Rész

 1  1|                ha kifogásod van ellene, hát akár azonnal elválhatunk
 2  1|                ha nem sajnálod a pénzt, hát csináltass egy új kabátot
 3  2|             hugocskája a felesége lesz. Hát nem volt mindig a lovagja,
 4  3|                    Ebédre? Jó istenkém! Hát maga, lelkecském, szakítani
 5  5|            mertem volna mozdulni innen, hát rég lementem volna, hogy
 6  5|                magamhoz.~ ~- És Viktor? Hát miért nem keltetted föl
 7  5|             tacskót vett feleségül?~ ~- Hát Viktor nem tudja, hogy ébren
 8  5|              vagy?~ ~- Oh, én kis liba, hát nem mondtam még, hogy Viktor
 9  5|           mindig ébren vagy lelkecském? Hát nem okosabb lett volna,
10  5|               Ha igazán oly álmos vagy, hát isten neki, feküdjél le,
11  6|             szemeit.~ ~- Naiv bátyám, - hát te csakugyan azt hiszed,
12  6|                 Teringettét kis pajtás, hát ne vágj olyan szomorú arcot,
13  6|                      Oh, gonosz Mihály, hát téged nem aggaszt az idegenben
14  6|                szentjánoskenyeret. Légy hát türelemmel szivecském és
15  7|          háromszáz évvel ezelőtt éltem, hát bizonyos, hogy akkor is
16  7|               az éjszakát átvirrasztod, hát ne kelj föl tíz óra előtt,
17  8|             vagyok benne, hogy ha kell, hát épp úgy el tudsz szórakoztatni
18  8|             voltam. Mondd, öreg pajtás: hát mindenkit elvesznek tőlünk,
19  8|     összeszorítja.~ ~- Oh kis barátnőm, hát még a te józan fejecskéd
20  8|                Oh, oh, regényes Micike, hát még egy okos kis nőt is
21  8|                 tartoznék, - ha vannak, hát elő kell kerítened egyet,
22  8| kölcsönkönyvtárából! Ha olvastál volna, hát tudnád, hogy Lecocq úr titoktartó,
23  8|               egymásután:~ ~- Nononono, hát ne sírj úgy, mintha az egész
24  9|             főkapitánytól; hogyne tudná hát egy olyan egyszerű boltos
25 11|                Ha kifogásod van ellene, hát nem bánom, maradj itthon!~ ~
26 11|              esze; hogyne gondolt volna hát arra a furfangra, hogy öcscsét
27 12|         szétoszlottak a semmiségbe.~ ~- Hát hova akar menni, ha nem
28 13|                egy dörmögő medvehang, - hát mégis csak visszajöttél
29 13|              sohase ébredjek föl többé? Hát nem jobb lett volna, hogy
30 14|                    Oh, szegény barátom, hát miért nem mondod, hogy álmos
31 14|                kolostorban nevelkedtél, hát bizonyos volnék benne, hogy
32 14|                 régi házban, be mered-e hát vallani, hogy voltaképen
33 14|                  hogy leragad a szemed, hát nem fosztalak meg tovább
34 15|             bolond kis pajtás... legyen hát eszed! - mondta az ügyefogyott,
35 16|              örömet szerez a szívednek, hát egy mázsa prédikációt is
36 16|           életedet, idegen vagy hozzám? Hát nem inkább te vagy az uram,
37 17|               ki segítségért az utcára! Hát nincs odakünn valaki, aki
38 17|                 Az uramtól, Mihály!~ ~- Hát nem szereted az uradat?~ ~-
39 17|            éreznek, vagy ha éreztem is, hát félénken elrejtettem a világ