Rész

 1  1|             este tenni szokta. Most aztán kiderült, hogy a nevelés
 2  1|     elkerített irodában töltött, de aztán orrát fintorgatva dobta
 3  2|             hófehér ünnepi ruháját, aztán gyöngéden megsímogatta a
 4  3|        Mihály reszkető ajkához ért. Aztán... aztán nagyot lobbant
 5  3|      reszkető ajkához ért. Aztán... aztán nagyot lobbant a lámpa és
 6  3|              vetkőződni kezdett. De aztán gondolt egyet és tűnődve
 7  3|     dideregve bebújt a párnái közé. Aztán egy erélyes fújással eloltotta
 8  5|       boldogult édesapjától kapott; aztán vastag hüvelykújja egy intésével,
 9  5|              hogy miről van szó; de aztán, szó nélkül, belépett a
10  5|             Mihály előbb bólintott, aztán megrázta a hatalmas fejét,
11  5|       válaszolt a vén legénynek, de aztán megindúltan így szólott:~ ~-
12  5|             a folyósó sötétségében. Aztán sietve elreteszelte legényodúja
13  6|           vonathoz.~ ~- Vén bátyám, aztán gondod legyen rá, hogy a
14  6|           is elfacsarodott bele; de aztán összeszedte magát és így
15  6|          pályát tévesztett volna, - aztán, egy szivettépő sóhajtás
16  6|          halálhírét hozta volna. De aztán hirtelen megemberelte magát
17  8|          vén legény trécselését; de aztán egyszerre elkomolyodott,
18  8|           járt az ebédlő szőnyegén, aztán ujra visszaült az asztal
19  9|      megebédelt a „Zenélő órá”-ban, aztán átsietett a Sebestyén-téri „
20  9|             Naphtali levele fölött; aztán egy képzeletbeli személyhez
21 10|         köhögési roham fogta el, de aztán magához tért és öregesen
22 11|         ebédlő nippjei között, hogy aztán egyszerre csak királynői
23 11|            egy hasonló vallomással, aztán megtörten elballagott útitársával
24 11|        csinos zubbonyt vett magára, aztán a sógora karján elballagott
25 11|        Mihály megértőleg bólintott, aztán alamuszi mosolylyal kelt
26 11|            a medvebundás portásnak, aztán - egyéb dolga se lévén, -
27 11|             és a homlokához kapott; aztán úgy rohant le a lépcsőn,
28 12| kapaszkodott az ajtó kilincsébe; de aztán összeszedte magát, nagy
29 13|            Mihály otromba tenyerét, aztán óvatosan körülnézett a szobában,
30 13|   fejetcsóválva odaült az ágya elé; aztán elmondta neki az ostoba
31 13|            a titkos tanácsossággal, aztán szakértelmesen megigazgatta
32 13|             töltött vánkosra!) hogy aztán egyszerre szigorú ráncokba
33 13|             meg ne maradjon. Micike aztán beleásta szőke fejét a pehelytollal
34 13|      virágain és a fekete subládon, aztán halkan szólt:~ ~- Okosabb
35 14|    készített az éjjeli szekrényére, aztán az ajkára tett mutatóújjal
36 15|             kamaszosan fölnevetett, aztán megint zavartan elhallgatott,
37 15|    megütötte a zongora billentyűit, aztán felnyitotta és ismét becsukta
38 16|          Micike komolyan bólintott, aztán kijelentette, hogy őt nem
39 16|         bölcseséget mondott volna - aztán egy erélyes rándítással
40 17|      végigdöngtek a falépcsőn, hogy aztán lassan elvesszenek az utca
41 18|           is szükségük van. Az urak aztán csoportosan hazakísértek
42 18|     nehézkesen hörpintett a borból, aztán megszólalt, mint a kényeskedő
43 18|  meggyújtották az éjjeli mécsest, - aztán halkan, lábujjhegyen tértek