Rész

 1  1|         először. Feleségül veszek egy drága kis leányt, akivel kölcsönösen
 2  2|       legyőzve, kedvére dusálkodott a drága nyalánkságokban s legföljebb
 3  2|            fehér szobácskájában annyi drága játékszer volt felhalmozva,
 4  2|        megtelt a vágygyal, hogy ezt a drága kis lényt örökre a magáévá
 5  3|            szobákban; finom, himzett, drága terítőcskék kerültek rheumás
 6  3|               életüket eltöltötték. A drága kis asszonycica néha hirtelen
 7  3|             ezüstlapja és egy eleven, drága, mindennél bájosabb virág
 8  3|   lámpafényben, a szőnyegre kuporodó, drága kis selyemcicát nézve, aki
 9  4|              gondoltál arra, hogy egy drága kis leányba szerelmes légy,
10  4|             szelíd, hófehér, finom és drága kis jószág, aki egy liliom
11  6|         papucsot húznál a lábadra? Oh drága szivecském, hogy gyötröd
12  7|                ha tudnád, hogy milyen drága vagy s hogy a komoly arcodhoz
13  7|              Elfelejted, hogy ennek a drága kis léleknek már selypítő
14  7|              oly csodálatosan szép és drága estékhez juttatja, aminőkben
15  7|              a szőnyeg pálmáin, s egy drága, ezüstös hangocskából, mely
16  8|            léha fickót, aki még ezt a drága, és finom kis szentet se
17  8| megajándékozza. A szive megremegett a drága órák gondolatára és nehéz,
18  8|                  mondta szipogva és a drága kis orra szinte vörös és
19  8|              a Mihály vastag nyakát s drága kis fejét odahajtotta a
20 10|          szájjal jár a viharban, mely drága, szőke fürtjeit megtépázza.
21 11|           álomporral a szemében borul drága kis detektivje nyakába,
22 11|            kaftán-zsinórjával, mintha drága és ostoba cicakölykecskék
23 12|             szedett elő a kebléből): „Drága szívecském, a portás úr
24 13|            vén, ráncos arcú dada, egy drága, jószívű, hűséges dada,
25 13|                ez a furcsa, bolondos, drága alak, aki a Bábi babos fejkendőjét
26 15|           dadogva, szorította magához drága kis pajtását, akinek forró
27 16|               is maradok számodra, te drága, te magányos, öreg ember!~ ~
28 17|      nyalánkságokat vett nekem, nem a drága kis diák, aki valamikor
29 17|              is olyan komoly és olyan drága és olyan hűséges, mint a
30 17|               szánalmas vergődéssel - drága kis lányom, mit akarsz velem?
31 17|           illenék a te dalos, kacagó, drága és hófehér fiatalságod egy
32 17|              akinek közelsége az apám drága tekintetét, az anyám mártiriumát,
33 18|               mondta halkan és valami drága és szívbelopózó kedvességgel, -