Rész

 1  1|                    szinjáték láttára, mely ekkor a szemük előtt lejátszódott.
 2  2|                    órákig tartott; a beteg ekkor, szemének egy rebbenésével,
 3  2|               maradok a számodra!~ ~Viktor ekkor megcsókolta és szenvedélyesen
 4  2|                 örökre a magáévá tegye. És ekkor, miközben a fehér virágtengerében
 5  3|                 lábához. És az öreg legény ekkor ámulva nézett maga elé:
 6  4|              hirtelen pillantást vessen; s ekkor ámulva és megzavarodva gondolt
 7  4|                  ijesztő rémképet látna és ekkor szakasztottan olyanná lett,
 8  4|            önkéntelenül ökölbe szorult. És ekkor szinte elfulladt lélekzettel
 9  5|      porcellánköpönyeges dudás példáját.~ ~Ekkor azonban mozgolódás hallatszott
10  7|                 ismét kinyítja a szemeit s ekkor megindult és dédelgető hangon
11  7|                  útazásán gondolkodjék; és ekkor úgy érezte, hogy valami
12  8|              távollévő urát körülvette. És ekkor a sírásra görbült ajka egyszerre
13  8|             mesemondása elaltat. És Mihály ekkor halkan szólott:~ ~- Feküdj
14  9|                   magára húzta a paplant s ekkor világosan hallotta, hogy
15 10|               vetett a sógornője arcára; s ekkor lomha és fantáziátlan lelkében
16 11|                   szürkeségéből; és Mihály ekkor a kiterjesztett szárnyú
17 11|                semmiféle visszhang. Mihály ekkor a kilincsre tette a kezét,
18 12|                    választ a kérdésére; és ekkor egyszerre gyáva és remegő
19 13|         elviselhetetlen fájdalmat érez; de ekkor karcsú pálmák tüntek föl
20 13|                    gondolkodni kezdett; de ekkor egyszerre vonaglani kezdett
21 13|                    csörgedezése; és Micike ekkor bágyadtan mosolyogni kezdett
22 13|               csészével betipegő Mihályt s ekkor oly hangos kacagásra fakadt,
23 15|                 ritkán látta az irodában s ekkor se váltott vele fölösleges
24 15|               rémet látna. És karcsú teste ekkor megremegett valami visszafojtott
25 15|            fájdalmas sírásba olvadt át. És ekkor egy magatudatlan mozdulattal
26 15|                    számára tartogatott; és ekkor gügyögve és sírva és babusgató
27 16|               váratlan öröm érte volna. És ekkor felemelte a fejecskéjét
28 17|                    megérintette a vállát s ekkor szeliden és szomorúan elmosolyodott.~ ~-
29 17|                    igazán szeretek...~ ~És ekkor egy gyöngéd mozdulattal
30 18| megmagyarázhatatlan benyomásaim közepette, ekkor úgy tetszett, hogy nem is
31 18|               muzsikáló óra gavotte-ja. És ekkor úgy éreztem, hogy a finom,