Rész

 1  1| biztosító-társaság főügynöksége is e tiszteletreméltó helyiségekben
 2  1|            egy ösvényen haladtak - e perctől fogva végképen elkanyarodott
 3  2|      magához ölelte a húgocskáját; e percben úgy érezte, hogy
 4  2|        hogy családot alapítson, de e percig még sohase gondolt
 5  4|          Mi keresnivalója lehetett e törékeny kis lény oldalán,
 6  4|           boldoggá? Az öreg legény e gondolatra úgy érezte, hogy
 7  4|            keserű vonás jelent meg e gondolatra, a szeme megvillant,
 8  4|            Husz év óta nem gondolt e napra, de most ismét úgy
 9  5|    széttárta a karjait s Mihálynak e pillanatban úgy rémlett,
10  5|         összes kellemességei közül e pillanatban egy csésze forró
11  6|     elefánt” számára bevásároljak. E tekintetben egy kis baj
12  8|          hevesebb indulatoktól; de e percben zokogva szeretett
13  8|       mondani az öcscsének, amiért e csodaszép estékkel megajándékozza.
14  8|            a legyeket is sajnálta, e pillanatban az az érzése
15  9|            a hónuk alá nyúljon. És e tömérdek elfoglaltság közt
16  9|       belvárosi utcákon keresztül. E környéken - talán tudja
17 10|          némaságban, mely életének e szegényes szigetén körülvette.
18 11|     kiemelte sógornőjét a kupéból. E pillanatban egy öreg medvéhez
19 11|     messzeségben jártak mindketten e hangos, szedett-vetett népségtől
20 12|               kérdezte Micike, aki e pillanatban bátrabbnak érezte
21 12|        érezte, hogy megtántorodik: e pillanatban meglátta az
22 14|        asztalánál. A muzsikáló óra e percben megszólalt és az
23 17|           a vén ember arcába, mely e pillanatban egy nagy, esetlen,