Rész

 1  1|     jelképezett a sötét bolt fölött, melynek áruit még a legrugalmasabb
 2  2|            ismeretlen nagy világban, melynek lármája nem hallatszott
 3  2|   kötelességek teljesítése az a cél, melynek minden derék ember az életét
 4  2|    rajongással töltötte el a lelkét, melynek fénye gyermeki bájossággal
 5  3|             sötét tölgyfa-kredencen, melynek polcain régi porcellánok
 6  3|        méltóságosan leomló pongyola, melynek övébe sárga rózsabimbó volt
 7  3|         cincogtatták a kísérő zenét, melynek hangjai mellett Liliputországban
 8  5|     tiszteletreméltó ásítás kapcsán, melynek dallamát néhai édesapjától
 9  5|           muzsikáló óra számlapjára, melynek mutatója már a bogárlábú
10  6|            Angol királynő-be szállt, melynek lépcsőházában már nem egyszer
11  9|   Sebestyén-téri „Török császár”-ba, melynek udvari szobácskájában már
12 10|         Terézia-korabeli gavotte is, melynek hangjai valaha a sírbatért
13 10| plasztikájával trónolt válla fölött, melynek fehérsége néha kivillant
14 12|             a titokzatos víz fölött, melynek zúgása még a vért is megdermeszti
15 12|           tünt a világos kis ebédlő, melynek szőnyegén az uracskája lábainál
16 12|          Micike halvány arcocskáján, melynek színe csak alig tért el
17 12|            vele a halál birodalmáig, melynek kapuja gyászos feketeségben
18 12|       szívvel nézett a füsttengerbe, melynek alakjai lassankint kibontakoztak
19 12|             a részeg dalt játszotta, melynek hangjai, ott a pokol kapujában,
20 13|       megmozdult és egy nagy tenyér, melynek hűvösségéhez hasonlót még
21 13|    aranyhárfán kipergetett dalocska, melynek hangjai mellett egy ismeretlen
22 13|       rémségeit juttatta az eszébe s melynek közepén a Viktor kipírult
23 15|    melegségét, a forró gyermekajkat, melynek édes nedvessége az arcát
24 15|             besurrant a hálószobába, melynek ablakán át beérzett a piaci
25 17|            föl bennem, meg a kertet, melynek bokrai közt játszottam valaha,