Rész

 1  1|     lebegtek a sívár téren, melyre kicsike, vaskosaras ablakok könyököltek
 2  1|       belenyúlt a tárcájába és egy kicsike, sápadt fényképet szedett
 3  2|        zuhatagával árasztotta el a kicsike rózsás arcát, mintha attól
 4  3|           csodamódra megifjodtak a kicsike szobákban; finom, himzett,
 5  3|       jókedvű fiatalság lobogott a kicsike szobában, ahol az ősök örömtelen
 6  3|        virág illata töltötte meg a kicsike szoba levegőjét...~ ~- Öreg
 7  4|          és megzavarodva gondolt a kicsike, selypítő árvaleányra, akiből
 8  5|         gyönge zaj is zavarhatja a kicsike házitündér álmát. Mindazonáltal
 9  7|       sikoltozásokra ösztönözték a kicsike sárga ház úrnőjét. Viktor
10  7|         szelíden elbóbiskolt, mint kicsike lány korában, mikor a vörös
11  7|     képzelte, hogy a boldogság egy kicsike szobából áll, mely fölött
12 10|  embergyűlölő hangulat költözött a kicsike szobákra és a bizalmas falépcsőre
13 10|        előttem, az álmaimban pedig kicsike gyermekkorom óta mindig
14 10|    gonoszságára gondolt volna. Oh, kicsike tündér, bóbiskolsz-e te
15 11|        tisztességes férj lesz és a kicsike Szebenyiek hancurozva fognak
16 12| feketeségéből integettek feléje.~ ~Kicsike korában nem mert kimenni
17 13|        függönyökre esett, melyek a kicsike ablakokat elborították;
18 13|   szögletek hirtelen megzavarták a kicsike agyvelejét, hogy szinte
19 13|       okuláréval az orrodon, míg a kicsike lányok el nem alszanak.
20 13|        magát, mint valaha, egészen kicsike gyermekkorában, amikor mandulagyuladása
21 15|     gyermekes mosolygása mögött és kicsike ujjával tréfásan orron koppintotta
22 15|           egyetlen hely, ahová egy kicsike, gyönge és törékeny teremtés
23 17|         mert ez nem az uram, nem a kicsike, udvarias és gavallér Viktorom,