Rész

 1  1|      hajnali álmából. Ötven éven át ugyanazok az ételek kerültek
 2  1|      ahol egy hosszú emberéleten át tanyát ütött. Az összetöpörödött
 3  1|          mellé, ahogy ötven éven át minden este tenni szokta.
 4  1|    palackok mellett virrasztotta át az éjszakákat s hajnaltájt
 5  1|       falépcsőn, mely ötven éven át az édesapja kemény lépteitől
 6  1|        arcába.~ ~- Huszonöt éven át úgy kellett élnem, mint
 7  2|   fejedelmi gesztussal nyújtotta át a meghatott kisleánynak,
 8  3|      baracklekvár, ha ötven éven át mindennap csak főtt marhahúst
 9  3|          lebocsátott függönyökön át halkan szűrődött be a tompa
10  3|    szőnyegen, az apja ötven éven át se ivott feketét egy pókhálófinom
11  3|        mialatt vastag pápaszemén át a „Hont”-t olvasta. Mi történt
12  4|        jószagú és finom fátyolán át néha derűs pillantást vetett
13  4|     fénnyel ragyogott az ablakon át beáradó havas fehérségben.~ ~-
14  5|        fekete kabátban nyújtotta át az évi mérleget a cég főnökének.~ ~
15  5|      hogy itt egyedül virrasztod át a féléjszakát? Nem félsz
16  5|          öreg Takácsy ötven éven át csak olyankor mozdult ki
17  5|       néhai édesapja félszázadon át ülni szokott s egy gyors
18  6|         gourmand módjára engedte át magát a pompás tyúkleves
19  6|          öreg Takácsy ötven éven át lakni szokott. A nagykereskedőknél
20  9|         a magáénak, néha heteken át haragban volt a fűszeressel,
21 10|        pillantására hideg futott át a hátán s ismeretlen szenzációk
22 11|          ban s csak este megyünk át, mikor a párisi Lecocq módjára
23 11|        kelt útra a szellős hidon át, mert a lelkében agyafurt
24 11|     ezüsthuszas kíséretében adta át a medvebundás portásnak,
25 12|         meg vele a pesti utcákon át, melyek feketén és elhagyottan
26 12|   megindult vele a sötét utcákon át, az eső kopogott a batár
27 14| aggastyán vagy, aki két okulárén át olvasod az ujságot, hallócsövet
28 15|         fájdalmas sírásba olvadt át. És ekkor egy magatudatlan
29 15|     hálószobába, melynek ablakán át beérzett a piaci ákácok
30 16|          messzeségéből villognak át a földi nyugalom szigetére.~ ~
31 17|     nyomán még a részegség ködén át is a lelkükbe suhant, egyszerre
32 18|      fogom-e átkozni féléjszakán át az egereket és a poloskákat.~ ~
33 18|      káprázatos aranyhíd, melyen át észrevétlenül átlibbenek