Rész

 1  1|            orrát fintorgatva dobta le magáról a kabátot, melybe
 2  3|            vörös csatorna húzódott le, melyben novemberi estéken
 3  3|            lángocskák olvasztották le a havat a mohos cserfahasábokról,
 4  4|          legény vagy? Mihály, vesd le ezt a borzasztó ujjast,
 5  4|            Akkor leütném, én ütném le, mint a veszett kutyát.~ ~
 6  5|       Akarsz bejönni egy kicsikét? Le tudod győzni az álmosságot
 7  5|           hát isten neki, feküdjél le, én most már csak kibírom
 8  7|         legyen már eszed és feküdj le! Vagy ha már az éjszakát
 9  8|         halkan szólott:~ ~- Feküdj le, szivecském!~ ~Micike álmosan
10  8|          felkeresse. De nem feküdt le, bár az idő meglehetősen
11  9|           olyan jókedvvel feküdjék le, mintha legalább is félmilliós
12 10|          megint, csak akkor hunyom le a szememet, ha a hálószoba
13 10|   gyermekét babusgatja:~ ~- Feküdj le és álmodj valami szépet,
14 11|           aki oly módon bocsátotta le szempilláit, mintha valami
15 11|         kideríthessek. Csak feküdj le nyugodtan, öreg pajtás,
16 11|           kapott; aztán úgy rohant le a lépcsőn, mintha a „Fehér
17 12|        tegnap még félénken sütötte le a szemét, ha az öreg Bábi
18 13|             hogy mázsás kő szakadt le a szivéről.~ ~Micike még
19 14|          az éjféli óraütésre tette le kezéből az izgalmas történetet.
20 14|            Gyere, hadd fektesselek le szépen az ágyacskádba, a
21 14| veszedelmesen csillogó szemmel ült le a sógora mellé, de arcvonásai
22 14|           bohózat játszódott volna le előtte a tiktakoló muzsikáló
23 14|           megfájdult? És te örökre le tudtál volna mondani ezért
24 15|         Mihály kalap nélkül rohant le a falépcsőn, holott tizenegy
25 17|      halkan ezt mondta:~ ~- Feküdj le!~ ~Lehajolt és fölsegítette
26 18|     fáradtan és megtörve csukódnak le, mikor a barátságos lámpafény
27 18|    borította.~ ~- Szegény barátom, le kell feküdnöd, mert késő
28 18|          dörmögő medvehangján:~ ~- Le fogsz feküdni, öcsém!~ ~