Rész

 1  1|      titokzatos emberi sors rendelt neki. Már a kisebbik is túl volt
 2  1|           pattogó polkát eljátszott neki. „Még csak az hiányzik,
 3  1|           nővérek szabadságot adtak neki, Viktor volt a kisérő lovagja
 4  2|              amennyi csak jól esett neki, a kártyában minden partnerét
 5  2|           melyet egy jó nővér adott neki.~ ~Micike csakhamar beletörődött
 6  2|             valaki azt mondta volna neki, hogy örökre itt kell térdepelnie
 7  2|      fénylett.~ ~- Micike, - mondta neki bizonyos bámulattal, - tudod,
 8  2|           öt perccel ezelőtt tépett neki.~ ~- Szerelmes vagy belém? -
 9  3|       mozogni kezdett s úgy rémlett neki, hogy a virágok tündériesen
10  4|          Mihály nem válaszolt, mert neki nem volt kenyere a beszéd,
11  5|        becsületszavamra megfogadtam neki, hogy nem fogok félni, de
12  5|           oly álmos vagy, hát isten neki, feküdjél le, én most már
13  7|   kimondhatatlan boldogságot okozna neki, hogy a kis pajtását jókedvre
14  7|          családi anekdotákat mesélt neki s pihenéskép beavatta a
15  7|            Zsuzsa a zárdában mesélt neki. Mihály ilyenkor mozdulatlanul
16  7|             az ezüsthangocska ajánl neki? A tea néha megégette a
17  7|         gyöngéd Micike kedveskedett neki. Mihály, öcscse megérkeztének
18  8|              hogy még ma este írjak neki?~ ~- Igen, Mihály, írj neki
19  8|         neki?~ ~- Igen, Mihály, írj neki azonnal, ha azt nem akarod,
20 10|          egy pillanatig úgy rémlett neki, hogy valami félelmetesen
21 11|         étel épp oly kevéssé ízlett neki, mint a vén Mihálynak, aki
22 11|            írásbeli üzenetet hagyna neki...~ ~- Igen, igen, az lesz
23 11|             lesz a legjobb, ha írok neki, - mondta megnyugodva a
24 12|     prémgallérját és tipegve indult neki az ismeretlen éjszakának,
25 12|        piaci eseményekről beszámolt neki. És most elszántan és félelem
26 12|            is bízvást elhitte volna neki, hogy férjes asszony.~ ~
27 12|              majd a kocsis megsúgja neki, hogy ki várakozik rá odakünn...~ ~
28 12|            miután a portás megsúgta neki, hogy hova hajtson, veszett
29 12|            mentén, néha úgy rémlett neki, hogy erdőkön, özönvízen,
30 13|           álmai voltak; úgy rémlett neki, hogy tajtékzó, fehérfodros
31 13|   mosolyogtak rá. Majd úgy tetszett neki, hogy lassú ökrösszekéren
32 13|            ágya elé; aztán elmondta neki az ostoba meséket, amikkel
33 14| kisasszonyka nagykegyesen megbocsát neki. Bizonyos vagy benne, hogy
34 14|              de Micike nem engedett neki időt a gondolkodásra, hanem
35 15|              öcsém!~ ~- Akkor isten neki, nem bánom, ha elkészíted
36 16|     boltosok raktáraiban? Örülhetsz neki, ha Viktor két hét múlva
37 18|      lábaihoz s a muzsikáló óra még neki játszotta el a sírbatért