Rész

 1  1|             kocsikenőcs-szag bevette magát. És este, zárás után, a
 2  2|              aki szívesen feláldozza magát érted? Mit gondolsz, el
 3  3|   petroleumlámpát, boldogan beleásta magát a sötétségbe, egy öreges
 4  4|            princ módjára kényeztette magát hófehér kis nemtőjével,
 5  4|             a te kedvedért cicomázza magát ennyire? El birtál volna
 6  4|             idomtalan medvének látta magát. És nem komor medve volt-e
 7  4|     raktárrendezéssel fárasztotta ki magát, hogy este álomtalan álmot
 8  5|        öregesen illegette-billegette magát, mintha pokoli módon tréfásnak
 9  6|     szánalomraméltó mártirnak tartja magát. Mihály derüsen és kissé
10  6|           bele; de aztán összeszedte magát és így szólott:~ ~- Teringettét
11  6|          gourmand módjára engedte át magát a pompás tyúkleves élvezetének.~ ~-
12  6|          aztán hirtelen megemberelte magát és mosolyogva csóválta meg
13  8|              is nehezebben szánta el magát, mint Viktor a fárasztó
14  8|             úgy el tudja változtatni magát a különböző álszakállakkal,
15  8|              százszor kerékbe töreti magát, semhogy idegenek előtt
16  9|             viruló életkedvvel törje magát naphosszat a dolgai után
17  9|             kártyázásból tartja fönn magát. A beavatottak tudni vélik,
18  9|             komolyságával adja elő s magát a tulajdonost, aki állítólag
19 10|           tért és öregesen elnevette magát, miközben zavartan babrált
20 10|              a lelkében; és bár most magát is épp oly gonosznak tartotta,
21 12|        Micike, aki végre összeszedte magát annyira, hogy válaszolni
22 12|        pillanatban bátrabbnak érezte magát Szent György lovagnál is,
23 12|             magácska addig kipihenné magát a meleg szobában?~ ~- Nem,
24 12|               hogy végképen elhagyja magát, mert a kocsi most hirtelen
25 12|     kilincsébe; de aztán összeszedte magát, nagy lélekzetet vett s
26 12|             öntudatlanul belevetette magát a künn várakozó batárba.
27 13|              vadállatok közt találta magát, melyek a zene hangjaira
28 13|         egyszerre hangosan elnevette magát.~ ~- Oh szivecském, mennyivel
29 13|            most csakugyan úgy érezte magát, mint valaha, egészen kicsike
30 14|          most már hangosan elnevette magát.~ ~- Tudod, hogy te voltaképen
31 15|            tette és gyöngén himbálta magát, mintha valami nagyon jókedvű
32 15|  magatudatlan mozdulattal odavetette magát a vén Mihály vállaira, karjai
33 15| elfacsarodott a szíve, sohase érezte magát boldogabbnak, mint ebben
34 17|            aki játékközben megütötte magát. És most már valami nagyapás
35 17|        esőben és a viharban érzi jól magát? Még a meghalt édesapám
36 17|         felnőtt üzletembernek mondta magát.~ ~- Igen, Mihály, téged
37 17|           egyszerre édesen elnevette magát.~ ~ ~ ~
38 18|             találni az író úr, hanem magát a házigazdát is, aki szintén