Rész

  1  1|                trónolt, sötét, boltozatos és hosszú volt s nehéz, fűszeres
  2  1|                   tulajdona, hogy fűszer- és gyarmatárukat árusítanak
  3  1|           fűszeres polgármestere, nábobja és Deák Ference volt a kisvárosnak
  4  1|                  homloka hatalmas tarkója és becsületes szigorúsága még
  5  1|                volt ez, melyet az Erkölcs és az Ájtatosság jegyében kormányoztak;
  6  1|                    a gyermekek, a segédek és az inasok hada, akik valamennyien
  7  1|                megáldotta, szintén a maga és az öreg ház képére formálta.
  8  1|                    melyekben csupa komoly és szorgalmas lény szerepelt.
  9  1|                 kevéssé volt, mint ostoba és fölösleges játékszerük;
 10  1|                ifjúsága idején szorongott és szinte átmenet nélkül öltötte
 11  1|            lejátszódott. A Kék elefánt-ot és a hozzája tartozó üzletet
 12  1|              édesapjának a jobbkeze volt; és íme, három hét múlva, valóra
 13  1|           lábaival fürgén járt a raktárak és a pincék között, hajadonfőtt
 14  1|                ládákat az óriási udvarban és fáradhatatlanul veszekedett
 15  1|              Viktor ellenben későn feküdt és későn kelt, néha, a látszat
 16  1|                 kabátot, melybe a héring- és kocsikenőcs-szag bevette
 17  1|           kocsikenőcs-szag bevette magát. És este, zárás után, a fiatalabb
 18  1|            hazatért.~ ~Viktor vállat vont és fütyörészve sietett föl
 19  1|                  lépteitől visszhangzott. És délfelé ha nehéz álmából
 20  1|         szemrehányásait hallania kelljen. És ha Mihály, másnap vagy harmadnap,
 21  1|                élvezni akarom az életemet és a vagyonomat. Csak azt költöm,
 22  1|                jog szerint engem illet, - és ha kifogásod van ellene,
 23  1|                   hálószobája, a szalonja és a fogadóterme volt.~ ~-
 24  1|                 Mihály, nagy ujság van, - és illőnek tartom, hogy te
 25  1|        jövendőbelim se szegény leány.~ ~- És kit akarsz feleségül venni?~ ~
 26  1|              Viktor belenyúlt a tárcájába és egy kicsike, sápadt fényképet
 27  1|       elcsendesült kisvárosi utcákon.~ ~- És Mici feleségül megy hozzád?
 28  1|              megkérdezte az öccsétől:~ ~- És mikor lesz az eljegyzésed?~ ~-
 29  1|             eljegyzésed?~ ~- Szombat este és melegen ajánlom, hogy benzineztesd
 30  2|             nélkül, aki borotvált állával és kenderszínű Maximilián-pofaszakállával
 31  2|                  Putnoky vörös nyakkendőt és hegyesorrú lakkcipőt hordott,
 32  2|                ahol azelőtt csak a tarokk és a keresztmáriás járta. Könnyelmű,
 33  2|               járta. Könnyelmű, életvídám és szeretetreméltó ember volt
 34  2|              minden garast a fogához vert és egy héringet is sajnált
 35  2|                    sőt: rákot, pástétomot és déligyümölcsöt is készséggel
 36  2|        haszontalan lim-lomnak tekintette. És esténként, ha néha a püspöki
 37  2|                   kislánya, ebben a vídám és könnyelmű környezetben töltötte
 38  2|        viseltetett a gyermek iránt: derűs és életvídám kék szeme akárhányszor
 39  2|             asztal csillogott az ezüsttől és a virágoktól, az istállóban
 40  2|                  szívták magukba a rózsák és a rezedák illatát. Az idíllt
 41  2|                 tüdeje ijesztően zihált - és légy az apja helyett az
 42  2|             maradt ezen a hideg földön, - és pedáns ember létére azt
 43  2|              szentképek, sápadt asszonyok és jól elzárt, világos folyosók
 44  2|               ringatta. A csöppség komoly és szorgalmas leánynyá serdült,
 45  2|              szenteli. A szelid, álmodozó és komoly gyermeket megihlette
 46  2|               komoly gyermeket megihlette és majdnem szentté tette a
 47  2|                imájukat, a kert hüvössége és vanilia-illata, a glóriás
 48  2|                lett, mint az édesanyja, - és oh, mily fájdalommal gondolt
 49  2|              voltál nekik a legkedvesebb! És a földön se kell lemondanod
 50  2|                  Viktor ekkor megcsókolta és szenvedélyesen magához ölelte
 51  2|            szemébe tekintett, valami nagy és édes ragaszkodást gyújtott
 52  2|                   eddig még sohase érzett és könnyelmű gyermeklelke csordulásig
 53  2|                   örökre a magáévá tegye. És ekkor, miközben a fehér
 54  2|                Viktor, aki császárkabátot és kanárisárga keztyűt viselt,
 55  2|                      Nagy kisasszony vagy és legfőbb ideje, hogy a jövődről
 56  2|                  a Viktor császárkabátját és sárga keztyűjét.~ ~Viktor
 57  2|                   kisváros közönségének - és a meghatott gyermek, aki
 58  2|            feleségül vette az unokahúgát. És a szép gyermek, viruló asszonyfejével
 59  2|            gyermek, viruló asszonyfejével és édes álmaival, egy nap beköltözött
 60  2|             emeleti szobácskákba, az öreg és bizalmas biedermeyer-bútorok
 61  3|                   szárnyait, hajszálfinom és csodaszövésű aranyfátyol
 62  3|              tisztásokon, ezüstös nyírfák és mohos derekú tölgyek között
 63  3|           kashmirburkolatos szalondívánok és aranyszélű porcelláncsészék
 64  3|               éven keresztül - csak komor és halk tipegésű vénasszonyokat
 65  3|                láttak. Ájtatos, hidegkezű és kötelességeikért élő vénasszonyokat,
 66  3|         gyöngyvirág illata, mely az erdők és a patakok fiatalságát hozta
 67  3|                délután, megjelent az Élet és az Ifjúság. Furcsa, kacérul
 68  3|                  medaillon, egy nagyon bő és méltóságosan leomló pongyola,
 69  3|                   húsleves, főtt marhahús és paradicsommártás kerül az
 70  3|               törődnek a főtt marhahússal és a paradicsommártással, mert
 71  3|                   örökzöld mezőkön járnak és az angyalok karénekét hallgatják.
 72  3|             jobban szereti a sült csirkét és a rizskásás kochot, még
 73  3|                   fogunk ebédre készíteni és rizskochot baracklekvárral,
 74  3|                nesze, mely még kedvesebbé és barátságosabbá tette a lámpa
 75  3|             varázsolják. Az öreg subládok és a megfeketült kredencek
 76  3|         megcsillant a függőlámpa fényében és a fehéroszlopos muzsikáló
 77  3|                 ismeretlen magasságokból. És a pókhálós muzsika ütemeire
 78  3|               selyemuszályukat felemelte. És a muzsikáló óra titokzatos
 79  3|                 kis dáma finom, graciózus és törékeny volt, mint a csipkeruhás
 80  3|                  az ágya felett lebegett. És míg Viktor jókedvű fejedelem
 81  3|                szőnyegre, az ura lábához. És az öreg legény ekkor ámulva
 82  3|                   ragyogtak az őszi rózsa és a krizantémum szirmai. Micsoda
 83  3|     végigsiklottak a zongora billentyűin; és ilyenkor a Mihály nehézkes
 84  3|          szekrényben s a kecses pásztorok és pásztornők, az aranyvörös
 85  3|          pásztornők, az aranyvörös kutyák és hátizsákot cipelő nyulak
 86  3|               mint valami egzótikus virág és mozdulatlanul terült el
 87  3|                  mindez; odakünn hó esett és hideg feketeség borult a
 88  3|                  dideregve rázták ágaikat és kék páncélok borultak a
 89  3|               sohasem pihenő folyók fölé; és idebenn káprázatosan világos
 90  3|      aranycipellős pásztornők mosolyogtak és tündérszép királynők alakjait
 91  3|                 vissza a tűkör ezüstlapja és egy eleven, drága, mindennél
 92  3|                 mondta most a fiatal férj és szivarját lustálkodva a
 93  3|          hajnaltól napestig lótott-futott és önmaga szegezte be a falusi
 94  3|                 derüsen hunyorított tehát és így szólott:~ ~- Igen, tegyük
 95  3|                   kedveskedve hozzásímúlt és egy fehér homlok, melyet
 96  3|              aztán nagyot lobbant a lámpa és sötétség borúlt az elcsendesült
 97  3|                  pásztorleányok, a kutyák és hátizsákot cipelő nyulak
 98  3|              árnyékokat mozgatott a falon és rideg agglegény-ágya mogorván
 99  3|                 megbólintotta buksi fejét és lassan, meggondolva, vetkőződni
100  3|                    De aztán gondolt egyet és tűnődve felhúzta az ablak
101  3|              csatornában zúgott az esővíz és a háztetőkre fehér selyemszövet
102  3|                   megint a kitárt ablakot és dideregve bebújt a párnái
103  3|               készülő rubintszemét lássa. És két perc múlva Mihály épp
104  4|          birtokába vette, a Mihály dolgos és szürke életében csodálatos
105  4|            amelynek ablakai a félszerekre és istállókra nyíltak, a kézelőjével
106  4|              alapíts, mint más becsületes és komoly férfi? Mit adod itt
107  4|                Takácsy bácsi áll előttem. És miért csúfitod magad ezzel
108  4|               előtt?~ ~Mihály - a segédek és az inasok megdöbbenve bámultak
109  4|            bámultak rá az árúpolcok mögül és a fuvarosok, meglepetésükben,
110  4|             pipájukat - sötétkék kabátban és fehér gallérban jelent meg
111  4|                 kora reggel a vén boltban és az arca frissen volt borotválva,
112  4|                    aki most is későn kelt és fiatal princ módjára kényeztette
113  4|      keresztülhaladt, cigarettája jószagú és finom fátyolán át néha derűs
114  4|                 üvegneműekre s a sok édes és haszontalan csecsebecsére,
115  4|               Micike helyeslően bólintott és hajnalszínű, finom arcával,
116  4|               gyereket! Mihály szép férfi és bizonyos vagyok benne, hogy
117  4|                világban, a tengereken túl és a csodálatos szigeteken,
118  4|              szigeteken, a nagyvárosokban és az elhagyatott pusztaságokon
119  4|         pillantást vessen; s ekkor ámulva és megzavarodva gondolt a kicsike,
120  4|           árvaleányra, akiből ez a színes és gyönyörű selyempille kifejlődött.
121  4|                  kifejlődött. Mihály unta és lekicsinyelte a nőket, akiket
122  4|                   nőket, akiket könnyelmű és haszontalan kis teremtéseknek
123  4|                  szemében, akár a korzózó és kiöltöztetett kisasszonyok,
124  4|                  De most megnyílt a szíve és a szeme szinte belekáprázott
125  4|                  a szelíd, hófehér, finom és drága kis jószág, aki egy
126  4|                  ujságokban, a könyvekben és a regényekben olvasott:
127  4|             ékességei, hogy nélkülük üres és unalmas a földi vándorlás
128  4|         üzletmenet, a legelőnyösebb kötés és a legszellősebb magazin
129  4|                   módja szerint helyesnek és igazságosnak találta, hogy
130  4|                  mint ő; finom, graciózus és érzékeny lélek, aféle kényeskedő
131  4|           idomtalan medvének látta magát. És nem komor medve volt-e csakugyan,
132  4|                   mint a nehéz, örömtelen és kitartó munkát; egy mogorva
133  4|            zsákhordással, ládaszögezéssel és raktárrendezéssel fárasztotta
134  4|               oldalán, aki egy ismeretlen és napsugaras mesevilágból
135  4|                  boltosokkal megalkudott; és a teherhordó rabszolgák
136  4|                 keresztvízre tarthatom.~ ~És ha mégsem, ha Viktor mégse
137  4|               minden vére a fejébe száll; és lassújáratú fantáziája egyszerre
138  4|             valami ijesztő rémképet látna és ekkor szakasztottan olyanná
139  4|            édesapja, a pedáns, becsületes és kötelességtudó zsarnok,
140  4|              fejedelemként járt a boltban és a keskeny falépcsőn s akitől
141  4|            megvillant, mint valami hóhéré és dolgos, vörös keze önkéntelenül
142  4|              önkéntelenül ökölbe szorult. És ekkor szinte elfulladt lélekzettel
143  4|            veszett kutyát.~ ~Megrázkódott és ijedten nézett körül: gyönyörű
144  4|         csilingeltek a tovasuhanó szánkók és itt, a finom kis fészekben,
145  4|               csillogott az asztal fölött és a fantasztikus csodavázákban
146  4|              virágok illatoztak. Fénynyel és fiatalsággal volt tele a
147  4|                volna itt boldogtalanságra és fájdalomra? Mihálynak egy
148  4|         lampionokkal, szakállas gnómokkal és óriásokkal, akik csillogó
149  4|            leoldotta nyakáról a szalvétát és sóhajtva kelt föl a karosszékből,
150  4|               asztal mellett.~ ~Búcsúzott és tipegve, vaskos léptekkel
151  4|        földszintre vezetett. Két óra volt és az ebédlőből pókhálószerű
152  5|                gyötörte az álmos inasokat és segédeket, kik Mihály úr
153  5|       hószőnyegének (feleséges ember volt és a külvárosban lakott), Mihály
154  5|                 pedig, durva bőrújjasában és fülére húzott báránysüvegében,
155  5|                 fölhívjalak magamhoz.~ ~- És Viktor? Hát miért nem keltetted
156  5|                tudod győzni az álmosságot és mesélsz nekem valami szépet,
157  5|                nekem, ha rosszat álmodtam és ébren hánykolódtam a sötétben.
158  5|           uracskámnak, hogy ilyen éretlen és gyáva tacskót vett feleségül?~ ~-
159  5|                     Elment? Viktor elment és egyedül hagyott téged itthon? -
160  5|                  1-est is túlhaladta.~ ~- És vacsora óta mindig ébren
161  5|                   ébren éjjeli egy órakor és az öreg Mihálynak elfacsarodott
162  5|                  Te jó ember vagy, pajtás és én némelykor azt hiszem,
163  5|        hozzáfogott a gazdasszonykodáshoz. És pár perc mulva egyszerre
164  5|                  muzsikáló óra oly fürgén és jókedvűen ketyegett, mintha
165  6|                   téren, mely a kedvemnek és a hajlamaimnak megfelel?
166  6|                itt töltöttem rizseszsákok és a héringes hordók között.
167  6|             tanácsülésre megy cilinderben és császárkabátban, - otthon
168  6|             rosszszagú bolthoz: könyveket és számlákat tanulmányozott,
169  6|                   az aszaltszilvás zsákok és petróleumos hordók mellett
170  6|                   Viktorra, este meghatva és elérzékenyülve sietett a
171  6|                 jó, ha a cipődet levetnéd és papucsot húznál a lábadra?
172  6|              tartja magát. Mihály derüsen és kissé fitymálva nézett rá
173  6|          érzékenyen elbúcsúzott Micikétől és Mihálytól, akik a hideg
174  6|                  aki szokatlanul frissnek és jókedvűnek látszott. De
175  6|                  okvetlen az ágyban légy! És írj, mindennap írj, ha azt
176  6|                   Viktor mindent megigért és még egyszer csókot dobott
177  6|                   aztán összeszedte magát és így szólott:~ ~- Teringettét
178  6|              kolostorban neveltek, zavart és megdöbbent pillantással
179  6|                   piacon. Legföljebb öreg és csalafinta nagykereskedőkkel
180  6|                nagykereskedők raktáraiban és a csöndes budai szállodában,
181  6|   nagykereskedőknél csak komoly segédeket és tisztességes háziszolgákat
182  6|             csodákat írt a körszakálláról és a geniális sasorráról, ami
183  6|                   Mihály bátyám: kékgálic és szentjánoskenyér ezidőszerint
184  6|               rendelnénk tőlük kékgálicot és szentjánoskenyeret. Légy
185  6|                 hát türelemmel szivecském és gondolj rám szeretettel
186  6|             palotánál is többre becsülök. És Mihálylyal ne udvaroltass
187  6|               hirtelen megemberelte magát és mosolyogva csóválta meg
188  7|                  tért haza Pest városából és este, mikor útiládáit kicsomagolta,
189  7|                 emeletén. A ládákból édes és csodaszép holmik kerültek
190  7|              belvárosból s csecsebecséket és illatszeres üvegeket a Hatvani-utca
191  7|                   miséken. Viktor büszkén és leereszkedőleg és mosolyogva
192  7|                 büszkén és leereszkedőleg és mosolyogva állott a boldog
193  7|                sárga háznak még a macskái és kutyái is résztvettek, míg
194  7|                öcsém? - szólt kedvtelenül és korholó hangon a cigarettázó
195  7|          fölemelnéd!~ ~Mihály vállat vont és dörmögve baktatott ki a
196  7|               látvány oly groteszkül édes és meglepő volt, hogy Micike,
197  7|           lábainál, a kacagástól könyezve és fuldokolva rohant ünnepiesen
198  7|             komoly arcodhoz milyen pompás és stilszerű ez a keleti köntös!
199  7|                   háromszáz évvel, gazdag és kegyetlen muzulmán voltál
200  7|                   Micike boldogan tapsolt és sihederlányosan körültáncolta
201  7|                  terített asztal mellett. És másnap, meg harmadnap, meg
202  7|       tovabaktatott hermelines köpenyében és a tavasz meg a nyár virágfűzéres
203  7|                 ház nyitott ablakain édes és kábító akácillatok ömlöttek
204  7|         akácillatok ömlöttek a subládokra és pohárszékekre, melyeknek
205  7|                  helyett néha a majálisok és a nyári mulatságok foglalkoztatták
206  7|              elfoglalta. Micike szótlanul és figyelmesen hallgatta, de
207  7|                 szemeit s ekkor megindult és dédelgető hangon így szólott
208  7|                  pajtás, legyen már eszed és feküdj le! Vagy ha már az
209  7|                megrázta szőke fejecskéjét és kék szeme csak úgy ragyogott
210  7|                  ragyogott a komolyságtól és az ambiciótól.~ ~- Oh, öreg
211  7|                aki kicsiny korodban ápolt és a nyakadat megmosta. Elfelejted,
212  7|        beletemetkezett irodai főkönyvébe. És a dolgok tovább folytak
213  7|             pajtásának alakja, meglapulva és opportunusan hallgatott,
214  7|               ismét oly csodálatosan szép és drága estékhez juttatja,
215  7|                nehéz cipőjében csak félve és restelkedve lépett, s a
216  7|                 duruzsolt a kályha mélyén és csodálatos, izzó őserdőcskék
217  7|                 izzó őserdőcskék lobogtak és sisteregtek a rézajtó mögött;
218  7|                   hőfok iránt; mosolygott és megbólintotta otromba fejét,
219  7|                 bevásárló útjáról; komoly és ideges volt, senkit se lepett
220  7|              pesti útazásán gondolkodjék; és ekkor úgy érezte, hogy valami
221  8|                 jelentette-e, vagy puszta és jelentéktelen léhaság volt-e
222  8|             érdekekkel indokolja. Unottan és álmos szemekkel járt az
223  8|                  karjait, mint aki hosszú és butító álomból ébred.~ ~-
224  8|               öreg Mihály, valami csöndes és lenéző bámulattal, mely
225  8|                szigorúbban folytatta:~ ~- És a feleséged? Az ő nyugalma
226  8|                Mihály, a magas gallérjaid és az új nyakkendőid után ítélve,
227  8|                 Mihály zavartan krákogott és az arca téglavörössé lett
228  8|              fickót, aki még ezt a drága, és finom kis szentet se kimélte,
229  8|                    az ebédlő melegségeért és világosságáért, a szamovár
230  8|                gyönyörködhetik, elbájolta és megindította, mint gyermekségének
231  8|                  nem volt egzaltált lélek és idegeskedett a hevesebb
232  8|                  a drága órák gondolatára és nehéz, sűrű vére lüktetve
233  8|           lüktetve tódult az agya felé; - és mégis: a morál, melyet egy
234  8|                  becsületes, vén lelkében és most már szinte brutálisan
235  8|              érdemled meg a boldogságodat és attól tartok, hogy rossz
236  8|              vonathoz; a gyermek sápadtan és szótlanul járt a néma lakásban,
237  8|              Mihálynak, aki komor külseje és bozontos szemöldöke dacára
238  8|                   csak német dalcsarnokok és zenés kávéházak vannak,
239  8|               kuplétákat, mint a sáfrányt és a kékgálicot? Akarsz velem
240  8|                 mulva álmosan, bűnbánólag és üres zsebbel fog a kis királynője
241  8|                   hogy egyszerre forróság és hidegség fut végig rajta.~ ~-
242  8|              pesti dalcsarnokokban? Rossz és lelketlen asszonyok mindig
243  8|           szalonnát lopni a hentesboltban és az a férfi, akit a sors
244  8|            mindenki asszonyára. Naiv vagy és butuska vagy, kis pajtás
245  8|                  butuska vagy, kis pajtás és ezért még azt is megbocsátom,
246  8|        mértföldnyire járt innen, a hangos és erkölcstelen pesti éjszakában,
247  8|                távollévő urát körülvette. És ekkor a sírásra görbült
248  8|                 Mihály, - mondta szipogva és a drága kis orra szinte
249  8|               drága kis orra szinte vörös és csúnya lett, - Mihály, olvastad
250  8|                   szívem.~ ~- Ha vannak - és a Micike arca most egyszerre
251  8|                   egyszerre lángba borult és a hangja suttogóvá lett,
252  8|            kifogyott. Schuck úrnak hívják és becsületes izraelita ember,
253  8|               vonaglani kezd a részvéttől és a keserűségtől. A fehérruhás
254  8|                sokkal inkább gondol a kék és rózsaszín szalagjaira, a
255  8|                   kolostorbeli táncórákra és a padjába csempészett édességekre,
256  8|                izgatottságán csökkentsen. És mialatt Micike zokogva borult
257  8|             szorította a síró asszony égő és könyektől nedves arcát is,
258  8|                   ijedség megfélemlített. És gügyögve, a felnőttek félig
259  8|                 nagyon boldogtalan vagyok és legjobban szeretném, ha
260  8|                  Mihály most betakargatta és jószívű ostobaságokat súgott
261  8|            ostobaságokat súgott a fülébe; és Micike, fuldokló szipogások
262  8|                   lassankint megnyugodott és elcsöndesedett és síró szeme
263  8|            megnyugodott és elcsöndesedett és síró szeme lezáródott, mint
264  8|               dadája mesemondása elaltat. És Mihály ekkor halkan szólott:~ ~-
265  8|                  a Bodzafa-utcába. Hosszú és titokzatos levelet, amilyennel
266  9|             Schuck úrnak kétszobás lakása és tiz egészséges gyereke volt
267  9|                   fűszeressel, a szabóval és a háziúrral, a cipőjét két
268  9|              előtt, a feleségének átadta. És kulcsait, zsebkését, viharvert
269  9|          vidékieknek a hónuk alá nyúljon. És e tömérdek elfoglaltság
270  9|                  puhatolózásra kiszemelt; és Schuck úr - mint ahogy várni
271  9|               nevezetűt, akinek ügyessége és éleslátása a Lecocqéval
272  9|                  a pesti bérházak felé.~ ~És csakugyan, hét nap se telt
273  9|            következőket írta:~ ~„Tisztelt és igen kedves barátomuram,
274  9|                  a szóban forgó férfiútól és sietek továbbítani az adatokat,
275  9|               bűnlajstrom, melyet a híres és százkezű Kovacsóczy kiderített:~ ~
276  9|               kávéházbeli alagér játékból és a „Török császár”-beli kártyázásból
277  9|                  baja volt a rendőrséggel és Viktor úr Kőszegi báróval
278  9|               pincér látta, amikor a báró és cinkostársai később egy
279  9|                párisi galléros köpönyeget és fényes kürtőkalapot viselt
280  9|            sötétségből kibukkanó tolvajok és gyilkosok jelentkezését.
281  9|               sötét éjszaka, hanem fényes és napsugaras dél volna. Főkép
282  9|                    de nem ritkán mágnások és vidéki urak is ott lebzselnek
283  9|                 parketten, ahol selymekbe és csipkékbe öltözött lányok
284  9|            Stammbuch” című számát tomboló és mennydörgésszerű tetszéssel
285  9|                   el, hogy micsoda kedves és mulatságos társaság ez;
286  9|              németül beszél a művészekkel és a pincérekkel, mert a parlagi
287  9|          összeverekedik a lókereskedőkkel és mészárosokkal s ilyenkor
288  9|             közben a meggárgyult nagyurak és a könnyelmű embersöpredékek
289  9|                rosszhírű tanyákon éjjelez és szeretőt tart, még pedig
290  9|              kipróbált gráciájába ajánlom és maradok csekély szolgája -
291  9|               jelenlétében; de bár a keze és ajka reszketett a fölindulástól,
292  9|                  rögtön a rizses báláknak és a festékes hordóknak szentelte
293  9|                    míg Viktor, aki sápadt és gyürött volt kissé, fütyürészve
294  9|                    Semmi, - mondta Mihály és vastag bajuszát legényesen
295  9|                 magányosságában:~ ~- Öreg és vastagnyakú filiszter, aki
296  9|          drágalátos fiad kalandjai felől? És ha tudsz, nyugodtan fekszel-e
297  9|                  járt az utcán, a segédek és inasok mélyen horkoltak
298  9|                   az udvari traktusban, - és a vén Mihály mégis úgy képzelte,
299  9|                        Te vagy a családfő és téged teszlek felelőssé
300  9|            emeletről az udvarra vezetett. És a vén legény esküt tett
301 10|                  volna a vén háznak: zord és embergyűlölő hangulat költözött
302 10|              költözött a kicsike szobákra és a bizalmas falépcsőre és
303 10|                  és a bizalmas falépcsőre és az öreg muzsikáló óra, mely
304 10|                   pergette a gavotte-okat és a menuette-ket, komor temetési
305 10|           csicsergett az ablakmélyedésben és a süket szakácsnő haragosan
306 10|                mosogatta; Viktor fáradtan és fekete karikákkal a szeme
307 10|           leveleket írt az iroda sarkában és néha oly érdeklődéssel olvasgatta
308 10|              szóra se érdemesített volna. És a takarékpénztárban, ahol
309 10|                   örökéletedben csalókkal és uzsorásokkal volna dolgod?~ ~
310 10|                 porcellánkagylóban, újabb és még hevesebb köhögési roham
311 10|                 el, de aztán magához tért és öregesen elnevette magát,
312 10|              végzett volna a nyomozással? És ha végzett is volna, csak
313 10|       csemegevillával, de a szeme mélylyé és könyessé lett, mintha az
314 10|                   rózsás arcát, mely édes és finom volt, mint egy májusi
315 10|                valaha, hogy vagyont gyűjt és rheumásan fog valaha nyögdécselni
316 10|              rosszul feleltem a fizikából és egészen picurka koromból
317 10|        szerencsétlensége előtt lázam volt és egész éjjel száguldozó bikákról
318 10|             száguldozó bikákról álmodtam. És most, napok óta, nem alszom
319 10|                  puha gyermekajka dacossá és merevvé lett, a köny kiszáradt
320 10|                 nézett rá a karosszékéből és egy pillanatig úgy rémlett
321 10|              kegyetlen boszút állok rajta és épp úgy megrontom az életét,
322 10|                 nyugodnám meg a sorsomban és talán kísértetként járnék
323 10|                   vén Mihály, hogy gonosz és könnyelmű asszony is lehetne
324 10|               jelenség egyszerre szenvedő és fáradt asszonnyá lett a
325 10|                melegéből s most dideregve és vonagló szájjal jár a viharban,
326 10|                  tiktakolása hallatszott; és hirtelen megszólalt a Mária
327 10|                 finom művű arany-citerán; és Mihály az anyjára gondolt,
328 10|                  összehúzta kék kaftánját és álmosságot szimulálva, búcsút
329 10|                    aki még mindig mereven és szótlanul bámult az asztali
330 10|                   asztali lámpa világába. És gügyögve szólt, mint az
331 10|                 babusgatja:~ ~- Feküdj le és álmodj valami szépet, hogy
332 10|             Mihály legénytanyája homályos és hideg volt, mert a kályhában
333 10|               estéken nem fütöttek többé. És Mihály még se fázott, bár
334 10|                félelmetes alakot öltöttek és odakünn, a háztető fölött,
335 10|                  az éjszaka sötétségében. És Mihály még se fázott hideg
336 10|                  ódujában; sőt oly furcsa és hihetetlen melegség áradt
337 10|                  nem volt analizáló lélek és a maga egyéniségének titokzatosságait
338 10|            elhamarkodott szavain töpreng; és mégse tudott megszabadulni
339 10|                keltett életre a lelkében; és bár most magát is épp oly
340 10|                 fantáziája zsarnokságától és örökké csak a boszútálló
341 10|                   éjjel nyugtalanul aludt és oly korán ébredt, hogy még
342 10|                megborotválkozott, gallért és kézelőt cserélt s azt a
343 10|           sógornője arcára; s ekkor lomha és fantáziátlan lelkében az
344 10|           változott. A játékos, hancurozó és szelíd Micike mintha teltebbé
345 10|             szelíd Micike mintha teltebbé és öntudatosabbá lett volna,
346 10|                 megperzselődött égő arcán és piros gyermekajkát olykor
347 11|              odakünn deres fák bólogattak és magányos őrházak tűntek
348 11|                hátravetette otromba fejét és még egyszer visszagondolt
349 11|                    kérdezte oly rejtelmes és talányszerű arccal, mintha
350 11|                mindenem be van csomagolva és ha rendőrökkel vigyáztatnál
351 11|                segítségével Pesten leszek és bizonyos lehetsz benne,
352 11|             megcsóválta szőke fejecskéjét és szemében valami furcsa és
353 11|                 és szemében valami furcsa és ijesztő láng gyulladt ki,
354 11|              gyermekcipőkből, öreg Mihály és a legnagyobb szerencsétlenséggel
355 11|                  hogy mi van az urammal - és nincs az a hatalom a földön,
356 11|                  ami kis sütnivalója volt és igyekezett okosan beszélni
357 11|                  negyedórában eltévednél? És hogy akarod követni, gyönge
358 11|               elférne, de holtra fáradtan és boldogtalanul térsz haza
359 11|                  térsz haza a sárga házba és egész életedben síratni
360 11|                 láttál volna te féltékeny és szerelmes asszonyokat? Honnan
361 11|             francia babyjüket dédelgették és főzőcskét játszottak tiz
362 11|            leveskéd, mert Bábit pallossal és akasztófával fenyegettem,
363 11|                   átballagott a szobájába és maga is becsomagolta tehénbőrös
364 11|                állott a szekrény tetején; és a nedves hajnali időben
365 11|         furfangosan csíptetett a szemével és így szólott:~ ~- Már kis
366 11|                    Igy szólt a vén Mihály és fejébe húzta az édesapja
367 11|                édesapja báránybőrsipkáját és a vonat a vizes sötétségben
368 11|                hegyek közül. Hangos hídak és ijesztő szakadékok, magányos
369 11|               szakadékok, magányos lámpák és hóval végig szitált emberek
370 11|                 mellettük a sínek mellett és a kőszénfüst mily más volt
371 11|           ösvényen. Lassan kivilágosodott és ezüstködben virrasztó házikók
372 11|                téli reggel szürkeségéből; és Mihály ekkor a kiterjesztett
373 11|          megérkeztek a budai pályaudvarba és Mihály, nehéz bundájában,
374 11|             tanult; hüvelykujját a gyürű- és mutatóujja közé dugta s
375 11|                lobogott s mely körül édes és szegfűszegre emlékeztető
376 11|                    A pecsétes asztalkendő és a hegyesorrú pincér mintegy
377 11|            melyekben aranysubás pásztorok és rövidrokolyás pásztornők
378 11|                szállt a szőnyeg virágaira és az öreg Mihály méltóságos
379 11|              órákig dolgoznak egy ötletes és meglepő haditerven? Azt
380 11|             Szebenyi úr már délben elment és alig is jön vissza este
381 11|                  megnyugodva a vén Mihály és nagy ákombákomjaival a következő
382 11|                élő szóval mondja el - vén és bánatos bátyád: Szebenyi
383 11|                   Mihály.”~ ~A Viktor vén és bánatos bátyja a levelet
384 11|             kereskedőkkel; öreg este volt és már sorra fölgyújtották
385 11|                   a jövőtől; Viktor józan és becsületes szivvel fog visszatérni
386 11|            elszólította. Viktorból jámbor és tisztességes férj lesz és
387 11|                 és tisztességes férj lesz és a kicsike Szebenyiek hancurozva
388 11|          kaftán-zsinórjával, mintha drága és ostoba cicakölykecskék lennének...~ ~
389 11|                 farkas” sörszagú lépcsőin és halkan megkopogtatta a Micike
390 11|               óvatosan belépett a szobába és elérzékenyülve így szólott
391 11|               este van!~ ~Senki se felelt és Mihály meggyújtotta a gyertyát:
392 11|                   nyugodtan, öreg pajtás, és miattam ne aggódj egy picurkát
393 11|              jönnék is, bezörgetek hozzád és mindent elmesélek.”~ ~Ennyi
394 11|                    se több, se kevesebb - és a vén Mihály úgy érezte,
395 11|                 Egy percig megtántorodott és a homlokához kapott; aztán
396 12|              pesti éjszakába.~ ~Eső esett és köd ült a budai házakon;
397 12|               öreg rézkakasok csikorogtak és a folyam felől hideg hószilánkok
398 12|                  felé. Az utca síkos volt és a ködtengerben elveszett
399 12|              lángoló cserfahasábok körül; és a parti lámpák közt tompán
400 12|                  összehúzta prémgallérját és tipegve indult neki az ismeretlen
401 12|                  akarná, de Micike bátran és sietve haladt a félelmetes
402 12|                   kimenni a sötét udvarra és az ajka elfehéredett félelmében,
403 12|                gonosz kísérteteknek nézte és a szélből, az esőcsatorna
404 12|               hallotta ki. De most bátran és elszántan haladt előre,
405 12|              eseményekről beszámolt neki. És most elszántan és félelem
406 12|                   neki. És most elszántan és félelem nélkül és lobogó
407 12|               elszántan és félelem nélkül és lobogó szemmel megy előre
408 12|              főkötős, francia bábú eleven és lángoló vérű asszonynyá
409 12|              megdobogott cipőcskéje alatt és a sötét vízben szép titokzatos
410 12|          kinyújtotta feléje hosszú karját és ismét beleveszett az éjszaka
411 12|                  Valaki melléje szegődött és édes kis babynak szólította;
412 12|              Micike nem látta a vámszedőt és nem hallotta a hízelkedő
413 12|                   szavakat, hanem gyorsan és álmadozva sietett tova,
414 12|                    megszakadt az esti köd és csillogó, ezüstös fátyolszövet
415 12|                tűzpontocskák szegélyezték és zöld meg piros hajólámpások
416 12|                tütülő kiáltás hallatszott és gyanus füttyjelek verték
417 12|             Micike megállt a híd karfáján és belebámult a jéghideg vízbe,
418 12|                  vele, hogy ilyen egyedül és elhagyatva áll a titokzatos
419 12|                   kihajolt a híd karfáján és tűnődve nézte a sötét vizet,
420 12|              keresne választ a kérdésére; és ekkor egyszerre gyáva és
421 12|                  és ekkor egyszerre gyáva és remegő sírásra tört ki,
422 12|                  mesék óriásának látszott és csillogó ezüstsüveget viselt
423 12|          köpönyeges férfiú. - Vagy idegen és talán eltévedt Pest városában?
424 12|               férfi megtörölte a bajuszát és a hócsillagocskák szétoszlottak
425 12|               prémje fehérségétől, szelid és félénk mosolygás jelent
426 12|                 frontot változtatott.~ ~- És melyik az a szálloda, ahol
427 12|                 királynő felé vezető útat és Micike most már ismét egyedül
428 12|               Micike mosolyogva bólintott és szeme megcsillant a fátyolszöveten
429 12|                   rá. Tessék szíves lenni és fütyöljön egy kocsiért,
430 12|                utcákon át, melyek feketén és elhagyottan áztak a borzongatóan
431 12|                   ül, aki mindig messzebb és messzebb viszi a boldogság
432 12|             pokoli zsivaj közepén. A füst és a pára oly sűrű felhőként
433 12|                   vett s kimeredt szemmel és dobogó szívvel nézett a
434 12|                   ült, céklavörös férfiak és rövidszoknyás leányok közt,
435 12|               köré fonta mezítelen karját és Viktor, az ő Viktorja, jegygyűrűs
436 12|               szinte fénylett a festéktől és a rozspor hamvától...~ ~-
437 12|                   a sárga ház ebédlőjéből és veszett táncra kerekedtek
438 12|              előtt mindez valami siketítő és félelmes kaoszba folyt össze,
439 12|                    a szíve verése megállt és rég semmit se tudott magáról,
440 13|                    aki aranybojtos sipkát és törökös kaftánt visel, óriási
441 13|               szemét: az oázis, pálmáival és forrásaival, egyszerre eltünt
442 13|           elröppen.~ ~A kaftán megmozdult és egy nagy tenyér, melynek
443 13|                   elefánt vigyáz rád!~ ~- És nem engedi ide azt a borzasztó
444 13|                már nyugodtan alhatsz!~ ~- És csak álmodtam mindazt a
445 13|                  ajkát összecsucsorította és gondolkodni kezdett; de
446 13|               most gyöngéden betakargatta és fejetcsóválva odaült az
447 13|               távoli forrás csörgedezése; és Micike ekkor bágyadtan mosolyogni
448 13|                   az öreg Mihály szoknyát és ujjast visel, a buksi fejéhez
449 13|              Micike még folyvást kacagott és újjacskáját odaillesztette
450 13|             gyapjúfőkötőben kellene járni és tejbedarácskát főzni és
451 13|                   és tejbedarácskát főzni és meséket mondani Piroskáról
452 13|                Piroskáról meg a farkasról és álmosan bólogatni egy nagy
453 13|     fűszerszámokat árulni a hideg boltban és fázósan tipegni reggeltől-estig
454 13|                    mormogó, vén dada vagy és én úgy szeretlek, mint valaha
455 13|                legyintett a vörös kezével és minden további disputa helyett
456 13|              Mihály odaült az ágy szélére és megetette a sógornőjét,
457 13|                nem aludt el, hanem halkan és kényeskedve szólott:~ ~-
458 13|                  kényeskedve szólott:~ ~- És most meséld el nekem, hogy
459 13|              ujjacskájukat elmetszik.~ ~- És hogyan tudtál elhozni ilyen
460 13|                   a „Kék elefánt”-ig.~ ~- És... és... az uram nem tudta,
461 13|                Kék elefánt”-ig.~ ~- És... és... az uram nem tudta, hogy
462 13|           mennyezetén, a szőnyeg virágain és a fekete subládon, aztán
463 13|               Mihály!~ ~A szemét lehúnyta és ismét megrázkódott kissé,
464 13|        végigsíklott a messze országútakon és a vasúti töltéseken, a budai
465 13|                 nyakát átölelték, a sötét és hideg kocsin, melyben az
466 13|                 öntudatát elveszítette, - és Micike láztól zavaros szemére
467 13|                borzalmas pesti éjszakában és csak nagysokára, dideregve
468 13|                csak nagysokára, dideregve és vacogó foggal tudta megkérdezni
469 13|        megkérdezni az öreg Mihálytól:~ ~- És az uram... az uram még most
470 13|                   fal felé fogsz fordulni és szépen alszol egy-két órácskát, -
471 13|               odasurrant a Micike ágyához és óvatosan betakargatta -
472 13|                   óvatosan betakargatta - és az álnok Micike hangosan
473 13|                   Pedig Micike ébren volt és figyelt, - valami édes és
474 13|                 és figyelt, - valami édes és boldog elzsibbadással figyelt
475 13|             Mihály halk lépéseire, félénk és hűséges szuszogására - és
476 13|                 és hűséges szuszogására - és most csakugyan úgy érezte
477 13|              amikor mandulagyuladása volt és hálós ágyacskájában feküdt
478 13|                hálós ágyacskájában feküdt és az anyácskája aggódva tipegett
479 13|                aggódva tipegett körülötte és betakargatta és elsötétítette
480 13|                 körülötte és betakargatta és elsötétítette a szobát,
481 13|                most az öreg Mihály tette. És Micike úgy érezte, hogy
482 13|                   sírban nyugvó édesapján és Renáta nővéren kívül csupán
483 14|                 nép inkább a szórakozásai és a mulatságai után fut, semhogy
484 14|               kerültek, majd barátságosan és megértőleg nézett Viktor
485 14|                   értjük, hogy ilyen léha és mulatós emberek is élnek
486 14|        társaságában töltik el a napjaikat és az éjjeli pihenésük óráit.~ ~-
487 14|               éjjeli pihenésük óráit.~ ~- És nem igyekeztek rá, hogy
488 14|            ártatlan falusi emberekre.~ ~- És tiz órakor már csakugyan
489 14|          lefektette az urát, betakargatta és forró teát készített az
490 14|                letette kezéből az ujságot és egy megrémült iskolásfiú
491 14|            módjára egymásba kulcsolt.~ ~- És csakugyan nem éreztél volna
492 14|                 komolyan megrázta a fejét és hosszan tekintett a lámpa
493 14|               urából? Vagy valami különös és szívtelen szőrnyetegnek
494 14|                  de másnap eddig csókolja és babusgatja, míg a tűlanglés
495 14|           szorítani a meleg kis szívedhez és addig csókolod, addig öleled,
496 14|             kedves játékaidra megfájdult? És te örökre le tudtál volna
497 14|            babakelengyéidet kisímítottad? És az uradról talán könnyebben
498 14|                 lemondasz, mint a kócbélű és üvegszemű játékaidról?~ ~
499 14|            komolyan megbólintotta a fejét és így szólott:~ ~- Az uramról
500 14|               hitvány kenderkóc van benne és én most már mindörökre a
501 14|                mancsaidat használnád! Vén és álnok medve vagy, aki téli
502 14|                   a barlangodból!~ ~A vén és álnok medve oly kétségbeesett
503 14|                   most melegen megvillant és sugaraival hízelkedve körülsímogatta
504 14|              ijesztően szúrós szemöldökét és fénylő duplatokáját, mely
505 14|                  a vén legényt egy komoly és ünnepies nagypréposthoz
506 14|                 kedves barátom, éjjel van és egyedül vagyunk egy régi
507 14|              töltötted be századik évedet és hogy a nagy Napoleon, mikor
508 14|        negyvennyolcban már ezredes voltál és hogy a legfiatalabb unokád
509 14|            hallócsövet tartasz a füledhez és tejbedarácskán élsz, mert
510 14|               öregebb volt az országútnál és reggeltől-estig odakünn
511 14|               odakünn kuksolt a konyhában és sárga tyúklevest főzött
512 14|              uszkáltak. A fiatal, a szép, és a jókedvű asszony már akkor
513 14|                   pukkerlit vágott előtte és így szólt:~ ~- Ükapám, látom,
514 14|               fosztalak meg tovább a puha és meleg ágyacskádtól, mely
515 14|                    Isten veled, aludj jól és álmodj a pompás tejesdarácskáról,
516 14|               matróna eléd tálal!~ ~Szólt és egy lenge libbenéssel eltűnt
517 14|                 hálószoba függönye mögött és a vén Mihály egyedül maradt
518 14|                  óra e percben megszólalt és az aranyhárfás kis tündér,
519 14|             lakott, eljátszotta az ükapák és az ükanyák gavotte-ját...~ ~ ~
520 15|             kitárták üvegszemüket s álmos és szomorú kisleányok ragyogó
521 15|                   halottaikból föltámadva és kábítóan édes illat-áramlatokba
522 15|         leselkedtek be a vén bolt ajtaján és Micike világos ruhákban
523 15|                   Micike világos ruhákban és szellőtől fölborzolt hajjal
524 15|            emeleti ablak mellett, a sötét és titokzatos hegyeket bámulva,
525 15|                     Micike kissé megnyúlt és asszonyosabbá lett; szemében
526 15|              melankóliába olvadt s halkan és puha lépésekkel járt az
527 15|                ház szőnyegén, mintha alvó és rejtelmes lények felébredésétől
528 15|         mosolygott, mint amennyit beszélt és sok időt töltött hálószobájának
529 15|                alatt hagyta el ágyasházát és összezsugorodva rejtette
530 15|            parfume-jétől becsípett volna. És az öreg Bábinak, aki az
531 15|        cigaretta-sodrástól, keveset evett és a kávéházból késő éjszaka
532 15|               öcscse balszemén csillogott és könyveibe sülyesztett tekintetét
533 15|                      mondta olykor Micike és szeme, a kedveskedő megszólítás
534 15|                  Te világfi vagy kis uram és nem vén medve, mint Mihály
535 15|                 medve, mint Mihály bátyád és te nem arra születtél, hogy
536 15|                 hátraszegte otromba fejét és a szeme bágyadtan lecsukódott,
537 15|                van, - mondta végre halkan és szégyenlősen és lesütött
538 15|              végre halkan és szégyenlősen és lesütött szemmel, mintha
539 15|                   vagy a kötelességeiddel és kora hajnalban haladék nélkül
540 15|                   álmosan kinyújtozkodott és fáradt pillantása fölélénkült,
541 15|                unatkozom! - mondta Micike és sietve kisurrant, hogy a
542 15|          becsomagolja.~ ~Viktor elutazott és Micike arcán nem látszott
543 15|                  jókedvű nagy lányom vagy és nekem megszakadna fájdalmamban
544 15|             legszívesebben sírva fakadnál és a vánkosodba ásnád a megkínzott
545 15|                  abbahagyta a zongorázást és mosolygó szemében valami
546 15|             tükröződött, valami fájdalmas és titkos könyeket sejtető
547 15|                most a zongoraszékre tette és gyöngén himbálta magát,
548 15|                 fojtaná vissza; de sápadt és vérszegény arcából oly nedves
549 15|                   megakadt ijedtében.~ ~- És honnan tudod, nagy gyerek,
550 15|              hősnőihez? - kérdezte halkan és elgondolkodva és valami
551 15|                   halkan és elgondolkodva és valami véghetetlen szomorúsággal,
552 15|               gyermekes mosolygása mögött és kicsike ujjával tréfásan
553 15|                  Mihályt, mint egy csacsi és tapasztalatlan iskolásfiút,
554 15|                   Mihály megrázta a fejét és a szíve dobogott és keze
555 15|                 fejét és a szíve dobogott és keze reszketett, mert most
556 15|                 el, hogy karjaiba ragadja és csókokkal halmozza el a
557 15|               hogy a sarokba térdeltessék és hogy hosszú, büntetőleckét
558 15|                  születtél te komédiásnak és azt hiszem, csak akkor könnyebbülnél
559 15|                már, hanem sírj egy nagyot és fogadok veled, úgy elpárolog
560 15|                  Micike ajka megvonaglott és a szeme még jobban fénylett,
561 15|                   fénylett, mint az előbb és ujjával ismét megkoppintotta
562 15|                egyszerre nagyot lélekzett és szemét kinyitotta, mintha
563 15|                mintha valami rémet látna. És karcsú teste ekkor megremegett
564 15|                  visszafojtott indulattól és a szó, mely vonagló ajkát
565 15|                  elhagyni készült, csukló és fájdalmas sírásba olvadt
566 15|              fájdalmas sírásba olvadt át. És ekkor egy magatudatlan mozdulattal
567 15|                   szél a fészkéből kivert és nedves ajka és lángoló arca
568 15|           fészkéből kivert és nedves ajka és lángoló arca öntudatlanul
569 15|                 ahová egy kicsike, gyönge és törékeny teremtés a rettentő
570 15|               verejték kiütött a homlokán és a torka összeszorult és
571 15|                   és a torka összeszorult és a szíve úgy kalimpált, hogy
572 15|               fuldoklás fojtogatta. Sírni és meghalni szeretett volna
573 15|             pillanatban. Mihály egy derék és önzetlen háziállat volt,
574 15|                 sors a vállaira helyezett és akinek minden földi vágya
575 15|               hevíteni szokta, az ő lomha és sűrű vérét is forróvá perzselte.
576 15|                 perzselte. Mihály szédült és értelmetlen szavakat dadogott
577 15|             értelmetlen szavakat dadogott és a szeme előtt fekete karikák
578 15|                 oly kimondhatatlanul édes és csodálatos és megható volt,
579 15|       kimondhatatlanul édes és csodálatos és megható volt, hogy Mihály
580 15|                 élet számára tartogatott; és ekkor gügyögve és sírva
581 15|            tartogatott; és ekkor gügyögve és sírva és babusgató szavakat
582 15|                   ekkor gügyögve és sírva és babusgató szavakat dadogva,
583 15|               vérét az agya felé kergette és kibomlott haját a csókok
584 15|                  a karjaiból, csodálkozva és könyes szemmel nézett körül
585 15|        megigazgatta kibomlott hajfürtjeit és most már mosolyogva és szeliden
586 15|        hajfürtjeit és most már mosolyogva és szeliden tekintett ismét
587 15|            billentyűit, aztán felnyitotta és ismét becsukta az ablakot
588 15|            egyszerre földerült a láttára; és csodálkozása még fokozódott,
589 15|             holott tizenegy óra is elmúlt és az üzlet régóta sötét volt.
590 15|               utána, azután elmosolyodott és besurrant a hálószobába,
591 16|         bonyodalmak voltak a pesti piacon és Viktor, aki csak rövid három
592 16|            visszatérjen. Előbb csak rövid és bohókás levelekkel mentette
593 16|                  csillagzat. Gyalázatosan és embertelenül kifosztottak
594 16|           kifosztottak s most elkeseredve és türelmetlenül várom a tul-a-dunai
595 16|               bátyám, te minden óvatosság és elővigyázat kútforrása,
596 16|              módon fáradsz, mert százszor és ezerszer is elmondom magamban
597 16|                 bizonyos, hogy az éjjelét és nappalát egyaránt a rézgálic
598 16|               szegény kis uram az ételről és az italról is megfeledkezik,
599 16|                 jött haza, levelet se irt és a kétezer forintot se nyugtatta,
600 16|          illesztett a kontyára, s tisztán és illatosan és fénylő szemekkel
601 16|                    s tisztán és illatosan és fénylő szemekkel állított
602 16|                   bátran, reszkető ükapám és azonnal jó kis tüzecskét
603 16|                 naphosszat akár ingujjban és hajadonfővel jár az üzlet
604 16|               magad számára akár a bundát és a lábzsákot is lehozhatod,
605 16|                   köpenykét is lehozta, - és öregurasan, tempós lépésekkel
606 16|                   volt a penzionátusokkal és a szellőző úrikisasszonyok
607 16|              magasságban lebegnek a házak és az utcák fölött, amelyekben
608 16|             bennünket?~ ~Mihály bólintott és így szólott:~ ~- Igen, gondoltam
609 16|                 mondta papos komolysággal és mégis rajongó tekintettel,
610 16|                   aranyos szószéken állna és ezer meg ezer ember figyelne
611 16|                komoly kötelességekből áll és minden pillanatért hálát
612 16|            panaszkodjam? Meg van a munkám és a nyugalmas pihenésem, a
613 16|                fölött barátságos lámpa ég és az éjszaka sötétsége oly
614 16|               alszom el, pihenten ébredek és öreg könyveim, melyeket
615 16|             butoraim, a zegzúgos falépcső és a mozdulatlan kőelefánt,
616 16|                  virraszt a nap sugarában és az éjszaka sötétjében. És
617 16|                 és az éjszaka sötétjében. És nem vagy-e te is itt, kis
618 16|         megbillentette asszonyos kalapját és a szeme hálásan és szeretettel
619 16|               kalapját és a szeme hálásan és szeretettel és csodálkozó
620 16|              szeme hálásan és szeretettel és csodálkozó meghatottsággal
621 16|               mondta halkan, - itt vagyok és itt is maradok számodra,
622 16|                zöldelő bokrok sötétlettek és ujraéledt fák nyújtogatták
623 16|              ezüstfátyol borult az útakra és a mezei házakra, kigyózó
624 16|                aranyos nap nyugovóra tért és sötét hegyek olvadtak bele
625 16|                 világot elborította. Édes és boldog és csodálatos harmónia
626 16|               elborította. Édes és boldog és csodálatos harmónia lebegett
627 16|           harmónia lebegett a föld fölött és a kisváros ablakai titokzatos
628 16|        végigmentek az alvó szántóföldeken és az erdei ház lassanként
629 16|           muzsikáló óra élénken tiktakolt és az üvegszekrényből kiváncsian
630 16|             eltűnt a hálószoba sötétjében és csakhamar bő pongyolában
631 16|                   a könyökére támasztotta és elgondolkodva nézett egy
632 16|               válaszolt, de az arca égett és a szeme csillogott és a
633 16|               égett és a szeme csillogott és a tekintetéből valami különös
634 16|             sugárzott, mintha valami nagy és váratlan öröm érte volna.
635 16|                 váratlan öröm érte volna. És ekkor felemelte a fejecskéjét
636 16|                   felemelte a fejecskéjét és így szólott:~ ~- Nem furcsa-e,
637 16|                tőlem, az uramnak neveznek és hogy te, aki nekem szenteled
638 17|                   az lábujjhegyen lopózik és a suttogást is visszafojtja, -
639 17|              nyisd föl gyorsan az ablakot és kiálts ki segítségért az
640 17|        megzavarjuk, de a barátaim éheznek és szomjaznak, annyira éheznek
641 17|               szomjaznak, annyira éheznek és szomjaznak, hogy szinte
642 17|             rántottája után öreg püspökök és reszketőkezü érsekek is
643 17|                   egy Takácsy az éhségtől és a szomjúságtól hagyna elpusztulni
644 17|                    négy városi hivatalnok és hat részeges környékbeli
645 17|              elnémította őket s tétovázva és a becsípettek ravasz pillantásával
646 17|                mondta Mihály dörgő hangon és a szeme fénylett, mint a
647 17|                nem érdemelnek kíméletet - és ezért csak annyit mondok,
648 17|                testtel! - kiáltott Viktor és hadonászva közelebb lépett
649 17|                   Háziszolgának születtél és még akkor is az maradsz,
650 17|                 fölemelte rettentő karját és a részeg ember megtorpanva
651 17|                Monoklija leesett szeméről és egész nagyságában végigvágódott
652 17|                végigvágódott a szőnyegen; és a Mihály vérbenforgó szemeiből
653 17|              tenyerével, nagyot lélekzett és most már csöndesen szólott:~ ~-
654 17|               kicsikém!~ ~Ujját fölemelte és az ajtó felé mutatott s
655 17|                     Feküdj le!~ ~Lehajolt és fölsegítette a szőnyegről,
656 17|              játékközben megütötte magát. És most már valami nagyapás
657 17|                hálószobába, levetkőztette és lefektette, mint az álmos
658 17|           levegőjébe, mintha lelke millió és millió mértföldnyire járna
659 17|                   vállát s ekkor szeliden és szomorúan elmosolyodott.~ ~-
660 17|                 Mihály. - Reggelig alszik és reggel nem fogja tudni,
661 17|           kislányom? - kérdezte reszketve és dobogó szívvel és bizonytalan
662 17|               reszketve és dobogó szívvel és bizonytalan hangon, mely
663 17|                   nem a kicsike, udvarias és gavallér Viktorom, hanem
664 17|                egyedül maradna velem!~ ~- És ha egy jó szellem megint
665 17|              Viktorom nem él többé. Érzem és bizonyosan tudom, hogy nem
666 17|             sötétség, mint Takácsy bácsit és Lujza nénit, mint a régi
667 17|                 mely most is olyan komoly és olyan drága és olyan hűséges,
668 17|               olyan komoly és olyan drága és olyan hűséges, mint a régi
669 17|             tipegve járt ide-oda a konyha és az ebédlő között s amikor
670 17|                 muzsikáló óra birodalmát. És most megdermedve és borzongva
671 17|           birodalmát. És most megdermedve és borzongva gondolt a sötétségre,
672 17|                újra megérintette a karját és halkan ismételte:~ ~- Végy
673 17|               akarsz velem? Én egy ostoba és esetlen vén ember vagyok,
674 17|                 hogy igavonó állat legyek és akire sohase nézett még
675 17|                 utas. A Viktor fiatalsága és minden más ember fiatalsága
676 17|                magam sohase voltam fiatal és voltakép késő vénségemig
677 17|                   te dalos, kacagó, drága és hófehér fiatalságod egy
678 17|               romhoz, mely csak az esőben és a viharban érzi jól magát?
679 17|                már visszatért az arcába - és csöndesen és szégyenkezve
680 17|                  az arcába - és csöndesen és szégyenkezve és valami titokzatosan
681 17|                 csöndesen és szégyenkezve és valami titokzatosan bájos
682 17|                 akit igazán szeretek...~ ~És ekkor egy gyöngéd mozdulattal
683 17|                   a Mihály széles vállára és tiszta leányszeme napsugaras
684 17| iskolásgyermekéhez hasonlított, egy kövér és pufók iskolásgyermekéhez,
685 17|                 komédia volt, hogy komoly és felnőtt üzletembernek mondta
686 17|           szeretlek egyedül, mert jó vagy és igaz vagy és becsületes
687 17|                 mert jó vagy és igaz vagy és becsületes vagy és inkább
688 17|                   vagy és becsületes vagy és inkább százszor meghalnál,
689 17|                 megszomorítanál. Egy csúf és komoly öregember vagy, egy
690 17|              kolostori kis leány lelkében és én mégis csak téged szeretlek
691 17|           szeretlek egyedül, mert a jóság és a szeretet vagy, öreg Mihály,
692 17|                  sötét szobában. A múltam és a gyermekségem vagy és a
693 17|             múltam és a gyermekségem vagy és a dörmögő medvehangod nélkül
694 17|              volna az életem, mint levegő és víz nélkül. Ha szeretsz,
695 17|                   erős ajkai megrándultak és nagy teste megrázkódott
696 17|                megrázkódott az indulattól és apró szemeit hirtelen elhomályosította
697 17|                  egy pityergő nagyprépost és a pajkos Micike oly ellenállhatatlanul
698 18|           nagyapók zárkóztak el a tatárok és törökök elől, a felkiáltó
699 18|                féléjszakán át az egereket és a poloskákat.~ ~A polgármester
700 18|                   szálloda, hanem fűszer- és gyarmatárú üzlet, melyet
701 18|          csettintve a városi fizikus.~ ~- És a sógor, az talán kutya? -
702 18|             butorokat, érdekes házigazdát és csinos menyecskét fog találni
703 18|            oeuvrejét. Az asszonyka csinos és fehér volt, keveset beszél
704 18|                fehér volt, keveset beszél és sokat mosolygott s láthatólag
705 18|         személyesítette meg a jól táplált és gondok nélkül élő vidéki
706 18|          kárhoztatni többé, hogy koplalva és nélkülözve élje végig nyomorult
707 18|                  hogy az író ma is retket és fekete kenyeret ebédel,
708 18|                  kivül csupán zsebmetszők és sikkasztók laknak. Ujdonatúj
709 18|                  a kövér Takácsy Mihályra és hófehér kis hitestársára,
710 18|                  férj csakhamar kártyássá és iszákossá lett s gyalázatosan
711 18|                   alatt lakik a bátyjával és a feleségével, csöndesen
712 18|                  a feleségével, csöndesen és szótalanul húzódik meg a
713 18|              zugolódás nélkül nézi éveken és hónapokon keresztül az új
714 18|                  gavotte-ját? Vagy hangok és szinek, gyönyörűségek és
715 18|                  és szinek, gyönyörűségek és fájdalmak mind elmosódtak-e
716 18|             szemei előtt, melyek fáradtan és megtörve csukódnak le, mikor
717 18|                ezt a hosszú történetet, - és a regénytéma, melyet az
718 18|               többé előttem oly szürkének és jelentéktelennek, mint a
719 18|                 kövér házigazdám zavartan és mosolyogva dugta ki duplatokás
720 18|             csakhogy az író urat megvárja és én is nagy szerencsének
721 18|               alszunk, mint a mormotérok. És a feleségem végtelenül boldog
722 18|                        Beléptem a szobába és mindjárt meg is álltam a
723 18|              mostan egy csodálatosan szép és szines virághoz hasonlított,
724 18|                   Viktor, - mondta halkan és valami drága és szívbelopózó
725 18|             mondta halkan és valami drága és szívbelopózó kedvességgel, -
726 18|                   most levette a kendőjét és a vállára borította.~ ~-
727 18|                ágyacskába fogsz lefeküdni és ott iszod meg a nagyszerű
728 18|               borodat!~ ~Mihály bólintott és halkan ismételte dörmögő
729 18|             várakoztak rá, levetkőztették és meggyújtották az éjjeli
730 18|                  jöttek s az arcuk tüzelt és a szemük ragyogott s nekem,
731 18|                   lehet látni, két boldog és istenfélő lény a tipegő
732 18|          istenfélő lény a tipegő nagyapók és nagymamák idejéből, a porladó,
733 18|         megépíttették valaha.~ ~Búcsúztam és magam is nyugodni tértem
734 18|                 muzsikáló óra gavotte-ja. És ekkor úgy éreztem, hogy