Rész

 1  1|        ilyenkor a ládái közé, Viktor pedig, ezüstbotját lóbálva, sétált
 2  2|          szőke, örökké vídám bohémet pedig egy este véresen megsebesülve
 3  3|      vasárnap délben van, mákospatkó pedig csak karácsony első napján.
 4  3|              a rizskásás kochot, még pedig finom baracklekvárral, amiből
 5  3|        Mihály úrfit meg Viktor úrfit pedig néha egy héten keresztül
 6  3|              kell a férfiakat, - már pedig ő bizonyosan jobban tudja
 7  3|              ravaszul hunyorított, - pedig óh Istenem, mily messze
 8  4|         esetlenül mosolygott, Micike pedig megrázta szőke fejét, melyen
 9  4|              a nagy könyvben, Viktor pedig, miután barátságosan megveregette
10  5|          külvárosban lakott), Mihály pedig, durva bőrújjasában és fülére
11  5|             képtelenül gyáva vagyok? Pedig a becsületszavamra megfogadtam
12  5|        összecsapta a kezeit, a szeme pedig megcsillant, mintha bort
13  6|    nagykereskedőkkel viaskodik, azok pedig aligha veszélyeztetik a
14  6|  háziszolgákat talált, a szállodában pedig egy hetvenéves szobaasszonyt,
15  7|   közszereplést. Ezt a cifra köntöst pedig csak azért vettem magamra,
16  7|           öltözött sógorát, - Mihály pedig, a legöregebb csauszokat
17  7|             hagyta a bátyját, Mihály pedig, nagyot sóhajtva, beletemetkezett
18  8|         idegesen vállat vont, Mihály pedig, miután hasztalan várt választ
19  8|              is megéreztem valaha, - pedig akkor még csak selypítő
20  9|        éjjelez és szeretőt tart, még pedig olyan szeretőt, aki minden
21  9|             el a hosszú levelet, még pedig Viktor öcscse jelenlétében;
22 10|       titkolsz előttem, az álmaimban pedig kicsike gyermekkorom óta
23 11|         útipénzt megfizetem, - nekem pedig most úgy tetszik, hogy fölrándulok
24 11|            farkas” szobájába, Mihály pedig, titokzatos ügyleteket emlegetve,
25 12|       vendégek orra alá, a színpadon pedig egy kurtarokolyás leány
26 13|    melegségtől, zavaros gyermekszeme pedig ragyogni kezdett, mint az
27 13|         kulcscsomó csörög, a kezében pedig azt a különös üveget szorongatja,
28 13|        kellene neked vén Mihály, nem pedig fűszerszámokat árulni a
29 13| lebocsátkozott volna a szempilláira. Pedig Micike ébren volt és figyelt, -
30 14|             a kupléját, a vén Mihály pedig tűnődő pillantásokat vetett
31 14|           szívnek kellene lenni, nem pedig kenderkócnak. De, fájdalom,
32 15|          tányérjának szentelte; este pedig azt a lármás dalt játszotta
33 16|             kétezer forintot, délben pedig jámbor szemforgatással tett
34 17|            az abrosz sarkába, Mihály pedig harciasan ugrott föl a helyéből,
35 18|       valóságos regénythémát is, ezt pedig az urak többre becsülik
36 18|           pesti íróval beszél, az úr pedig tipikus példányát személyesítette
37 18|              írókat), az estély után pedig lakomára gyűltünk össze