Rész

 1  1|            délután - kivétel nélkül olyan könyveket olvastak, melyekben
 2  1|           megbéklyózták. Egy este - olyan szenzáció volt ez, melyről
 3  4|        birtál volna képzelni valaha olyan lényt, akinek kedvéért a
 4  5|           közt se tudott elképzelni olyan férjet, aki családját éjnek
 5  6|             kis pajtás, hát ne vágj olyan szomorú arcot, mintha az
 6  9|     naphosszat a dolgai után s este olyan jókedvvel feküdjék le, mintha
 7  9| főkapitánytól; hogyne tudná hát egy olyan egyszerű boltos kalandjait
 8  9|             itt ismerkedik össze) s olyan ramazurikat rendez hajnal
 9  9|            szeretőt tart, még pedig olyan szeretőt, aki minden szépsége
10 10|          hogy hetvenéves korára épp olyan szigorú emberré lesz, akár
11 13|             belőle! Tudod, hogy már olyan vézna vagy megint, mint
12 14| elcsábítsanak, kis uram? - kérdezte olyan ártatlan arccal, hogy a
13 14|            az uramat? Hallottál már olyan asszonyról, aki egy éjszaka
14 14|       véleményt, de Micike most már olyan nagy tudóssá lett, hogy
15 14|            Emlékszel-e még rá, hogy olyan idő is volt valaha, amikor
16 14|              Mihály arca körülbelül olyan kifejezést öltött, mint
17 15|  büntetőleckét irassanak vele, mert olyan álnok, hogy a fájdalmát
18 17|          Nana, csak nem fogsz talán olyan gyerekséget elkövetni, hogy
19 17|          öreg fejedet, mely most is olyan komoly és olyan drága és
20 17|             most is olyan komoly és olyan drága és olyan hűséges,
21 17|            komoly és olyan drága és olyan hűséges, mint a régi téli
22 17|  elhomályosította a könyek fátyola. Olyan volt, mint egy pityergő