Rész

 1  1|             kormányoztak; a kacagás épp oly ismeretlen hang volt
 2  1|         pajtásuk vagy kedves titkuk épp oly kevéssé volt, mint ostoba
 3  2|          házában fog meghalni, - ez épp oly bizonyos, mint a kétszer
 4  2|    kijelentette, hogy Micike nélkül épp úgy elzüllenék, mint az
 5  3|      otromba mozdulatai, nagy cipői épp oly kevéssé illenek a pongyola
 6  3|            És két perc múlva Mihály épp oly mozdulatlan volt, mint
 7  4|        vagyok benne, hogy nemsokára épp úgy búcsút mond az agglegény-életének,
 8  4|     kacérkodva ifjúrnak szólította, épp annyit, vagy talán még többet
 9  6|            fenhéjázó hangon, mintha épp öt perccel ezelőtt választották
10  7|    hozzácsapod a többi költséghez s épp úgy a vevőiddel fizetteted
11  7| lehorgasztotta álmos gyermekfejét s épp oly szelíden elbóbiskolt,
12  8|            benne, hogy ha kell, hát épp úgy el tudsz szórakoztatni
13 10|              hogy hetvenéves korára épp olyan szigorú emberré lesz,
14 10|         meglátod, hogy sírni fogok, épp úgy sírni fogok, mint bébé-koromban,
15 10|           de az elrontott életemért épp úgy boszút tudok állni,
16 10|     kegyetlen boszút állok rajta és épp úgy megrontom az életét,
17 10|       magamat, de az is lehet, hogy épp oly gonosszá lennék, mint
18 10|      egyéniségének titokzatosságait épp oly kevéssé ismerte, mint
19 10|      lelkében; és bár most magát is épp oly gonosznak tartotta,
20 11|             az ebédlőbe; de az étel épp oly kevéssé ízlett neki,
21 12|            miattam mulat, mert ő is épp úgy szeret engem, ahogy
22 13|             elsötétítette a szobát, épp így, szakasztottan így,
23 16|     nagyapám is olvastak valamikor, épp oly hűségesek hozzám, mint
24 17|           feleségét halálra rémíti, épp oly kevéssé érdemel kíméletet,
25 17|          dörmögő medvehangod nélkül épp oly lehetetlen volna az