Rész

 1  2|        fanatikus elhatározással így szólott magában:~ ~- Feleségül veszem!~ ~
 2  3|            hunyorított tehát és így szólott:~ ~- Igen, tegyük el magunkat
 3  4|        szinte elfulladt lélekzettel szólott magában:~ ~- Akkor leütném,
 4  5|            de aztán megindúltan így szólott:~ ~- Te jó ember vagy, pajtás
 5  6|            a vén legény fejbólintva szólott, miközben szalvétából szerkesztett,
 6  6|            összeszedte magát és így szólott:~ ~- Teringettét kis pajtás,
 7  7|             és dédelgető hangon így szólott hozzá:~ ~- Kis pajtás, legyen
 8  8|              És Mihály ekkor halkan szólott:~ ~- Feküdj le, szivecském!~ ~
 9  9|         intézve szavait, halkan így szólott az éjszaka magányosságában:~ ~-
10 11|        csíptetett a szemével és így szólott:~ ~- Már kis pajtás, abba
11 11|       szobába és elérzékenyülve így szólott a sötétben:~ ~- Lusta Micike,
12 13|         hanem halkan és kényeskedve szólott:~ ~- És most meséld el nekem,
13 14|         nézett Viktor szemébe s így szólott:~ ~- Igen, mi falusiak meg
14 14|        megbólintotta a fejét és így szólott:~ ~- Az uramról inkább lemondok,
15 15|             de a konyhába érve, így szólott magában:~ ~- Oh, lelkecském,
16 15|           Mihály egyszerre csak így szólott hozzá:~ ~- Oh, most jut
17 16|             Mihály bólintott és így szólott:~ ~- Igen, gondoltam rá
18 16|      felemelte a fejecskéjét és így szólott:~ ~- Nem furcsa-e, öreg
19 17|     lélekzett és most már csöndesen szólott:~ ~- Nem bántom, kicsikém!~ ~
20 17|       valami nagyapás gyöngédséggel szólott:~ ~- Támaszkodj rám, majd
21 17|     duplatokás prépost-arcába s így szólott, valami koravén komolysággal:~ ~-
22 17| titokzatosan bájos mosolygással így szólott:~ ~- Végy el, tőle, Mihály,
23 18|       polgármester mellém telepedve szólott:~ ~- Nemcsak pompás, régi