötte föl azt a formát, melyet a titokzatos
 3  1|            elefánt riadtan nyitotta föl apró kőszemeit, mikor dülöngélő
 4  1|           éjjeli zenével riasztotta föl álmukból a divatban lévő
 5  1|         vont és fütyörészve sietett föl a keskeny falépcsőn, mely
 6  1|           menyasszonyod? - kiáltott föl elképedve, miközben újra
 7  2|          édes ragaszkodást gyújtott föl a szívében, melyhez hasonlót
 8  4|             karcsú cipővel cserélte föl s ebéd előtt hosszabb időt
 9  4|              hogy egy gyönge kis nő föl tudja forgatni ezt a tiszteletreméltó
10  4|         legszellősebb magazin se ér föl azokkal a pillanatokkal,
11  4|          szalvétát és sóhajtva kelt föl a karosszékből, amelyben
12  5|             Hát miért nem keltetted föl Viktort, szivecském? Azt
13  5|            téged itthon? - kiáltott föl Mihály oly megdöbbenéssel,
14  5|      azonban mozgolódás hallatszott föl az emeleti szobába: egy
15  7| medvehangjával, regényeket olvasott föl virrasztó kis pajtásának,
16  7|           átvirrasztod, hát ne kelj föl tíz óra előtt, mert az lesz
17  7|         anyuskám is hat órakor kelt föl mindennap, - s azt hiszem,
18  8|        fájdalmától ösztökélve, kelt föl a helyéből, hogy elviselhetetlen
19  9|   magisztrátus nagy számban gyújtat föl a korhelyek tiszteletére,
20  9|  selyemharisnyás bokájukat; itt lép föl esténkint a híres Moldau
21 10|       utcákon, hatkor maga nyította föl a boltot s a délelőtt folyamán
22 10|           lázas élénkséggel vetette föl a beszédtémákat, mintha
23 11|         hogy megőrültél! - kiáltott föl a megdöbbent Mihály, miközben
24 11|             Mihály fütyürészve ment föl a „Fehér farkas” sörszagú
25 12|            gyanus füttyjelek verték föl a sziget bokrainak sötétségét;
26 12|             merre menjen. De hajtsa föl szívem a prémgallérját a
27 13|          ekkor karcsú pálmák tüntek föl a látóhatáron, egy jéghideg
28 13|             amikor először nyitotta föl a szemét a kolostor hálótermében
29 13|           meg, hogy sohase ébredjek föl többé? Hát nem jobb lett
30 15|          tekintetét akkor se emelte föl, mikor Viktor ceruzával
31 15|          nyakát szorítaná, többször föl meg alá járt a szobában,
32 16|    lehetetlen, hogy talán Bécsbe is föl kell hajóznia valamirevaló
33 16|  rózsafűzért s csak vasárnap vídulj föl, mikor pompás tyúkleves
34 17|       Mihály pedig harciasan ugrott föl a helyéből, mintha odakünn
35 17|          nemcsak a rendőröket verik föl, hanem a temetőben nyugvó
36 17|        jönnek fölfelé, - jaj, nyisd föl gyorsan az ablakot és kiálts
37 17|             most egyszerre sikoltva föl nem ugrik.~ ~- Mihály, ne
38 17|            otthonom édességét idézi föl bennem, meg a kertet, melynek
39 18|            kuruc vezérek lovagoltak föl alkonyatonkint az összetöpörödött
40 18|             két Takácsy fiú nevelte föl, akik egyedüli rokonai voltak
41 18|     lefitymáltam, most már nem tünt föl többé előttem oly szürkének
42 18|       Halkan, lábujjhegyen haladtam föl az ódon falépcsőkön, nehogy
43 18|           öcsém, a jó, fűszeres bor föl fog melegíteni! Ez a nyolcvankettesből