Rész

 1  2|      húgocskáját; e percben úgy érezte, hogy meg is tudna halni
 2  2|       fiúnak tartották. De most érezte, hogy férfivé serdűlt; a
 3  3|      boltosok ládáit - most úgy érezte, hogy reggelig itt tudna
 4  4|      hit gyökeresedett meg: úgy érezte, hogy a nagy, beláthatatlan
 5  4|         legény e gondolatra úgy érezte, hogy minden vére a fejébe
 6  4|        napra, de most ismét úgy érezte, mintha a tavaszi pompájában
 7  7|      része. Mihály ilyenkor úgy érezte, hogy a kis házitündér az
 8  7|      gondolkodjék; és ekkor úgy érezte, hogy valami nagy, ismeretlen
 9  8|  meggátolta a beszédben. Mihály érezte, hogy nem haragszik az öcscsére;
10  8| odatapadt a Mihályéhoz, aki úgy érezte, hogy egyszerre forróság
11  8|         s Mihály most ismét úgy érezte, hogy öreg szíve vonaglani
12 10|      erdő levéltengerét. Mihály érezte, hogy bűnt követ el, mikor
13 10|    tartotta, mint léha öcscsét, érezte, hogy nem tud többé megszabadulni
14 11|       házak fölé; de Mihály nem érezte az időjárás viszontagságait,
15 11|  kevesebb - és a vén Mihály úgy érezte, mintha hirtelen fejbevágták
16 12|        e pillanatban bátrabbnak érezte magát Szent György lovagnál
17 12|  figyelmessé tett.~ ~Micike úgy érezte, hogy megtántorodik: e pillanatban
18 13|     mondta Mihály, aki most úgy érezte, hogy mázsás kő szakadt
19 13|           és most csakugyan úgy érezte magát, mint valaha, egészen
20 13|     Mihály tette. És Micike úgy érezte, hogy az anyján, a sírban
21 15|   elfacsarodott a szíve, sohase érezte magát boldogabbnak, mint
22 15|   táncoltak; de szédületében is érezte a hozzásímuló asszonyi test