Rész

 1  2|       vett tőle, mást gondolt; s halkan, de valami fanatikus elhatározással
 2  3|       lebocsátott függönyökön át halkan szűrődött be a tompa kopogás
 3  3|        óra titokzatos aranyrúgói halkan pengették, cincogtatták
 4  8|         elaltat. És Mihály ekkor halkan szólott:~ ~- Feküdj le,
 5  9|      személyhez intézve szavait, halkan így szólott az éjszaka magányosságában:~ ~-
 6 11|     farkas” sörszagú lépcsőin és halkan megkopogtatta a Micike ajtaját;
 7 12|          fátyolszövet lebegett a halkan morajló folyam fölött. A
 8 12|      szellős hídon végigkísérte, halkan ezt dörmögte a bajuszába:~ ~-
 9 13|      vagy? - kérdezte Micike oly halkan, mintha száz meg száz pólyásbaba
10 13|           de nem aludt el, hanem halkan és kényeskedve szólott:~ ~-
11 13|         a fekete subládon, aztán halkan szólt:~ ~- Okosabb lesz,
12 15|     tűnődő melankóliába olvadt s halkan és puha lépésekkel járt
13 15|  fogyófélben van, - mondta végre halkan és szégyenlősen és lesütött
14 15|  regényeid hősnőihez? - kérdezte halkan és elgondolkodva és valami
15 16| duplatokáján.~ ~- Igen, - mondta halkan, - itt vagyok és itt is
16 17|         komoran megállt előtte s halkan ezt mondta:~ ~- Feküdj le!~ ~
17 17|               Alszik? - kérdezte halkan, inkább egy pillantással,
18 17|         megérintette a karját és halkan ismételte:~ ~- Végy el tőle,
19 18|         szerint jól tartottak.~ ~Halkan, lábujjhegyen haladtam föl
20 18|  sógorához.~ ~- Viktor, - mondta halkan és valami drága és szívbelopózó
21 18|   borodat!~ ~Mihály bólintott és halkan ismételte dörmögő medvehangján:~ ~-
22 18|          éjjeli mécsest, - aztán halkan, lábujjhegyen tértek vissza
23 18|        mint egy idegen világból, halkan megcsendült a muzsikáló