Rész

 1  1|           az alacsony házak fölött, melyek a dunántúli kék hegyek lábánál
 2  1|         apró, emeleti ablakok mögé, melyek előtt a kőből faragott kék
 3  3|            porcelláncsészék között, melyek eddig - hosszú száz éven
 4  3|             mohos cserfahasábokról, melyek a Bakony rengetegeiből jöttek
 5  3|    szentjánoskenyérrel telt zsákok, melyek a hátulsó udvari raktárban
 6  5|     illatáramlatok keltek szárnyra, melyek sűrű gomolyagban lebegtek
 7  7|        nagyuriasan vékony újjaival, melyek már szinte kénsárgák voltak
 8  7|         hímzett, finom függönyökre, melyek az egész, idegen világot
 9  9|            továbbítani az adatokat, melyek aligha lesznek alkalmasak
10  9|        négyezer forintot veszített, melyek egy részét rövidlejáratú
11 12|     morajlottak a sötét víz habjai, melyek távoli országok felé siettek.~ ~
12 12|         félelmetes árnyékok között, melyek az éjszaka feketeségéből
13 12|             a fekete rémségek közé, melyek karjaikat mindenünnen kinyújtják
14 12|            vele a pesti utcákon át, melyek feketén és elhagyottan áztak
15 13|      vadállatok közt találta magát, melyek a zene hangjaira illegették
16 13|           csipke függönyökre esett, melyek a kicsike ablakokat elborították;
17 15| végigöntötte. A rubintszemű gnómok, melyek esténkint a porcellánkályha
18 15|        titokzatos hegyeket bámulva, melyek az ismeretlen nagyvilágot
19 15|           érte, a reszkető karokat, melyek vastag nyaka köré kulcsolódtak,
20 15|           kiszabaduló aranyszálait, melyek egy selyemgomolyag puhaságával
21 16|            csillagoknak látszottak, melyek egy idegen égitest messzeségéből
22 16|   áramlottak feléjük, ódon illatok, melyek már a Takácsy néni életében
23 17|        legény kezét, gyermekszemei, melyek csodálatos fénnyel ragyogtak
24 18|             vállai is megrázkódtak, melyek kacérul kifehérlettek a
25 18|           már zavaros szemei előtt, melyek fáradtan és megtörve csukódnak
26 18|  helyeslőleg bólintott, bár szemei, melyek néha hirtelen felcsillogtak