Rész

 1  2|       kisleányt, akinek szemében ő a rég letűnt lovagkort képviselte.~ ~-
 2  3|         a férfiakat, - már pedig ő bizonyosan jobban tudja
 3  4|         más fajtabéli volt, mint ő; finom, graciózus és érzékeny
 4  4|       grófi csemete, aki mellett ő idomtalan medvének látta
 5  4|         a Viktoré legyen, hiszen ő az egyetlen férfi, aki boldoggá
 6  4|      szegény édesapánktól, ha az ő életében is ennyi időt töltöttünk
 7  5|      hogy az öreg Mihály csak az ő fölvidítása kedvéért mond
 8  6| császárkabátban, - otthon bizony ő is csak bőrujjast visel,
 9  7|       mindennap, - s azt hiszem, ő a másvilágon is sírva fakadna,
10  7|         hogy a kis házitündér az ő sívár életének megédesítésére
11  8|               És a feleséged? Az ő nyugalma semmit se számit
12  8|       kerítened egyet, mert csak ő tudja visszaadni a nyugalmamat,
13  8|   visszaadni a nyugalmamat, csak ő tud megszabadítani attól
14  8|    pontos címét is, mert egyszer ő szerzett nekem két bála
15 10|       megrontom az életét, ahogy ő az enyémet megrontotta.~ ~-
16 10|        oly gonosszá lennék, mint ő s egy idegen férfinál keresnék
17 11|    dallamára; honnan tudta volna ő, hogy a pongyola alatt néha
18 11|     veszedelemről értesítse? Oh, ő bizonyos volt a maga dolgában:
19 12|          vonattal Pestre jöjjek. Ő valószínűleg azt hiszi,
20 12|         Csak miattam mulat, mert ő is épp úgy szeret engem,
21 12|               Nem, portás bácsi, ő azt kívánja, hogy én menjek
22 12|   mezítelen karját és Viktor, az ő Viktorja, jegygyűrűs kezével
23 13|          fejkendőjével, - de sem ő, sem Micike nem kacagott
24 15|    kamasz dédelgetésével, aki az ő hófehér Micikéjét az édesanyjának
25 15|  színészeket hevíteni szokta, az ő lomha és sűrű vérét is forróvá
26 16|         hazugsággal megnyugtasd; ő előtte te vagy a földön
27 17|          benne! Elfelejted, hogy ő volt az anyádnak a legkedvesebb?~ ~
28 18|          az impressziót, hogy az ő révükön fogom megírni életem