Rész

 1  1|        kémlelődött a távoli hegyek felé. A bolt aranyos felirásait
 2  1|    táskájukkal a hátukon az iskola felé ballagtak, a havas gyalogjárón
 3  3|           nagy tarkóju kék elefánt felé, aki néha félelmetesen krákogni
 4  3|          tekintenek a vén hangszer felé, a forgatható kis fehér
 5  4|         mely máskor csak karácsony felé szokott akcióba lépni, már
 6  5|     petróleumlámpákat már négy óra felé fölgyújtották, a honoráciorok
 7  6|           csókot dobott a felesége felé, - s a vonat, mérsékelt
 8  6|        elefántcsontkötésű imakönyv felé.~ ~- Kis pajtás, be alapos
 9  8|            lüktetve tódult az agya felé; - és mégis: a morál, melyet
10  8|    asztalra, a jó Mihály a plafond felé emelte a szemeit, mely fölött
11  9|            útjára a pesti bérházak felé.~ ~És csakugyan, hét nap
12  9|          ramazurikat rendez hajnal felé, hogy a szomszédos utcákban
13  9|            amikor Mihály az ebédlő felé besurrant, Micike suttogva
14 11|           a verejtékező vén legény felé, akit láthatólag elkápráztatott
15 11|        mert mostanában csak hajnal felé szokott hazatérni. Ha a
16 12|            a titokzatos külvárosok felé. Az utca síkos volt és a
17 12|             melyek távoli országok felé siettek.~ ~Micike összehúzta
18 12|    megmagyarázta az Angol királynő felé vezető útat és Micike most
19 12|         orrocskáját merészen az ég felé szegezte.~ ~- Kegyed a portás? -
20 12|         csókokat dobált a közönség felé. Oly undorító volt ez a
21 13|           lesz. Most azonban a fal felé fogsz fordulni és szépen
22 15| asszony-volta minden vérét az agya felé kergette és kibomlott haját
23 16|        valami ismeretlen messzeség felé, óriás jegenyefák kémlelték
24 17|         Ujját fölemelte és az ajtó felé mutatott s a részeg emberek,
25 18|          hajnalban indul a főváros felé s néhány órai pihenésre