Rész

1001  8|                   kellemetlennek találod azt a szituációt? Mihály, Mihály,
1002  8|                  szituációt? Mihály, Mihály, a magas gallérjaid és az új
1003  8|                hiszem, váratlanul rátaláltál a fiatalságodra, melyet tizéves
1004  8|                    az arca téglavörössé lett a köhögéstől, - de artikulálatlan
1005  8|                  volna szigorúan megkorholni a léha fickót, aki még ezt
1006  8|                     léha fickót, aki még ezt a drága, és finom kis szentet
1007  8|                     erősebb volt, meggátolta a beszédben. Mihály érezte,
1008  8|                     mélyén szinte reszketett a magányos estékért, melyeket
1009  8|              melegségeért és világosságáért, a szamovár vizének egyhangú
1010  8|                  vizének egyhangú zúgásáért, a boldog csöndért, mely a
1011  8|                      a boldog csöndért, mely a küzködő világnak ezt az
1012  8|                     szigetét elborította. Az a gondolat, hogy megint egyedül
1013  8|                egyedül lehet Micikével, hogy a szavát hallhatja, hogy zajtalan
1014  8|                  legkedvesebb könyve, melyet a vasárnap délutánok nyugalmában
1015  8|              egzaltált lélek és idegeskedett a hevesebb indulatoktól; de
1016  8|                     estékkel megajándékozza. A szive megremegett a drága
1017  8|          megajándékozza. A szive megremegett a drága órák gondolatára és
1018  8|                    az agya felé; - és mégis: a morál, melyet egy távoli,
1019  8|              ismeretlen országból hozott ide a földre, megint csak urrá
1020  8|                 mondta:~ ~- Nem érdemled meg a boldogságodat és attól tartok,
1021  8|                   benne, hogy nem kerülöd el a büntetésedet!~ ~Viktor csupán
1022  8|                      most már nem kísérte ki a vonathoz; a gyermek sápadtan
1023  8|                   nem kísérte ki a vonathoz; a gyermek sápadtan és szótlanul
1024  8|                   sápadtan és szótlanul járt a néma lakásban, néha szóba
1025  8|                 alkonyattájt, kézimunkájával a kezében, sokáig bámult kifelé
1026  8|                 kisleánymosolylyal hallgatta a jószívű vén legény trécselését;
1027  8|              elkomolyodott, szeméből előtört a köny s összekulcsolt kézzel,
1028  8|                      vagyok benne, hogy vége a boldogságomnak. Az édesapám
1029  8|                    is) légymérget se tett ki a boltba, mert a legyeket
1030  8|                    se tett ki a boltba, mert a legyeket is sajnálta, e
1031  8|                      az az érzése volt, hogy a szivét egy durva ököl összeszorítja.~ ~-
1032  8|                     Oh kis barátnőm, hát még a te józan fejecskéd is megromlott
1033  8|                      fejecskéd is megromlott a regényektől? Te is készpénznek
1034  8|                     készpénznek veszed, hogy a férfiak szeretőket tartanak
1035  8|                      töltik az éjszakát, míg a feleségük nyugtalanul hánykolódik
1036  8|                      nyugtalanul hánykolódik a hálószoba sötétjében? Oh,
1037  8|                     mesékkel? Hol veszed azt a csacsiságot, hogy Pesten
1038  8|                  kávéházak vannak, melyekben a borvirágos arcu Herr von
1039  8|                  éretlen urad jobban szereti a kuplétákat, mint a sáfrányt
1040  8|                   szereti a kuplétákat, mint a sáfrányt és a kékgálicot?
1041  8|               kuplétákat, mint a sáfrányt és a kékgálicot? Akarsz velem
1042  8|               bűnbánólag és üres zsebbel fog a kis királynője lábaihoz
1043  8|           fejecskéjét s forró keze odatapadt a Mihályéhoz, aki úgy érezte,
1044  8|                    vén gyermek vagy, aki még a kedves nővéreknél is kevesebbet
1045  8|              nővéreknél is kevesebbet értesz a világi dolgokhoz. Ki hitette
1046  8|                      Rück úr énekel kuplékat a pesti dalcsarnokokban? Rossz
1047  8|                  akik csak azért élnek, hogy a könnyelmű férfiakat a feleségüktől
1048  8|                   hogy a könnyelmű férfiakat a feleségüktől elrabolják.
1049  8|                feleségüktől elrabolják. Tedd a szívedre a kezedet, vén
1050  8|                  elrabolják. Tedd a szívedre a kezedet, vén pajtás: te
1051  8|                 vannak?~ ~Mihály hátraszegte a fejét s kövér kanonok-arca
1052  8|               kanonok-arca csakúgy sugárzott a belső derűtől.~ ~- Oh igen,
1053  8|                 derűtől.~ ~- Oh igen, hiszek a rossz nőkben, mint ahogy
1054  8|                     rossz nőkben, mint ahogy a haszontalan férfiakban is
1055  8|                     férfiakban is hiszek. De a gazdag ember sohase fog
1056  8|                   sohase fog szalonnát lopni a hentesboltban és az a férfi,
1057  8|                  lopni a hentesboltban és az a férfi, akit a sors teveled
1058  8|            hentesboltban és az a férfi, akit a sors teveled áldott meg
1059  8|                       nem nézhet szerelmesen a mindenki asszonyára. Naiv
1060  8|                   mintha gondolkodnék, szeme a lámpára szegeződött, mintha
1061  8|                  lámpára szegeződött, mintha a szelid fehér lángot nézné,
1062  8|                    mértföldnyire járt innen, a hangos és erkölcstelen pesti
1063  8|          erkölcstelen pesti éjszakában, mely a távollévő urát körülvette.
1064  8|                    urát körülvette. És ekkor a sírásra görbült ajka egyszerre
1065  8|                      vonaglani kezdett, mint a gyermeké, akitől a legkedvesebb
1066  8|                      mint a gyermeké, akitől a legkedvesebb babáját elvették.~ ~-
1067  8|                 Mihály, - mondta szipogva és a drága kis orra szinte vörös
1068  8|                   Mihály, olvastad te valaha a Gaboriau regényeit?~ ~-
1069  8|                      lelkecském?~ ~- Ezekben a regényekben van egy titkos
1070  8|                   van egy titkos rendőr, aki a legravaszabb gonosztevőket
1071  8|              gonosztevőket is fölfedezi, aki a kulcslyukon is bebújik,
1072  8|                      tudja változtatni magát a különböző álszakállakkal,
1073  8|                     álszakállakkal, hogy még a saját édesanyja se ismer
1074  8|                   szívem.~ ~- Ha vannak - és a Micike arca most egyszerre
1075  8|                   egyszerre lángba borult és a hangja suttogóvá lett, mintha
1076  8|                      csak ő tudja visszaadni a nyugalmamat, csak ő tud
1077  8|                      ezermázsás súlytól, ami a szívemre nehezedik.~ ~-
1078  8|                csúnyául kompromittálod ezzel a lépéssel?~ ~- Oh, Mihály,
1079  8|                      Mihály, te nem olvastad a Gaboriau regényeit, te talán
1080  8|                 egyetlen regényt se olvastál a Polgári Társaskör kölcsönkönyvtárából!
1081  8|                   Lecocq úr titoktartó, mint a sír s inkább százszor kerékbe
1082  8|                     gondolkodva hátra szegte a kaftán kék gallérjára, egy
1083  8|            aranyszegélyes teáscsészéből.~ ~- A dolog úgy áll szivecském,
1084  8|                      utcai rendőröket láttam a kerepesi-út sarkán, meg
1085  8|                      kerepesi-út sarkán, meg a hatvani-utcai rendőrkapítányság
1086  8|                    katonásan szalutálnak, ha a Thaisz főkapítány úr fogatát
1087  8|                      aki felhajszolja nekünk a pesti Lecocq urat, aminthogy
1088  8|                      az érckoporsótól kezdve a fakereplőig mindent fel
1089  8|                   kitalált. Véletlenül tudom a pontos címét is, mert egyszer
1090  8|                   szerecsenvirágot, mikor ez a cikk az összes nagykereskedésekből
1091  8|              becsületes izraelita ember, aki a Józsefvárosban lakik, valahol
1092  8|                Józsefvárosban lakik, valahol a Bodzafa-utca, végén. Akarod
1093  8|                      mérgezni magamat, mikor a természetrajz-órán hangosan
1094  8|     természetrajz-órán hangosan beszélgettem a zárdában a vörös Zsuzsival,
1095  8|                      beszélgettem a zárdában a vörös Zsuzsival, s Angela
1096  8|                      papir-nyelvet akasztott a nyakamba.~ ~A fájdalmas
1097  8|                      akasztott a nyakamba.~ ~A fájdalmas emlék annyira
1098  8|                    öreg szíve vonaglani kezd a részvéttől és a keserűségtől.
1099  8|               vonaglani kezd a részvéttől és a keserűségtől. A fehérruhás
1100  8|                részvéttől és a keserűségtől. A fehérruhás kis nő, akinek
1101  8|                     nő, akinek haja ziláltan a homlokába lógott, szakasztottan
1102  8|                     aki sokkal inkább gondol a kék és rózsaszín szalagjaira,
1103  8|                    és rózsaszín szalagjaira, a kolostorbeli táncórákra
1104  8|                   kolostorbeli táncórákra és a padjába csempészett édességekre,
1105  8|                      asszonyokkal megcsalja. A Mihály öreg feje annyira
1106  8|                       s szinte öntudatlanul, a fájdalmától ösztökélve,
1107  8|             fájdalmától ösztökélve, kelt föl a helyéből, hogy elviselhetetlen
1108  8|                  zokogva borult az asztalra, a jó Mihály a plafond felé
1109  8|                     az asztalra, a jó Mihály a plafond felé emelte a szemeit,
1110  8|                 Mihály a plafond felé emelte a szemeit, mely fölött a magasságos
1111  8|                emelte a szemeit, mely fölött a magasságos egeket sejtette,
1112  8|                   mozdulattal végigsímogatta a sógornője kibomlott, szőke
1113  8|                 szőke haját, majd babusgatva a magáéhoz szorította a síró
1114  8|             babusgatva a magáéhoz szorította a síró asszony égő és könyektől
1115  8|              könyektől nedves arcát is, mint a kis gyermekét szokás, akit
1116  8|                 megfélemlített. És gügyögve, a felnőttek félig tréfálkozó,
1117  8|                         Micike most átölelte a Mihály vastag nyakát s drága
1118  8|                  drága kis fejét odahajtotta a kék kaftánra, mely nedvessé
1119  8|                     jegesmarok összeszorítja a szívemet! Adj gyorsan valami
1120  8|                 hiszem, hogy megfagyok ebben a hidegben!~ ~Mihály most
1121  8|                 jószívű ostobaságokat súgott a fülébe; és Micike, fuldokló
1122  8|                  síró szeme lezáródott, mint a gyermeké, akit dadája mesemondása
1123  8|                    lábujjhegyen visszavonult a hálószobájába, mig Mihály,
1124  8|                   medve-léptekkel ment végig a sötét folyosón, hogy hideg
1125  8|                    levelet írt Schuck úrnak, a Bodzafa-utcába. Hosszú és
1126  8|                 asszonyok szokták felkeresni a titokzatos Lecocq urat.~ ~ ~ ~
1127  9|                                              A szemfüles Schuck úr levele.~ ~
1128  9|                      egészséges gyereke volt a Bodzafa-utcában, de ez a
1129  9|                     a Bodzafa-utcában, de ez a körülmény nem akadályozta
1130  9|           életkedvvel törje magát naphosszat a dolgai után s este olyan
1131  9|                     félmilliós betétje volna a világhíres Malvieux banknál.
1132  9|               forintot még sohase mondhatott a magáénak, néha heteken át
1133  9|                     heteken át haragban volt a fűszeressel, a szabóval
1134  9|                 haragban volt a fűszeressel, a szabóval és a háziúrral,
1135  9|                   fűszeressel, a szabóval és a háziúrral, a cipőjét két
1136  9|                     szabóval és a háziúrral, a cipőjét két évig, a ruháját
1137  9|               háziúrral, a cipőjét két évig, a ruháját negyedszázadig viselte,
1138  9|                    országúti kávéházban.~ ~- A pénz csak arra jó, hogy
1139  9|                    vagyonát, lefekvés előtt, a feleségének átadta. És kulcsait,
1140  9|                zsebkését, viharvert noteszét a vánkosa alá rakva, ötven
1141  9|                       ötven év óta mindennap a boldog holnapról álmodott,
1142  9|                  Schuck úr mivel kereste meg a kenyeret, melylyel egy tucat
1143  9|                   szájat betömött naponkint? A jó isten tudja. Néha fűszeres-ügynök
1144  9|                      adósokat egyeztetett ki a keményszívű hitelezőkkel.
1145  9|                     üzletek pultjain; máskor a „Fehér ló” vagy a „Fehér
1146  9|                     máskor a „Fehér ló” vagy a „Fehér hattyú” körül settenkedett,
1147  9|                      az ügyetlen vidékieknek a hónuk alá nyúljon. És e
1148  9|                  eleven potykákat vásároljon a dunaparti halászoktól s
1149  9|                    zsebkendőjében vigye haza a fickándozó állatot családi
1150  9|               családi tűzhelyéhez; vagy hogy a „Török császár” sűrű füstjében
1151  9|                      sűrű füstjében igya meg a délutáni feketéjét. Ez nagy
1152  9|             feketéjét. Ez nagy kiadás volt - a fekete kerek tíz krajcárba
1153  9|                     kerül, - de mit tudhatja a halandó, hogy melyik az
1154  9|                      halandó, hogy melyik az a hely a földön, ahol végre
1155  9|               halandó, hogy melyik az a hely a földön, ahol végre a szerencséjét
1156  9|                    hely a földön, ahol végre a szerencséjét megtalálhatja.~ ~
1157  9|            megtalálhatja.~ ~Ez volt tehát az a derék ember, akit az öreg
1158  9|                   ember, akit az öreg Mihály a puhatolózásra kiszemelt;
1159  9|                  tőle, - csakhamar megfelelt a beléje helyezett bizalomnak.
1160  9|                    helyezett bizalomnak. Már a negyednapos posta levelet
1161  9|                 posta levelet hozott Pestről a „Kék elefánt”-nak, mindenesetre
1162  9|                   rövid levelet, mert az idő a szorgosabb utánjárásra még
1163  9|                      ügyessége és éleslátása a Lecocqéval vetekedett. Ez
1164  9|                    Lecocqéval vetekedett. Ez a nevezetes férfi volt az,
1165  9|                      volt az, aki nemrégiben a pincébe ásott, vidéki mészáros
1166  9|                      dicséretet kapott ezért a nagyhírű Thaisz főkapitánytól;
1167  9|                  kalandjait kideríteni, mint a Pesten mulató Takácsy Viktor?
1168  9|                     kis időt hagyni rá, hogy a fiatal urat megfigyelje;
1169  9|                      mint amily biztos, hogy a nap Cinkota felől indul
1170  9|                   Cinkota felől indul útjára a pesti bérházak felé.~ ~És
1171  9|             Viktorral majdnem egyidejűleg, - a Schuck úr részletes levele
1172  9|                     szerencsésen megérkezett a „Kék elefánt”-hoz. A tömeges
1173  9|             megérkezett a „Kék elefánt”-hoz. A tömeges családapa szó szerint
1174  9|                tömeges családapa szó szerint a következőket írta:~ ~„Tisztelt
1175  9|                  késő este, kaptam jelentést a szóban forgó férfiútól és
1176  9|                 aggódó szívét megnyugtassák. A nevezett ugyanis oly bűnös
1177  9|                     adatokat s ítéljen maga, a saját tisztes belátása szerint;
1178  9|                      nem volna illendő, hogy a mások családi ügyei felől
1179  9|                    nyilvánítsak.~ ~Tehát íme a bűnlajstrom, melyet a híres
1180  9|                    íme a bűnlajstrom, melyet a híres és százkezű Kovacsóczy
1181  9|                       ben, sietve megebédelt a „Zenélő órá”-ban, aztán
1182  9|                    órá”-ban, aztán átsietett a Sebestyén-téri „Török császár”-
1183  9|                   várakozott rá. Köztük volt a hirhedt Kőszegi báró is,
1184  9|                   fiatal korában attasé volt a római udvarnál, de később
1185  9|                     de később rossz fát tett a tűzre, elzűllött s azóta
1186  9|                   elzűllött s azóta teljesen a „Zrinyi” kávéházbeli alagér
1187  9|               kávéházbeli alagér játékból és a „Török császár”-beli kártyázásból
1188  9|              kártyázásból tartja fönn magát. A beavatottak tudni vélik,
1189  9|                    már nem egyszer baja volt a rendőrséggel és Viktor úr
1190  9|                    báróval játszik naponkint a „Török császár”-ban s a
1191  9|                      a „Török császár”-ban s a pincér szerint, aki meg
1192  9|         rövidlejáratú váltóval törlesztette. A pincér látta, amikor a báró
1193  9|                       A pincér látta, amikor a báró és cinkostársai később
1194  9|                    félreeső helyen osztoztak a nyereségen.~ ~2. Vacsora
1195  9|                       mert gyönge szervezete a folytonos devernyát különben
1196  9|              arszlánná átalakulva jelent meg a szálloda lépcsőjén, ahol
1197  9|                 botját lóbálva indult útjára a belvárosi utcákon keresztül.
1198  9|                     megkönnyebbűlve fogadván a marcona rendőr tisztelgését,
1199  9|                     rendőr tisztelgését, aki a nagy Kristóf szobor alól
1200  9|                    Kristóf szobor alól leste a sötétségből kibukkanó tolvajok
1201  9|              gyilkosok jelentkezését. Odább, a Szent Teréziáról elnevezett
1202  9|                    nagyobb elevenség fogadta a duplaköpönyeges éjjeli vándort;
1203  9|              duplaköpönyeges éjjeli vándort; a lámpák alatt, melyeket a
1204  9|                     a lámpák alatt, melyeket a városi magisztrátus nagy
1205  9|                     nagy számban gyújtat föl a korhelyek tiszteletére,
1206  9|                  napsugaras dél volna. Főkép a Király-utca elegáns tánchelyiségei
1207  9|                gondtalan viveurökkel, akiket a pesti argot mostanában Lebemann-oknak
1208  9|                    ott lebzselnek virradatig a tündöklő parketten, ahol
1209  9|                    válogatott társaság mulat a szomszédos „Kék macská”-
1210  9|                     Kék macská”-ban is, ahol a táncosnőkön kívül már nevezetes
1211  9|             bokájukat; itt lép föl esténkint a híres Moldau kisasszony,
1212  9|                     már tisztelt barátomuram a „Kék macská”-ban? Ha volt (
1213  9|                        akkor tudja, hogy itt a kevéspénzű embert a poloskánál
1214  9|                      itt a kevéspénzű embert a poloskánál is kevesebbre
1215  9|                     becsülik; hiszen itt még a kövér fiakkeres is butélia-bort
1216  9|          butélia-bort iszik s tallérokat dob a szalvétás tányérba, melyet
1217  9|                   szalvétás tányérba, melyet a rövidrokolyás énekesnők
1218  9|                      rövidrokolyás énekesnők a füsttengerben körülhordoznak.
1219  9|                  Ismeri tisztelt barátomuram a nagyorrú karmestert, aki
1220  9|                     nagyorrú karmestert, aki a művésznők kupiéit írja,
1221  9|                      művésznők kupiéit írja, a főpincért, aki többet számit,
1222  9|                      végül hamis pénzt kever a jó közé, a nagy, behemót-termetű
1223  9|                 hamis pénzt kever a jó közé, a nagy, behemót-termetű komikust,
1224  9|               komolyságával adja elő s magát a tulajdonost, aki állítólag
1225  9|              állítólag hosszabb időt töltött a gályákon, mielőtt pesti
1226  9|                 társaság ez; maga Thaisz úr, a hatalmas főkapitány is gyakran
1227  9|                     jár ide s németül beszél a művészekkel és a pincérekkel,
1228  9|                      beszél a művészekkel és a pincérekkel, mert a parlagi
1229  9|           művészekkel és a pincérekkel, mert a parlagi magyar nyelvet itt
1230  9|                     itt tölti minden estéjét a „Kék macská”-ban, francia
1231  9|                     francia pezsgőbort iszik a barátaival (akikkel szintén
1232  9|                     rendez hajnal felé, hogy a szomszédos utcákban is meghallják.
1233  9|                       Gyakran összeverekedik a lókereskedőkkel és mészárosokkal
1234  9|                      révén csakhamar kibékül a legharagosabb ellenségével
1235  9|                hajnali öt óra után hagyja el a helyiséget, mikor Moldau
1236  9|                kisasszony távozik s ilyenkor a legelegánsabb fiakkeren
1237  9|          legelegánsabb fiakkeren kíséri haza a művésznőt, hogy még egy
1238  9|                    forró teát megigyék nála. A kofák már rég ott vannak
1239  9|                     kofák már rég ott vannak a dunaparti piacon, mikor
1240  9|                   végre, némileg tántorogva, a szállodájába megérkezik...~ ~
1241  9|                     fölöslegesnek tetszik ez a bibliai szóáradat, de én
1242  9|                       hogy elmondjam, hiszen a szemfüles Kovacsóczy vizsgálódásait
1243  9|                      benne, - jócskán letért a szolid kereskedő útjáról
1244  9|                     pesti mulatozásai közben a meggárgyult nagyurak és
1245  9|                      meggárgyult nagyurak és a könnyelmű embersöpredékek
1246  9|                     minden szépsége ellenére a cifra, de mérges mocsári
1247  9|                  szerint, nincsen ok; hiszen a fiatalság oly bűn, melyből
1248  9|           Mindazonáltal jó lesz résen lenni; a tudósok följegyzései szerint
1249  9|                Mihály az irodában olvasta el a hosszú levelet, még pedig
1250  9|                  öcscse jelenlétében; de bár a keze és ajka reszketett
1251  9|                      keze és ajka reszketett a fölindulástól, oly csodálatos
1252  9|                   erővel ügyelt magára, hogy a tékozló fiú mi feltűnőt
1253  9|         viselkedésében. Mihály ezután rögtön a rizses báláknak és a festékes
1254  9|                  rögtön a rizses báláknak és a festékes hordóknak szentelte
1255  9|                 kissé, fütyürészve kisietett a déli korzóra. Este, amikor
1256  9|                  Micike suttogva megkérdezte a sötét folyosón:~ ~- Még
1257  9|                legényesen megsodorta. - Ezek a pesti ágensek még a kerti
1258  9|                     Ezek a pesti ágensek még a kerti csigabigáknál is lassúbbak...~ ~
1259  9|                 estén nem sok időt töltöttek a muzsikáló óra birodalmában,
1260  9|                  asztal fölött elbóbiskolt s a jólelkű Micike maga is élethűen
1261  9|              szobájába s éjfélig virrasztott a Schuck Naphtali levele fölött;
1262  9|                   akkor voltál ébren, amikor a gólya a sárga házban látogatást
1263  9|                 voltál ébren, amikor a gólya a sárga házban látogatást
1264  9|              látogatást tett, tudsz-e vajjon a drágalátos fiad kalandjai
1265  9|                      lélek se járt az utcán, a segédek és inasok mélyen
1266  9|                      udvari traktusban, - és a vén Mihály mégis úgy képzelte,
1267  9|                      gordonkahang szól hozzá a mennyezetes boltozaton keresztül.
1268  9|                      Ezt mondta:~ ~- Te vagy a családfő és téged teszlek
1269  9|                      lefeküdt s magára húzta a paplant s ekkor világosan
1270  9|                 dobogó lépésekkel megy végig a keskeny falépcsőn, mely
1271  9|                      az udvarra vezetett. És a vén legény esküt tett volna
1272  9|                    esküt tett volna rá, hogy a megholt édesapja lépéseit
1273 10|                        Micike rémeket lát.~ ~A békés, házi istenek, akik
1274 10|                   óta láthatatlanul lebegtek a „Kék elefánt” tűzhelye fölött,
1275 10|                  mintha búcsút mondtak volna a vén háznak: zord és embergyűlölő
1276 10|              embergyűlölő hangulat költözött a kicsike szobákra és a bizalmas
1277 10|              költözött a kicsike szobákra és a bizalmas falépcsőre és az
1278 10|                    fiatalos kedvvel pergette a gavotte-okat és a menuette-ket,
1279 10|                   pergette a gavotte-okat és a menuette-ket, komor temetési
1280 10|                      temetési indulókat vert a márciusi alkonyatok csöndjében.
1281 10|              márciusi alkonyatok csöndjében. A kanári nem csicsergett az
1282 10|           csicsergett az ablakmélyedésben és a süket szakácsnő haragosan
1283 10|                  vajdingljai fölött, melyben a régi porcellánokat mosogatta;
1284 10|                fáradtan és fekete karikákkal a szeme alatt ült az ebédnél,
1285 10|                     érdeklődéssel olvasgatta a vasúti menetrendet, mintha
1286 10|                   vasúti menetrendet, mintha a Szegffy Mór legérdekesebb
1287 10|                      s aki derüs komolyságát a legválságosabb helyzetekben
1288 10|               dohogva járt nehéz csizmájával a falépcsőn, a levest oly
1289 10|                     csizmájával a falépcsőn, a levest oly arccal kanalazta,
1290 10|                   fantasztikus rémeket látna a levegőben, s néha ok nélkül
1291 10|                  néha ok nélkül összeveszett a régi vevőkkel, akiket még
1292 10|                    igazságtalanul belekötött a segédeibe s egy őszhajú
1293 10|           tizenkétéves kamasz korában került a „Kék elefánt”-hoz, könyörtelenül
1294 10|                    se érdemesített volna. És a takarékpénztárban, ahol
1295 10|                     ahol szava sokat nyomott a latban, ridegen elutasított
1296 10|                      kölcsönkérőt; mert csak a léha emberek vetemednek
1297 10|               legvénebbje? - kérdezte olykor a hófehér Micike, ha vacsora
1298 10|                       ismét egyedül maradtak a néhai Szebenyi cserépkályhája
1299 10|                     millió panaszra ad okot; a pesti nagykereskedők szemérmetlenül
1300 10|         nagykereskedők szemérmetlenül emelik a fűszerszámok árát, a falusi
1301 10|                  emelik a fűszerszámok árát, a falusi vevők nem váltják
1302 10|                      összeggel van érdekelve a „Kék elefánt”-nál, hirtelen
1303 10|                    nál, hirtelen beszüntette a fizetéseit. Te talán ugrándoznál
1304 10|                     s én azt hiszem, te vagy a legnagyobb csaló! Megálmodtam,
1305 10|                  hogy még nem kaptál választ a pesti Lecocqtól?~ ~Mihály
1306 10|                  Mihály oly vörös lett, mint a cékla az asztalon heverő
1307 10|                    miközben zavartan babrált a kék kaftánja zsinórával.~ ~-
1308 10|             zsinórával.~ ~- Kis pajtás, dobd a sutba az álmoskönyvedet,
1309 10|                eszedbe afelé csacsiság, hogy a híres Lecocq már végzett
1310 10|                     Lecocq már végzett volna a nyomozással? És ha végzett
1311 10|                   érettebb férfiak is vannak a földön (az angol kereskedők
1312 10|                kereskedők komolyabban veszik a hivatásukat), de nem szabad
1313 10|            elfelejtened, szivecském, hogy ez a kamasz szinte a gyermekszobából
1314 10|                      hogy ez a kamasz szinte a gyermekszobából került egy
1315 10|                  elfogultan játszani kezdtek a kis csemegevillával, de
1316 10|                      kis csemegevillával, de a szeme mélylyé és könyessé
1317 10|                   egyszerre verdesni kezdené a rózsás arcát, mely édes
1318 10|                      fog valaha nyögdécselni a meleg kályha mellett, az
1319 10|                      másnap rosszul feleltem a fizikából és egészen picurka
1320 10|                      arra is emlékszem, hogy a szegény apám szerencsétlensége
1321 10|                 megint, csak akkor hunyom le a szememet, ha a hálószoba
1322 10|                     hunyom le a szememet, ha a hálószoba függönye opálszínűvé
1323 10|                  függönye opálszínűvé lesz s a konyhából az öreg Bábi kávédarálása
1324 10|                      kezdett, gúnyosan annak a nézetének adott kifejezést,
1325 10|           könnyelműen férjhez adják őket, de a tréfa most nem nevettette
1326 10|                     meg Micikét; sőt inkább: a kis nő vonásairól lassankint
1327 10|                     dacossá és merevvé lett, a köny kiszáradt a szeméből
1328 10|               merevvé lett, a köny kiszáradt a szeméből s oly furcsa, idegen
1329 10|                 Mihály megdöbbenve nézett rá a karosszékéből és egy pillanatig
1330 10|                     el hirtelen az asztalfőn a sírban porladó, jószívű
1331 10|                 helyét.~ ~- Mihály, - mondta a gyermek ijesztő határozottsággal, -
1332 10|                      cica módján húzódom meg a felnőttek lábainál, egy
1333 10|                   akármelyik tragikus hősnő. A jó isten őrizze meg Viktort
1334 10|                      meg Viktort attól, hogy a gonoszságára rájőjjek, de
1335 10|                 tennék, de nem nyugodnám meg a sorsomban és talán kísértetként
1336 10|                   ebben az öreg házban, hogy a boldogságomat számon kérjem.
1337 10|                 keresnék vigasztalást, bárha a szegény apám még a sírjában
1338 10|                     bárha a szegény apám még a sírjában is boldogtalanná
1339 10|                 asszony is lehetne valamikor a kis pajtásodból?~ ~Mihály
1340 10|                     és fáradt asszonnyá lett a szemében, aki egy libbenéssel
1341 10|                     egy libbenéssel kilépett a gyermekszoba melegéből s
1342 10|             dideregve és vonagló szájjal jár a viharban, mely drága, szőke
1343 10|                   ebédlőben csönd volt, csak a muzsikáló óra ósdi tiktakolása
1344 10|                       és hirtelen megszólalt a Mária Terézia-korabeli gavotte
1345 10|                       melynek hangjai valaha a sírbatért Szebenyi-nemzetségeket
1346 10|             sírbatért Szebenyi-nemzetségeket a bóbiskálásukból fölébresztették.
1347 10|             bóbiskálásukból fölébresztették. A régi gavotte úgy hangzott,
1348 10|                 estén itt ült, anélkül, hogy a férfiak gonoszságára gondolt
1349 10|                  mint az áldott matróna, aki a becsületes ura mellett megöregedett?~ ~
1350 10|                      szimulálva, búcsút vett a fehér gyermektől, aki még
1351 10|                 valami szépet, hogy holnapra a rossz gondolataid kirepüljenek
1352 10|                     gondolataid kirepüljenek a fejecskédből...~ ~Mihály
1353 10|                 homályos és hideg volt, mert a kályhában a koratavaszi
1354 10|                 hideg volt, mert a kályhában a koratavaszi estéken nem
1355 10|             hidegséget árasztott ki magából; a subládon kopott kereskedelmi
1356 10|               kereskedelmi könyvek hevertek, a nyított ágy beleveszett
1357 10|                      nyított ágy beleveszett a sötétségbe, a fogas ösztövér
1358 10|                    beleveszett a sötétségbe, a fogas ösztövér kísértetként
1359 10|                   ösztövér kísértetként állt a sarokban, a régi ruhák félelmetes
1360 10|                kísértetként állt a sarokban, a régi ruhák félelmetes alakot
1361 10|                  alakot öltöttek és odakünn, a háztető fölött, megvadult
1362 10|                    hihetetlen melegség áradt a szivére, mintha a délszak
1363 10|                      áradt a szivére, mintha a délszak aranyos napsugarában
1364 10|                      volt analizáló lélek és a maga egyéniségének titokzatosságait
1365 10|                      Afrika pusztaságait; de a lángnak, amely most egyszerre
1366 10|                      lobogni kezdett valahol a nehézkes testi hűvelyén
1367 10|                 belül, mégis tudatára ébredt a némaságban, mely életének
1368 10|                      sohase nézte sógornőjét a férfi szemével, hiszen félig
1369 10|                      gyermeknek látta; de az a gondolat, hogy a kis tündérből
1370 10|                       de az a gondolat, hogy a kis tündérből valaha földi
1371 10|                       egyszerre fölgyújtotta a fantáziáját, mint a villám
1372 10|             fölgyújtotta a fantáziáját, mint a villám a nyári erdő levéltengerét.
1373 10|                   fantáziáját, mint a villám a nyári erdő levéltengerét.
1374 10|                   mégse tudott megszabadulni a gondolattól, hogy a fehér
1375 10|            megszabadulni a gondolattól, hogy a fehér tündér egy idegen
1376 10|                      kereshetne vigasztalást a haszontalan férje könnyelműségeért.
1377 10|                     Az ártatlan gyermek, aki a bűnös asszony nyelvén beszélt,
1378 10|                 csábítóbbnak tetszett előtte a bibliai Évánál, mert sohase
1379 10|                    képzeteket keltett életre a lelkében; és bár most magát
1380 10|                zsarnokságától és örökké csak a boszútálló asszony szenvedélyességében
1381 10|                   oly korán ébredt, hogy még a háziszolga udvari rekeszét
1382 10|                      Hosszú gyalogsétát tett a sötét utcákon, hatkor maga
1383 10|                     hatkor maga nyította föl a boltot s a délelőtt folyamán
1384 10|                      nyította föl a boltot s a délelőtt folyamán oly viharos
1385 10|                  buzgóságot fejtett ki, hogy a munka csak úgy égett a keze
1386 10|                  hogy a munka csak úgy égett a keze alatt. Ebéd előtt -
1387 10|                  ellenére - lopva felsurrant a szobájába, frissen megborotválkozott,
1388 10|                     és kézelőt cserélt s azt a vadonatúj császárkabátot
1389 10|          császárkabátot vette magára, melyet a Viktor eljegyzésére készíttetett.
1390 10|                      élénkséggel vetette föl a beszédtémákat, mintha valami
1391 10|                  Mihály hallgatva szürcsölte a levesét, de néha óvatos
1392 10|                     óvatos pillantást vetett a sógornője arcára; s ekkor
1393 10|                     fantáziátlan lelkében az a furcsa érzés lett urrá,
1394 10|                 furcsa érzés lett urrá, hogy a gyermek egy éjszaka alatt
1395 10|                   alatt asszonnyá változott. A játékos, hancurozó és szelíd
1396 10|                     olykor kacérul megnyalta a nyelvével, mintha egyszerre
1397 10|                 olykor nagyot lélekzett; nem a kicsi, selypítő húgocskája
1398 10|                 pillantására hideg futott át a hátán s ismeretlen szenzációk
1399 10|                 szenzációk sejtelme lebegett a régi muzsikáló óra fölött.~ ~ ~ ~
1400 11|                                              A madárka kirepül a fészekből.~ ~
1401 11|                            A madárka kirepül a fészekből.~ ~Mihály, ahogy
1402 11|                   fészekből.~ ~Mihály, ahogy a lassan döcögő pesti vonat
1403 11|                 dörzsölte meg homlokának azt a részét, mely nehéz prémes
1404 11|                   mintha öt megrakott hajója a tengerbe sülyedt volna.
1405 11|                      tengerbe sülyedt volna. A hajnali homályt csak alig
1406 11|                      csak alig oszlatta szét a silány petróleumlámpa világa,
1407 11|                   világa, mely ott pislákolt a második osztályú kupé mennyezetén;
1408 11|                     hat óra előtt? Hova megy a nyírkos, borzongató hajnali
1409 11|                  hajnali ködben, mely szinte a lélekzetét is megakasztja?
1410 11|                     imádságot mondott volna; a nőcske a „Kék elefánt” Micikéje
1411 11|                      mondott volna; a nőcske a „Kék elefánt” Micikéje volt,
1412 11|                      elefánt” Micikéje volt, a lusta, örökké fáradt Micike,
1413 11|                    Micike, aki ezidőtájt még a gyermekek boldog álmát szokta
1414 11|                    házban...~ ~Hogy kerültek a vén ház remetéi a nagyokat
1415 11|                   kerültek a vén ház remetéi a nagyokat fujtató, kőszénfüstös,
1416 11|                    még egyszer visszagondolt a tegnapi éjszaka eseményeire:
1417 11|                 tegnapi éjszaka eseményeire: a kettesben elköltött vacsorára,
1418 11|               kettesben elköltött vacsorára, a hallgatás hosszú perceire,
1419 11|                   hallgatás hosszú perceire, a bőre szabott vörös pongyolára,
1420 11|                  királynői pózban álljon meg a bóbiskoló vén legény előtt.~ ~-
1421 11|                   talányszerű arccal, mintha a legfontosabb államtitkokat
1422 11|          legfontosabb államtitkokat forgatná a fejében.~ ~- Micsoda, szivecském?~ ~-
1423 11|                         Az, vén pajtás, hogy a hajnali vonattal Pestre
1424 11|                 fogok deríteni mindent, mint a te szemfüles Schuck mestered...~ ~-
1425 11|                   megőrültél! - kiáltott föl a megdöbbent Mihály, miközben
1426 11|                      miközben zsebkendőjével a homlokán kiütött verejtéket
1427 11|                    az életemet? Rég kinőttem a gyermekcipőkből, öreg Mihály
1428 11|              gyermekcipőkből, öreg Mihály és a legnagyobb szerencsétlenséggel
1429 11|                    is szembe fogok nézni, ha a jó isten úgy akarja. Huszonnégy
1430 11|                     az urammal - és nincs az a hatalom a földön, amely
1431 11|                        és nincs az a hatalom a földön, amely az eltökélt
1432 11|                   igyekezett okosan beszélni a fölizgatott gyermekkel;
1433 11|                   gyermekkel; mi célja volna a pesti útnak, mikor még egy
1434 11|                   detektiv se tud eligazodni a rettenetes nagy városban?
1435 11|                    nyomát? Számoltál azokkal a veszedelmekkel, amelyek
1436 11|                      veszedelmekkel, amelyek a bűnös nagyvárosban az ilyen
1437 11|                     boldogtalanul térsz haza a sárga házba és egész életedben
1438 11|                életedben síratni fogod, hogy a süldőlány fejeddel ilyen
1439 11|           asszonyokat? Honnan ismerted volna a furcsa kis teremtések szivét,
1440 11|                      szivét, akik tegnap még a francia babyjüket dédelgették
1441 11|                japáni virág módjára terül el a szőnyegen, s kecsesen himbálózik
1442 11|             szőnyegen, s kecsesen himbálózik a muzsikáló óra dallamára;
1443 11|                   honnan tudta volna ő, hogy a pongyola alatt néha férfiakat
1444 11|                      ijesztően meghazudtolja a szelid szemek tekintetét
1445 11|                      asszonyokká változtatja a kicsikéket, akik az imént
1446 11|                     Pierretteket szorítottak a szívükre...~ ~- Oh, földre
1447 11|                  pajtás, azért meglesz neked a jó leveskéd, mert Bábit
1448 11|                   távollétem alatt hűségesen a gondodat nem viseli.~ ~Mit
1449 11|                    ellen? Mihály átballagott a szobájába és maga is becsomagolta
1450 11|                    sok év óta porosan állott a szekrény tetején; és a nedves
1451 11|                állott a szekrény tetején; és a nedves hajnali időben sóhajtva
1452 11|               telepedett kis sógornője mellé a kocsiba, mely a „Kék elefánt”
1453 11|              sógornője mellé a kocsiba, mely a „Kék elefánt” egyszerű lakóit
1454 11|                     elefánt” egyszerű lakóit a pályaházba szállította.
1455 11|                    Mihály Pestre kísérje; de a vén legény furfangosan csíptetett
1456 11|                legény furfangosan csíptetett a szemével és így szólott:~ ~-
1457 11|                  felnőtt férfi hova utazzék! A vasút engem is elvisz, ha
1458 11|               tetszik, hogy fölrándulok abba a Bábelbe. Ha kifogásod van
1459 11|                   maradj itthon!~ ~Igy szólt a vén Mihály és fejébe húzta
1460 11|                édesapja báránybőrsipkáját és a vonat a vizes sötétségben
1461 11|                 báránybőrsipkáját és a vonat a vizes sötétségben kicammogott
1462 11|                      sötétségben kicammogott a hazai hegyek közül. Hangos
1463 11|                emberek maradtak el mellettük a sínek mellett és a kőszénfüst
1464 11|                 mellettük a sínek mellett és a kőszénfüst mily más volt
1465 11|                      mily más volt itt, mint a „Kék elefánt” szobácskáinak
1466 11|                     szobácskáinak illata; de a tüzes szőrnyeteg nem törődött
1467 11|              virrasztó házikók emelkedtek ki a téli reggel szürkeségéből;
1468 11|               szürkeségéből; és Mihály ekkor a kiterjesztett szárnyú aranysasra
1469 11|                     aranysasra gondolt, mely a régi muzsikáló órát ékesítette.
1470 11|                    Oh, vajjon ki hallja most a csilingelő gavotte-ot, mely
1471 11|                           Délben megérkeztek a budai pályaudvarba és Mihály,
1472 11|              bundájában, kiemelte sógornőjét a kupéból. E pillanatban egy
1473 11|                 fehér szárnyú pillangót tart a mancsai között.~ ~- Természetesen
1474 11|                      az urad lakik, - mondta a harminckétéves öreg ember,
1475 11|              szuszogott, mintha kis utitársa a panorámabeli kövér hölgy
1476 11|                     amelyet valószinüleg még a kolostori játszóteremben
1477 11|          játszóteremben tanult; hüvelykujját a gyürű- és mutatóujja közé
1478 11|                    dugta s így bökdöste vele a verejtékező vén legény felé,
1479 11|              láthatólag elkápráztatott kissé a nagyváros levegője.~ ~-
1480 11|                Mihály, - van jó dolgom, hogy a titkos terveimet eláruljam
1481 11|                  előtte! Itt maradunk Budán, a „Fehér farkas”-ban s csak
1482 11|                  csak este megyünk át, mikor a párisi Lecocq módjára kényelmesen
1483 11|                   kényelmesen barangolhatunk a sötét utcákon. Oh, Mihály,
1484 11|                        Mihály lehorgasztotta a fejét, ami körülbelül fölért
1485 11|                      elballagott útitársával a „Fehér farkas”-ba, ahol
1486 11|                      hideg szobát nyitott ki a számukra, miután az ászokszagú
1487 11|                     őket. Micike rendbehozta a haját, csinos zubbonyt vett
1488 11|                  zubbonyt vett magára, aztán a sógora karján elballagott
1489 11|                    kevéssé ízlett neki, mint a vén Mihálynak, aki bizonyos
1490 11|            kifejezést abbeli nézetének, hogy a pesti tyúklevesben megöregedett
1491 11|                     s érdeklődve néztek szét a különös vendégseregen, mely
1492 11|                  különös vendégseregen, mely a „Fehér farkas” éttermét
1493 11|        szedett-vetett népségtől s képzeletük a kis sárga ház emeletére
1494 11|                    ház emeletére vitte őket, a lábakon álló, hófehér porcellánkályha
1495 11|              emlékeztető illatok kóvályogtak a levegőben. A pecsétes asztalkendő
1496 11|                     kóvályogtak a levegőben. A pecsétes asztalkendő és
1497 11|                      pecsétes asztalkendő és a hegyesorrú pincér mintegy
1498 11|                  varázslatra eltűnt előlük s a két száműzött vándor ismét
1499 11|               száműzött vándor ismét ott ült a virágos asztal mellett,
1500 11|                láthatatlan tündérek tipegtek a muzsikáló óra melódiáira.
1501 11|                     melódiáira. Az asztalfőn a boldog Viktor kényeskedett,
1502 11|                     aranyos lepkeként szállt a szőnyeg virágaira és az
1503 11|                    visszatérnek-e még valaha a könyörtelen hidegből, mely
1504 11|              könyörtelen hidegből, mely most a szomorú lelkükre nehezedett?~ ~
1505 11|                  Micike délután visszavonult a „Fehér farkas” szobájába,
1506 11|                       nekiindult hócipőjében a városnak, miután ünnepiesen
1507 11|                ünnepiesen kijelentette, hogy a sötétség beálltával visszatér
1508 11|                sötétség beálltával visszatér a budai szállodába.~ ~- Nem
1509 11|              áhitatos kézcsók után, melylyel a lépcsőházban a prémekbe
1510 11|                      melylyel a lépcsőházban a prémekbe burkolt asszonykától
1511 11|                   hallottál még, öreg Mihály a hadvezérekről, akik órákig
1512 11|                    hiszem, még rövid is lesz a hosszú délután, hogy a haditervemet
1513 11|                  lesz a hosszú délután, hogy a haditervemet kedvem szerint
1514 11|                   kidolgozhassam estéig...~ ~A ravasz Mihály megértőleg
1515 11|                alamuszi mosolylyal kelt útra a szellős hidon át, mert a
1516 11|                     a szellős hidon át, mert a lelkében agyafurt plánumokat
1517 11|                      plánumokat rejtegetett. A vén Mihálynak meg volt a
1518 11|                     A vén Mihálynak meg volt a magához való esze; hogyne
1519 11|                hogyne gondolt volna hát arra a furfangra, hogy öcscsét
1520 11|                      furfangra, hogy öcscsét a készülő veszedelemről értesítse?
1521 11|               értesítse? Oh, ő bizonyos volt a maga dolgában: Viktor jámbor
1522 11|                      boldogan, de álomporral a szemében borul drága kis
1523 11|                      finom kezecske kopogása a pihenésében megzavarja.~ ~
1524 11|                    pihenésében megzavarja.~ ~A szállodában azonban a portás
1525 11|                        A szállodában azonban a portás sajnálkozó arckifejezéssel
1526 11|                   felé szokott hazatérni. Ha a tekintetes úr netalán írásbeli
1527 11|                          Igen, igen, az lesz a legjobb, ha írok neki, -
1528 11|                   neki, - mondta megnyugodva a vén Mihály és nagy ákombákomjaival
1529 11|                      és nagy ákombákomjaival a következő levelet hagyta
1530 11|               Legjobb, ha tizkor lefekszel s a személyzetnek is meghagyod,
1531 11|                 fecsegjen fölösleges dolgot. A többit majd élő szóval mondja
1532 11|                  bátyád: Szebenyi Mihály.”~ ~A Viktor vén és bánatos bátyja
1533 11|                 Viktor vén és bánatos bátyja a levelet egy ezüsthuszas
1534 11|              ezüsthuszas kíséretében adta át a medvebundás portásnak, aztán -
1535 11|                   dolga se lévén, - elnézett a nagykereskedőkhöz a Lipótvárosba,
1536 11|                 elnézett a nagykereskedőkhöz a Lipótvárosba, hogy a fogyatékos
1537 11|       nagykereskedőkhöz a Lipótvárosba, hogy a fogyatékos fűszerszámok
1538 11|                      körülményesen elintézte a „Kék elefánt” ügyeit s jó
1539 11|                 ügyeit s jó ideig parolázott a csalafinta pesti kereskedőkkel;
1540 11|                      már sorra fölgyújtották a gázlámpákat, mikor kötelességei
1541 11|                      kötelességei végeztével a „Fehér farkas” irányába
1542 11|                  farkas” irányába megindult. A szél hópelyheket szórt feléje
1543 11|                     hópelyheket szórt feléje a dunai hidon, a Gellért-hegy
1544 11|                  szórt feléje a dunai hidon, a Gellért-hegy felől jeges
1545 11|                     jeges áramlatok zúdultak a nyakába s az ég titokzatos
1546 11|                    vén szivét fölmelegítette a tudat, hogy ravaszságával
1547 11|                      már nem volt mit félnie a jövőtől; Viktor józan és
1548 11|                      szivvel fog visszatérni a muzsikáló óra birodalmába
1549 11|                 helyét az asztalfőn, melytől a rossz vére elszólította.
1550 11|                    tisztességes férj lesz és a kicsike Szebenyiek hancurozva
1551 11|                  Mihály fütyürészve ment föl a „Fehér farkas” sörszagú
1552 11|                      és halkan megkopogtatta a Micike ajtaját; a kopogtatásra
1553 11|              megkopogtatta a Micike ajtaját; a kopogtatásra azonban senki
1554 11|                  azonban senki se felelt. Ez a némaság azt a gyanút keltette
1555 11|                     felelt. Ez a némaság azt a gyanút keltette benne, hogy
1556 11|                       hogy sógornője elaludt a fáradságtól; de odabenn
1557 11|                      visszhang. Mihály ekkor a kilincsre tette a kezét,
1558 11|                      ekkor a kilincsre tette a kezét, óvatosan belépett
1559 11|                     kezét, óvatosan belépett a szobába és elérzékenyülve
1560 11|                   elérzékenyülve így szólott a sötétben:~ ~- Lusta Micike,
1561 11|                felelt és Mihály meggyújtotta a gyertyát: a szobában nem
1562 11|                     meggyújtotta a gyertyát: a szobában nem volt élőlény,
1563 11|                     pongyola hevert hanyagul a szék támláján. Az asztalon
1564 11|                   Mihály félhangosan olvasta a következő üzenetet:~ ~„Egyedül
1565 11|                  mentem el, vén pajtás, mert a haditervem szerint nincs
1566 11|                    ha mindent kiderítettem s a jó istenke, aki apró gyermekkorom
1567 11|                   sohase hagyott el, most is a segítségemre lesz abban,
1568 11|                    se több, se kevesebb - és a vén Mihály úgy érezte, mintha
1569 11|                    Micikéje, egyedül kóborol a nagyváros éjszakájában!
1570 11|                     percig megtántorodott és a homlokához kapott; aztán
1571 11|                  kapott; aztán úgy rohant le a lépcsőn, mintha a „Fehér
1572 11|                  rohant le a lépcsőn, mintha a „Fehér farkas” öreg köveit
1573 12|                                           Ut a pesti éjszakába.~ ~Micike
1574 12|                 éjszakába.~ ~Micike elindult a pesti éjszakába.~ ~Eső esett
1575 12|                         Eső esett és köd ült a budai házakon; a szélben
1576 12|                     köd ült a budai házakon; a szélben öreg rézkakasok
1577 12|                    rézkakasok csikorogtak és a folyam felől hideg hószilánkok
1578 12|                     sűrű fátyol takart, mint a Sue Jenő párisi hősnőiét,
1579 12|                hősnőiét, akik lopva suhannak a titokzatos külvárosok felé.
1580 12|                  felé. Az utca síkos volt és a ködtengerben elveszett az
1581 12|                 belül boldog asszonyok ülnek a lángoló cserfahasábok körül;
1582 12|                      cserfahasábok körül; és a parti lámpák közt tompán
1583 12|                      közt tompán morajlottak a sötét víz habjai, melyek
1584 12|                  ismeretlen éjszakának, mely a szerelmesét elragadta tőle.~ ~
1585 12|                 Vékony lakktopánkája átázott a vizes járdán, haja felborzolódott
1586 12|              felborzolódott az esti szélben, a köd tüdejére feküdt, mintha
1587 12|                      bátran és sietve haladt a félelmetes árnyékok között,
1588 12|                     korában nem mert kimenni a sötét udvarra és az ajka
1589 12|                    csöndessége megdobogtatta a szivét, a kopasz fákat gonosz
1590 12|                      megdobogtatta a szivét, a kopasz fákat gonosz kísérteteknek
1591 12|                gonosz kísérteteknek nézte és a szélből, az esőcsatorna
1592 12|                  japáni lepke módjára hevert a puha szőnyegen vagy kékpántlikás
1593 12|                 kékpántlikás cicácskája volt a komoly felnőtteknek, aki
1594 12|                      aki hízelkedve duruzsol a gazdája lábainál; tegnap
1595 12|                      még félénken sütötte le a szemét, ha az öreg Bábi
1596 12|                    ha az öreg Bábi szakácsné a piaci eseményekről beszámolt
1597 12|            nagyvárosban, amelyről eddig csak a kölcsönkönyvtári regényeiben
1598 12|                      regényeiben olvasott.~ ~A kékszemű, főkötős, francia
1599 12|               átvirrasztott éjszaka alatt.~ ~A híd megdobogott cipőcskéje
1600 12|              megdobogott cipőcskéje alatt és a sötét vízben szép titokzatos
1601 12|                   reszketett; egy kísértet - a vámszedő - kinyújtotta feléje
1602 12|                 szólította; Micike nem látta a vámszedőt és nem hallotta
1603 12|                    vámszedőt és nem hallotta a hízelkedő szavakat, hanem
1604 12|                 álmadozva sietett tova, mint a lunátikus, aki a holdvilágban
1605 12|                  tova, mint a lunátikus, aki a holdvilágban uszó háztetőkön
1606 12|                      háztetőkön jár.~ ~Mikor a híd közepére ért, megszakadt
1607 12|                ezüstös fátyolszövet lebegett a halkan morajló folyam fölött.
1608 12|                halkan morajló folyam fölött. A sötét vizet sárga tűzpontocskák
1609 12|                     piros hajólámpások égtek a láncravert bárkák orrán.
1610 12|                 gyanus füttyjelek verték föl a sziget bokrainak sötétségét;
1611 12|                 sziget bokrainak sötétségét; a mesék kísérteties éjszakája
1612 12|                     valaha.~ ~Micike megállt a híd karfáján és belebámult
1613 12|                   híd karfáján és belebámult a jéghideg vízbe, mely hókirálynőhöz
1614 12|            visszatükrözte.~ ~Hogy került ide a fekete rémségek közé, melyek
1615 12|                    egyedül és elhagyatva áll a titokzatos víz fölött, melynek
1616 12|                   fölött, melynek zúgása még a vért is megdermeszti az
1617 12|           megdermeszti az ereiben? Hova tünt a világos kis ebédlő, melynek
1618 12|                   uracskája lábainál feküdt, a fehér kályha, melyből derűs
1619 12|          pásztorleánykák illegették magukat, a muzsikáló óra, mely láthatatlan
1620 12|                 valamikor?~ ~Micike kihajolt a híd karfáján és tűnődve
1621 12|                    karfáján és tűnődve nézte a sötét vizet, mintha ott
1622 12|                   mintha ott keresne választ a kérdésére; és ekkor egyszerre
1623 12|                 remegő sírásra tört ki, mint a gyermek, akit a gonosz felnőttek
1624 12|                     ki, mint a gyermek, akit a gonosz felnőttek egyedül
1625 12|                  egyedül hagytak.~ ~Valaki - a mesék óriásának látszott
1626 12|                 csillogó ezüstsüveget viselt a fején - most hirtelen megszólította:~ ~-
1627 12|                      gondol talán arra, hogy a vízbe ugorjék?~ ~Zord, köpönyeges
1628 12|                megrémült, hogy ijedtében még a szíve dobogása is megszünt
1629 12|          kisasszonyka? - folytatta jószívűen a köpönyeges férfiú. - Vagy
1630 12|                     kocsiért fütyöljek, mely a lakására hazaviszi?~ ~-
1631 12|                           Nem, én nem akarok a lakásomra menni! - mondta
1632 12|                ezüstsisakos férfi megtörölte a bajuszát és a hócsillagocskák
1633 12|                     megtörölte a bajuszát és a hócsillagocskák szétoszlottak
1634 12|                hócsillagocskák szétoszlottak a semmiségbe.~ ~- Hát hova
1635 12|                     akar menni, ha nem haza? A magához hasonló kisasszonykák
1636 12|                 utcán járni késő este! Talán a mamácskájával szólalkozott
1637 12|                     hogy így egyedül kóborol a sötét éjszakában?~ ~Micike
1638 12|                      színe csak alig tért el a prémje fehérségétől, szelid
1639 12|               félórával ezelőtt érkeztem meg a budai pályaházba. Éppen
1640 12|                     most itt, hogy az uramat a szállodában felkeressem.~ ~-
1641 12|                          Micsoda, maga ezzel a pofácskával férjes asszony?
1642 12|                  hogy bűntettet követ el, ha a rendőrséget félrevezeti?
1643 12|                       Húsz éve posztolok itt a Lánchídon, de ilyen kislányképű
1644 12|                     mert rajtacsípték, mikor a befőttes üvegeket megdézsmálta?~ ~
1645 12|                      mely alól kiszabadultak a nedves, szőke hajfürtjei
1646 12|             megindító őszinteséggel szegezte a rendőrre, hogy a komor férfiú
1647 12|                    szegezte a rendőrre, hogy a komor férfiú egyszerre frontot
1648 12|               változtatott.~ ~- És melyik az a szálloda, ahol a kisasszonyka
1649 12|                   melyik az a szálloda, ahol a kisasszonyka férje lakik?~ ~-
1650 12|                   jöjjön velem, kisasszonyka a híd végéig, majd ott megmutatom,
1651 12|                 menjen. De hajtsa föl szívem a prémgallérját a nyakára,
1652 12|                   föl szívem a prémgallérját a nyakára, ha azt nem akarja,
1653 12|               mandulagyuladással ébredjen!~ ~A jószívű rendőr lovagiasan
1654 12|                    lovagiasan hozzászegődött a kis nőcskéhez, s mialatt
1655 12|                     kis nőcskéhez, s mialatt a szellős hídon végigkísérte,
1656 12|            végigkísérte, halkan ezt dörmögte a bajuszába:~ ~- Be kellene
1657 12|                gyermekleányt férjhez adja!~ ~A pesti oldalon a rendőr körülményesen
1658 12|                      adja!~ ~A pesti oldalon a rendőr körülményesen megmagyarázta
1659 12|                      egyedül folytatta útját a homályos folyam partján.
1660 12|               homályos folyam partján. Mikor a szálloda elé ért, egy kis
1661 12|                    hétszer mondta egymásután a Miatyánkot. Mikor ezzel
1662 12|                       hogy férjes asszony.~ ~A csöngetésre egy mexikói
1663 12|                öltözött aggastyán lépett elő a kivilágított szálloda csarnokából
1664 12|                   pillantásokkal mérte végig a prémekbe burkolt kis teremtést,
1665 12|                    felé szegezte.~ ~- Kegyed a portás? - kérdezte Micike,
1666 12|               bólintott és szeme megcsillant a fátyolszöveten keresztül,
1667 12|           sürgönylevelet küldött értem, hogy a legelső vonattal Pestre
1668 12|                      szerencsésen megcsiptem a délutáni postavonatot. Én
1669 12|              délutáni postavonatot. Én t. i. a barátnője vagyok Szebenyi
1670 12|                    vagyok Szebenyi úrnak, de a szülőim zsarnoksága miatt
1671 12|                     nem láthattuk egymást.~ ~A medvebőrű aggastyán zavartan
1672 12|              zavartan megvakarta állának azt a részét, melyet tekintélyes
1673 12|                      nincs ám itthon. Akarja a kisasszony, hogy szobát
1674 12|                     ahogy én őt s talán mind a ketten öngyilkosok lennénk,
1675 12|                      öngyilkosok lennénk, ha a szüleim zsarnokságát ki
1676 12|                     hogy fölolvassam magának a legutolsó levelét? (Micike
1677 12|      összehajtogatott papirlapot szedett elő a kebléből): „Drága szívecském,
1678 12|                kebléből): „Drága szívecském, a portás úr őszintén meg fogja
1679 12|                      gyere értem, hogy ebből a posványból kiszabadíts.
1680 12|                 posványból kiszabadíts. Majd a portás úr kerít számodra
1681 12|               előteremteni egy kocsit, amely a drágámhoz elröpítene engem?~ ~
1682 12|                    elmenni, kisasszony, arra a csúnya helyre? Nem volna
1683 12|               magácska addig kipihenné magát a meleg szobában?~ ~- Nem,
1684 12|                 úgyse megyek be sehova, majd a kocsis megsúgja neki, hogy
1685 12|              fiakkert, Micike helyet foglalt a batár belsejében s a kocsis,
1686 12|                 foglalt a batár belsejében s a kocsis, miután a portás
1687 12|                belsejében s a kocsis, miután a portás megsúgta neki, hogy
1688 12|                    galoppban indult meg vele a pesti utcákon át, melyek
1689 12|                 feketén és elhagyottan áztak a borzongatóan hideg őszi
1690 12|              borzongatóan hideg őszi esőben. A kis nő, bár összehúzta magán
1691 12|                     nő, bár összehúzta magán a prémjét, vacogó fogakkal
1692 12|                      az az érzése volt, hogy a bakon maga a sátán ül, aki
1693 12|                      volt, hogy a bakon maga a sátán ül, aki mindig messzebb
1694 12|                   messzebb és messzebb viszi a boldogság szigetétől s meg
1695 12|                 szigetétől s meg se áll vele a halál birodalmáig, melynek
1696 12|                     az éjszakai út végén. De a viziók nem hatalmasodhattak
1697 12|                  hatalmasodhattak el annyira a lelkén, hogy végképen elhagyja
1698 12|                végképen elhagyja magát, mert a kocsi most hirtelen megállt
1699 12|                    hallatszott ki az utcára, a kövér kocsis leugrott a
1700 12|                      a kövér kocsis leugrott a bakról s kalapját megbillentve
1701 12|                     megbillentve nyitotta ki a batár üvegajtaját.~ ~- Hogy
1702 12|                     remegve kuporodott össze a fiakker mélyében.~ ~Micike
1703 12|                 mélyében.~ ~Micike azonban - a tarka nyakkendős férfiú
1704 12|                     hanem egy ugrással, mely a vért szagolt tigrisre vagy
1705 12|             emlékeztetett, hirtelen kiugrott a kocsi belsejéből, a következő
1706 12|                 kiugrott a kocsi belsejéből, a következő percben fölszakította
1707 12|              következő percben fölszakította a mulatóhely üvegajtaját s
1708 12|                      üvegajtaját s megállott a pokoli zsivaj közepén. A
1709 12|                     a pokoli zsivaj közepén. A füst és a pára oly sűrű
1710 12|                    zsivaj közepén. A füst és a pára oly sűrű felhőként
1711 12|                     sűrű felhőként tolongott a szeme előtt, hogy eleintén
1712 12|            pohárcsengés, visítás hallatszott a fülébe, a füsttengerben
1713 12|                visítás hallatszott a fülébe, a füsttengerben kipirult arcú
1714 12|                     kifestett leány tálcával a kezében járt az asztalok
1715 12|                     járt az asztalok között, a pincérek veszettül tapsoltak,
1716 12|                    tubákos szelencét tartott a vendégek orra alá, a színpadon
1717 12|                 tartott a vendégek orra alá, a színpadon pedig egy kurtarokolyás
1718 12|                     leány hajlongott, akinek a homloka nedves volt a verejtéktől
1719 12|                 akinek a homloka nedves volt a verejtéktől s aki a kezével
1720 12|                     volt a verejtéktől s aki a kezével csókokat dobált
1721 12|                      kezével csókokat dobált a közönség felé. Oly undorító
1722 12|                   felé. Oly undorító volt ez a látvány, hogy Micike egy
1723 12|                     és dobogó szívvel nézett a füsttengerbe, melynek alakjai
1724 12|                 pincér, akit az ajtó nyitása a különös vendégre figyelmessé
1725 12|                   meglátta az urát... Viktor a színpad előtt ült, céklavörös
1726 12|              jegygyűrűs kezével megcsipkedte a céda leány arcát, mely szinte
1727 12|                  arcát, mely szinte fénylett a festéktől és a rozspor hamvától...~ ~-
1728 12|                      fénylett a festéktől és a rozspor hamvától...~ ~-
1729 12|                        mondta most jókedvűen a kocsisarcú pincér, aki még
1730 12|                    felelt, - amúgy se értett a beszédből egyetlen szót
1731 12|                  hanem szédülve kitámolygott a levegőre s öntudatlanul
1732 12|               öntudatlanul belevetette magát a künn várakozó batárba. Sohase
1733 12|               emlékezett rá, hogy kimondta-e a Fehér farkas nevét, de a
1734 12|                     a Fehér farkas nevét, de a kocsi egyszerre csak megindult
1735 12|                egyszerre csak megindult vele a sötét utcákon át, az eső
1736 12|                  utcákon át, az eső kopogott a batár tetején, hallgatag,
1737 12|                   temetőkön halad keresztül, a híd deszkái megkoppantak
1738 12|                     híd deszkái megkoppantak a kerekek alatt, kucsmás óriások
1739 12|               kerekek alatt, kucsmás óriások a fogukat csikorgatták feléje;
1740 12|                   feléje; nagyszakállú manók a nyelvüket öltögették rá,
1741 12|                     nyelvüket öltögették rá, a pásztorleányok, kurta rokolyáikban,
1742 12|                 kurta rokolyáikban, kijöttek a sárga ház ebédlőjéből és
1743 12|                    veszett táncra kerekedtek a kocsi körül s a muzsikáló
1744 12|                   kerekedtek a kocsi körül s a muzsikáló óra, az ismerős
1745 12|                    gavotte helyett, ugyanazt a részeg dalt játszotta, melynek
1746 12|              játszotta, melynek hangjai, ott a pokol kapujában, a fülét
1747 12|                       ott a pokol kapujában, a fülét megütötték. Micike
1748 12|                félelmes kaoszba folyt össze, a szeme előtt fekete karikák
1749 12|                     fekete karikák forogtak, a szíve verése megállt és
1750 12|                     se tudott magáról, mikor a Fehér farkas előtt az aggódó,
1751 12|                 előtt az aggódó, öreg Mihály a kocsiból kiemelte.~ ~ ~ ~
1752 13|                 labdáznak az Óceán hullámai. A jeges víz, mely beláthatatlan
1753 13|             beláthatatlan üvegfalat borított a szemei fölé, néha véresre
1754 13|                     fölé, néha véresre marta a testét, máskor oly elviselhetetlen
1755 13|                    forróságot érzett, mintha a pokol katlanai közt járt
1756 13|                   közt találta magát, melyek a zene hangjaira illegették
1757 13|                valami jóleső melegség borult a szívére, mert egy havasi
1758 13|             homoktengereken keresztül s hogy a derekában elviselhetetlen
1759 13|                     karcsú pálmák tüntek föl a látóhatáron, egy jéghideg
1760 13|                  vize gyémántként csillogott a nap fényében, a datolyafák
1761 13|                   csillogott a nap fényében, a datolyafák barátságosan
1762 13|            legyezgetni kezdi forró homlokát. A beduinban, mikor jobban
1763 13|                       mikor jobban megnézte, a hűséges, aggódóan figyelő
1764 13|                 ismert.~ ~Micike fölnyította a szemét: az oázis, pálmáival
1765 13|                      egyszerre eltünt előle, a datolyafák elvesztek a távol
1766 13|                       a datolyafák elvesztek a távol ködében, de a beduin,
1767 13|                elvesztek a távol ködében, de a beduin, törökös kaftánjában,
1768 13|                      körülötte, akiknek álma a legelső hangos szótól elröppen.~ ~
1769 13|                    hangos szótól elröppen.~ ~A kaftán megmozdult és egy
1770 13|                   érzett, szelíden odasímult a Micike homlokához.~ ~- Oh,
1771 13|                      mégis csak visszajöttél a sötétség országából? Mondd,
1772 13|                    hirtelenében eljárnám itt a kállai kettőst?~ ~Micike
1773 13|                    mint pólyáskorában, mikor a nap a függönyös ágyacskájára
1774 13|                   pólyáskorában, mikor a nap a függönyös ágyacskájára sütött,
1775 13|                     odaszorította homlokához a Mihály otromba tenyerét,
1776 13|                   aztán óvatosan körülnézett a szobában, ahol mélységes
1777 13|                  fölébredt. Pillantása előbb a hófehér csipke függönyökre
1778 13|                    függönyökre esett, melyek a kicsike ablakokat elborították;
1779 13|                     bébéarcok mosolyogtak rá a szőnyegről, egy tiszteletben
1780 13|                      ezüstösen megcsillogott a lámpa fényében s valahol
1781 13|               távolságból jönne, fölhangzott a muzsikáló óra gavotte-ja,
1782 13|                 csodálatosan szép volt, hogy a Micike halvány arca egyszerre
1783 13|                   kérdezte susogva, miközben a könyökére dőlve az ismerős
1784 13|                           Ott, kicsikém.~ ~- A kék elefánt odakünn áll
1785 13|                        És nem engedi ide azt a borzasztó fehér farkast?~ ~-
1786 13|                     És csak álmodtam mindazt a rémséget, ami abban a rettenetes
1787 13|                mindazt a rémséget, ami abban a rettenetes nagyvárosban
1788 13|                    elmondani az esti imádat. A kicsi gyermekeknek imádkozni
1789 13|                ágyacskájukban, mert különben a rossz szellemek rájuk szabadulnak!~ ~
1790 13|                    szobában éjszakának nézte a világos délutánt, vagy amikor
1791 13|                  amikor először nyitotta föl a szemét a kolostor hálótermében
1792 13|                először nyitotta föl a szemét a kolostor hálótermében s
1793 13|                     s az ismeretlen butorok, a furcsa szögletek hirtelen
1794 13|               szögletek hirtelen megzavarták a kicsike agyvelejét, hogy
1795 13|                 került. Micike kimeresztette a szemét, az ajkát összecsucsorította
1796 13|                  egyszerre vonaglani kezdett a szája széle, a teste megremegett
1797 13|             vonaglani kezdett a szája széle, a teste megremegett s dideregve
1798 13|                   egy csipkeruhás gyermeknek a téli fagyban? Oh öreg Mihály,
1799 13|                     mert annyira fázom, hogy a fogam is didereg bele!~ ~
1800 13|               meséket, amikkel őt valamikor, a hideg téli estéken, álomba
1801 13|                 Monoton hangja úgy duruzsolt a csöndes szobában, mint egy
1802 13|                      kezdett megint, mert az a furcsa impressziója támadt,
1803 13|                    szoknyát és ujjast visel, a buksi fejéhez ráncos főkötő
1804 13|                      nagy kulcscsomó csörög, a kezében pedig azt a különös
1805 13|                  csörög, a kezében pedig azt a különös üveget szorongatja,
1806 13|                  üveget szorongatja, melyből a sivító pólyások a langyos
1807 13|                    melyből a sivító pólyások a langyos tejecskét szopogatni
1808 13|                 szokják. Oly különös volt ez a látvány, hogy Micike egyszerre
1809 13|                    hogy mázsás kő szakadt le a szivéről.~ ~Micike még folyvást
1810 13|               meséket mondani Piroskáról meg a farkasról és álmosan bólogatni
1811 13|                   okuláréval az orrodon, míg a kicsike lányok el nem alszanak.
1812 13|                  pedig fűszerszámokat árulni a hideg boltban és fázósan
1813 13|                      tipegni reggeltől-estig a fűrészporos padlón. Dada
1814 13|                  önérzetesen düllesztette ki a mellét, mintha a dadai méltóság
1815 13|             düllesztette ki a mellét, mintha a dadai méltóság körülbelül
1816 13|              körülbelül egyenlő értékű volna a titkos tanácsossággal, aztán
1817 13|                  szakértelmesen megigazgatta a Micike fejealját (ide tedd
1818 13|                fejealját (ide tedd angyalkám a fejedet erre a pehelylyel
1819 13|                     angyalkám a fejedet erre a pehelylyel töltött vánkosra!)
1820 13|                      szigorú ráncokba szedje a homlokát.~ ~- Most megfogod
1821 13|                       Most megfogod enni azt a tyúklevecskét, amit az öreg
1822 13|                     amit az öreg Bábi főzött a számodra! Három napig feléd
1823 13|                     annyit se tudna lenyelni a torkán, hogy már attól is
1824 13|                  Mihály fitymálva legyintett a vörös kezével és minden
1825 13|                     helyett önmaga kisietett a konyhába, hogy az öreg anyó
1826 13|                  csöndes szomorúsággal nézte a készülődést, egy pillanatig
1827 13|               szimulálni, de hiába hunyta be a szemét, a lecsukott pillái
1828 13|                    hiába hunyta be a szemét, a lecsukott pillái mögül mégis
1829 13|                   kacagásra fakadt, hogy még a tiszteletreméltó, öreg sublád
1830 13|             megremegett bele. Mihály ugyanis a bojtos házisipka helyett
1831 13|                    babos fejkendőjét viselte a koponyáján, mely az álla
1832 13|                      tud mondani, hanem néha a sarokba is állítja a rossz
1833 13|                    néha a sarokba is állítja a rossz gyermeket, főkép olyankor,
1834 13|              olyankor, ha nem akarja megenni a tápláló huslevecskét.~ ~-
1835 13|                   Mihály, ilyen maskarát még a képeskönyvekben se láttam!
1836 13|              megtudnálak csókolni, de inkább a huslevest eszem meg, mert
1837 13|             bizonyosan tudom - jobb szereted a csóknál. Mit gondolsz, nem
1838 13|                    facsarodnék el nevettében a kék elefánt kőarca, ha ebben
1839 13|                     elefánt kőarca, ha ebben a farsangi maskarában meglátna?~ ~
1840 13|                     ágy szélére és megetette a sógornőjét, még a tányért
1841 13|                  megetette a sógornőjét, még a tányért is a féloldalára
1842 13|                 sógornőjét, még a tányért is a féloldalára bólintotta,
1843 13|                   aztán beleásta szőke fejét a pehelytollal megtöltött
1844 13|                 megtöltött caprice-vánkosba, a szeme bágyadtan lecsukódott,
1845 13|                  hogy mi történt azóta, hogy a pesti fiakkerből kiemeltél.
1846 13|                  eszméletlen állapotban?~ ~- A pesti doktor velünk jött
1847 13|                     doktor velünk jött egész a „Kék elefánt”-ig.~ ~- És...
1848 13|                  kacagtatóan furcsa volt így a babos fejkendőjével, - de
1849 13|                    ha sohase fog tudni erről a kirándulásról?~ ~Micike
1850 13|                     végighordozta tekintetét a szoba mennyezetén, a szőnyeg
1851 13|              tekintetét a szoba mennyezetén, a szőnyeg virágain és a fekete
1852 13|           mennyezetén, a szőnyeg virágain és a fekete subládon, aztán halkan
1853 13|                      Okosabb lesz, Mihály!~ ~A szemét lehúnyta és ismét
1854 13|                     pillantása most áthatolt a szoba falán, végigsíklott
1855 13|                    szoba falán, végigsíklott a messze országútakon és a
1856 13|                     a messze országútakon és a vasúti töltéseken, a budai
1857 13|                      és a vasúti töltéseken, a budai házon, fogait villogtató
1858 13|                 villogtató fehér farkasával, a hideg alkonyat homályosságán,
1859 13|            homályosságán, mikor egyedül volt a rettentő nagyvárosban, az
1860 13|           nagyvárosban, az éjszakai utcákon, a híd karfáján, a félelmetes
1861 13|                     utcákon, a híd karfáján, a félelmetes vizen, melyben
1862 13|                      vörös csillag remegett, a füstös zsivajon, mely a
1863 13|                      a füstös zsivajon, mely a pokol rémségeit juttatta
1864 13|                     eszébe s melynek közepén a Viktor kipírult arcát látta,
1865 13|                 Viktor kipírult arcát látta, a viháncoló, félmeztelen asszonyokon,
1866 13|                     az ura nyakát átölelték, a sötét és hideg kocsin, melyben
1867 13|                   véres köd borult, mint ott a borzalmas pesti éjszakában
1868 13|                    itthon lesz. Most azonban a fal felé fogsz fordulni
1869 13|                  nagyobb szükséged van, mint a huslevesre. Várj, elsötétítem
1870 13|                huslevesre. Várj, elsötétítem a szobát, nehogy a kiváncsi
1871 13|                 elsötétítem a szobát, nehogy a kiváncsi nap a szemedbe
1872 13|                szobát, nehogy a kiváncsi nap a szemedbe süssön!~ ~Mihály
1873 13|                süssön!~ ~Mihály lebocsátotta a függönyt, sokáig ide-oda
1874 13|                      sokáig ide-oda tipegett a sötét szobában, rakosgatott,
1875 13|                   rakosgatott, rendezgetett, a tüzet igazgatta, lábújjhegyen
1876 13|                      lábújjhegyen odasurrant a Micike ágyához és óvatosan
1877 13|                     már lebocsátkozott volna a szempilláira. Pedig Micike
1878 13|                betakargatta és elsötétítette a szobát, épp így, szakasztottan
1879 13|                      érezte, hogy az anyján, a sírban nyugvó édesapján
1880 13|                 ember értette meg igazán: ez a furcsa, bolondos, drága
1881 13|                    bolondos, drága alak, aki a Bábi babos fejkendőjét kötötte
1882 14|         fejbólintással vette tudomásul, hogy a pesti nagykereskedőket csak
1883 14|            megtalálni az irodáikban, mert ez a gőgös nép inkább a szórakozásai
1884 14|                   mert ez a gőgös nép inkább a szórakozásai és a mulatságai
1885 14|                     inkább a szórakozásai és a mulatságai után fut, semhogy
1886 14|                 mulatságai után fut, semhogy a fűszerszámok eladásával
1887 14|                    helyeslőleg intett, mikor a könnyelmű nagykereskedők
1888 14|                     mulatós emberek is élnek a földön. Képzelem, kis uram,
1889 14|               megbotránkoztál, mikor ezekkel a tizenhárompróbás korhelyekkel
1890 14|                   Mondd csak, nem motoszkált a fejedben a gondolat, hogy
1891 14|                    nem motoszkált a fejedben a gondolat, hogy a kedved
1892 14|                    fejedben a gondolat, hogy a kedved szerint leszidd őket?~ ~
1893 14|                  végtére is mindenki úgy él, a hogy saját magának jól esik.
1894 14|                 magának jól esik. Micike ezt a logikát nagyon természetesnek
1895 14|                      később mégis visszatért a bűnös nagykereskedőkre,
1896 14|             asszonyok társaságában töltik el a napjaikat és az éjjeli pihenésük
1897 14|                  olyan ártatlan arccal, hogy a becsületes Mihály majdnem
1898 14|               idejében lefeküdjék, különösen a zajos Babilonban, ahol lépten-nyomon
1899 14|                 virrasztott az ágyában, mert a Klopstock Messiását olvasta
1900 14|                     cselekmény úgy lekötötte a figyelmét, hogy csak az
1901 14|                    már tiz órakor leragadnak a szempillái, mint például
1902 14|                  amikor őszintén szólva csak a legnagyobb erőfeszítéssel
1903 14|                    le szépen az ágyacskádba, a puha párnáid már szívszakadva
1904 14|                   lábmelegítőt, drágám, mely a hosszú utazás hidegségét
1905 14|                 utazás hidegségét kikergesse a tagjaidból? Gyere, szegény
1906 14|                       mert mindjárt megreped a szivem, ha még tovább is
1907 14|                      mutatóújjal tért vissza a bóbiskoló Mihályhoz, aki
1908 14|                      csillogó szemmel ült le a sógora mellé, de arcvonásai
1909 14|                 derűltséget mutattak, mintha a legkacagtatóbb bohózat játszódott
1910 14|                   játszódott volna le előtte a tiktakoló muzsikáló óra
1911 14|              iskolásfiú ámúlásával tekintett a csöndesen dúdolgató fiatal
1912 14|                  pajtás, ha nem tudnám, hogy a kolostorban nevelkedtél,
1913 14|                  bizonyos volnék benne, hogy a szinpadról jöttél ebbe az
1914 14|              elneveted magadat, mikor Viktor a kicsapongó nagykereskedőkről
1915 14|                      pajkosan tovább dudolta a kupléját, a vén Mihály pedig
1916 14|                   tovább dudolta a kupléját, a vén Mihály pedig tűnődő
1917 14|        füllentésekkel vezetett tévútra? Vagy a mosolygásod csak fölszines
1918 14|                szinészkedés volt, mely alatt a meggyötört kis szived vonaglott?
1919 14|                     volna ki, ahelyett, hogy a rossz urad párnáit elsímítottad?~ ~
1920 14|                Micike most komolyan megrázta a fejét és hosszan tekintett
1921 14|                   fejét és hosszan tekintett a lámpa világába, mely borzas
1922 14|                   nappal ezelőtt még az járt a fejemben, hogy marólúgot
1923 14|                   hogy fenékig fölhajtom azt a kis kék üvegecskét, melyet
1924 14|                   kis kék üvegecskét, melyet a doktor bácsi a multkor álmatlanság
1925 14|            üvegecskét, melyet a doktor bácsi a multkor álmatlanság ellen
1926 14|               álmatlanság ellen készíttetett a patikában, de most már annyi
1927 14|                   fájdalmat se érzek, mintha a kisujjamat megszúrtam volna.
1928 14|                  semmivel se jobb, mint azok a céda asszonyok, akik az
1929 14|              hirtelen haragjában sutba dobja a francia bábúját, de másnap
1930 14|                  csókolja és babusgatja, míg a tűlanglés kisasszonyka nagykegyesen
1931 14|                    holnap is haragudni fogsz a francia bábudra? Ma a kócot
1932 14|                  fogsz a francia bábudra? Ma a kócot is kiszednéd belőle,
1933 14|                 könyezve fogod oda szorítani a meleg kis szívedhez és addig
1934 14|                  csókolod, addig öleled, míg a bábud kócszive is lángra
1935 14|                      az irigy pajtásaid foga a kedves játékaidra megfájdult?
1936 14|             ezüstcsillagos Pierettedről vagy a provánszi pásztorlányodról
1937 14|              provánszi pásztorlányodról vagy a kis vasalódról, amivel a
1938 14|                     a kis vasalódról, amivel a liliputi babakelengyéidet
1939 14|                   könnyebben lemondasz, mint a kócbélű és üvegszemű játékaidról?~ ~
1940 14|                 ismét komolyan megbólintotta a fejét és így szólott:~ ~-
1941 14|                    és én most már mindörökre a sutba dobom.~ ~Mihály összeráncolta
1942 14|                         Mihály összeráncolta a szemöldökét, - látszott
1943 14|                Micike nem engedett neki időt a gondolkodásra, hanem így
1944 14|                   így folytatta:~ ~- Ne védd a lelketlen kócbábukat, hiszen
1945 14|                nőszemélyek közt mulatnál, ha a másféléves feleséged könyes
1946 14|               bolondos táncot jársz, semhogy a kemény mancsaidat használnád!
1947 14|                     vagy dudaszóra illegeted a lábaidat, ahelyett, hogy
1948 14|                     lábaidat, ahelyett, hogy a méztől becsípett mackót
1949 14|                 becsípett mackót kikergetnéd a barlangodból!~ ~A vén és
1950 14|                kikergetnéd a barlangodból!~ ~A vén és álnok medve oly kétségbeesett
1951 14|                    tetőtől-talpig végignézte a kaftánjában összekuporodó
1952 14|                 Mihály esetlenül sóhajtott s a homlokán kövér verejtékcsöppek
1953 14|             verejtékcsöppek ütköztek ki.~ ~- A medve nem arra született,
1954 14|                    hízelkedve körülsímogatta a Mihály csapzott haját, ijesztően
1955 14|                    fénylő duplatokáját, mely a vén legényt egy komoly és
1956 14|                      századik évedet és hogy a nagy Napoleon, mikor Győrben
1957 14|                  leereszkedőleg megsímogatta a drótos hajfürtjeidet? Csakugyan
1958 14|                   már ezredes voltál és hogy a legfiatalabb unokád most
1959 14|                    hogy te vagy az országban a legöregebb ember?~ ~Mihály
1960 14|                    hogy márciusban ünnepelné a harminckettedik születése
1961 14|                 ujságot, hallócsövet tartasz a füledhez és tejbedarácskán
1962 14|                    tejbedarácskán élsz, mert a fogaidtól már ötven évvel
1963 14|                 azokra az időkre, amikor még a fiatal asszonyokat észrevetted?
1964 14|                   idő is volt valaha, amikor a szép kis nőket a tejbedarácskánál
1965 14|                      amikor a szép kis nőket a tejbedarácskánál is jobban
1966 14|                      kifejezést öltött, mint a jezsuita atyáé, aki egy
1967 14|            megsavanyodott agglegénynek! Csak a sáfrányt, a szentjánoskenyeret,
1968 14|               agglegénynek! Csak a sáfrányt, a szentjánoskenyeret, a szegfűszeget,
1969 14|              sáfrányt, a szentjánoskenyeret, a szegfűszeget, meg a falusi
1970 14|      szentjánoskenyeret, a szegfűszeget, meg a falusi boltosaidat szeretted,
1971 14|                   boltosaidat szeretted, meg a nagybankókat, meg a meleg
1972 14|                      meg a nagybankókat, meg a meleg kályhát, meg a takarékpénztári
1973 14|                     meg a meleg kályhát, meg a takarékpénztári részvények
1974 14|                   részvények osztalékát. Meg a meleg posztócipőt, ha térdigérő
1975 14|                térdigérő hó van odakünn, meg a muzsikáló órát, amelynek
1976 14|                     hangjaira este kilenckor a szempilláid lezárulnak.
1977 14|                  szempilláid lezárulnak. Meg a régi posztót, amiből ötven
1978 14|                  viselni egyetlen ruhát, meg a bőrujjasodat, az öreg pecsétgyürüdet,
1979 14|                      az öreg pecsétgyürüdet, a prémsipkádat, amit istenben
1980 14|              reggeltől-estig odakünn kuksolt a konyhában és sárga tyúklevest
1981 14|                  nagy zsírkarikák uszkáltak. A fiatal, a szép, és a jókedvű
1982 14|             zsírkarikák uszkáltak. A fiatal, a szép, és a jókedvű asszony
1983 14|              uszkáltak. A fiatal, a szép, és a jókedvű asszony már akkor
1984 14|                suhanc voltál, öreg Mihály!~ ~A százéves ember most végre
1985 14|                    járt, mert Micike fölkelt a helyéből, kolostorias pukkerlit
1986 14|                  Ükapám, látom, hogy leragad a szemed, hát nem fosztalak
1987 14|                     nem fosztalak meg tovább a puha és meleg ágyacskádtól,
1988 14|                   veled, aludj jól és álmodj a pompás tejesdarácskáról,
1989 14|                     lenge libbenéssel eltűnt a hálószoba függönye mögött
1990 14|                 hálószoba függönye mögött és a vén Mihály egyedül maradt
1991 14|                 maradt az ebédlő asztalánál. A muzsikáló óra e percben
1992 15|                    éjjel az üzletbe rohan.~ ~A csillámló fehérséget, mely
1993 15|                   csillámló fehérséget, mely a didergő kisvárost elborította,
1994 15|                  levették prémes bundáikat s a kék elefánt is ledobta a
1995 15|                     a kék elefánt is ledobta a hermelinköpenyt, mely otromba
1996 15|       hermelinköpenyt, mely otromba kőtestét a hideg ellen megvédte. A
1997 15|                      a hideg ellen megvédte. A közeli erdőkből ibolyaillat
1998 15|                  erdőkből ibolyaillat suhant a városba, az ablakok kitárták
1999 15|                  ragyogó szemmel tekintettek a napsütésbe, mely a fűvel
2000 15|               tekintettek a napsütésbe, mely a fűvel benőtt utcácskákat