Rész

 1  1|      vissza a Templom-utcába, hogy régi házatája fölött szemlét
 2  3| tölgyfa-kredencen, melynek polcain régi porcellánok fehérlettek,
 3  3|       lelkecském, szakítani akar a régi szokásokkal?~ ~- Mi a régi
 4  3|         régi szokásokkal?~ ~- Mi a régi szokás?~ ~- Ötven év óta
 5  3|           oly jókedvűen pengette a régi gavotte-ot, mintha pápaszemes
 6  3|   egyszerre megmozdultak a falon a régi pasztellek: rózsaszínruhás
 7  3|        lámpa hófehér fényt vetít a régi bútorokra, a porcelláncsipkés
 8  4|      majális jutott az eszébe, egy régi, álomszerű, tavaszi nap,
 9  4|          leány gavotteja, melyet a régi muzsikáló óra játszott fiatal
10  5|           A nagy, fekete sublád, a régi pohárszék beleveszett a
11  6|       volna! Gondolj csak vissza a régi keresztes háborúra, amikor
12 10|      vajdingljai fölött, melyben a régi porcellánokat mosogatta;
13 10|           ok nélkül összeveszett a régi vevőkkel, akiket még istenben
14 10|        kötelezettségeiket s néhány régi boltos, aki tetemes összeggel
15 10| bóbiskálásukból fölébresztették. A régi gavotte úgy hangzott, mintha
16 10|    kísértetként állt a sarokban, a régi ruhák félelmetes alakot
17 10|     szenzációk sejtelme lebegett a régi muzsikáló óra fölött.~ ~ ~ ~
18 11|         aranysasra gondolt, mely a régi muzsikáló órát ékesítette.
19 13|        mint valaha, egy álomszerű, régi világban, mikor kurtaujjas
20 14|          várakoznék rád egy nagyon régi, emeletes házban?~ ~Mihály
21 14|         van és egyedül vagyunk egy régi házban, be mered-e hát vallani,
22 14|      szempilláid lezárulnak. Meg a régi posztót, amiből ötven évig
23 15|        regényekben találtam. Nem a régi Micikém vagy te, nem az
24 16|         oly hűségesek hozzám, mint régi butoraim, a zegzúgos falépcső
25 17|            kezdte volna játszani a régi gavotte helyett, aligha
26 17|          hasonlított a megszokott, régi hangjához.~ ~- Az uramtól,
27 17|         megint visszaváltoztatná a régi Viktorodat?~ ~- Nem, öreg
28 17|            Nem, öreg Mihály, az én régi Viktorom nem él többé. Érzem
29 17|      bácsit és Lujza nénit, mint a régi vasárnap délutánokat, mint
30 17|           és olyan hűséges, mint a régi téli alkonyatokon, amikor
31 17|           öreg omladékra, vagy egy régi házra, vagy egy unalmas
32 18|       szólott:~ ~- Nemcsak pompás, régi butorokat, érdekes házigazdát
33 18|            már alig vártam, hogy a régi, sárga házba visszatérhessek;
34 18|          feltüzelte a fantáziámat, régi, elfeledett hangulatok csaptak
35 18|            pihenő ősök térdnyoma s régi, megsárgult csipkék sápadoztak
36 18|      hallgatta, félig a bóbiskoló, régi urára figyelt, az egyik