Rész

 1  1|           hogy a jövendőbelim se szegény leány.~ ~- És kit akarsz
 2  2|       János másnap gyámja lett a szegény kis csöppségnek, aki hat
 3  2|     korom óta megszoktam, hogy a szegény édesapám után téged szeresselek
 4  4|        azt találom hinni, hogy a szegény Takácsy bácsi áll előttem.
 5  4|        pofont kaphattunk volna a szegény édesapánktól, ha az ő életében
 6  5|       addig, amíg a jó istenke a szegény uramat hazahozza.~ ~Mihály
 7  6|     kalmárok közé tartoznak? Te, szegény Mihály, még mindig a cselédlányok
 8  7|         eltöltöd? Nincs szived a szegény kis teremtés iránt, aki
 9  8|          s ugyan mire mennél, te szegény, ha üzleti szakértelmemet
10 10|        arra is emlékszem, hogy a szegény apám szerencsétlensége előtt
11 10|   keresnék vigasztalást, bárha a szegény apám még a sírjában is boldogtalanná
12 12| pillanatig.~ ~- Bántotta valaki, szegény kisasszonyka? - folytatta
13 14|          nyitva tartani.~ ~- Oh, szegény barátom, hát miért nem mondod,
14 14|  kikergesse a tagjaidból? Gyere, szegény barátom, gyere gyorsan,
15 15|       üzleti megbizás, amit ez a szegény haldokló Pest városában
16 15|   regényhősnő vagy te, hanem egy szegény, megkínzott gyermek vagy,
17 16|        amit magam is nem tudnék, szegény bátyám? A falusi ember mindig
18 16|       azt a feladatot is, hogy a szegény Micikét valami kegyes hazugsággal
19 16|   kaftánodban lustálkodol, míg a szegény kis uram az ételről és az
20 16|        hogy szerzetes legyek, de szegény apám hallani se akart róla,
21 17|  százszor meghalnál, semhogy egy szegény kis teremtést megszomorítanál.
22 18|       Vajjon gondol-e valamire a szegény, elzüllött paralitikus fiú,
23 18|         a vállára borította.~ ~- Szegény barátom, le kell feküdnöd,