Rész

 1  1|               becsületes szigorúsága még mindig változatlan fénnyel világított
 2  1|                korától hetvenéves koráig mindig egyszínű ruhában járt, télen-nyáron
 3  1|          csodálatos véletlen folytán még mindig nem nőttek ki gyerekcipőjükből.
 4  1|          feleségül menni? - kérdezte még mindig elhülve Takácsy Mihály.~ ~-
 5  2| fűszeresboltjában.~ ~- Tengeri rákot még mindig nem tartasz? - kérdezte
 6  2|                  ötöt mutatott. Ilyenkor mindig Viktor kísérte haza a zárdába;
 7  2|            hajlamú fiú a cukrászda előtt mindig megállította a tipegő kisleányt,
 8  2|              felesége lesz. Hát nem volt mindig a lovagja, mióta csak az
 9  2|                  Micike elgondolkodva, - mindig tudtam, hogy jobban szeretsz,
10  2|                kolostori szobácskájában, mindig regényhősökről álmodott,
11  5|            reggelén, kerek ötven év óta, mindig ugyanabban a hosszú, fekete
12  5|          félelmemet elűzd? A kolostorban mindig a vörös Zsuzsa mesélt nekem,
13  5|           túlhaladta.~ ~- És vacsora óta mindig ébren vagy lelkecském? Hát
14  6|                  Te, szegény Mihály, még mindig a cselédlányok kiszolgálásában
15  6|                 hivatását? Szerinted még mindig a lapos bőrsipka meg a vörösre
16  6|          feleségeik mellé.~ ~Micike, aki mindig jó tanuló volt s a történelemből
17  6|            kötésű könyvecskére, mely még mindig nyitva feküdt az ablak párkányán.~ ~-
18  8|             Rossz és lelketlen asszonyok mindig vannak, akik csak azért
19 10|                 kicsike gyermekkorom óta mindig hittem. Mered mondani, hogy
20 10|             velem, azt bizonyosan tudom. Mindig megéreztem, ha valami baj
21 10|                fehér gyermektől, aki még mindig mereven és szótlanul bámult
22 11|                naiv ahhoz, hogy őket még mindig játékos kisgyermekeknek
23 12|               bakon maga a sátán ül, aki mindig messzebb és messzebb viszi
24 12|              kérdezte Micikétől, aki még mindig remegve kuporodott össze
25 12|               kocsisarcú pincér, aki még mindig ott állt az ajtó mellett.~ ~
26 16|           szegény bátyám? A falusi ember mindig elveszti a fejét, ha a rettentő
27 16|           bölcsőmet abban a házban, ahol mindig az óvatosság volt az uralkodó
28 16|          fordulat, mert kislány kora óta mindig nagy véleménye volt a rézgálicról.
29 17|                ebédlőbe, ahol Micike még mindig ugyanazon a helyen állt
30 17|           elrejtettem a világ elől, mert mindig attól tartottam, hogy az
31 18|                ellenség, az őrtorony még mindig kiváncsian kémleli a távoli
32 18|                  aki eltorzult arcán még mindig konokul viselte a monoklit,
33 18|                 vendégszobában, ahol még mindig barátságos tűz égett. Csönd