Rész

 1  2|       hozna.~ ~- Teringettét, ti itt nyugodtan szieztáztok, mikor
 2  2|          volna neki, hogy örökre itt kell térdepelnie a szenvedő
 3  2|          kis Viktorom, ezután is itt maradok a számodra!~ ~Viktor
 4  3|         szokás?~ ~- Ötven év óta itt mindennap húsleves, főtt
 5  3|      Hont”-t olvasta. Mi történt itt tegnap óta, micsoda más
 6  3|        úgy érezte, hogy reggelig itt tudna ülni az enyhe lámpafényben,
 7  4|        és komoly férfi? Mit adod itt az aggastyánt, mikor voltakép
 8  4|          a tovasuhanó szánkók és itt, a finom kis fészekben,
 9  4|          fejét. Ki gondolt volna itt boldogtalanságra és fájdalomra?
10  5|     párnáid közé, ahelyett, hogy itt egyedül virrasztod át a
11  6|         óta minden szabad időmet itt töltöttem rizseszsákok és
12  6| maszkabálokat tartják esténkint, itt annyi a móka, hogy az ember
13  9|       selyemharisnyás bokájukat; itt lép föl esténkint a híres
14  9|       hiszem), akkor tudja, hogy itt a kevéspénzű embert a poloskánál
15  9|      kevesebbre becsülik; hiszen itt még a kövér fiakkeres is
16  9|         a parlagi magyar nyelvet itt igazi úriember nem igen
17  9|         már alkalmasint sejti, - itt tölti minden estéjét a „
18  9|      barátaival (akikkel szintén itt ismerkedik össze) s olyan
19 10|         évig minden áldott estén itt ült, anélkül, hogy a férfiak
20 10|       tündér, bóbiskolsz-e te is itt valaha fehér hajjal, mint
21 10|        Mihály még se fázott, bár itt minden valami jeges hidegséget
22 11|         kőszénfüst mily más volt itt, mint a „Kék elefánt” szobácskáinak
23 11|      terveimet eláruljam előtte! Itt maradunk Budán, a „Fehér
24 11|          oh, egyéb dolog is lesz itt, semhogy az unatkozásra
25 12|          Éppen amiatt járok most itt, hogy az uramat a szállodában
26 12|  félrevezeti? Húsz éve posztolok itt a Lánchídon, de ilyen kislányképű
27 13|       most hirtelenében eljárnám itt a kállai kettőst?~ ~Micike
28 16|          nem szégyenled, hogy te itt a meleg kaftánodban lustálkodol,
29 16|       meg, hogy mik a te örömeid itt a földön? - kérdezte Micike
30 16|  sötétjében. És nem vagy-e te is itt, kis pajtás, hogy egy magányos
31 16|         Igen, - mondta halkan, - itt vagyok és itt is maradok
32 16|          halkan, - itt vagyok és itt is maradok számodra, te
33 17|     sötétség, csak téged hagyott itt, a te buksi, nagy, öreg
34 18|  kedvességgel, - Viktor, édesem, itt van a forralt borod!~ ~A