Rész

 1  2|            zsalúja mögül naphosszat édes zongoraszó verődött ki a
 2  2|            ragyogtak: mindez valami édes rajongással töltötte el
 3  2|           tekintett, valami nagy és édes ragaszkodást gyújtott föl
 4  2|          tegnap óta? Tegnap még egy édes kis babának néztelek, ma
 5  2|            viruló asszonyfejével és édes álmaival, egy nap beköltözött
 6  3|      megjelent a konyhában is s egy édes leányhang, mely a kolostor
 7  4|             szőke fejét, melyen egy édes, aranyos kalap virított.~ ~-
 8  4|       csillogó üvegneműekre s a sok édes és haszontalan csecsebecsére,
 9  6|        ruganyszerű hajfürtjeit.~ ~- Édes öcsém, nem bánom én, hogy
10  7|       elefánt” emeletén. A ládákból édes és csodaszép holmik kerültek
11  7|            A látvány oly groteszkül édes és meglepő volt, hogy Micike,
12  7|          sárga ház nyitott ablakain édes és kábító akácillatok ömlöttek
13  8|             küzködő világnak ezt az édes, éjszakai szigetét elborította.
14  9|            könycseppért, amit ez az édes szőkeség elhullat...~ ~Mihály
15 10|        kezdené a rózsás arcát, mely édes és finom volt, mint egy
16 10|       minden tréfálkozó kedvet s az édes tekintetű, mosolygó kis
17 11|           tűz lobogott s mely körül édes és szegfűszegre emlékeztető
18 12|         Valaki melléje szegődött és édes kis babynak szólította;
19 12|          nélkül értem jöhetsz!” Oh, édes, jó portás bácsi, tudna
20 13|      képeskönyvekben se láttam! Oly édes vagy, hogy megtudnálak csókolni,
21 13|           volt és figyelt, - valami édes és boldog elzsibbadással
22 15| halottaikból föltámadva és kábítóan édes illat-áramlatokba burkolózva
23 15|         forró gyermekajkat, melynek édes nedvessége az arcát érte,
24 15|         Mindez oly kimondhatatlanul édes és csodálatos és megható
25 16|         párnácska, melylyel megholt édes anyám betakargatott valaha.
26 16|          egész világot elborította. Édes és boldog és csodálatos
27 17|          vasárnap délutánokat, mint édes apád nagy ujságját a meleg