Rész

 1  2|      alakja, akiknek történetével valaha öreg dadája álomba ringatta.
 2  3|    bóbiskoló öregasszonyt, akinek valaha a Napoleon gránátosai udvaroltak.~ ~-
 3  3|  csilingelt, mint az angyalé, aki valaha, karácsony hajnalán, az
 4  4|      fickó őszintén: hitted volna valaha, hogy egy gyönge kis nő
 5  4|          El birtál volna képzelni valaha olyan lényt, akinek kedvéért
 6  4|    agglegény-életének, mint ahogy valaha a rövid nadrágjának búcsút
 7  6|       házai között? Voltál te már valaha Pesten, hogy ily kicsinylőleg
 8  7|     keleti köntös! Ilyen lehetett valaha az a török csausz, akiről
 9  7|     Akarsz velem fogadni, hogy te valaha, a születésed előtt háromszáz
10  8|    édesapám halálát is megéreztem valaha, - pedig akkor még csak
11  8|       lett, - Mihály, olvastad te valaha a Gaboriau regényeit?~ ~-
12 10|           szigorú vénemberré lesz valaha, hogy vagyont gyűjt és rheumásan
13 10|    vagyont gyűjt és rheumásan fog valaha nyögdécselni a meleg kályha
14 10|       gavotte is, melynek hangjai valaha a sírbatért Szebenyi-nemzetségeket
15 10|            bóbiskolsz-e te is itt valaha fehér hajjal, mint az áldott
16 10|    gondolat, hogy a kis tündérből valaha földi asszony lehet, egyszerre
17 11|          te már lelkecském Pesten valaha? Nem gondolod, hogy már
18 11|         édesapját álomba ringatta valaha?...~ ~Délben megérkeztek
19 11|         vajjon visszatérnek-e még valaha a könyörtelen hidegből,
20 12|          képeskönyveiben olvasott valaha.~ ~Micike megállt a híd
21 13|        szemmel nézett körül, mint valaha, egy álomszerű, régi világban,
22 13|         és én úgy szeretlek, mint valaha az édesanyácskámat szerettem!~ ~
23 13|  csakugyan úgy érezte magát, mint valaha, egészen kicsike gyermekkorában,
24 14|            hogy olyan idő is volt valaha, amikor a szép kis nőket
25 16|                Igen, gondoltam rá valaha, hogy szerzetes legyek,
26 16|          édes anyám betakargatott valaha. Fáradtan alszom el, pihenten
27 16|          pásztorok, a kik Mihályt valaha selypítő kisfiúnak látták.~ ~
28 17|    melynek bokrai közt játszottam valaha, meg a konyhazugot, ahol
29 18| völgyszakadékokba nyílik kilátás, valaha bőrkötényes nagyapók zárkóztak
30 18|           még a püspök úrtól vett valaha.~ ~Viktor fölnyitotta a
31 18|         sárga házat megépíttették valaha.~ ~Búcsúztam és magam is