Rész

 1  2|      Takácsy János másnap gyámja lett a szegény kis csöppségnek,
 2  2|        szeme elhalványult mesévé lett a fantáziájában, akár Csipkerózsika,
 3  2|          Micike földi asszonynyá lett, mint az édesanyja, - és
 4  3|    ripsz-divánok, melyeken porrá lett nagymamák ábrándoztak ködös,
 5  4|      ekkor szakasztottan olyanná lett, mint a néhai édesapja,
 6  5|    Viktor talán hirtelen rosszul lett? - kérdezte lihegve, miközben
 7  5|      lelkecském? Hát nem okosabb lett volna, ha szépen belebújsz
 8  5|        édesapja halála után úrrá lett fölötte. Az öreg Takácsy
 9  6|      számot adjon. Viktor hűtlen lett a budai szállodához s a
10  7|       rossz ember, mintha sohase lett volna édesanyád, aki kicsiny
11  8|          és az arca téglavörössé lett a köhögéstől, - de artikulálatlan
12  8|         földre, megint csak urrá lett álnokság nélkül való, becsületes,
13  8|      orra szinte vörös és csúnya lett, - Mihály, olvastad te valaha
14  8|     borult és a hangja suttogóvá lett, mintha maga is valami titkos
15  8|          kaftánra, mely nedvessé lett kiszivárgó könyeitől.~ ~-
16 10|        Mór legérdekesebb regénye lett volna. Mihály, akinek lelke
17 10|    Lecocqtól?~ ~Mihály oly vörös lett, mint a cékla az asztalon
18 10|        szeme mélylyé és könyessé lett, mintha az élet, rettentő
19 10|   gyermekajka dacossá és merevvé lett, a köny kiszáradt a szeméből
20 10|     szenvedő és fáradt asszonnyá lett a szemében, aki egy libbenéssel
21 10|       lelkében az a furcsa érzés lett urrá, hogy a gyermek egy
22 10|        teltebbé és öntudatosabbá lett volna, pillantása mögött
23 11|         panorámabeli kövér hölgy lett volna.~ ~Micike egy furcsa
24 13|          föl többé? Hát nem jobb lett volna, hogy örökre ott feküdjem
25 14|      most már olyan nagy tudóssá lett, hogy az artikulálatlan
26 15|        megnyúlt és asszonyosabbá lett; szemében titkos álmok visszfénye
27 15|   jelenet csak fantasztikus álom lett volna.~ ~- Oh, vén pajtás,
28 18| csakhamar kártyássá és iszákossá lett s gyalázatosan elhanyagolta
29 18|      barátságos tűz égett. Csönd lett az öreg házban, öntudatom