Rész

 1  4|               hogy így elhagyod magad vén pajtás, mintha az élet javarésze
 2  5|              gyermekszobába.~ ~- Oh, öreg pajtás, szídj össze, mert rossz
 3  5|                 padlóján. Igazad van, vén pajtás, hogy ez csacsiság s hogy
 4  5|               különben mit gondolsz, öreg pajtás: jellemtelen vagyok én azért,
 5  5|                  a piacon megégettek.~ ~- Pajtás, - mondta most Micike elszontyolodva, -
 6  5|            szólott:~ ~- Te jó ember vagy, pajtás és én némelykor azt hiszem,
 7  6|              szólott:~ ~- Teringettét kis pajtás, hát ne vágj olyan szomorú
 8  6| elefántcsontkötésű imakönyv felé.~ ~- Kis pajtás, be alapos tévedésben vagy,
 9  6|            óriáséhoz hasonlított.~ ~- Kis pajtás, - mondta ingerkedve, -
10  7|              sógora karjaiba.~ ~- Oh, vén pajtás, ha tudnád, hogy milyen
11  7|                  magamra, hogy téged, kis pajtás, jó kedvre derítselek.~ ~
12  7|                így szólott hozzá:~ ~- Kis pajtás, legyen már eszed és feküdj
13  7|             szívét.~ ~- Akarsz teát, öreg pajtás! - kérdezte néha az ezüstös
14  8|             kisgyerek voltam. Mondd, öreg pajtás: hát mindenkit elvesznek
15  8|                   szívedre a kezedet, vén pajtás: te még sohase találkoztál
16  8|               sors teveled áldott meg kis pajtás, nem nézhet szerelmesen
17  8|                 vagy és butuska vagy, kis pajtás és ezért még azt is megbocsátom,
18  8|         Teringettét, ne bolondozz már kis pajtás, mert komolyan megharagszom!~ ~
19  9|                        Még semmi hír, vén pajtás, Schuck urtól?~ ~- Semmi, -
20 10|              kaftánja zsinórával.~ ~- Kis pajtás, dobd a sutba az álmoskönyvedet,
21 10|        szerencsétlenség sejtelme? Oh, vén pajtás, meglátod, hogy sírni fogok,
22 11|                   szivecském?~ ~- Az, vén pajtás, hogy a hajnali vonattal
23 11|              Ugyan, legyen már eszed, kis pajtás: annyit se fogsz megtudni,
24 11|                   nem derítettem. Ne félj pajtás, azért meglesz neked a jó
25 11|                  így szólott:~ ~- Már kis pajtás, abba senki se szólhat bele,
26 11|                    Egyedül mentem el, vén pajtás, mert a haditervem szerint
27 11|                 feküdj le nyugodtan, öreg pajtás, és miattam ne aggódj egy
28 13|                   homlokához.~ ~- Oh, kis pajtás, - mondta most egy dörmögő
29 13|                  kezdtek.~ ~- Itthon, kis pajtás!~ ~- Az emeletes sárga házban?~ ~-
30 13|               lettek volna rajta:~ ~- Vén pajtás, miért nem engedted meg,
31 13|            Megmondjam, hogy mi vagy, öreg pajtás? Nem komoly kereskedő vagy
32 14|                 fiatal asszonyra.~ ~- Kis pajtás, ha nem tudnám, hogy a kolostorban
33 14|                 volna.~ ~- Oh, bolond kis pajtás, nem szívtelen szőrnyeteg
34 14|         voltaképen férjnek születtél, vén pajtás? - kérdezte derűsen, kedveskedve,
35 15|               vaskos kezét.~ ~- Oh, kicsi pajtás, tudod, hogy nem tetszel
36 15|                        Nana... bolond kis pajtás... legyen hát eszed! - mondta
37 15|                   lett volna.~ ~- Oh, vén pajtás, ne mondd többé, hogy te
38 16|                 végéig is elkísérlek, kis pajtás, mert az összezsugorodott
39 16|                 földi örömöknek.~ ~- Öreg pajtás, nem mondanád meg, hogy
40 16|                 nem vagy-e te is itt, kis pajtás, hogy egy magányos öreg
41 16|             összehúzott szemöldökkel, kis pajtás?~ ~Micike sokáig nem válaszolt,